A blog megszűnik!

Vagyis inkább gyökeresen átalakul.

Ma készült el az első posztom a saját oldalamon: http://www.suznvilaga.hu

Ha itt rajongó voltál, olvastál és követtél, esetleg még hozzászólásaiddal is támogattál, kérlek gyere velem tovább és iratkozz fel ott!

Ez az oldal hamarosan megszűnik, ne maradj le, olvasd el máris a költözés mikéntjeit!

wpid-aláírás.png.png

Képes kedd #3

Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő! Most kezdtem a képeskeddezést és máris a harmadikat válogatom össze nektek!

Rögtön Advent, aztán meg ciao 2014! Pofám leszakad! De lássuk a képeket:

4f4a0d9e0840010806231cb48a0e16a4

Halálosan szép kiskölykök, nekem is ilyen kell, a nemi leosztás is pont, de stimmel!

9d1c9817255aacb109de1f6aa04f0525

Most erre lehet egyáltalán mit mondani?!

9ebe86d5481d8876b9192f0e8db12bfa

Ez megint egy olyan városnézős szerelés tavaszra, de imádom! Sportosan elegáns, hanyagul dögös…

29be37299592b30c5f565d3ed48d2f58

A könyvmániás, ha lakberendez – nekem konkrétan külön könyvtárszoba kéne, mint a régi szép időkben!

88ee1bd8c7620c0168ed1cff371cba2c

Fehér konyha, drágámmal örök vita. Szerinte hideg és steril, szerintem viszont megveszek érte!

219360064bb410f52bac048ca701d279

Ezer éve tervezem, csak megfelelő fülbevalót nem találunk, ami a belövőbe is jó lenne, meg mondjuk tetszik is…

a44270956aa3c658f0d60e839ca102e3

Channing, oh. K.O.

c3974ce0064e489f8803122550c96ebb

Bor, mámor, ez meg kérem Provence. A-K-A-R-O-K!!!

e90a798c4d215d018edc8e9eb7f8b6ae

Bulgária – egyre felkapottabb nyaralási helyszín, úgyhogy addig kéne menni, míg fel nem verik még jobban az áraikat!

ea6a46bd3d5cc5171eb3e539cd44c8da

 

Szex és New York – örök klasszikus. Ugye nem kifejtendő?

 

Nem is fejteném ki! Aki érti, tudja; aki nem tudja, úgyse érti! Jó éjt!

wpid-aláírás.png.png

Bukta

Mondhatnàm, hogy egy marketinges számára a november nem édes,  és nem más mint zsonglőrködés a szabadidő morzsàkkal; de ez nem lenne más, mint kifogás. 
Igen Suz’n akkor is, ha a klinikáink száma ekkorra duplikàlta önmagát.  Akkor is és mindig is.
Be kell ismerned, hogy ez most bukta volt és nem a túrós fajtából.

A kihívást elbuktad, a NaNoWriMo 2014 most nem a te porondod, sorry.
Majd jövőre. 

Addig meg ne felejtsd el az egyik kedvenc szöveged:

A verseny az bizony oroszlánküzdelem. Fel a fejjel, húzza ki magát, járjon büszkén, és ne nyalogassa a sebeit! Örüljön neki! A sebhelyek azt jelzik, hogy harcba szállt. Oroszlánharc volt ez, és attól, hogy nem maga nyert, még tud bömbölni.

Bár most sokkal inkább ez áll testhez:

Mikor dobod be a törölközőt? Mikor ismered el, hogy egy veszett ügy tényleg az? Van egy pont, amikor már túl sok… amikor már nem harcolunk tovább. Feladjuk. Ekkor kezdődik az igazi munka. Reményt kell találnunk ott, ahol semmi sincsen.

Meglàssuk, drágám, meglàssuk…

image

Színes szerda – mert a képes keddet#2 elaludtam

Előfordul, bocsánat. Gyorsan hozom helyette a mai termést:

0b4e3b3a4738cfcc207bf04f0d13880c

A nyál összefut a számban az ilyen képeket látva. Nem elég, hogy finom, de még rendkívül extra a külcsín is.

1ba875437cc4db0a98123af8dc12df5d

Álomszerű világos, sokablakos étkező. Csodaszép!

4d37f9e5551ba4649c9f35ee4ec2198a

Egy kis poén. Miért olyan gazdagok a fogorvosok – hahaha!

5e2f18880d7ed351247257dc9cb57a75

Imádom a Gossip Girlt, imádom Blairéket – annak ellenére, hogy eleinte nem értettem a “titkukat”, mára tényleg ők lettek az álompár a sorozatban nekem is.

98d76d8b898fc5a8885e282b64941376

Valaki mondja meg, miért jó az ember? Vagy inkább azt, hogy hol szerezhetünk be ilyen pulcsit!!!!

858dc2549434d7440e26d01ac8967e68

Nem röhögni, ez bizony köröm. És csodaszép. De rajtam legfeljebb nyáron mutatna, miután háromszor leégek…

bc6f86962e9541200266973c35d132af

Úgy összességében tetszik a szerelés, laza városban csámpázós tavaszi outfit. A táska nem gyere be, de elmegy.

d1a40a38ae3717e3a19bab7e7ceafa51

Tökéletes.

da999508a195e8e43aae42f2225c2d67

Nem értek a fotózáshoz, de az ilyen leírások gyakran sokat segítenek.

f8a8198306bcb7e1e5e497cddcc90511

Motiváció, na. Nem csak az Oroszországban leledző ungárise bloggerinák akarhatják az ilyesmit!

Tudom, tudom, hogy ebből balhé lesz, de ma csak ennyi. Holnap vagy holnapután ígérem összedobok egy olyat, hogy sírni fogtok a röhögéstől, de ma nem megy több. Hullafáradt vagyok, összetört és fájok.

Szép álmokat,

wpid-aláírás.png.png

Pinterest_Logo

Ha többet akartok, kattintsatok a képre. Nem fogtok unatkozni!

Vibráló háttér, hulló galambsz*r, tövig rágott körmök – Hogyan élj túl a blogszférában?

Bátor voltam, hülye voltam. De hős leszek és győztes leszek.

Ma délután – vagy inkább este, elvileg olyan sötét van odakint, hogy picivel is nagyobb lenne az orrom, az mutatná a látási viszonyok végét, különös és régóta halogatott dologra szántam rá magam.

Van egyebár az a törekvésem, hogy a bloggerek számára összedobjak egy olyan facebookos csoportot, amelyben bújukat, örömüket, kérdéseiket és válaszaikat egyaránt megoszthatják a sorstársakkal, azokkal az emberekkel, akik már nem csak tartalmat akarnak látni, de láttatni is.

Nem egyszerű a sztori. 388-an vagyunk a csoportban, amit itt találsz meg:

10743302_1582379225318271_2138266226_n

Ha tag vagy és népszerűsítenéd, kérlek ezt a képet használd az oldaladon. Ha még nem, mire vársz? Várunk szeretettel!

A szabályok szerintem cseppet sem bonyolultak:

– napi 2-3 posztnál többet ne vágjunk ki fejenként az üzenőfalra;

– ne Justin Bieberről és tízenkétéves lánykák szerelmi drámájáról szóljon az oldal;

– és töltsd ki a tagnyilvántartót!

Szó szerint, ha érdekel:

Üdv köreinkben 🙂

Lehet gasztro-, lehet ego-., lehet fitneszblog, közélet vagy épp (élet)módi egy biztos: aki ír vagy épp olvas bennünket, szereti a célzott tereket ahol megoszthatja legújabb irományát vagy épp új kedvencét.
Az oldal csak és kizárólag valódi blogokkal foglalkozik, nem célja a 1D-s és Bieberes irományok közlése 🙂

Megoszthatod a legújabb írásod, kérdezhetsz (és segítünk) vagy csak keresgélhetsz újabb és újabb olvasnivalók után. A csoportnak van immár egy jelenléti listája is, ennek kitöltése fakultatív ugyan, de erősen ajánlott. Nem azért, mert perverzióm az email címek gyűjtése, hanem egyszerűen amiatt, hogy ha keresünk valakit, tudjunk mihez nyúlni.

Különösebb szabályokat nem állítok fel, annyit kérek, hogy ha belépsz, írj egy pár soros bemutatkozást és lehetőleg töltsd ki az adatlapot.

Érezzétek magatokat nagyon jól, jó társalgást és böngészést kíván,

Suz’n
www.suznvilaga.wordpress.com

Ui.: A csoportnak van email címe is, ha ide írtok, mindenki megkapja, illetve terjeszteni így tudjátok a hírünket:

magyarbloggerek@groups.facebook.com
https://www.facebook.com/groups/magyarbloggerek/

Ha épp nem lennék gépközelben, nyugodtan hozzáadhatjátok az új jelentkezőket a létszámhoz 🙂

Most komolyan! Hárpia vagyok? Zsarnok? Mini Hitler?

Volt, akit háromszor figyelmeztettem, hogy ne posztoljon naponta 5-ször. Lehet, hogy ma írta (gratulálok a rengeteg szabadidejéhez), de a csoport nem róla szól. Akit érdekel, amiről ír, ellátogat a honlapjára, a személyes marketinget pedig mindenki űzze a privát felületein. Kérlek, köszönöm, légyszíves – a varázsszavak mind elhangzottak: HÁROMSZOR! Aztán negyedszerre, de ezúttal már az illető is röpült. Széles röppályán, úgy, hogy vissza se nézzen. A többiek többé kevésbé értették a célzást, mindenki igyekezett tartani a határokat. Volt, akit egyszer kértem, volt, akit kétszer. Ment.

A csoport nagy része csendes megfigyelő, de az is lehet, hogy teljesen passzív tag, mindenestre általában ugyanazok posztolnak és kommentelnek. Minden megy, mint a tudjuk mi.

A tagnyilvántartót viszont még mindig kérni kell, sőt már-már parancsolni. Alig kétszázan írták be a magfizikához konyítást egyáltalán nem igénylő dolgokat: neved, blogod, témája, fb oldal van vagy nincs… Bonyolult? Úgy tűnik.

Utóbbi időben bevezettünk egy játékot. Napi kérdésként fut, jó visszajelzésekkel. Van, hogy tényleg napi, de időnként félheti lesz a kérdés, mert egyszerűen nem jutok géphez, csoporthoz, mivel a gép előtt egész nap ülök, csak ide nem tudok mindig betoppanni.

fdd ff Képkivágás

Hát így játszunk mi. Van, hogy abszolúte az íráshoz kapcsolódik a dolog, de olyan is – mint például a képeken látszik, csak random dobok be valamit. Aztán lehet, hogy valakiben épp a kérdés vagy a válaszok indítanak el valamit…

Ma nekiálltam pedig a jócskán foghíjjas listánkat böngészni. Blogról blogra haladtam, csak azt ugrottam át, aki nem kattintható verzióban írta meg a linkjét. Nem vagyok szemét, csak nincs időm, hogy kitaláljam még azt is, hogy mi lehet a megfelelő kiírása…

100 blogot vettem egy kalapba. Kertészet, gyermeknevelés, egoblogok, outfit posztok, regénydarabok, fotók. Volt ott minden, mi egy kíváncsi szemnek kedvére lehet, de néha tényleg a gutaütés kerülhetett.

Köztudott, hogy a körmösblogokat nem tartom elsőkörben írásművészetnek. Aki kenni tud, nem biztos, hogy írni is képes. És nem értem, hová lehet ragozni azt a nyavalyás glittertócsát a TÖVIG RÁGOTT KÖRMÖKÖN!

Miért kell az egér mozgatásának megfelelően valaminek hullania a képernyőn? Nem a havazásról beszélek, az még oké (tényleg télen). De ez kakaópor, flitterek vagy épp galambszar, azt meg nem tudnám mondani. Zavaró és dühítő. Mert élettel összeegyeztethetetlen!

A háttér. Hatalmas virágok, egyszínű tapéta vagy épp mikrométerben mérhető alakzatok, melyektől fél perc alatt begolyózik a szemed. Pont olyan a háttér, mint a facebookon időről-időre előkerülő mozog a kép de mégse című grafikák. Vicces, ha karod hogy mozogjon, de nem, ha épp kiesik a szemed tőle!

Aláfestő zene, automatikus indulással. Megnyitom ötösével a blogokat és egyszercsak nekiáll vinnyogni. Kértem? Nem. Tudom, hogy melyik az? Nem. Dühös vagyok? Naná!

Blogger vagyok, író, művész! Mikor is posztoltam utoljára? Fél éve! Akkor mi vagy? Szunnyadó vulkán, az. Ami lehet, hogy kitör, de eddigi alkotásaidat nézve inkább bizakodjunk a hosszú, békés esztendőkben.

Olyan menő a blogom, nekem nem elég ám a magyar olvasótábor, angol is kell, sőt, Ámériká! Semmi gond, csak kérve kérlek, tanulj meg angolul!

Az, hogy egy évek óta futó honlapnak nincs facebook oldala – nem értem. Azt, hogy van, de eldugva, hogy véletlenül se tudjalak követni – depláne nem. Miért nem rakjátok felülre, bal vagy jobb oldalsávba, hogy kiszúrja a szemem. Tény, hogy akit nagyon akartam, inkább beírtam keresőbe és úgy lájkoltam, de lehet, hogy hirtelen ötlettől vezérelve te is benne lettél volna. Ha találtam volna fb widgetet….

Ez van srácok! 45 blogot írtam fel a listámra a 100-ból, akikhez érdemes lesz bekukkantani és feliratkozni. A többiek a fent felsorolt hibákkal vagy épp a bocs bébi, de nem vagy az esetem ügymenettel buktak el. És nem, nem vagyok igazságosztó, és a szavam nem számít. Csupán azt mondom, hogy nálam mi hatott és mi nem. A 45-ös banda is totál színes, még olyan témákra is feliratkoztam, amikhez közöm nincs, mert igényes az oldal és van tőle mit tanulni. Pár termékteszt is befigyelt, és egy-egy rucimutogatós is. Nem muszáj nekem tetszeni, de aki tetszik, annál ottragadok! 😉

wpid-aláírás.png.png

LinkedIn

Még csak ismerkedünk, kerülgetem, mint macska a forró kását, de most épp ráeszméltem egy nagyszerű opciójára: lehetőség van a publikációink megjelenítésére.

Fogtam hát magam és beemeltem a lovefashion.hu-s és a Vitakinges irományaim egy részét, hiszen ki tudja, ki bukkan épp rá.  Íme:

linkedin

Nektek van profilotok? Hogy használjátok? Esetleg tipp vagy trükk, amit érdemes tudnunk? 🙂

wpid-aláírás.png.png

Keserű harc az idővel

Ma még nem bőgtem.

Hős vagyok? Kétlem. Idióta? Annál inkább! Nem tehetek róla. Mondogathatjuk, hogy nem örökre mész el csak (???) 5 napra, de nekem ez túl sok!

Tudom, hogy a konferencia a munka része, tudom, hogy jössz vissza hozzám, úgy, hogy tőlem mentél el; de nekem ez fáj.

Annyi embert vesztettem el már örökre, hogy nem bírok ki pár napot sem anélkül az ember nélkül, akit ennyire szeretek.

Mondhatjuk, hogy nyálzás, meg gyengeség, de annyiszor voltam már erős, hogy ez valahogy kiborít. Kiborít, hogy az üres lakásunkba kell hazamennem, az üres ágyba kell bebújnom, és hogy hiába várom a 11 órát, mégsem toppansz be edzésről.

Megnézhetek ilyenkor akármilyen kedvenc filmet, elővehetem a magazinjaimat, amikre nincs időm a rohanó hétköznapokon, de kevés. Ezt a szomjat a kultúra nem csillapítja.

És az sem jelent semmit, filmezek.  Az ilyenkor „látod ez sokkal szarabb dolog” témájú filmek sem érnek fikarcnyit sem. Mert téged nem lőnek le, nem esel kómába, nem hagysz el; de felfoghatatlan módon mégis jobban fáj. És nem is az, hogy kimaradok valami városi kalandból ott Erdélyben, nem is az, hogy nem feszíthetek melletted a fogadáson. Az a legbénább érzés, hogy nem tudom, mi fáj igazán.

Hiányérzetem van, pofátlanul. Jogom nem lenne erről beszélni, mert mi nemhogy 60 év után, de még nem is 60 hónap után vagyunk. 60 év után elveszíteni valakit – örökre – halálos fájdalom. 60 év! 720 hónap! 262800 nap!!!!

Jogtalanul szűkölök, mert visszakaplak.

De én a veszteség lehetőségétől is könnyezem.

wpid-aláírás.png.png

empty_bed_in_an_empty_room_ii_by_aimeelikestotakepics

Képes Kedd #1

Úgy döntöttem, végre bevezetem a blogon azokat a dolgokat, amelyekről már rég álmodozok és rég tervezgetek. 

Egyik ilyen az új rovat, melynek célja a heti rendszerességre szoktatás saját magam részére. Két hetente ott van ugyan szerdánként a VKP, de arról is hajlamos vagyok elfeledkezni. Sokszorosítom hát a teendőket, hogy pár hét után rutinba csapjanak át nekem és Neked is, kedves Olvasóm!

A fent nevezett keddi posztok különféle képekről fognak szólni, röviden-tömören: gondosan kiválogatott cuccok Pinterestről és We Heart It-ről, pár szavas kommentárokkal.

Vágjunk is bele!

0dd61f147410c9b113a24df72436c3ba

Ez a kép szerintem magáért beszél. Nekem ez a szép női has, ilyenre pályáznék én is, csak az enyémet otrombítja egy csúf heg a lá Hasfelmetsző Jack. Nem szeretem a Rubint-féle kockásat – és nem azért, mert nekem nincs, hanem mert szerintem nem nőies. Slussz-passz.

1a189e7877330e8689409c3bc827f70e

Éljen bár az ember egy igazi Alfahímmel boldog, szenvedélyes párkapcsolatban, Matt Damon, az Matt Damon. Különben is, még létezéséről sem tudtam, mikor ez a hapsi már ott virított a Hey, girlz, what about your blood pressure – táblámon. Amúgy meg már nem érdekelne sem ő, sem senki, még egy dupla Boreanaz fűszerezve Channing Tatummal sem tudna eltántorítani. “Ennyire?” “Hát, ennyire!”

3eb9028d69dda4af6d5026c46ca659c9

Ez a csipet a családalapítós-habos-mesés táblámon figyel, mint afféle “ilyet kérek” – rendelési azonosító.

8a34640d5d72ff4169a082b208a50607

Igen, tudom, itt most páran hangosan visítanak a röhögéstől, de nekem is van ám körmöm és kemény elvárásokat tanúsítok velük szemben: legyen mindig szép, ápolt és nyugodtan megjegyezhetik még a pasik is, hogy csodás (megtörtént! nem egyszer).

46fa23002a3e6cbae2ff518c0526ee50

A romantikus énem Pinteresten mindig diadalt arat, de azt el kell ismerni, ez a kép, igazán telitalálat. Remélhetőleg én is kiváltom majd a főnyeremény érzelmet a nagy napon.

57d66952706ee7dbfcdc6e91acae3628

Lakberendezés istennője, távozz! Megveszek az efféle kompozíciókért és folyton folyvást azon agyalok, kihez forduljak, hogy ehhez elég tőkém legyen…

4961908dae182201248ade8165826a2b

Kajacsomagolás, munkahelyi ebéd, és nekem csak folyik a nyálam. Dobozokat akarok és falatkákat és dolgozni menni, most!

ce99cedeec27310378e5c10c4fe70700

Bloggerinaként és marketingesként folyton ezeket az infografikákat bújom. Annyira figyelemfelkeltő, annyira, informatív – zseniális, nem?

cfe3c1f517ff666ba59cca5384447483

Azt mondja az én drágám múltkor, hogy én vagyok egy dió-rigó. Rákontráztam, hogy inkább lennék Dior-rigó. A divatcsuri pletykafészekből!

Nem véletlen hát, hogy a kollekció nagyrésze ruhák kavalkádja, amik most még többségében az enyhe időt hirdetik, de lassan feltöltöm meleg holmikkal is!

e676efcce4fd08082f3fb38e9a216a04

És végezetül, itt az egész titka: a Pinterest olyan, mint a Facebook. Csak nem kell beszélgetned senkivel. – és szerintem pont ez a rákfenéje! Nem csipog rád senki, így úgy el tudsz veszni a képek közt, mint a hobbitok Mória bányáiban…

Ez volt az első a képes keddből, remélem élveztétek. Ha még több inspirációra vágytok, megtaláltok itt:

Pinterest_Logo

Ahol az örök elégedetlen szöszinek is kedvére tudtak tenni – Étteremkritika Veszprémből

Itt élek Veszprémben, szeretem Veszprémet és mégis kábé annyit tudok róla, mint egy Veszprémben sosem járt turista.

Szégyen, tudom. De egyelőre ez van. Ma eme hiányosságomon is lendítettem egy jó nagyot és felfedeztem egy új helyet: a Gizella Éttermet.

Az egésznek az én Drágám az oka, aki ma ünnepli vagy inkább ünnepelteti születése napját és ezen apropóból Szüleivel felkerekedtünk, hogy együnk egy jót valamelyik helyi létesítményben. Most nem a mindennapokon látogatott opciók jöttek számításba, hanem valami fejedelmibbet kerestünk.

Az én ötletem A Nivegyvölgyi Borok Háza lett volna, melyről utóbb kiderült, hogy bezárt (végleg-e vagy csak átalakul, passz). Gyanús volt, hiszen asztalfoglaláskor egy női hang közölte velünk, hogy ez a szám bizony nem elérhető.

Lépjünk túl a túllépnivalón. Keressünk mást. Bár ötletem nincs, hiszen ez a hely otthont adott az érettségi bankettemnek és az ötéves találkozónknak is és szerettem; és más helyeket nem is ismerek, de mindegy.

Hogyan, hogy nem, kikötöttünk a Gizellánál. Esküvői és rendezvényhelyszín, olyan rossz csak nem lehet. Netes kutatás eredménye: mérsékelt árak és fantáziadús kajakompozíciók. Hajrá!

Asztalt nem foglaltunk, csak úgy betoppantunk az azt sem tudjuk, hol kell bejönni épületbe és pikk-pakk előttünk termett egy készséges pincér. Kabátok lesegítve, asztalajánlás, levesajánlás – máris nagyon szimpatikus a hely!

Mondhatnánk, hogy ez mind alapelvárás, de sajnos hiába. Mostanság fancsali, életunt felszolgálók és javaslatmentes kajaválogatás keresztezik utamat. Legutóbb Horvátországig kellett mennünk, hogy azt érezzük, számítunk! Azért ez magyar földön elég durva! Vagy csak a honfitárstól honfitársnak nem jár a dédelgetés?!

Tárkonyos jérceleves, húsleves gazdagon és házi gulyásleves volt a kezdet, a végeredmény pedig elégedett kanácscsörgés és hümmögés. Jött is a pincér félidőben, hogy hogy ízlik a kaja, de csak afféle “kurvajóéshagyjálenni”-arckifejezésre futotta tőlem meg egy köszönjük, finomra – nehogymár parasztnak nézzenek!

Bő fél évszázad alatt a második kívánságok is megszülettek és az én paradicsomos-mozzarellás  vaslapon sütött szárnyas medvehagymás istennyilámon kívül még háromféle ízletes hússzelet került az asztalra. Ott is hiába jöttek érdeklődni, mi csak tömtük magunkba a finom falatokat. Nekem elég gyakran kellett öblítenem, mert bizony a könnyűnek vélt főfogásom elég erőteljes fűszerezést kapott, de mindezzel együtt mennyei volt.

10749496_847353531955003_2138464191_n

Isteni és laktató, de már az elején bevette az agyamba magát a császármorzsa, amely olyan szinten ragadta meg a figyelmem, hogymég a mákos palacsinta vaníliafagylaltal és vörösboros gyümölcsökkel is elkerült messzire. Pedig azt is kértünk és nem okozott csalódást!

A legmeglepőbb mégis a gondoskodó étlap volt, mely a szezonális ajánlat és az állandó kínálat mellett külön gondot fordított a cukorbeteg, szív-érrendszeri gondokkal küzdő és az epebajos vendégek táplálkozására is. Tápérték és összetétel feltüntetve fogásonként külön-külön.

Összességében azt kell tehát mondjam, rendkívüli módon lenyűgözött a hely, amelynek személyzete tényleg vendéglátáshoz értő; mosdója pedig akkora, mint a mi lakásunk kábé.

A szakácsot csókoltatom, az pedig, hogy visszajövünk, fix!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc évszak

Kedves, drága, bűbájos VKP-Vezérasszonyom!

Nem lehetne, hogy egyszer az életben olyan témát sorsolj, amit két konkretizált mondattal le lehet tudnom?

Most kezdhetek megint hűzni, házni, hápogni és hümmögni, mert ha valami, akkor az évszakváltás, az egy igen szélsőséges része az életemnek.

Ott kezdődik, hogy nyáron születtem, július végén, ezért lettem ily’ agyament nőszemély. Forróság, izzadás, de az a féle, amikor még a körömágyad is verejtékezik, a bugyid meg pont nem attól nedves, amitől kellene. Hiába csinálsz frizurát, öt perc kintlét után úgy nézel ki, mint egy húslevesbe mártott csivava. Marad hát a frufrufeltűzős lófarkas hajzat, és az első magányos pillanatodban kapod elő a papírzsepit meg a púdert, hogy két percre enyhítsd az ábrázatod és ismét nőnek nézzenek. Csapzott ribancnak, de mégiscsak jobb mint a leveses zsebkutya.

Ezzel a frizurával futkostam egész nyáron - hővédelem rulez!

Ezzel a frizurával futkostam egész nyáron – hővédelem rulez!

Tehát egyszer nem szeretem a túlságosan forró végletet, másrészt meg nem szeretem a hűvös oldalt sem. Nekem semmi nem jó? – kábé!

Pont tegnap esett meg, hogy beértem a melóhelyre, mire kolléganőm így szól:

– Na, miújság, Zsuzsi?

– Megfagytam!

– Megfagytál? Hát bundabugyit kellett volna húzni. Nem gondolod?

– Nem hát! Azt tutti nem élném túl.

– Nem? Marketinges szempontból rosszul értékelnéd?

– Igen! Rémesen szar lenne a konverzióm!

Ezért aztán elkerülném az ilyen cidrizős, főként szakadó esős vagy épp hólében totyogós hónapokat is. Szeretem az őszt, mikor süt még a nap, csak már csizmázunk és pulcsizunk. Szeretem a telet az első hóval és Karácsonnyal (de nem az októberi Jingle Bells-sel!!!). Szeretem a nyarat is, mikor már a Balcsiban ázom, de kibírhatom a nap erejét.

1501779_684836254873399_1470256671_n fb9ecc1cfee1d23cdc08756d696550c6 10585467_845580292132327_48571265_n 10736073_845580318798991_1145950556_n

10749537_845580382132318_801942422_n 974414_845580278798995_1646461904_n 10732984_845580265465663_1435762622_n

A legkedvesebb viszont azt hiszem a májusi, tavaszi idő. Daloló madarak, miniszoknyás napsütötte reggelek és virágzó fák. A legjobb idő az esküvőkhöz és a délutáni sétákhoz.

Tehát van, amit utálok, van, amit imádok, de azt hiszem, a legjobban a még pont ideális napok az abszolúte kedvencek.

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc zenék

Kedves kis téma ez egy olyan nőszemélynek, akinek reggel és délután is el van torlaszolva a füle a fülhallgatóval – szigorúan muzikalitási faktor növelésének célzatával.

S hogy mi megy a lejátszóban?

Zene. Szűkebben véve magyar és külföldi zene. Stílus szerinti osztályozásra képtelen lennék, mert még a love.hu-s időszakomból kiderült számomra, hogy szart sem tudok a zenei stílusokról. Mikor meg lehetett adni az aktuális kedvencet, csak pislogtam, mint béka  a nádasban, hogy ugyan mik lehetnek a felsorolt opciók, de mivel semmit sem mondtak a leírt szavak, elkönyveltem magamban, hogy biztosan nem szeretem.

Hogy is szerethetne valamit az ember lánya, aminek a létezéséről sem tud?

De van, amiről betudok, jó tágan becélozni: a pop, a rock, a klasszikus, a disco irányokat. Ilyenek, hogy trance és társai számomra az alternatív körökhöz tartoznak. Amiről nem tudom mi, az nekem az alternatív.

Leginkább a dallamos zenéket kedvelem, a különleges hangú énekeseket és a számomra értékes szövegeket. Nem kell, hogy feltétlen mélyen szántó gondolatokat tartalmazzon. Szimplán jó, ha engem emlékeztet valamire, valakire vagy épp előhozza egy korábbi hangulatomat.

Nézzünk pár példát!

Egyszerű, de számomra pillanatot felidéző zene, az egyik legújabb felfedezettem, a Halott Pénz nevű formáció:

De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl…

Ez a pár sor azt hiszem nem kell mondanom miféle érzést ébreszt bennem. A következő is tőlük van 🙂

Benned minden megvan
Benned minden él
Benned minden megvan,
De velem te se veszthetnél

Perfect a baba, minden megvan
Te vagy a testnevelés, én a nyelvtan
Csípőből lazán, nem pedig hetykén
Mint HP nekem is a feneked a gyengém
Táncoló talpak. penge kis szoknya
Ficereg a kobra, akár a nikkel bolha
Úgy pattog a szemem végig rajtad,
Súgom a füledbe, jól áll a hajcsat
A bőröd is ékszer, valami hűvös vágy,
Falatozz belőlem, hadd legyek gyümölcstál
Aztán egy elnöki lakoma, szívverés szapora,
Hatt ide, hatt oda
Megosztom mindenem, mozgatok hegyeket,
Lábakat, kezeket, duzzadó begyeket,
E C K vagyok, A K A exi, a sorvégi rímet te mondd ki:
Szexi

Ezen a számon szimplán vigyorogni szoktam. Vicces, kedves és drágám valamelyik nap kiposztolta az fb-falamra. Modern szerelmi vallomás, nem?

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Szerintem ezt sem kell bemutatni. Ontja a rádió, velem meg a főnököm ismertette meg. Olyan valóságszagú a szövege, én meg annyira imádom, hogy nincs is mit magyarázzam!

 

Veszek neki piros tulipánt,

hogy virítsa a csipkés bugyiját…

Többet le se merek írni. Ezt a számot sem ismertem, míg nők napján és Zoltán napon az én egyetlenem oda nem hajította a falamra, fb-n szintén… 😀

Mond mit adjak még, ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok,

de semmit sem tudok csak szeretni úgy, hogy majd te is szeretni tudj!

Ez az egyik dal, amit már most tudok, hogy a picurkánknak dúdolni fogok. Igen, direkt dúdolnit írtam. Bőven elég lesz szegénynek, ha az apja énekel neki… 🙂 Amúgy Eszter összes dalát imádom.

Maradj is örökre nálam ezután
Ezentúl ha fény vakít, vagy átfog a sötét
Ezentúl nappalom és éjszakám tiéd
Ezentúl álmaim csak veled érem el
S ezen túl engem többé más nem érdekel…

Nyálas? Ha voltál már szerelmes, akkor nem. Ha pedig épp igazán szeretsz valakit, minden sorát igaznak érzed. Nagy vágyam, hogy őket egy színpadon lássam. Imádom a hangjukat, imádom a munkásságukat.

Fehér Balázs és szenzációs hangja. Ahh, ezt nem bírom ragozni. Két koncertjükön voltam eddig, megveszek értük. Nemkülönben a drága Barátosném, aki a koncerten visítva tépte a karom és üvöltött a fülembe: annnyyyyiiiira jóóóóó passiiiii!!!!!!!

feher-balazs-megnosul-07110518

Azt hiszem, ide még felsorolhatnám Szinetár Dórit és az ő egykori Bereczky Zoliját, Zsédát, Kowalskyt, az Ocho Machót, amire olyan fergetegeset szoktunk bulizni, vagy ezer más előadót a magyar palettáról.

Nézzük a külföldi imádottaimat! Ebből is van pár ezer, így most csak tényleg a mindigjöhetnekafülebe-kategóriákat mutatom.

Régen nem csíptem a csajt, de mra bekerült a kedvencek közé.

Ez a szám olyan, mint egy gyomorbarúgás – a jó értelemben. Kiráz tőle a hideg és feláll a szőr a hátamon, ahogy kell.

A seggfej, aki miatt minden 150 centis kopasz azt hiszi a társkeresőn, hogy neki is kijárnak a világ legjobb női. Háhá! Hát nem! Az ürge receptje tök egyszerű, ezt tudjuk. “Motyogj pár spanyol szavat, sorolj fel 3 város és országot, mond azt, hogy “Yeeeaaah” és természetesen mindig közöld a nevedet kétszer ezek után, mint valami Pokemon. Gratulálunk, éppen most írtál egy világsikergyanús Pitbull zeneszámot, ami még a csapból is szólni fog.” Mégis tombolható és bárkivel áll össze, szeressük. Én legalábbis.

Tinikorom nagy szerelme, a walkmanem sztárja, akitől az Addicted to music című albumot rongyosra hallgattam, a német DJ, aki zenei személyiségként nem többet tett le az asztalra, mint elvonta figyelmem a futballistákról és részidős tevékenységként ővégette csöpögtettem nyálamat a barátnőm billentyűzetére.

A szám, amit csak az ért, aki átment ezen. Hogy nem kérne pénzt, nem kérne hírnevet és erőt a világmegváltáshoz, csak még egy utolsó napot azzal, akivel már sosem találkozhat életében. Legyen bármilyen szép napom, ez a szám kitépi a szívem és bármikor megríkat. Ha úgy érzem, beleőrülök abba, hogy hónapok óta nem sírtam és felgyűlik a feszültség, biztos, hogy ezt a dalt veszem elő. A könnyeimért a jópasi-faktor kicsit kárpótol.

A másik sírós zeném, ami amellett, hogy eszembe juttatja kedvenc filmem legszebb képkockáit, az igazi szerelem szellemét is megidézi számomra.

Igen régi, igen hidegrázós. Toni Braxton afféle szeretkezős zene, bár még sosem próbáltam ki az albumot efféle vonatkoztatásban…

A dal, ami miatt fakanállal a kezemben keringőzök a konyhapult előtt és alatt. Ami miatt elégetem a nyelvem a kóstolással és akár szar is lehet a vacsi. A pasi, akinek a Home című száma ölelgetésre sarkall és akitől ha meghallom az Everythinget fülig szalad a szám és vigyorgok, mint egy elcseszett töklámpás.

Az első burkolt szerelmi vallomás Drágámtól ez volt. És az első tőlem neki:

Innentől pedig ömlesztve pár még:

Oké. Beismertem majdnem mindent. Volt gáz és még gázabb. Talán valaki talál magában hasonlóságot egy-egy szám kapcsán. Ha igen, ér kommentelni. Ha hipergáz vagyok, akkor is.

Amúgy meg mit vártatok egy növénytápoldatot ivó nőtől? Hogy pont a zenei ízlése nem lesz gáz?!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Muskátlis ablakok – avagy hogyan mérgeztem meg magam virágtápoldattal?

Ez az a cím, ami most nem szenzációhajhászás, hanem a rideg valóság.

Helyszín: a mi konyhánk

Szereplők: Drágám, közös barát és én

Hangulat: fényes, sírva röhögős, sör (ők)/ afinata (én) – ivós délután, egy szuper mozi végeztével, bevásárlás után hullafáradtan, de éhesen

Kitaláltam még pénteken, hogy ismételten meg kell csillogtassam háziasszonyi koronámat és igenis, de én akarok főzni. Mire a mozizásból gyalog hazavergődtem a magassarkúmban mindenféle férfiúi támogatás nélkül – ők nehéz szatyrokat és söröket cipeltek, hogy lett volna pofám rájuk csimpaszkodni – valahogy alábbhagyott a lelkesedésem az előző estéről.

Sebaj, ide nekem az oroszlánt is – mondá az oroszlán és kezébe nyomta a zöldségeket a két skorpiónak. Nem volt nyavalygás, szépen hámoztak meg aprítottak, míg én könyékig tapicskoltam a fasírthúsban. Meg is lettem dícsérve: jó végre egy nőt látni, aki nem félti a szépen manikűrözött kezeit!

Hát én bizony nem féltettem, gyúrtam és kóstoltam a Stefánia vagdaltnak valót, miközben serényen főtt a krumpli és tojás.

Telt múlt az idő, megfőtt a főnivaló, vártam, hogy elhűljön, a fiúk pedig kedélyesen cseverésztek az asztalnál.

G. kezét lilára festette a hagyma, így kezébe nyomtam az ecetesüveget, mondván az majd leviszi, és eltereltem a fürdőszoba irányába. Eltelt pár perc, közölte, a helyzet változatlan, a keze lila, ő egyre éhesebb, hagyjuk a francba, haladjunk a kajával.

Oké, oké. Nekiláttam az alaplének. Ecet konyhába visszahoz, cukor, hideg víz össze, bele az ecet, közben drágám édesanyjával telefonál, én meg kavarok és keverek, közben a telefon átkerül az egyik kezembe, pofázok és keverek, majd kóstolok és túl sok a cukor.

Aha, persze, jól vagyunk, minden okés itt nálunk, épp főzök, igen azt. – kóstolok, ez túl édes. Megszagolom:szagra édes. Belenyalok: édes.

Telefon átad, üveg megszagol ez is édes.

Ez nem ecet. Gondolkozik, majd bevillan: baszdmeg, gaztápszer!

Akkorát köptem a mosogatóba, hogy az a “c kategóriás” utcakölyköknek is becsületére vált volna, majd rácuppantam a csapra, és öblít, köp, öblít, köp.

“A büdöskurvaéletbe” – ennyi jött ki belőlem 3 perc masszív remegés után.

ShotType1_328x328

Bajom persze nem lett, de a tudat, hogy virágtápszert nyeldekeltem salátalé címén, kicsit kiverte a biztosítékot, és megpöckölte a hányásközport receptorait.

Valahogy sikerült lenyugodnom, de túl naiv voltam a feledés homályát illetően.

A fiúk nem engedtek szabadulni és innen kezdve válogatott sziporkáikkal szórakoztattak egész álló este:

“Zsuzsi táptalaja a vicceknek.”

” – Köszönöm virágom -mondja Z. nekem. Én kérdőn nézek G.re:

– Eddig ilyet sose mondott.

– Eddig nem is ittál tápoldatot!”

“- Zsuzsi, mintha zöld csíkok lennének a hajadban… – mondja G.

– A moha melyik oldalon is nő? – kontráz Z.

– Tudjátok mit? Belocsolom a gatyátokat és virágba borulnak a tökeitek! – zárnám rövidre a vitát.

Persze ez lehetetlen, mert Z. folyton folyvást tanácsokat kap, miszerint reggelente tegyen ki az erkélyre, hogy kapjak napot és a többi.

Két nap távlatából már alábbhagyott az őrület, kezd feledésbe merülni az ügy, de ha eszükbe jut, tutti leszek én még virágszál,aranypáfrány, meg apuci kicsi muskátlija…

Torták 643

 

A salátába pedig jutott ecet, és isteni finom lett 🙂 Legalábbis mindenki kétszer szedett belőle!

10726701_836112813079075_1271540442_n

K*rva focisták!

Az oroszlánt kéne beküldeni közéjük!

De ránézne az állat, a csicskára és éhen döglene inkább a szerencsétlen. Meg se eszi, érted? Inkább ott bőrlabda, azt rágja meg. De a focista, az nem kell. – hát ezt hallgatom én, ha a híradóban megjelennek az átigazolási hírek. Hogy a sok Bunkó Botond! Hát minden “szépreményű” (értsd: hülye/gyogyó/balfék/idióta vagy ezek kombinációja) focista volt fénykorában.

Ezek után merjek én örülni, hogy az új szolgáltatónk kínálatában vannak sportadók dögivel? Hogy merjem kinyitni a szám, hogy BL-kedd van?

Felejtős.

De így szép az élet, így szép a mi életünk.

Mert zajlik.

Az pedig, hogy egy évtizede focista-pasiról álmodtam és csöpögő nyállal néztem minden meccset, az titok.

Köztudatban élő, de jó mélyre elásott titok.

Vigyázz, kész, posztolj – Idegesítő szokások

Rendhagyó bejegyzés ez a mai, mert annak ellenére, hogy a II. Veszprémi Marketing Konferencián növesztem a hátsóm, épp a Maricában ülök és gépelek. Szünet van. És nekem írnom kell, hát megírom. Ilyet sem csináltam még: nyilvánosan. Ezt itt.

És megint a rossz oldalamat kell fényesíteni, ami mint már korábban kifejeztem, cseppet sincs ínyemre. Egoista mókus oroszlán vagyok, ergo nem szeretek a tükör repedt felében ékeskedni. Legyen az a tükör csillogó és mutassa a legjobb oldalamat. Na mindegy, ha ezt dobta a gép, hát ez lesz megírva.

Mondjuk a legbennfentesebb az ügyben a Párocskám lenne, de segítségül is hívom. Nem vele íratom meg a blogposztot. Csak felidézem, hogy mikkel példálózik, mikor “nevel”.

“Ne csörömpölj a kanállal.” – hülye mániám, hogy teakeverés közben úgy verem a kiskanalat már-már szándékosan a pohár falához, hogy azt a szomszéd galaxisban is hallják. Nem tehetek róla, ez mánia. Ne kérdezd, miért jó, egyszerűen érzem, hogy élek. Meg hogy hasad  dobhártya.

Apropó süketség és apropó tea. A teafiltert lóbálom, cincálom, rángatom a pohárban, csakhogy tuttira kioldódjon a cucc belőle. Volt már róla szó, rémlik? Citromlé szigorúan a filter kihajítása után, ugyanis meggyőződésem, hogy az elvonja előbb adagolva az ízt. Blődség? Az. Blőd vagyok? Hurrá!

A süketség pedig, a zenéhez társul. Mielőtt hangerőt emelek a telefonon lejátszott muzikán, mindig lezárom a képernyőt. Csakhogy a kreténke ne mondhassa, hogy ne hallgassam túlerőn, mert halláskárosodást okoz. Megvettelek, ergo kussolsz. Csinálod, amit mondok, pontkészvége.

vkp1

“Minek katonázod a sonkás kenyeret?” – gyermekkori emlék. Jó érzés. Meg néha könnyíti a zabálás közbeni olvasást…

“Megvesztél? Ebbe tejfölt?” Azokat a leveseket, amiket tejföllel szoktam enni (karalábé, karfiol, lencse, bab, rántottleves), nem vagyok hajlandó anélkül megenni. Az nekem úgy jó, minek enném anélkül? Nemde?! Ő meg ketchuppal eszi a húslevest is. No komment.

Ha szeretnék valamit, rögtön kell. Nem holnap, nem egy óra múlva, most. Akaratos vagyok, igen. Sajnos. Tudom, ez nem jó, de mit tehetek? Ilyen lettem, és van, aki így is szeret. Háhá! De lesz még ebből baj, az tutti.

Enni valamit tűzforrón (leves, főzelék, hús, hasonlók), de amit hidegen, azt jegesen (paradicsom, banán, üdítők – langyosan pfujj!).

A cola maga az egyik rossz szokás. Letettem, visszajött, elkerültem, szembejött. tudom, hogy káros, de időnként annyira jólesik. Van, amikor meg már megszokásból is azt kérek. Vagyunk így ezzel egy páran, tudom én!

Az új klikkem a Twitter (jobbra lent olvashatjátok is, írhattok is (nekem *.*), az Insta, a Pinterest meg az összes netes zizzenet. Órákra bele tudok feledkezni…

Pénzköltéseimről inkább szó se essék (esett már, őszintén, kendőzetlenül), a néha lusta vagyok enni, ami szerintem generációnk hibája, a bőrfelületek állandó kaparászása megint mániákus ügy és több mocskos rossz, visszaélésre okot adó hülyeséget nem írok le.

Ennyi volt a móka mára, és remélem két hét múlva fényezünk is picit 😉 Lécci! Vagy legalább más hibáit hadd írjam meg!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Ezt hogy a kénköves pokolban hozzátok össze?

Van, akinek fontos a statisztika, van, aki azt mondja neki nem. Ez utóbbi hazudik. És pont. Ez az én személyes véleményem. Az lehet, hogy valaki nem ért az elemzéséhez, de hogy minden blogger/író/hobbifirkász/önjelölt művész rá-rápillant az fix!

Jó tudni, hogy keverednek a drága olvasók az oldalunkra és ennek eredtem most én is a nyomába. A hajam égnek állt, a szemem kocsányon lógott, és nem győztem pislogni. Hogy miért?

Íme:

tuti rövid frizurák – ezt még meg is értem, hiszen ott volt a ricinusos poszt a hajnövesztésről és mint olyanban, megemlítettem a kurtább hajakat is.

misspicsa – ez a kulturális szakkifejezés a szavam járása, a blogon is ezer meg egyszer előjött

ricinusolaj kura – a helyesírás nem divat, erről is írtam már, de ez a kurás dolog, hát kuratóriumért kiált!

cr7 èdes – Cristiano Ronaldo és az édes szavak az esetek 99,9 %-ában egy mondatban szerepeltek nálam úgy 14 évesen, és lám, a feltörekvő generáció ifjú hölgyei közt is akad elvetemült, akinek még most is tetszik (immáron szabályozott fogsorral – nem tehetek róla, fogászaton dolgozom, a fogszabályzás immár napirendi pontom)

kásás tamás – no komment. A Tomi, az Tomi, ott csücsül a polcomon.

tracheostoma blog – elvetemültnek elvetemült vagyok, de túlzásokba ne essünk!

együttalvás a szerelmemmel – egyem a cukormázas lapockáitokat! Hova lett a romantikus énem, bassza meg?!
rövid haj victoria – Beckhamné frizkója ikonikus, köszi a beterelt olvasót!

misspicsa.hu – hogy már ilyen is lenne? Vagy ezt kéne adni a tárhelyem címének?

pofan utlek szived megáll – ne kapkodjunk, no majré, keine fos, mindenki nyugodjon le nyugodtan.

lofarok felkotes – erről egy kedves osztálytársnőm jut eszembe… Némettanci megkérdezte: Hast du Pferde schwanz? Lényeg, a lényeg, neki nem a lófarok jutott eszébe.

hadat üzentünk amerikának – volt ilyen, és még mi is visszakérdeztünk a töritanárnál, hogy tán elnéztük a térképet? Nem Monacónak akartunk?

hogy nez ki a picsa – nem szeretném kitalálni, ez miért és hogyan…

orrbefogas utan szedules – van, aki forrón szereti, én elvagyok szédelgés nélkül is

letöltés

idézet rólam facebookra kép fölé – nem egy science fiction, de azért van, aki rákeresgél

esküvői fonás – ezt a kategóriát nem ismerem, fonni is csak úgy ovis mód tudok, tehát az infót fix, hogy nálam nem találod

blog kezdese – ezt viszont tényleg megírtam, kérésre!

vujovich klaudia – fene az egoista énedet 😀

ihato szteroid – az tablettában is car, minek kéne meginni? Főleg, hogy olyan fejed lesz tőle, mint egy túltáplált szkarabeusznak

falusi libák – falusi, nem falusi, libák ezek így is, úgy is

almoskonyv sminkelni – szerintem Krúdy erről nem írt, de ti tudjátok
fonni tudó budapesti fodrászok – valakinek nagyon hepje ez a fonás, de esküszöm, hogy ne tudok segíteni.

szép magyar lány, szép magyar lányok, szép szőke csaj – ugye tiszta, hogy nem partnerközvetítő iroda vagyok?!

suz’n blog, Suz’s világa, suz’n naplója – hát én ezt nem értem! ennyire bonyolult a névválasztásom? 🙂

nl bloggerina verseny – én írtam nekik és kérdeztem, lesz-e idén is, a válasz az volt, hogy még nem biztos semmi.

lapostetű – ne szeretem, nem láttam, olvasni olvastam róla, de biztosan nincs vele kontaktom…

kemény vagy mint a vídia – néha igen, néha nem

william levy gatyába – jó az anélkül is, meg pulcsiban is. És amúgy a helyesírás szabályai szerint gatyában, de tudom, hogy ez túlzott elvárás

rókalelkű toldi – gyerekek, hát nem a Miki volt a patkány! Az a Barátok közt!

marc anthony jó pasi – határozottan nem

balkezesek közt több a skizofrén – persze, meg a gyilkos, meg az őrült. Ne sztereotipizáljál, kisgyerek!

Nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek ezek után. A lényeg, hogy beestek és páran maradtak, de nem tudok mit kezdeni a ténnyel, miszerint a lapostetű és a szteroid akár hashtagként is szolgálhatna a birodalmamban… Félelmetes, hogy a technikának köszönhetően mire nem keresnek rá a népesség bő iq-jú tagjai, és hogy mennyire nem tudják használni a keresőt. Én googlizásban császár vagyok, amúgy meg egy blogkirálylány, de ez mind mellékes ahhoz képest, hogy nap, mint nap végignézem, amint az emberek vergődve és nulla találattal ütik a klaviatúrát, mert egyszerűen nem értenek ahhoz, ami állítólag “pofon egyszerű”.

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

Vigyázz Kész Posztolj! Házikedvencek

Házikedvenc, kisállat… Ezek a szavak mindenkinek mást jelentenek. Vannak az embernek nevezett nagyállatok, akik úgy gondolják, hogy mérges kígyót, meg skorpiót és pókot tartani ildomos, sőt bájos dolog. 

Az efféle ötletek nagyrészt olyan kivarrt és gyerekszobával nem rendelkezett ökörfajzatok fejéből pattannak ki, akik szerint ezek az élőlények szelídek és igénylik is az ember közelségét. Ezzel egyetértek: igénylik, mert szeretik megtámadni, ha arról van szó (ellentámadásról persze, de akkor is) és amúgyis azért mondom ezt, mert rühellem a lábatlan illetve a négy lábnál többel rendelkező teremtményeket.

Sluszta paszta, nekem az állat a kutya. Nem hal (simogatni se lehet, bazzeg), nem macska (belerúgási kényszert érzek, ha meglátom), és nem madári, akarom írni kanári (nálam többet pofázni úgy sem tud, ahhoz meg nincs jogom, hogy a mindennapi kenyerétől megfosszam). Nem tartok igényt betolakodók társaságára sem, így nem lehet az illető pók, molylepke, szúnyog és betévedt galamb. Madárnak rigó képében a kertemben a helye, póknak az általam nem látogatott részeken, molylepkének meg a szomszéd gardróbjában.

Tehát nincsen nyávogás, meg hálószövés, csak a megfelelő decibellel ugatni képes kutyákra vagyok vevő minimum térdmagasságban kezdve. Jó, jó, cukik a kis ölebek, de a nyekergés, horkolás, röfögés és az ugatásnak csúfolt cincogás nem jön be.

Első számú kedvenc a németjuhász, aztán golden retrieverek és labradorok, vizslák, majd skótjuhász, border collie, bernáthegyi és vége. Ha kicsire nőttél és beagle áll a kiskönyvedben, még szóba állok veled.

De se több, se kevesebb.

Volt Tobi (németjuhász), Báró (magyar vizsla és staffordshire keverék) és Bundy (golden retriever féle). És lesz még jó pár, ha a pénztárcánk is megengedi, az fix!

nemetjuhasz

Üzenet a kedvenc bloggeremnek

Drága Evelynn White!

Egyszerűen és tényként közölhetném Veled, hogy legszívesebben megpofoználak, amiért hosszú, de hosszú ideje megfosztasz azoktól az örömteli kacagós pillanatoktól, mikor közzéteszed a legújabb bejegyzésed, és én pedig egyre csak visítok, míg már a könnyem folyik, és közben kicsit úgy érzem, a sorokat akár én is írhattam volna, de mégis Te írtad és most pedig elköveted azt a bődületes bűnt, hogy újabban nem írsz.

Emlékszem, írtam már emiatt, de azóta is hiányérzetem van. TE fogytál volna ki? Pont te? Aki egy háromlábú kamrai egérben is meglátod az ihletet?

Te, akinek a bejegyzéseit akár mobilról is képes voltam elolvasni, mert annyira akartam rögvest, amint megjött róla az értesítés?

Vagy te, aki bogáriszonyával és szarkasztikus megnyilvánulásaival oly mértékben rokonblogger nekem, hogy már szinte hihetetlen?

Nem akarom elhinni. Te nem írsz! Nem hogy hosszú nevettettőst, de még rövid ríkatót sem. A pofám leszakad, tudod?

Imádtalak, követtelek, első éjjel mikor felfedeztelek, megkíséreltem végigolvasni minden bejegyzésed. Aztán írtam egy levelet. Te visszaírtál.

Most nyíltan írok, és követelem, hogy térj vissza! Megkérném minden kedves olvasódat és követődet és rajongódat, csesztessenek már úgy, mint én, mert kellesz!!!!

Persze, újraolvashatnám a régieket, de könyörgöm. Ha hiányzik valaki, azzal nem tudod le, hogy újraolvasod az sms-eit! Írj és írj és írj, míg van billentyűzet, míg van ég és föld, meg míg ennyien szeretnek!!!!

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

Ez a levél a Vigyázz, kész, posztolj mozgalom keretein belül született, de ez csak plusz löketet adott ahhoz, hogy végre napvilágot lásson a véleményem – ezúttal Evelynn-nel kapcsolatban 😉

vkp1

És a fogfájós oroszlán szerepében – én!

Fogorvos, fogászat, foghúzás, tömés, fúró, gyökérkezelés.

Olyan szavak ezek, amelyektől normális embert kirázza a hideg, az átlagot elkapja a sikító frász, a gyenge idegzetű meg minimum, hogy lefordul a székről ájultan. Meg van a pár ütődött, aki azt mondja: ő nem fél. A fele ezeknek sosem járt fogorvosnál.

Napi szinten ebben élek, csak kiegészül a lista az implantálással, az inlay-jel, a sinuslift-tel, a felépítménnyel, az SGS-sel és a Straumannal meg ezek ragozott alakjaival és hozzácsapódik a hirdetés, a reklám, a tv spot, a google adwords és az analytics, a konverzió, a feliratkozó, a hírlevél meg a Mariska néni el-elmozduló protézise. A telefonban már csak Hujber Zsuzsanna, Globe Dental fogászati Magánklinika, miben segíthetek vagyok és olykor mocskos gyorsan kapkodok a szavak után, ha az illető épp dajcsul hadar és a közelemben nincs egy perfekt németes sem.

Na ja, hát ez vagyok én, a marketinges.

Ez lettem én, miután mentősként végeztem.

Ez a munkám, amit imádok, ami kezd engem is megszeretni és ahol csak minden harmadnap esik nehezemre a felkelés fél hatkor, ha indulni kell a mocskosssbuszra.

A mocskos buszra, ahol a fehér blézerem mindig úgy rondítja el az aktuális 2 az 1-ben professzionális és szexi öltözékemet (módise verzió outfit), mintha a mucsajröcsögei disznókkal hemperegtem volna munkába indulás előtt.

Pedig ilyesmiről szó sem sincsen. Szimplán ott a busz, ami a 7:05-ös induláshoz sosem áll be 7:03-nál előbb, mert a szolnoki még ott vakarja a golyóit, és ami általában olyan nyüzsis és mégis életunt és mocskos és meleg, hogy az valami káprázat.

Az eső mostanság folytonosan esik, ha reggel megyek, és ha délután jövök és általában szigorúan arra az 5-15 perc intervallumra korlátozza nedvesítő tevékenységét, mikor én épp a szabad ég alatt lóbálom a retikülöm. Fákk júúúúú!

Ennek ellenére imádom az egészet. Imádom az időnként értetlen angol és ír pácienseket, akiket dajkálok, az asszisztenseket, akik ezt szuflával bírják, a recepciósokat, akik notóriusan bírnak vigyorogni mindenkire, és az orvosokat, akiknél már mind ültem a székben, kivéve egyet.

Nem volt még szerintem két-három hete, hogy ott dolgoztam, mikor a szokásos nyugodtsággal letrappoltam a rendelőkbe egy páciensről érdeklődni az orvosnál, mikor is beütött a gebasz.

Bár eleinte az ördög műhelyének éreztem az amúgy hangulatos és színes rendelőket, éreztem, hogy ott még nekem szívás lesz egyszer a sorsom. Bejött.

Beszélek az orvossal, közben folyamatosan a számat lesi. Aha, kell neki fogszabályzó – néz az asszisztensre.

Hagyjál, intem le és fordulnék sarkon, mikor azt mondja: nyisd ki!

Mondom mit? A szádat! Dehogyis. Nyisd már ki, jó, most harapj össze. Aha, tutti kell a fogszabályzó.

Hagyjál engem békén, nem kell semmi.

Ülj be, megnézem.

Neeem, megyek dolgozni.

Ülj már be.

És mit csinál ilyenkor a hülye? Beül. Hát a hülyét az én nevemen szokták szólítani. Beülök, már számban az egyik fémkütyü és zúg.

Mi a fa….? – kérdezném, de valami már sikít a számban. A válasz erre: nyugi, csak leszedem a fogkövet. Most van rá időm…

Hát köszönöm amúgy, de persze akkor ez a szó nem jött a számra, lévén, hogy majd megfulladtam az eszköztől és folyton azt éreztem, hogy most már tuti hányni fogok. Végül megúsztam róka nélkül, de kaptam pár vaskos megjegyzést, hogy miféle kényes vagyok én, majd közölték a diagnózist, hogy ki kéne venni a bölcsességfogakat, a másik doki meg nézze meg a fogszabályzós ügyet.

Na persze, még zsibog a szám a biszbasztól, ami fogkövet szed le, majd pont fogat fogok húzatni. A macinak a fényes szőrét.

Eltelt egy nap, eltelt kettő, én úton-útfélen mesélem röhögve, hogy megerőszakoltak a fogkőleszedéssel, majd elkezd kattogni az agyam, afféle női metódusban.

Ennyire ronda a fogam? Ha a fogam ronda, én is ronda vagyok? Tudom, hogy az egyik fele az arcomnak fotózhatatlan, mert a befele forduló fogam végett a profilom oda, de van másik, carva le. Ahha! Tutti, hogy ronda vagyok, csak mindenki félt bevallani. Sunyi tetvek, kussoltak, hogy ők legyenek a szebbek! Micsoda összeesküvők!

Az ötödik napon kábé már azt álmodtam, hogy fogszabályzót kapok. Hmm. Nézzünk utána. Olvasok, videózok, keresek-kutatok, és találok.

Picadilo Collage

Van olyan, hogy a fog nyelv felőli oldalán belül van – nem látszik. Olyan is van, hogy kívül van, rátolva a fogsorra, átlátszó – nem látszik. Még olyan is van, hogy full porcelán és a drót is szilikon – alig látszik.

Baszod, lehet, hogy ez elviselhető? Lehet, hogy lehetne olyan hollywoodi mosolyom, mint a celebeknek meg a reklámokban, akiket naponta posztolok?

Jól tippelsz, győzött az egóm.

Alig bírtam kivárni, hogy eljöjjön a hónapban az a péntek, mikor rendel a fogszabályzós orvosunk és mehessek hozzá egyeztetni. De eljött és én mentem.

Aztán letörtem, mint a bili füle. Lingvális belső? Esélytelen, túl nagy a gond nálam. A gyorsrendező, ami láthatatlan? Esélytelen, túl nagy a gond nálam. A külső, porcelános, már-már hagyományos? Erősen ajánlott. Vagy opcionálisan kötelező.

Ekkor már kábé ez sem érdekelt, mert minden posztot úgy tettem közzé a facebookon, hogy magamban elhangzott a „kabbe, ribi, hamarosan nekem is lesz ilyen mosolyom” mantra.

Picadilo Collagel

Nem lesz egy leányálom, fájni is fog, hosszú is lesz, de csak a végeredmény szabad, hogy előttem lebegjen. Lebeg is.

A döntésemet közöltem a fogkőleszedős választott orvosommal is, aki rém boldogan kijelentette, hogy akkor kezdjük a bölcsességem kiiktatásával és húzzunk hátsókat. A nap péntek volt, következő péntekben egyeztünk meg. Hétfőn feljött, majd azt mondta: szerintem kihúzzuk ma, ne stresszelj péntekig…

Azt hittem elájulok. Ma? Most? Egy óra múlva?

Meg fogok halni! Altassatok el – nemkell – de félek –hülyeség – de akarom – ne akard, nem altatlak el vita negyed órán át.

Egyszer csak megjelenik újfent: gyere, kihúzzuk.

Falfehéren keltem ki a székemből és hagytam ott a hirdetési beállításokat, és bármit eladtam volna abban a pillanatban a kalampuri maharadzsának is, csak a fogorvosoktól mentsen meg a Jóisten.

Lementem, bementem, nyávogtam, majdnem bőgtem az asszisztensünknek, mire az orvos kintről int, hogy üljek be, mert jön.

Olyan szintű pánik fogott el, hogy erősen fontolgattam a menekülést, remegtem, a könnyeim fojtogattak és csak arra bírtam gondolni, hogy miért nem születtem valami kevésbé egoista jegynek, egy nem exhibicionista oroszlánnak, mondjuk egy nyamvadt, satnya kolibrinek vagy bárminek, miért kell nekem ekkora faszságokat magamra húzni és miért vagyok még ott, miért egy fogorvosi székben remegek, mikor mondjuk az életnek véget lehet vetni szívhalál helyett ezer más módon is?!

Aztán csak annyit hallok, hogy fogót, emelőt, nagyra, erre fordulj, oké adom a szurit. Nem éreztem semmit! A másodiknál pici feszítést, annyit, mint egy csípés. Eddig jó, de baszki, ki fogják tépni az egészséges fogam!

„Izgulsz? Minek félsz? Mindenki azt hiszi, bántom, de nem foglak. Nem fog fájni…”

Kedvem lett volna még mindig elfutni, de nem volt helyem hozzá. Szem becsuk, nem pisilünk be, hős vagyok, hero vagyok, és akkor azt mondja:

„ Itt a fogad.”

Ne basssz. Mi van? Ott az a fogam????

Öt másodperc, egyetlen mozdulat és SEMMIT NEM ÉREZTEM!

Egy isten vagy, csak ennyit tudtam kinyögni. Nem fájt.

Csakhogy kiderült egy nagy titok. Van még egy, emögött, ami akkorka egészben talán, mint emennek a gyökere, és azt eddig nem láttuk. Ahha. Akkor húzunk még egyet.

Nagy levegő, baszkibaszki, három-öt mozdulat, és ez is kint van, mint nehéz eset. Nem fájt!

Egyszerűen megmámorosodtam az érzéstől, hogy ezt így is lehet, hogy az ember közben hülye poénokon röhög, és nincs ordítós fájdalma és csak vigyorogni tud, mert túlvan egy dupla húzáson és nem érti, hogy miért van a mondás, hogy úgy néz, mint akinek a fogát húzzák…

Este sem fájt, csak a szívem, mikor nem ehettem a kedvenc pizzámat, mert se tojás, se tejtermék se aprómagos öt napig és nem iszunk fekete teát, kólát és még kávét sem.

Túléltem, eltelt pár nap, jött a harmadik húzás. Ezek ketten bal felül, a következő pedig jobb alul helyezkedtek el. Hmm, na ez már annyira nem volt sétagalopp, de egy olyan fogról beszélünk, aminek hatalmas kampós gyökere volt, és olyan alakja, hogy eltettük mutogatási célzattal a rendelőben… Az is kint volt kábé 4-5 perc alatt. Injekció megint nem volt úristenborzalom, a húzás is inkább kellemetlen volt avégett, hogy nyomta az ajkam a fogó szára, de ennyi.

Aztán kiment a szuri hatása és jött a nyöszörgés. Az, ami elkerült a duplázósnál, megjelent a szimplánál. Könnyezve ültem a forró vacsim felett, mert nem bírtam rágni, a pofám zsibbadt, a fog helye fájt. Úgy éreztem, feladom. Három foggal kevesebbel és szabályos mosoly híjján élem le az életem, de eszembe jutott mama örökérvényű mondása, miszerint a szépségért meg kell szenvedni, és elhallgattam egy időre. Igaz, a hétvégém Cataflam zabálással telt, és alig vártam, hogy hétfőn valamelyik dolgozó orvos ránézzen, aki nincs szabin, mint az enyém, de sajna minikínzás lett belőle. Begyulladt a helye, valószínűleg belement valami a kajából és az nem javította a gyógyulást. Egész héten a másik orvos székében ültem és nyomkodta bele a gyógyszeres tömést, hogy javuljak. Javulok is, remélhetőleg most már minden rendben lesz és nem kell bántani a helyét.

Pénteken konzultáltam ismét a fogszabályzós doktorral is, még két fog mínusz és fel is rakja a cuccot. Nem tudom, mi lesz, nem tudom, hogyan szokok majd hozzá, de elvileg utána már sétagalopp a dolog.

8083ffbf1f0bcf3ffdb057c1109d1e94

Rögzítem a fejemben a kész képet, miszerint a fogaim szabályosak és hófehérek és tűrni fogok, tűrni, míg meg nem unom, és nem ugrom ki a székből 😀

sex-and-the-city

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

Bloggerináim Gyöngye – Beszélgetés Ildikóval, a The World of Ildiko szerzőjével

Úgy érzem, van egy olyan tagja a blogger társadalmunknak, akit muszáj megmutatnom Nektek.

Bár nem csípi a megnevezést, hogy máshogy nevezhetnénk, mikor a számomra legérzelemgazdagabb olvasnivalót szolgáltatja köreinkben?! Bloggerina, kész passz. Méghozzá Ildikó.

Mikor a kérdések egy része készült és rájuk vártam a választ, Ő a fogorvosnál ült. Azt mondja soha nem félt tőle. Marha érdekes! Én velük dolgozom, körbevesznek és parázok, a Nagysasszony pedig megy hozzájuk… Ezért is imádom! Van bennünk pár nagyon közös vonás, és jó pár, ami ég és föld. Meg ezeregy, amit még nem fedeztünk fel.

Kértem, hadd tegyek fel pár kérdést, amit aztán megosztok az Olvasóimmal, Ő az övéivel, és belement. Íme, a beszélgetésünk – élvezzétek Ti is annyira, mint én élveztem, míg megszületett.

 

 Ha már társadalomról, meg írókról és olvasókról van szó, te milyen közösségi oldalakat használsz a blogodhoz illetve magánemberként?

Facebook-ot. Van egy magán profilom és a Blogomnak is van oldala. Ez utóbbi kedveltebb.

Kedvenc blogjaid? Mert köztudott, hogy mi is olvasunk, nem csak mesélünk… Mikor épp nem mesélünk, olvasunk, és lehet, hogy pont azért nem mesélünk, mert olvasunk. 

Kedvencet nem tudok igazán mondani, csak azokat, amelyeket a leggyakrabban olvasok jelenleg.

Mindegyiket másért szeretem. Van, amelyiket azért, ahogy ír a tulajdonosa, a szimplán felismert tehetségért, amit élvezek. Van, amelyiket azért, mert elvarázsol, ismeretlen világba kalauzol, inspirál; van, amelyiket pont azért kedvelem, mert könnyed, gondolkodásra késztet; van, amelyik pedig szinte mintha belőlem szólna, amelyikkel néhány sorban, vagy oldalakig hasonulni tudok. És ott van az információ éhségem is, ami a hírblogokhoz vezet reggelente.

Ezekből nem tudok kedvenccel szolgálni. Viszont itt vannak a legolvasottabb blogjaim: Nem hordod a cipőmet, Én vagyok, Tékasztorik, Csigaház blog, Útközben – on the way, Joyride, Lila füge, Fűszer és lélek, Falusi libák, Anami blog, Józsi bácsi gondolatai a világról, Átlátszó.

Ezek mellett meg olvasom a híreket reggelente három nyelven különböző (politikai nézetű) oldalakról.

Ja…egyet kihagytam.  A Suz’n Világát.

Ó, ez kedves Tőled. Bár tény hogy Te vagy az egyik leghűségesebb követőm, és van írás, amit Te látsz először, meg olyan is, amit csak Neked mutattam. Miről szól a tiéd?

Mi az, hogy miről szól? Nem olvasod?!?!

Hát ez a kérdés pont a Téged-engem-minket MÉG nem olvasó körnek szólt volna, mert még nem jutottunk el sajna olyan Tolkien-i magasságokba, hogy van, aki olvasta, van, aki fogja és van, aki most olvassa… De sebaj! Menjünk tovább! Aki tudni akarja, olvasson, a parancs megszületett!  😉

Mi miatt kezdtél bele és mikor?

Tavaly áprilisban indítottam, mert miért ne, mert volt rá időm és akartam egy lenyomatot. És ha teljesen őszinte akarok lenni, egy kicsit dacból is. Volt valaki ugyanis, aki azt vágta a fejemhez, hogy barmit írnék is le, arra senki nem lenne kíváncsi, senkit nem érdekelne, ráadásul nincs hozzá tehetségem sem, aki ezt állította valaha is, az biztos csak “valamit” akart a csinos pofimtól.

Az ilyeneket de meg tudnám ütni! És ha nem ezt a haddnemondjamSuznösen illetőt nem vesszük, milyenek általánosságban a visszajelzések? Vannak például trolljaid? Hogy kezeled az esetleges támadásokat, mint ezé a suttyóé? Mert ez a véleményem, csak nem maradt meg bennem.

A visszajelzések általában jók. Valahogy mindig meglepődöm rajtuk, főleg  a privát üzeneteken, ahol az emberek bizalmat adnak, esetleg kitárulkoznak egy-egy eseményről az életükben. Persze nagyon jól esik. Jó érzés, hogy van aki ‘meghallja’ amit üzenek, hozzám szól, véleményt ír. Így érzem teljesnek ezt a blogolás dolgot. Számomra nem csak rólam szól, nem naplót írok, akkor sem, ha vannak nagyon személyes megnyilvánulásaim, mégis nem  érne sokat, az olvasóim nélkül; azok nélkül, akik figyelnek.

Trolljaim??? Csak kettő volt. Tiltottam őket. Az egyik mindenáron szexuális vonzatú ajánlatokat akart tenni egy-egy bejegyzésem alatt, a másik pedig azt firtatta, mennyire nem tudok rendesen fogalmazni, de ezt eléggé udvariatlanul tette. Bunkó tahó volt, na. És igaza sem volt.  Egyébként volt, aki szólt elejtett hibákért, az irásmódban, és nem töröltem ki a hozzászólást, hogy hibátlannak tűnjek, inkabb megköszöntem, javítottam es tanultam belőle. Ami jogos, az jogos.

Ezzel csak egyet tudok érteni. Ki/mi inspirál?

A világ maga. Az emberek. Szinte mindenben latok valamit, ami inspirál. Ami nem inspirál, azt nem látom meg. Ugyanúgy inspirálhat egy híres személyiség, egy író vagy költő, ahogy egy utcán ülő, barázdás arcú, megfagyott tekintetű hontalan. Egy elszáradt virág vagy egy nyiladozó pipacs.

End-poverty-now-th-CE-B5-CF-81-C3-B8-E1-B9-BF-CE-B5r-CF-84y-29969356-450-281

Minden meg tud ihletni, de jó neked! Engem legtöbbször az ütődöttek. De mi van, ha mégis leáll a zenekar, tehát kifogysz az ihletből?

Húha… Én nem mondanám, hogy kifogynék az ihletből, pont a fenti válaszom miatt. Ilyen számomra nincs. Olyan van, hogy máshova terelem a figyelmemet. Hogy másra figyelek picit. Ilyenkor időt adok. Könnyeden, nem görcsölve, például, hogy uram isten, két napja nem írtam, nem posztoltam.  Na, bumm! Szeretek írni. Nem kell és nem kényszer. Csak jön. Általában elég gyakran.

Mi már űzzük az “ipart”, de van, aki még vakaródzik a témán. Ha valaki nekiállna blogolni, de vacillálna, mit tanácsolnál neki? Mi a legjobb tanács, amit te valaha kaptál?

Én nem kaptam tanácsokat,  azon kívül, hogy ne is próbálkozzak, mert nem tudok írni. Es igazából nem is szeretek tanácsokat osztogatni. A véleményem az, hogy senki ne kezdjen bele semmibe vacillálva. Bízz magadban. Vezess blogot, bármiről is szóljon lelkesen szeretettel a legjobb tudasod szerint. Fejleszd azt és magadat, hogy mindig jobb színvonalat hozhass, nem másokhoz, hanem magadhoz merve. Ne hasonulj es simulj bele mások stílusába, találd meg a magadét. Az eredetiség nagyon fontos.

De még mennyire! Nálam például így születnek a brokkolihiszti című fogalmazványok. Emlékszel-e az első “találkozásunkra” a virtuális térben?

Egy éve találtam rád, akkor kezdtelek el olvasni.  Beszélgető viszonyunk viszont jóval később alakult ki. Azt hiszem, valami csoportot dobtál össze, mert meguntad, a sok szemetet…  Mára már annyit ’beszélgettünk’, szinte naponta, hogy egyenesen imádom a személyiséged, ha nem vagy része a napnak, hiányzol.

Nem tudok erre mit mondani, vagyis írni. Én is pont ezt érzem Veled kapcsolatban. De most árulj el egy titkot magadról, amit eddig nem tudtak az olvasóid. Hadd legyen egy jó napjuk! A titkok, főleg a mocskos kis titkok, mozgatják a világot. Szerintem.

Nem tehetem, ha titok, az nem véletlen.

Ó, de cseles! Végül is, ezt vártam Tőled! Ez az Olaszország dolog hogy jött? Hogy kerültél oda? És mit szeretsz benne a legjobban?

Nem ő jött, én mentem.  Repülővel. Egyébként, jól fizető munka miatt, kalandvágyból, mert miért ne típusú felfogással kerültem ide. 10551928_797231103633913_255264650_nAmit leginkább szeretek az az ország szépsége és sokoldalúsága, a kultúrája, művészete és történelme, amely átsejtetik mindenből. A büszkeség és összetartás, az emberek szeretete, ami leginkább délen jellemző, elvarázsol. Szeretem, hogy az olaszok nem a múlt miatt sírnak, nem a múltban ért veszteségek árnyékából siránkoznak,hanem a napnak élnek, a percnek, vidámságra és mosolyra törekednek. Élnek. Megpróbáljak komolyan a legjobbat kihozni a pillanatból.

Az olaszok szeretik jól érezni magukat, és ez meglátszik mindenben amit csinálnak. Egyébként nagy csibészek. Az olasz konyhába pedig szerelmes vagyok. Azaz mediterránba.Imádok főzni és tudok is! Imádom a hatalmas és hangos ebédeket, a jó borokkal és barátokkal olasz módra.

Ezt feltétlen össze kell hoznunk, afféle olasz-magyar virtusban! Aki pedig kedvet kapott ezek után Ildikó blogjához, itt megtalálja!

Ennyi volt a mi kis külvilágnak szánt csevejünk, de nem mondom, hogy ez volt az utolsó! Ildivel és másokkal, lesz itt még termés, interjú témakörben is! 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

 

 

1012

Megunhatatlan film

Megunhatatlan film, megunhatatlan VKP…

vkp1

Hazaértem az üres lakásba, leszórtam a táskámat, raktam be üccsit a hűtőbe, betoltam egy mosást, kiöblítettem pár újonnan zsákmányolt leértékelményt, majd ideültem egy nagy pohár fagyasztott joghurt társaságában a géphez, hogy megírjam az e hetit.

Csak úgy lazán, Carrie Bradshaw stílusában, hanyagul összekötött lobonc és fehérnemű kombinációjában. Képzelegni lehet, de nem érdemes, semmi extra, csak szimplán melegem van. Kurvára.

A mostani témánk azok a filmek, amit az ember lánya újra-meg újra megnéz, és mégse unja. Mert megunhatatlan. Számára. Számomra.

Mikor megláttam a címet, rögtön tudtam, kik lesznek a kiválasztottjaim, hiszen ők tényleg azok a bizonyos húszezerszer látott, de újra és újra mozik. Itthon, otthon, ülve, fekve, kajával vagy anélkül, de még mindig lekötnek. Nézzük csak!

1. Pearl Harbor – Égi háború

Ez az én olyan darabom, amit tényleg kívülről tudok, nyolcvanszor láttam, de még mindig megríkat és még mindig ugrálok a kanapén, ha a távirányító nyomkodása közben meglátok egy tizedmásodpercnyi részletet, akár csak egy háborús jelenetből, lévén, hogy még azokat is kívülről vágom.

lens8522991_1260689805pearlharbormovie

 

Kedvenc jelenetem nincs, mert egyszerűen ötvenig meg sem állnék, mert mindig eszembe jutna egy imádott képsor.

2. The vow – Fogadom

Hehh, a romantikus szögem bújik ki a zsákból. Ez van srácok! Az a film, amiben Channing Tatum és Rachel Mcadams együtt szerepel, ráadásul egy komoly témát feszegetve, nem lehet nem kedvenc! Egyszerűen a hideg kiráz már a trailerjétől is!!! Az, hogy igaz a sztori, még érdekesebbé teszi, Taylor Swift Enchanted-jétől pedig pikk-pakk szerelmes leszek. Erről nem tehetek. Ultragáz ide vagy oda, örök kedvenc!

3. About time – Időről időre

Időutazós sztori, az a fajta, amit a szkeptikusok is elfogadnak, mert a történet olyan jó, hogy az valami fenomenális. Rachel McAdams meg pláne! A slusszpoén, hogy pasi ajánlotta, a kedvenc hobbitrollom 🙂

4.Life as we know it –  Ilyen az élet 

Babás film, rengeteg poénnal és a Grace klinikás kedvenccel, Katherine Heigl-lel. Garantált röhögés és elmorzsolt könnycseppek…

5.  A bűn éjszakája

Durva, de elgondolkodtató és az utolsó másodpercéig leköt. Szuper film, a keményebb fajtából.

5+1 Még egyet, aztán ígérem leállok, bár ez dupla lesz! Ha már Sarah Jessica Parkert emlegettem, itt kell megneveznem a Szex és New York című kultikus sorozatból gyártott mozifilmeket is! Épp töltöm a sorozatot lefelé, de ha végre meg tudnám szerezni a mozi első részét is, igen boldog lennék!

Az a hangulat, azok a göncök és a szövegek persze! Mondhat akárki akármit, ez kultusz! És imádom!

De tényleg nem mélyedek jobban bele, mert idesorolhatnám a sírós Az igazi kaland-ot, a röhögős Másnaposok-at, a parázós Ideglelés-t, az Elrabolva-t és kutyakötelességem kiemelni a Felhőatlasz című remekművet, hiszen ennek kapcsán randiztunk először és ez az a film, ami azóta is átszövi az életünket!

Neked mi az abszolút kedvenc?