Vibráló háttér, hulló galambsz*r, tövig rágott körmök – Hogyan élj túl a blogszférában?

Bátor voltam, hülye voltam. De hős leszek és győztes leszek.

Ma délután – vagy inkább este, elvileg olyan sötét van odakint, hogy picivel is nagyobb lenne az orrom, az mutatná a látási viszonyok végét, különös és régóta halogatott dologra szántam rá magam.

Van egyebár az a törekvésem, hogy a bloggerek számára összedobjak egy olyan facebookos csoportot, amelyben bújukat, örömüket, kérdéseiket és válaszaikat egyaránt megoszthatják a sorstársakkal, azokkal az emberekkel, akik már nem csak tartalmat akarnak látni, de láttatni is.

Nem egyszerű a sztori. 388-an vagyunk a csoportban, amit itt találsz meg:

10743302_1582379225318271_2138266226_n

Ha tag vagy és népszerűsítenéd, kérlek ezt a képet használd az oldaladon. Ha még nem, mire vársz? Várunk szeretettel!

A szabályok szerintem cseppet sem bonyolultak:

– napi 2-3 posztnál többet ne vágjunk ki fejenként az üzenőfalra;

– ne Justin Bieberről és tízenkétéves lánykák szerelmi drámájáról szóljon az oldal;

– és töltsd ki a tagnyilvántartót!

Szó szerint, ha érdekel:

Üdv köreinkben 🙂

Lehet gasztro-, lehet ego-., lehet fitneszblog, közélet vagy épp (élet)módi egy biztos: aki ír vagy épp olvas bennünket, szereti a célzott tereket ahol megoszthatja legújabb irományát vagy épp új kedvencét.
Az oldal csak és kizárólag valódi blogokkal foglalkozik, nem célja a 1D-s és Bieberes irományok közlése 🙂

Megoszthatod a legújabb írásod, kérdezhetsz (és segítünk) vagy csak keresgélhetsz újabb és újabb olvasnivalók után. A csoportnak van immár egy jelenléti listája is, ennek kitöltése fakultatív ugyan, de erősen ajánlott. Nem azért, mert perverzióm az email címek gyűjtése, hanem egyszerűen amiatt, hogy ha keresünk valakit, tudjunk mihez nyúlni.

Különösebb szabályokat nem állítok fel, annyit kérek, hogy ha belépsz, írj egy pár soros bemutatkozást és lehetőleg töltsd ki az adatlapot.

Érezzétek magatokat nagyon jól, jó társalgást és böngészést kíván,

Suz’n
www.suznvilaga.wordpress.com

Ui.: A csoportnak van email címe is, ha ide írtok, mindenki megkapja, illetve terjeszteni így tudjátok a hírünket:

magyarbloggerek@groups.facebook.com
https://www.facebook.com/groups/magyarbloggerek/

Ha épp nem lennék gépközelben, nyugodtan hozzáadhatjátok az új jelentkezőket a létszámhoz 🙂

Most komolyan! Hárpia vagyok? Zsarnok? Mini Hitler?

Volt, akit háromszor figyelmeztettem, hogy ne posztoljon naponta 5-ször. Lehet, hogy ma írta (gratulálok a rengeteg szabadidejéhez), de a csoport nem róla szól. Akit érdekel, amiről ír, ellátogat a honlapjára, a személyes marketinget pedig mindenki űzze a privát felületein. Kérlek, köszönöm, légyszíves – a varázsszavak mind elhangzottak: HÁROMSZOR! Aztán negyedszerre, de ezúttal már az illető is röpült. Széles röppályán, úgy, hogy vissza se nézzen. A többiek többé kevésbé értették a célzást, mindenki igyekezett tartani a határokat. Volt, akit egyszer kértem, volt, akit kétszer. Ment.

A csoport nagy része csendes megfigyelő, de az is lehet, hogy teljesen passzív tag, mindenestre általában ugyanazok posztolnak és kommentelnek. Minden megy, mint a tudjuk mi.

A tagnyilvántartót viszont még mindig kérni kell, sőt már-már parancsolni. Alig kétszázan írták be a magfizikához konyítást egyáltalán nem igénylő dolgokat: neved, blogod, témája, fb oldal van vagy nincs… Bonyolult? Úgy tűnik.

Utóbbi időben bevezettünk egy játékot. Napi kérdésként fut, jó visszajelzésekkel. Van, hogy tényleg napi, de időnként félheti lesz a kérdés, mert egyszerűen nem jutok géphez, csoporthoz, mivel a gép előtt egész nap ülök, csak ide nem tudok mindig betoppanni.

fdd ff Képkivágás

Hát így játszunk mi. Van, hogy abszolúte az íráshoz kapcsolódik a dolog, de olyan is – mint például a képeken látszik, csak random dobok be valamit. Aztán lehet, hogy valakiben épp a kérdés vagy a válaszok indítanak el valamit…

Ma nekiálltam pedig a jócskán foghíjjas listánkat böngészni. Blogról blogra haladtam, csak azt ugrottam át, aki nem kattintható verzióban írta meg a linkjét. Nem vagyok szemét, csak nincs időm, hogy kitaláljam még azt is, hogy mi lehet a megfelelő kiírása…

100 blogot vettem egy kalapba. Kertészet, gyermeknevelés, egoblogok, outfit posztok, regénydarabok, fotók. Volt ott minden, mi egy kíváncsi szemnek kedvére lehet, de néha tényleg a gutaütés kerülhetett.

Köztudott, hogy a körmösblogokat nem tartom elsőkörben írásművészetnek. Aki kenni tud, nem biztos, hogy írni is képes. És nem értem, hová lehet ragozni azt a nyavalyás glittertócsát a TÖVIG RÁGOTT KÖRMÖKÖN!

Miért kell az egér mozgatásának megfelelően valaminek hullania a képernyőn? Nem a havazásról beszélek, az még oké (tényleg télen). De ez kakaópor, flitterek vagy épp galambszar, azt meg nem tudnám mondani. Zavaró és dühítő. Mert élettel összeegyeztethetetlen!

A háttér. Hatalmas virágok, egyszínű tapéta vagy épp mikrométerben mérhető alakzatok, melyektől fél perc alatt begolyózik a szemed. Pont olyan a háttér, mint a facebookon időről-időre előkerülő mozog a kép de mégse című grafikák. Vicces, ha karod hogy mozogjon, de nem, ha épp kiesik a szemed tőle!

Aláfestő zene, automatikus indulással. Megnyitom ötösével a blogokat és egyszercsak nekiáll vinnyogni. Kértem? Nem. Tudom, hogy melyik az? Nem. Dühös vagyok? Naná!

Blogger vagyok, író, művész! Mikor is posztoltam utoljára? Fél éve! Akkor mi vagy? Szunnyadó vulkán, az. Ami lehet, hogy kitör, de eddigi alkotásaidat nézve inkább bizakodjunk a hosszú, békés esztendőkben.

Olyan menő a blogom, nekem nem elég ám a magyar olvasótábor, angol is kell, sőt, Ámériká! Semmi gond, csak kérve kérlek, tanulj meg angolul!

Az, hogy egy évek óta futó honlapnak nincs facebook oldala – nem értem. Azt, hogy van, de eldugva, hogy véletlenül se tudjalak követni – depláne nem. Miért nem rakjátok felülre, bal vagy jobb oldalsávba, hogy kiszúrja a szemem. Tény, hogy akit nagyon akartam, inkább beírtam keresőbe és úgy lájkoltam, de lehet, hogy hirtelen ötlettől vezérelve te is benne lettél volna. Ha találtam volna fb widgetet….

Ez van srácok! 45 blogot írtam fel a listámra a 100-ból, akikhez érdemes lesz bekukkantani és feliratkozni. A többiek a fent felsorolt hibákkal vagy épp a bocs bébi, de nem vagy az esetem ügymenettel buktak el. És nem, nem vagyok igazságosztó, és a szavam nem számít. Csupán azt mondom, hogy nálam mi hatott és mi nem. A 45-ös banda is totál színes, még olyan témákra is feliratkoztam, amikhez közöm nincs, mert igényes az oldal és van tőle mit tanulni. Pár termékteszt is befigyelt, és egy-egy rucimutogatós is. Nem muszáj nekem tetszeni, de aki tetszik, annál ottragadok! 😉

wpid-aláírás.png.png

Reklámok

Vibráló háttér, hulló galambsz*r, tövig rágott körmök – Hogyan élj túl a blogszférában?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Pont ma láttam, hogy nyomtál egy tetsziket, az oldal Facebookjára. Esküszöm, egy kicsit megijedtem, mert mondom mi van ha tévedés történt és..:D (Én felírtam magam a tag nyilvántartóba szerintem, csak nem vagyok aktív, mert a csoport nyílt, és még mindig nem jutottam el odáig, hogy én itt egy újabb fb-s adatlapot csináljak, olyat, amivel az ilyen nyílt csoportokba nem lenne gond írni. Mármint úgy nem lenne gond, hogy az írást lenéző kedves ismerőseim ne lássák azt, hogy mit merek én hadoválni az internet sötét bugyraiban.:))
    Amúgy engem is idegesítenek a spammolások, benne vagyok 1-2 másik blogger csoportban is, és hihetetlen hogy valakinek hiába szól az ember, nem veszi a lapot. A legdurvább az, amikor a csoportban a leírásnál, oldalt le van írva egy kis szabályzat, és arra nem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa, amikor belép. Ilyenkor elgondolkodok: vajon szerződést is így ír alá valaki? (Nem, nem akarom tudni a választ, félek, hogy nem tetszene és csak még jobban kiakadnának a kerekeim…).
    Amit én túlzásnak éreztem mindig is, az a zene. Engem megijeszt minden egyes alkalommal, főleg ha valaki egy hirtelen induló, csitt-csatt zenével próbál meg az agyamba belemászni. Ha zenét akarok hallgatni, megteszem. Ha nem, annak oka van. De ha hallgatok valamit, akkor inkább olyat szeretnék, amit én akarok…nem azt amit rám erőszakolnak, és megijeszt böngészés közben, mint 1 vérengző bohóc. Mert amúgy nyitott vagyok az újdonságokra, csak nem így, nem ilyen módon.
    Ui.: Olvastam az éttermes bejegyzésedet is és elfelejtettem reagálni rá, pedig nagyon tetszett és én is kedvet kaptam elmenni a helyre. Talán majd egyszer, elvileg nyáron arra fele is vihet az utam, ha szerencsés vagyok. 🙂

    • Véres bohóc 😀 Jah, nem. Csak vérengző… Na, mindegy, tetszik 🙂
      Ugrottam volna rögtön a “veszprémi kérdésemmel?”, de végigolvastam okos lány módjára. Más miért nem okos lány? Miért?
      És miért vagyok én olyan nemokos, hogy a hülyéket még nyakamba is veszem OO

      • A hülyéket nem kell a nyakadba venni, látod hogy csak beléjük törik a bicska. 😀 Elég max. 2 figyelmeztetés. (Több felesleges, csak Magad hergeled.:D) Aki érti az érti, aki meg nem, annak 5 is kevés lesz, és nem vagyok meggyőzve arról hogy ekkora intelligencia hányadossal megüti a csoport szintjét és jó lehet az illetővel beszélgetni, vagy épp alkalmas bárminemű értelmes kommunikációra. (Vagy csak befogadni nem tudja az infót és csak kifele árad belőle a szentbeszéd, van ilyen is, az rémisztő..:O)

    • Ha még 3 ember kitölti, már megérte nyavalyognom. Tényleg nem cseszegetésből, de nem jobb így neked is? Szerintem most jó pár olvasót nyerhetsz azzal, hogy bekerültél a listába 😉

      • Semmi bajom nem volt a kitöltéssel, csak annyi, hogy valakinek akkor kellett volna emlékeztetni rá, amikor épp időm is volt rá, (mert vagy épp telefonon neteztem, amikor szóba került, vagy amikor gép előtt voltam, nem jutott eszembe). Tegnap összejött 🙂

  2. “Aki kenni tud, nem biztos, hogy írni is képes. ” Hát ezen hangosan felröhögtem, bearanyoztad a napomat. Nem könnyű ám elválasztani az értéket a nem értéktől, főleg most, hogy a blogszféra olyan módon fúvódott fel, mint valami párhuzamos univerzum, hogy a kevés + semmilyen tartalom sokszor-sokszor többet ér, mint a jól körüljárt, kifejtett, alátámasztott heti két poszt.
    Külön öröm az ilyen: lefényképezem a : __________ (száradó körmöm, a gőzölgő kávém, a mai “outfitem”). Nem is a külsőségekről szól a világ, á dehogy… No jó, vagy egy blogger csaj, aki lassan egy éve (de lehet több is van), minden áldott nap beáll a ruhásszekrényajtó elé és lefényképezi az aznapi ruháját – igen, őrület, de ez már valahogy kortárs művészetnek is tekinthető, őt nem tudom érte elmarasztalni, de a többi.
    “Készen vagyok a #4526 résszel, kérlek olvasd el és lájkold.” – hogy írnál inkább zavarba ejtőket heti egyszer egy Barbie-s kulcsos szívlakatos naplóba ahelyett hogy blogot írsz…- gondolom ezt sokszor.

    Visszatérve a blogszférára, lassan odajutunk, hogy – lásd Goldenblog – ha egy majom rácsap a billentyűzetre – az már blogolásnak minősül. Definiálni kellene lassan a “tradicionális blog”-ot, mint olyat és leválasztani a többiről legalább forma és tartalom tekintetében. … *”Magyar tradicionális bloggerek” 🙂

    • Mostanában többen mondjàtok, hogy hangosan “felröhögtök” egy-egy posztomon. De tudok ennek örülni. Akkor én nem a csapkodós csita vagyok, hallelujah! Ezen meg én vihogtam mondjuk 😉

  3. A végén szakadtam a nevetéstől de annyira igaz te jó ég!!! Totál egyetértek és remélem hogy a 45 fő 46-ra bővül és érdemes leszek a csapatba 🙂
    Üdv:
    Szandra (Boroskóla blog)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s