Jó tett helyébe…

… kivételesen a jó jött. Történt úgy két napja, hogy a lépcsőházban osszefutottam egy kedves szomszédommal.Megdícsérte a hajamat, hogy milyen szép “talán sose volt még ilyen jó”.No igen: a ricinus, a szerelem meg az, hogy királynőnek érzem magam a pasim mellett megteszi a hatását,  de a fő érdem mégis a fodrászomé. Ez is volt a következő kérdés.  

image

Hogy hova járok.  Elmondtam. Mivel festjük, elmondtam. Adtam telefonszàmot és oda is csörögtem.
Imádom,  tényleg.

Erre ma mit találok a postaládában?

image

image

Reklámok

Hogyan és miért? (Suz’n bloggerinának ajánlva! )

Ezt kaptam ma. Mit mondhatnék? Jól esett.

hebrencs

Itt vagyok.Ja!Hogy hogyan kerültem ide?

Úgy,hogy borzasztó kiváncsi vagyok.
Kedves barátom Suz’n,a kis bloggerina,nos felkeltette az érdeklődésemet.Szeretem az írásait.Mert olyan amilyen.Hétköznapokról szól,érthetően,egyszerűen,nekem valóan.Könnyed.És szeretem,hogy belefér neki egy kis káromkodás is.Ez van.Így jó és kész!

Ő segített nekem kis távoktatással idevarázsolni magam.(Bele se merek gondolni,mi járhatott közben a fejében.Illetve de.Izé….hagyjuk,mert saját magamon rötyögök! )

Miről akarok írni?Arról ami épp van.Egy mozzanatról,egy felháborító dologról,egy emberről,egy eseményről,vagy épp a macseszokról.Bármiről,ami épp akkor ott és úgy elkap és írásra késztet.

Milyen vagyok?

Na ez poén.Mert én sem tudom igazából.Döntsd el Te magad.Nagy pofával vagyok megáldva,ez biztos.Abból is a mocskosabb fajtából,de nekem megfelel.Bár sokszor ajánlottak már mosószappant a számra,eddig még elkerültem.Hangulatember.Igen.Talán ez a legmegfelelőbb.

A tanga mint kép.

Hihi!Kerestem egy képet,hogy mégiscsak legyen már valami,erre belefutottam ebbe a tangába.Miért is ne?Pukim sincs (de van és tartogatom),miért döntöttem mellette,de ez volt az első gondolat,hogy ez lesz.Úgyhogy marad!Nem!Ne találgasd,hogy ilyet hordok é vagy sem.Elárulom:torpedórombolót!

Mikor olvashatsz felőlem?

View original post 32 további szó

Csáposok, távozzatok!

“Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!
Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek. 
Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. 
De ha felnézel, mindig a végtelen eget látod majd.”

Vida Ágnes

Kép

Forradalom! :) – Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége

Az előző bejegyzésem kapcsán úgy felment bennem a pumpa, hogy rájöttem: ha nincs normális blogos közösség, majd alakítok én egyet.

Kedves Bloggertársak, lelkes Blogolvasók, lehet jönni és csatlakozni, hogy megosszuk egymással azt, amire eddig fészbukon többünk állítása szerint sem volt lehetőség.

A csoport neve:

Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége

Címünk:

https://www.facebook.com/groups/magyarbloggerek/

1269502_642411705782521_1367482342_o

Nem, nem kell mindenkinek hajléktalanokat befogadnia holnaptól

Nálam is olvasható volt a cikk. Nézzétek meg a hátteret is! Döbbenetes magyar valóság. ..

Eszter's Offtopic

Több mint kéthetes történet, mindenki találkozott már vele valószínűleg. Mégis, ez az egyik legszebb emberi megnyilvánulás, amibe alkalmam nyílt belelátni egy kicsit, pedig erős a verseny: az alábbi videót minden embernek látnia kellene.

Igen, a 18 éves, állami gondozásban nevelkedett Ujházi Szandra történetéről van szó, aki magához vett egy vadidegen, hajléktalan nénit az utcáról, és azóta gondoskodik róla. Őszinte leszek: én nagyon sírtam, amikor először láttam. Megérintett az a gondoskodás is, amivel a sok jószívű ember fordult a tinilány és a 80 éves néni felé. Nem érdemes többet beszélni erről, a hatperces miniriportban minden benne van, ami számít.

Aztán persze találkoztam a többi ember reakciójával is, ami könyörtelenül rávilágított arra, hogy rettenetes állapotban van a társadalmunk. Persze, nincsenek illúzióim: olvasok Daily Mailt és Bildet is, tisztában vagyok azzal, hogy inkvizítorok, ítélőbiztosok, fanyalgók, gyalázkodók és trollok mindenütt vannak, de a magyar mezőny e téren gyakorlatilag verhetetlen. Mélyen egyetértek a Kalandozásaim…

View original post 871 további szó

Kitárulkozás, ahogy Ti kértétek

Nos, nos. Megkaptam jó pár kérdést, és mivel van, aki nem tud várni, nekiesek a válaszoknak.

Sör?

Gondolom mondanom sem kell, ez a kérdés egy férfiútól érkezett. Azt nem sikerült eldöntenem, hogy ez egy flegma meghívás egy italra avagy az illető azt akarja-e tudni, szeretem-e a folyékony kenyeret. Maradjunk a második opciónál: a sört nem szeretem, csak a sörnek csúfolt citromos HB-t és Gössert. Időnként előfordul, hogy már olyan szinten ki vagyok tikkadva vagy épp vattát köpök, na akkor meghúzom a Drágám üvegét, de ez inkább jellemző hetvenkét fokos nyári melegben.

20140221_214712

Nagyon bátor vagy?

Bátor? Én? Hát hogyne! Csak a pókoktól, a tűktől (ez eset roppant vicces a kéthetente szurit kapok tényező fényében és az egészségügyi pályát illetően), a magasságtól, a horrorfilmektől, a szellemes sztoriktól, a sötétségtől, és még ezer egy dologtól. Tehát azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy egy gyáva nyúl vagyok 😀

Zúgnak-e már a harangok??

A fülem az folyton zúg a vashiány miatt, de hogy ez összefüggésben áll-e bárminemű harangokkal, azt nem tudnám eldönteni…

IMG_3388

Eldöntötted-e már, végül mi leszel, ha nagy leszel??

Nem. Az, hogy az egészségügynek – egyelőre – megszállott bolondja vagyok, az fix. De, hogy ezen belül merre fogok ténferegni, még számomra is rejtély. Érdekel a dietetika, imádom a gyerekeket, tetszenek a kevésbé maszatos és véres területei a kórházaknak és a plasztikai sebészetet is egy különleges műfajnak érzem és hogy mindebből mi fog kisülni, passzolom.

 Könyvet írni érzel-e késztetést?? Én örülnék…

A könyv. Hát igen. Szeretném. Nagyon nagyon szeretném. Életem legnagyobb álma válna vele konkrétan valóra, ha valami, amit írok, megjelenne az áruházak könyvespolcain.

Írom a kis hülyeségeimet, elkezdtem egy könyvet is, és azt hiszem, hogy ha véget ér a suli és lesz pár szabad hetem, nekifekszek a további fejezeteknek.

Szereted a paradicsomos káposztát??

Szeretem. De már inkább úgy csinálok, mintha sosem ettem volna – Crohnos lévén messze kerülöm a káposztát és legközelebb szerintem akkor megyek a káposztástányér közelébe, ha lassú és fájdalmas halált akarok halni.

Örök kedvenc könyv?

Szabó Magda: Abigél, Gergely Márta: Szöszi, Thury Zsuzsa: Tűzpiros üveggömb és Christine Nöstlinger-től az Órarend randevúval.

Gyanús nekem már régóta, hogy miért imádom annyira az ilyen tinilány sztorikat, főleg ezeket, amelyekben mindben vélek hasonlóságot felfedezni önnön magammal. Ugyanezt már tapasztaltam a filmek terén is, például a Grace klinika Izzie és Meredith karakterénél vagy A pletykafészekben Blair és Serena viszonyát nézve. A magyarázat szerintem tök egyszerű: Similis simili gaudet*.

Zsurzs-Éva-Abigél-1978-film-filmkultura.hu_

Tudnál-e másik országban élni?

Most, hogy az elmúlt alig egy évben megjártam Romániát, Németországot és Horvátországot, rájöttem, hogy gyönyörű és kecsegtető ugyan a külföld, de ott mégiscsak idegen lennék. Itthon itthon vagyok, és bár mindenki érti a buszon, ha anyázok a telefonba és látják, hogy épp hisztizek, de mégis zsemle van és nem brötchen és nem néznek hülyének, ha azt mondom, hogy Csárdáskirálynő.

http://www.pinterest.com/lacledusud/love-hungary/

df81f5d4b6777171d7898e5946563e43

További érdekességek itt 🙂

f4c9b9c0f697ae9ca5369eede8a60c9a

Tehát büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és szeretek itt élni, még akkor is, ha szidom a rendszert és szidom az utakat és mindazt, amitől sokszor magyarnak érzem magam 🙂

Kedvenc vers??

Goethe-től A villikirály, és a Halotti beszéd Kosztolányitól Illetve irodalomórán időnként megcsapott Ady és Radnóti szele.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

Johann Wolfgang von Goethe: A villikirály

(fordította: Vass István)

Ki vágtat a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

– Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?
– Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
– A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

“Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad.”

– Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
– Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

“Most, szép fiú, jó fiú, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak.”

– Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
– Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

“Szeretlek, a szépséged ingerel:
eljössz, vagy erővel viszlek el.”
– Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

Mi volt a jeled az oviban?? 

Esernyő 🙂 Ne kérdezd miért, nem én választottam 😀 És a mai napig utálom őket főként az eső miatt, de a képen látható darabért mégis megveszek…

2010-11-14 08-35-33-serena-van-der-woodsen_1_

Mi illetve ki inspirált az írásra?? Illetve megvan e még, amit először írtál?? Ha megvan, látni, illetve olvasni szeretném!

Ez egy nagyon jó kérdés. Alapvetően negyedikes koromban, tíz évesen vettem észre, hogy az iskolai fogalmazásaim mindig ötösök illetve ha felolvasni kellett, nevettek rajta. ekkor már gyanús volt a dolog. Aztán később rájöttem, hogy míg más sírógörcsöt kap a fogalmazós házitól, nekem az a kedvencem még akkor is, ha valami sztyupid politikai kavarásról kellett témát választani 1678-ból.

Mióta Mama nincs, lehetséges, hogy így próbálom sikertelenül betölteni az űrt, és próbálom elmesélni mindazt, amit Neki már nem lehet…

Az első blogbejegyzést meghagytam itt az oldalon, illetve van egy vers, és pár dalfordítás, ami a kezdetekről indult…

A Hold és én

A vak előbb látja meg a zajtól riadt, cikkcakkban rohangáló egeret

A sánta is előbb fog makkegészséges verebet

Mint nekem sikerül elfelejtenem tégedet.

Ez az este is, mint mostanában bármely más

Egymagam ülök a nyitott ablaknál

Könnyfátyolon át kémlelem az utcát,

S olyan érzés, mintha valaki merőn nézne rám

Üres a város, késő van már

Odakint ilyenkor egy lélek sem jár.

Bámul valaki… hát persze! Hisz ez minden vágyam!

A sarokban türelmesen, némán ásítva vár vetetlen ágyam

Várhat még, nem fekszem még le

De most megint! Mintha valaki fentről nézne…

Égre emelem könnyes szemem

S hitetlenkedve a Holdat kémlelem.

Még hogy a Hold néz! Micsoda képtelenség!

Kiskoromban megtanultam, hogy a Hold arca szemfényvesztés:

Felszínén sok kráter, sötét mélyedés,

Ezért aztán e bájos tévedés.

Nem, nem. Ez most komoly, méghozzá halálosan,

Kedves szempár, az néz türelmesen és oly barátságosan.

Tekintete, mintha várna valamire…

Vagy csak a magány fáj ennyire?

Legközelebb a bokor szól hozzám?

Esetleg száraz homok üzen majd a pusztán?!

Lehunyom szemem, majd próbaként újra kinyitom,

Friss kapcsolatunk múlhat e pillanaton.

Felhúzza szemöldökét

És olyan sértődötten néz:

Áruld el, miért oly nehéz hinned bennem? – kérdi komoran tőlem

S durcásan fordítja tekintetét a nagy sötét semmibe.

Szuper! Sikerült magamra haragítanom

Bosszúból majd bevilágít az ablakon és nem hagy aludnom.

Tévedsz! Méghozzá elég nagyot! Nem vagyok az a bosszúálló fajta…

Micsoda szerencsém van, gyorsan múlik a haragja.

Nem tehetek róla, de olyan hihetetlen ez a mai éjszaka

Jól van, jól van, ne magyarázkodj!

Nem adhatok még én is okot rá, hogy bánkódj.

De, ha kinyitnád a szemed, láthatnál valakit…

Nyitva van, kit lássak? Mondd, kit?

Na, látod! Mindig csak a saját bajodra van gondod…

Holott ott az ajtó, less csak ki a lyukon…!

Kulcslyuk? Mi vagyok én, kém?

És nincs is ott semmi, csak korom sötét.

Tárd ki az ajtót, de ne ijedj meg, áll ott valaki, tán tapsra várva…

Hozzád jött, az már igaz, de becsengetni gyáva.

Megteszem, amit kér, kattan a kulcs a zárban:

Egy srác áll a küszöbön, mint ki vár sorára.

Kérdezd meg, mit akar! Ott téblábol vagy egy félórája.

Döbbenten néz, melege lehet, ki van gombolva könnyű kabátja

Szemérmetlen fürkészem arcát, olyan ismerős, s itt a dolog megoldása!

Hiszen, hiszen ez a fiú a legjobb barátnőm bátyja!

Én csak… szóval izé, bocs a késői… – habogja zavarában

Jó éjt – suttogja, majd eltűnik a lépcsőházban

Várj már! – kiáltom s mennék utána

De hangom elvész a késő éjszakában.

Csalódottan lépek az ablakhoz

S kérdést intézek égi barátomhoz:

Honnan tudtad, hogy ő itt van az ajtóm előtt?

S ha tudtad, miért nem szóltál előbb?

Sejtelmes mosolyt kapok válaszként,

S egy felhő kúszik szeme elé álarcként.

Hová mész? Ne hagyj itt! Kétségek gyötörnek!

Lent az utcán részegek röhögnek:

Tán rajtam mulatnak? Bolondnak néznek?

Gyere vissza! Volna pár kérdésem!

Holnap éjjel, ugyanitt, ugyanekkor

Ha türelmes vagy, megtudsz mindent, de csakis akkor.

DE ÉN HÍJJÁN VAGYOK A TÜRELEMNEK! – üvöltöm az éjbe

Csak a szomszéd felel: aludnék, hülye némber!

Jajszó hagyja el a szám…

Egy szúnyog csíp talán?

Nem. Élősködő nincs a szobában,

De eledel sem a kutyatálban.

Ebem dühösen böködi orrával a térdem:

Halk vonyítás, na, végre, mennyi idő kell e nőnek, míg felébred?

Reggel van, nyolc is rég elmúlt már

A kutya türelmetlen, kajára vár.

Egyre csak a szemem dörzsölöm, felállok a fotelból.

Lassan térek magamhoz a hosszú álomból.

Álom lett volna az egész? Vagy a fantáziám ilyen merész?  – nevetni kezdek.

Egész belefeledkezem, nincs tudomásom a világról.

Na, mi van, kiscsaj? Min kacarászol?

Félórája rád várunk. Hiába hívunk telefonon. Ezt hogy magyarázod?

A kapuból a barátnőm bátyja kiált rám,

A kocsinál négy vigyorgó személy vár.

10 percet kérek és kész vagyok!

Biztos az? Nem vagyunk ám vakok!

Ruhástul aludtál, ébredéskor nevettél?

Mi az, tán valakibe beleszerettél?

Bolondok, mindjárt gonoszkodtok!

Dehogy, csak épp gondolkodtunk!

Ó, szóval olyat is tudtok, ez miért volt eddig titok?

Később, az autóban Aliga felé menet

A vidámságba a táj is beleremeg,

S velünk együtt az egész világ nevet.

Útközben magamban töprengek a tegnapin:

Lehet, hogy álom volt a Holdas dolog, az előző éjjeli

De mi van akkor, ha ez egy jel, hogy Tamás az Igazi?!

Olyan volt e már, hogy szerettél volna írni, de nem ment?? Vagy olyan helyzetbe voltál-e már, amikor nem éreztél késztetést, hogy tollat ragadj?? ¿ Na?? Mikor jönnek a válaszok????

A válaszokat olvasod 😛

Olyan sokszor van, hogy akarok írni, meg tudom is a témát, de bizonyos tényezők, mint a zaj vagy a feszültség nem engednek. Ezek landolnak a piszkozatok mappában. a telefonom jegyzettömbje és jópár füzet és a határidőnaplóm is tele van címekkel és frappáns fordulatokkal és ötletekkel, csak vagy időm vagy erőm nincs ideülni…

cropped-1450252_561772847204497_852283937_n.jpg

Ezek voltak a kérdések és a rájuk adott válaszaim. Remélem nem csalódtatok 🙂

———————————————————————————————————————————————————————————————————————————

HIÁNYPÓTLÁS!

A következő kérdés később érkezett:

Ha valamelyik magyar újság felkérne, hogy legyél rendszeres munkatársuk, melyik lenne az és miért?

Szuper kérdés, amin még sosem gondolkodtam. Ez a netes lap, felkért anno, hogy publikáljak, félóráig visítoztam örömöben, mikor elolvastam a levelüket. Igazából bármelyiknek örülnék, de úgy érzem, hogy ilyen könnyed, laza stílusban legjobban egy Cosmopolitan-ben tudnék produkálni.

* Hasonló a hasonlónak örül

Szabad a vásár!

Lehet kívàncsiskodni!
Úgy döntöttem,  nyílt napokat tartok
Hogy miről is van szó?
Csupán annyi történik,  hogy minden kérdésre,  amit a poszt alatt feltesztek, válaszolok: akár blog, akár vélemény, akár magánélet! Ne kíméljetek, dobjátok,  ami eszetekbe jut!

image

Árva lány fogadta be az hajléktalan nénit

A mai világban megdöbbentő az ilyen szép és emberséges cselekedet. Sajnos.

Mészáros Márton blogja

Ujházi Szandra, egy mindössze 18 éves budapesti lány gondolkodás nélkül befogadott egy idős hajléktalan asszonyt, Ica nénit, aki napok óta az utcán koldult. Az idős asszony most egy unokát, a lány pedig egy nagymamát nyert.

A 81 éves Ica néni a Király utcai CBA előtt kéregetett már hosszú ideje. Az egykori takarítónő, aki egész életében dolgozott, csak ételre és gyógyszerre kért pénzt, de minimális nyugdíjából és az így összegyűjtött kis összegből sem tudta fedezni megélhetését, napról-napra élt. Amikor Ujházi Szandra, egy 18 éves tanuló értesült az idős néni sanyarú helyzetéről, töprengés nélkül elhatározta, hogy befogadja magához. Barátai hozták el hozzá autóval a nénit, akit megfürdettek, megetettek és azóta a lánnyal él a 34 négyzetméteres kis fővárosi lakásban. Szandra kérdésemre elárulta, hogy állami gondozott volt, és utógondozói pénzt kap az államtól, amiért nappali tagozaton tanul.

„Most, február 8-án fogadtam be, azóta is együtt főzünk, sétálunk, szépítjük a kis lakást. Nagyon hálás…

View original post 131 további szó

Búcsúlevél

Drága Csizmám! Drága Téli kabátom!

Ezúton szeretnék Tőletek érzékeny búcsút venni. Hűségesen szolgáltatok a cudar időben, bár Te, Csizmabarátom, jól kicsesztés velem. Emlékszel, mikor pofára ejtettél a belvárosban? Nehogy azt hidd, hogy nem jut eszembe minden adandó alkalommal, mikor felveszlek reggel. Oké, nem hánytorgatom fel a múltat. Volt, ami volt, lesz, ami lesz.

Szívből örülnék, ha végre meghúznátok magatokat a szekrény mélyén és nem kéne minden reggel eszkimó módjára beöltöznöm. Jó lenne végre a minimben ténferegni, előtúrni a dögös nyitott cipellőimet, meg a lenge ruháimat. Te kedves csizma, még elő is kerülhetsz némelykor, mikor esősebb az április, felveszlek a kedvenc szoknyámhoz, de farmerrel nem kombinálnálak már novemberig, ha nem nagy kérés.

Jók voltatok, de legyen ennyi elég.

Tavaszt akarok.

Meg nyarat.

Csóközön,

a Gazdátok.

girl-silhouette-vector8

Katalóguscsalád

Lehet fujjogni, meg köpködni, meg minden, de el kell, hogy mondjam, Beckhamék gyerekei olyan szépek (szerintem), hogy katalógusból se lehetne szebbeket összerendelgetni…

15c84fdb9ba7d24aab943f08ebb96742 16f64870908c826d844bc50983ddd2b8 66fbea934f400e76294e48b860374481 9587c48c2c2b2e05820a180294b4aebe The Beckham Family Dines Out in NYC Together 98508d95543f7ccdfda2d5472d399c47 a497307fbc2e26545dbe4dc382819518 ab6533a3386250ef038d0763b41246d6 e33d856251dfdeb28c392d9b9d13b3ac

És nem mondok többet. Nekem k.o a banda és kész 🙂

Esti epizódok – sárkány, teknős, kur*aképző

 

– Eldőlt a sárkány.

– Mi van?

– Eldőlt a sárkány a pohárban.

–  Milyen pohárban milyen sárkány, mi van?

– A sárkány. A pohárban!

– Nem értem, mit akarsz. Itt egy pohárban van valami és az a bloggeres bögrémben a gyöngysorom.

– Jajj, de értetlen vagy! Itt ez!

20140205_183718

20140205_183735

– Ez? De hát ez nem sárkány. Különben is kitakarja innen a tévé.

– Nem sárkány? Akkor mi a franc?

– Krokodil!

– Ez? Krokodil? Akkor meséld már el nekem, hogy a krokodilnak mióta van páncélja!

– Páncélja van??? Akkor az teknős, baszod. A sárkánynak szárnya van!

– De ez egy páncélos sárkány!

– Ó, és az hogy fejlődik? Ha letörik a szárnya, páncélt növeszt a helyére?

 

Szakadtam a röhögéstől…

Hát így élünk mi. Ilyen egy felszabadult esténk. Vonyítok a röhögéstől, ütjük-vágjuk egymást, a szomszéd meg imádkozik, hogy mihamarabb elköltözzünk… Sebaj. Teszek a szomszédra. Igazából teszek mindenkire. Ja, és amit ma megtudtam, kurvaképzőbe járok. Ez is pár perce történt:

Mondtam valami olyasmit, ami alapján az én szerelmem perverznek minősítette a gondolkodásmódomat. Természetesen én úrinő módjára kikértem magamnak és közöltem, hogy az, aki egész nap szexuálisan túlfűtött csevelyekben vesz részt (időnként mint hallgatóság, máskor mint aktív tag), egyáltalán nem hibáztatható semmiért. Sőt, keltem ki magamból! Ha neked mutatnának férfi nemiszervre hajazó légútbiztosítási eszközt, te is sokkon lennél már estére. Ezt persze a vitapartner nem akarta elhinni. Oké, Google a barátunk, nesze.

ltd1

“Ööö, hát. Te igazából kurvaképzőbe jársz!”

 

———————————————————————————————————————————————————————————————————————————

Utólag is bocsánatát kérem azon olvasóknak, akik fülét bántotta a pár csúnyább kifejezés, de ezt most megkövetelte a szöveg.

 

Ádáz pillanata életemnek…

… mikor beslattyogva a Rossmannba azt láttam pénteken, hogy az előtte héten végigszaglászott parfümök le vannak árazva 1299-re.

Végtelen örömöm ott hagyott el, mikor ráeszméltem, hogy nem tudom, melyik tetszett oly nagyon – hiszen most az átok megfázás miatt semmit sem éreztem belőlük. Odaléptem az eladóhoz, megkérdezni, hogy meddig tart az akció:

Ja, natürlich, ma estig, hogy ba… lálálá meg egy taliga majom!

Próbálkoztam, fújkáltam, szívtam-fújtam, de semmit nem éreztem…

Hogy mi a sztori vége? Tele kosár a 349,- leárazott Essence cuccokkal. Nesze neked, felszínes liba!

 

tumblr_mipm3wGoR21rfqck6o1_500

Dupla frász – nyanyainvázió

Ma reggel, többszörös sokk ért.

Az első ott, mikor megláttam, hogy a házunk előtti terület úgy csillog, mint a tücsök hátsó fertája, mert tükörjég borítja, némi kaviccsal megtörve. Csodás. Örülök, hogy nem a fekete magassarkú csizmámban indultam neki az állásinterjúnak… Bevállaltam a szőrös hótaposót: ha valaki ilyen időben elvárja a csilli-villi topánt, annak nem tudok mit mondani.

A második frászt akkor kaptam, mikor a 100 métert öt perc alatt megtéve eltopogtam a buszmegállóig és ott 8 darab nénike állt kosárral illetve szatyorral a kezében, várva a négyest, ami elviszi őket a piacre. Hát nem hiszem ám el, hogy mínusz 8 fokban, jeges úton, csak azért mert péntek van, okvetlenül a piacra kell menni?! Aztán jön a ROKO*, meg az ONE kocsi, mert eset az már nincs a mentőállomáson, mert mindet lecsengették, és ki lesz a hülye? A mentős, mert tele a bucija azzal, hogy nem okvetlen okból, csak merő szórakozásból, mindenki a jégen csúszkázik, aztán meg csücsül a balesetin, mert az végülis kurvajómóka. És félreértés ne essék, nem azzal van a gond, hogy ki kell menni, mert az alap. Hanem azzal, hogy az is kint futkos, akinek nem kéne, és akkor is, amikor nem kéne.

De más viszonylatból nézve is érdekesek a nyanyainváziókor feltűnő nénikék. Mikor a kiskunmajsai élményfürdőben lóbáltuk a lábunkat, megfigyeltünk valamit. Mi, huszonharmincasok, alig vánszorogtunk a szaunából a medencébe, medencéből a gőzbe, mert sejti szinten fáradtunk le. Bezzeg a mamuszok! Minél több víz érte őket, minél melegebb volt a gőz, ezek annál jobban nyüzsögtek. Mi majd hanyatt vágódtunk a metlakin, míg ők úgy futkostak a medence szélén, mint hangyák az eső előtt. Hát ki érti ezt? Futnak a buszra, meg pezsegnek az élményfürdőben…

Tán, ha én is megérem a nyolcvanat, megértem 🙂

 

 

*Mentőgépkocsi /MGK/: Betegszállításra, szükség szerint a beteg ellátásának a megkezdésére alkalmas mentőegység.

**Esetkocsi

Vezetője mentőtiszt; riasztják mentéshez, valamint sürgős, illetve őrzőszállításhoz, ha a baleseti mechanizmus vagy a bejelentés egyéb adatai alapján feltételezhető, hogy a beteg mentőtiszti szintű ellátásra szorul.

Személyzet:

-mentőtiszt

-mentőápoló

-mentőgépkocsi-vezető

***Orvos Nélküli Esetkocsi (ONE) 

Személyzet: mentőszakápoló és mentőgépkocsi-vezető

****Rohamkocsi/ROKO/

Vezetője oxyologus, esetleg egyéb képesítésű (aneszteziológus, traumatológus, belgyógyász) szakorvos, főfoglalkozású vagy a feladatra kiválasztott részfoglalkozású mentőorvos. A beépített szekrénysorban elhelyezett gyógyszerek és mentéstechnikai eszközök egy részének másodpéldányai a kocsiból kivehető hordtáskában kerülnek elhelyezésre. A gyógyszer- és kötszerkészlet tömeges kárhely sok betegének ellátására elegendő.

Riasztják a ROKO-t, ha a bejelentés adatai szerint:

–  Az alapvető életműködések pótlása, illetve helyreállítsa (újraélesztés) szükséges;

–  A beteg élete közvetlen veszélyben van;

– Tömeges baleset történt

(http://kemecsementok.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1099417)

Na, most aztán lehet vitázni!

Találtam az előbb egy cikket és ellenállhatatlan késztetést érzek rá, hogy megosszam Veletek.

http://www.nlcafe.hu/csalad/20131226/joos-istvan-parkapcsolat-parkereses-csalad-hazassag/

Tanulságos interjú, nekem olyan “otthonos”, ugyanis magunkra ismerek a családmodellben.

Tipikusan az a fajta írás, amire a nagy emancipuncik azt mondják, hogy baromság, szerintem viszont előbbre tartana a világ, ha így gondolkodnánk.

Szerinted?

6

Rémálom az én utcámban

Sokkot kaptam attól a ténytől, hogy júniusra ígérték a vizsgát , (hogy a májusunk szabad lesz és felkészülhetünk békésen😉 majd kiderült hogy mégse, mert május 12-13-20 lesznek a zárások, méghozzá úgy, hogy előtte nyolc meg 12 óra mentőállomáson Veszprémben és Ajkán… meg kórházi gyakorlatok és a többi.

Bepánikoltam. Azt sem tudtam, hová legyek félelmemben, remegett még a szám széle is. Aztán közöltem ezt az én Drágámmal, aki a maga megtestesült nyugalmával kérte, hogy én is nyugodjak le, mert eddig is bizonyítottam, ő meg speciel kurvára biztos benne, hogy röhögve fogok levizsgázni.

Én miért nem?

Miért van az, hogy még az egyedül töltött estéimen sem bírok szórakozni? Nekiülök, hogy akkor most Pletykafészket nézek és hawaii, és ámulok a szép ruhákon és a többi, de fél óra múltával átnyargalok a Grace Klinikára, hogy legalább halljak némi szakkifejezést is, ha egyszer a Louboutin nem számít annak…

De ettől pláne frászt kapok, mert nem jut eszembe rögtön, hogy a laryngotomia gégemetszést jelent és becipelek két-három szakkönyvet a takaróm alá, kinyomom a tévét, majd bőszen olvasni kezdek: ez sem segít, mert a pulzusom 120-as frekvencián ugrabugrál és én meg szédülök, hogy mennyire segghülye vagyok és mennyire szart sem tudok a vizsgákra, holott már csak 3 hónap és kezdődik a pokoljárásom…

Aztán felidézem szívszerelmem szavait, hogy ugyan mennyi eszem van és megpróbálok lehiggadni, ami olyan eredményesen sikerül, hogy félig a gerincoszlopom alá ágyazva a köteteket, el is alszom. De nehogy jó legyen és pihenhessek, nehogy!

Akkor jön Lucifer bosszúja!

Ma reggel kilenckor majd nemhogy sikítva ébredtem.

Rémálom, a valóságosak közül.

A vizsga napja elért, ám semmi nem úgy történt, ahogy én azt elképzelem jó előre:

a vizsgán többen voltunk, mint a budapesti nagy majálisokon azokban az időkben, felnőtt-gyerek vegyesen.

Volt rajtunk valami egyenruha, amiről aztán kiderült, nem a vizsgára kaptuk. Bassza meg. Túrom-túrom a holmimat, a bőröndöt, amit a vizsgára vittem (?????), de semmi csinos darab. Vagy a mélyen dekoltált virágos topom vagy melegítőnaci akad a kezembe…

Már itt az ájulás kerülgetett, hát mikor beléptem a garázsba és közölték, hogy mentőautó vezetésből is van vizsga. Mi az anyátok kínja?

Életemben egyszer ültem volán mögé, próbaként a susnyás melletti elhagyott főúton, hogy gyakoroljak, mezei személyautón. Semmikor máskor. Erre dobjak össze egy PÁV-1-es szigorítottat?

Következő ledöbbenés akkor ért, mikor közölték, hogy előadással egybekötött jelmezbemutatással is készülni kellett volna! Hogy mi? Ekkor megint feltúrtam a táskámat és végső elkeseredésemben valamiféle ribancszerelést akartam eszkábálni a nálam lévő rongyokból – sikertelenül.

Hát ezt álmodtam én meg vizsgának. Hogy semmit sem tudok, hogy nincs hozzá ruhám, hogy azt sem tudom, mi vár ott rám. Atyaszentég.

Tudom persze, a józan eszem leghátsó zegzugos sarkával, hogy nem lesz ez olyan pokoli, csak annyira félek tőle. És tudom, hogy ez nálam mindig így volt, és utólag mindig röhögök rajta…

A legutolsó számonkérésem a nagy gyakorlati vizsga volt az egyik vezető biztosítótársaságnál. Úgy féltem, hogy még Pestre menet is olvastam az anyagot, holott tudvalevő, hogy a menetközben olvasás nálam masszív hányással zárul… Olvastam, hisztérikusan lapozgattam az anyagot, mikor is a kollégám röhögve megkért, hogy tegyem mindezt hangosan, hogy neki is legyen haszna belőlem és a buzgómocsingságomból. Nem tettem, mert nem tehettem. Remegtem, mint a nyárfalevél.

Aztán odakerültem a vizsgára, sikerült a számítógépes írásbeli, mehettem szóbelizni, mellettem elhullott egypár ember és éreztem, hogy én is ezen sorsra jutok.

Beléptem, leültem és imádkoztam, hogy valami fogható témakörbe szaladjak bele. Hellyel-közzel kifogtam egy olyat, amit ezerszer átnéztem, mert az istennek sem bírtam megérteni.

Eldaráltam, vártam a reakciót. Gratuláltak. Külön kezet fogtak velem azért, hogy áradt belőlem a magabiztosság, és kívánták, hogy ez maradjon is így.

Hogy magabiztosság? Elgurult a gyógyszerük? A tollat majd eltörtem az asztal alatt, annyira feszült voltam – de átszólag ez nem ment át.

A feketeleves megint a siker után jött. Mire beértem Veszprémbe, úgy rázott a hideg, hogy a fogaimról féltem, lepotyog a zománc. Hazatrappoltam, szédelegve, mint egy részeg pantomimes, és két fogkoccanás között közöltem papával, hogy kérek takarót meg teát.

Ő nézett rám ijedten, hogy mondjak már a vizsgáról, hogy csak nem megbuktam vagy miafrancvan, én intettem, hogy megvan, leszarom, csak adjon takarót.

Két algopyrin, fél liter forró tea, három takaró és lassan elaludtam. 39 fokos lázzal. Két napig az ágyból nem tudtam kikelni…

Vizsgadrukk? Ugyan már!

A nyelvvizsgámmal ugyanígy jártam. Sikerült a szóbeli, majd másnap úgy keltem fel, hogy nekivágódtam az ajtófélfának. Szédültem, mint egy beanyagozott varjú. Elmentem dokihoz, hogy mik a panaszok, mire ő:

– Volt mostanában valamilyen szellemi, pszichés megterhelés?

– Nyelvvizsgáztam.

És már írta is az igazolást…

Hát csak ennyire készülök ki a vizsgáktól úgy, hogy mégis mind sikerül.

Próbálom ezt szem előtt tartani, hiszen nem fog érdekelni egy utólagos behányás, ha már megvan a mentőápolói képesítésem és tudni fogom, hogy Cerucalt kell bevenni 😀

De addig? Addig szerintem se éjjelem, se nappalom nem lesz…

exam_time_by_shaen23mare-d52xqwk

 

Primadonnák és ribancok – sírjak vagy nevessek?

Azt hiszem, történt valami, amiről azt hittem, sosem történik meg.

Felnőttem.

Eddig sem voltam az a gyerekes huszonvalahányéves, de most tényleg benőtt a fejem összes lágya. Utálom, mikor olyan taknyosok, meg nálam akár évtizedekkel többet élt “felnőttek” ugatnak le, akik fele annyit nem tapasztaltak, mint én két évtized alatt, egészen onnantól, hogy az eszemet tudom.

De most nem ez a lényeg.

Eddig heves vásárlója voltam a Cosmopolitan és Glamour és Joy című női szaklapoknak, s első betűtől az utolsóig olvastam el őket. Alig bírtam kivárni az új számok megjelenését. Aztán pár hónappal ezelőtt, észrevettem, hogy már nem érdekel mindegyik szám mindegyik hónapban. Időnként csak a sztárpletykákon akadtam ki, hogy ugyan, kit érdekel?

sss

Aztán már annyira az sem érdekel, hogy trend-e épp a platinaszőke, ha nekem ahhoz van kedvem, hogy azzal vadítsam a jó népet, és akkor sem lesz pasztell színű a körmöm egész tavasszal, mert azt írják, ha épp nekem a mélyvöröshöz és a királykékhez van kedvem…

Eddig sem mentem ugyan fejjel a falnak, és nem kentem rózsaszínre a hajamat és lilára a számat, csak mert valaki azt mondta, hogy az a csúcs. De lestem, oda-oda pillantottam, hogy mégis mi a stájsz.

Bezzeg a mai menő lányok. Lányok, bocsánat. Nők. Mert ők aztán azok. CSUPA NAGYBETŰVEL.

Inkább azt mondanám: dámának álcázott senkiházi kis ribancok. Mind egyéniség akar lenni és nagy igyekezetükben nem veszik észre, hogy olyan egyformák, mint két nyamvadt záptojás. Max. a szaguk más mert egyik a kesernyés, másik meg a virágos parfőmre bukik – anyuci pénzén, harminckétezerért, teszem hozzá, halkan, csendben.

Ha havi négyszázezret tennék zsebre saját munkából sem venném meg, de ez az én egyéni, szociális problémám.

Tehát vannak ezek a csilli-villi kis majmok, lassan rücskösebb a bőrük, mint a rinocérosz valaga, mert szoli kell, meg cigaretta, mert attól menők, de nincs már az a NASA technológiával kifejlesztett alapozó, ami a ragyáikat elfedné.

Calling+skinny+people+ugly+is+okay+because+everyone+knows+skinny+_181b631e48d02e9edd9a3981682c6013

Soha nem tartoztam ezek közé, amiért ők azt hitték, hogy többek-jobbak, de sebaj. Én húsz év múlva is fiatalabbnak fogok tűnni, mint ők, úgy, hogy már most egy tízessel öregebb vagyok náluk, Isten áldásával 😛

Na vissza az újságokhoz.

Tehát már rég szelektálom a kedvenc lapjaim hasábjait, de mostanság megvettem, mert mindig megszoktam, de mindig félre raktam… Majd később, majd holnap, majd jövő héten elolvasom. Aztán most ott áll négy-öt lapszám, bele sem nézve és rájöttem, valami véget ért. A csini göncök meg pár szépségtipp még mindig megfog, illetve hébe-hóba kifejezetten jólesik ostoba celebekről olvasni, de váltottam.

Már jobban érdekel a Nők Lapja Psziché, meg az Elle, meg a Nők Lapja Téli különszáma. Eddig is érdekeltek komoly témák, de lassan csak az érdekel…

Így múlik el hát a világ dicsősége.

Pinteresten fennt vagyok, elolvasom a beautyblogokat, de azt hiszem előbb veszem elő a sürgősségi orvostant, mint a Joy magazin februári számát.

Hát ez van. Megint hőbörgök, megint nagy az arcom, megint társadalomkritizálok, de nem tehetek róla.

Ha ezt adja a világ, ezt írom le róla…

20130707_141436

 

 

Ez nem szerelem!

Ez agybaj! Veszettség. Elmeroggyanás. Agylágyulás a maximumon!!!!

Olyat tettem ma, amit még soha. Na, jó. Nem igaz. Egyszer már bepróbálkoztam a rákevéssel, de majdnem kiköptem.

grillezett_garnela_pikansan_es_fuszeresen_672330

Kínai pirított tészta tenger gyümölcseivel volt az első kóstolás pár hónapja, de azzal nem jártam sikerrel. Imádom a szójaszószt, de az a kis nyúlós-nyálkás buzerákokkal, több volt, mint nemfinom.

Tegnap láttam kis cuki garnélákat a Lidl fagyasztópultjában, ma pedig megvettük. Igen, ilyenek az igazi szőke nők. Tegnap megnézi, ma megveszi. Ennyi.

Aztán beszélget velük. A következő párbeszéd, azaz inkább monológ intéződött a serpenyőbe hajított kis izék felé:

Drága szíveim. Kurvára nem tudom, hogyan kell benneteket finomra csinálni, még úgy sem, hogy be vagytok fűszerezve. Nem tudom, meddig és milyen hőfokon kell sütni a kis omlós testeteket, hogy úgy nézzetek ki és olyan finomak legyetek, mintha maga Gordon Ramsay kreált volna belőletek lakomát. Szépen kérlek, okosan, jó? Süljetek, aztán jelezzétek elkészülteteket. Köszönöm.

Csók, puszi, pletykacica. Na, jó. Ez nem volt végszó.

És csodák csodája, a rák jó lett! Vagy én vagyok egy született gasztromókus, amiben eddig sem kételkedtem, de a kussolásra intett hang halkan sikongat belül, hogy ez túl nagy egóra utal – vagy szimplán rákot mocskosul egyszerű vajban sütni.

Persze azt mondanom sem kell, hogy bebiztosítottam magam és vettünk csirkeszárnyat is, csípőset illetve ‘mild’ megnevezésűt a kényes pocak őszentségésségemnek, ám ezúttal, több rákot ettem, mint csirkét.

A pofám leszakad.

Ez is az én Drágám hibája. Kábé mióta ismerem, zengi nekem az ódáit a velős pirítósról meg a vajas rákról. A velőst úgy féléve kóstoltam, és ízlett. Imádom. Papa ezt rémségesen díjazza, hiszen az ott töltött estéken többször rendeltem velőst vacsorára…

A vajas rákot mától kezdve szeretem.

És mielőtt szó érné a ház elejét és elvakult szerelmetességgel vádolnátok, elárulom, hogyha nekem valami nem ízlik, legyen az bármilyen jó, és bármekkora hipnotizőr meg hasbeszélő a kínálója – simán visszaköpöm a tányérra. Itthon, mikor magunk vagyunk. Ez ízlett, le is csúszott.

A rémisztő az, hogy nem ez az első, meg nem is az utolsó ilyen ügyletem.

Eddig horrort maximum akkor néztem, ha a drága Barátosném,  M. egy egyszobás lakásban rákényszerített. Bekapcsolta és vagy néztem vagy néztem. Utáltam. Egyedül valami csinos fiúka miatt mentem bele a dologba, azt meg természetesen az első negyedórában kinyírták. Úgyhogy visonghattam maxhangerőn, az ment és kész.

Ma meg, rászoktam a thriller és a horror szekcióra, bár a horrort még kevésbé veszi be a gyomrom.

Tegnap este is az volt porondon és mikor éjjel megébredtem, fél óráig filóztam, hogy vajon kell-e nekem annyira pisilni, hogy kikeljek az ágyból. Ugyanis felsejlettek előttem a félig átaludt mocskos szellemes horror egyes jelenetei. Hát csessze meg, aki ezt élvezi.

A thrillereket már imádom, mint például a Gone címűt.

gone_(2012)_poster

Meg belefolyok az aikidóba, és adminisztrátorkodom az oldalakon, meg harcművészeti könyveket olvasok, meg időnként önvédelmet tanulok a fiúktól. Velőst eszem, meg rákot, beülök a 47 roninra a moziba és tetszik, és arról blogolok, hogy a Gulyadombon töltöm a szombatomat, illetve megmászom a környék tetves hegyeit…

Hát ide fajul egy párkapcsolat.

Kifordít és felforgatja a kis világomat.

Sebaj, ezt is vállalom. Meg még azt  az ezerféle hülyeséget, szigorúan idézőjelesen, ami még rám vár, mint újdonság!

 

 

 

Múltidézés – öröm és csalódás

Bár javában túl vagyunk a karácsonyi hepajokon – de most értem el oda, hogy ezt a kis sztorit megírjam.

Az egész az ünnepekhez fűződik.

Képzeljünk el egy szőke kislányt, aki már akkor is velejéig romlott, akarom mondani romantikus volt és mindene volt az ábrándozás, meg az álmok valóra váltása babák segítségével, úgy 5-6 évesen…

Megvoltak a nagy karácsonyi ebédek, majd én szépen irányítottan el lettem küldve csicsikálni. Ez legtöbbször úgy nézett ki, hogy papa leült a fotelba, én a kanapéra, nekem takaró, maci meg kispárna; papának újság és toll (a keresztrejtvényhez), mama meg ráncba szedte a konyhát, s míg én szunyáltam – ő seftelt a Jézuskával.

Mikor megelégeltem a sziesztára szánt időt, esélyt kaptam az ajándékok felfedezésére. Plüssök, babák, társas, mesekönyv – épp mi állt a kívánságlistán, gyakran a fél Vár áruház gyerekosztályi kínálata…

Miután az ember elénekelte a Mennyből az angyalt (ilyenkor idegesen toporogva mama kezével a vállán és csak úgy ímmel-ámmal figyelve a szövegre…), végre lehetett bontogatni. Bontogatás után pedig bele lehet merülni az új babaruhákba, az új legóba és se hall-se lát módon kezdődhetnek az új kalandok. Menet közben kisurranás szaloncukorért, papír szigorúan marad a fán, hogy aztán este felé azt halljuk: “a papírt meg itt hagyja. Nem hiszem el, ezen a fán már nincs is szaloncukor!”

szaloncukor-2

Tény és való, kellett egy zacskónyi a fára dekornak, és még gy alá, hogy onnan lopkodjak. De könyörgök? Hol marad akkor az izgalom? Hol az adrenalin, mikor a kisszobából kinyúlva megmozdul a fa és belengenek a díszek és majdnem leborul az egész, majd a zsákmánnyal ellehet tűnni a balfenéken… Kosárkából nem izgis.

Aztán pár óra után az új játéknak is alábbhagy a varázsa, s elkezdünk áttelepedni a nappaliba, célirányosan elhelyezkedve a fa és a tévé között, s kezdetben még fél szemmel és fél füllel, majd papa elé fészkelve a figyelem átvándorol a beszélő dobozra. Természetesen a kirakodóvásárt mama annyira soha nem értékelte, főleg mikor megpróbálta a teraszról behozni a süteményes tálcát és minden pillanatban a barbie-kon való átesés veszélye fenyegette.

A mai napig tradíció a televízió részéről, hogy Karácsony idején leadják a Sissi-t. Habos-mesés hercegnős film, ami már akkor is le tudott kötni és még a mai napig is letud.

Hiába láttam a trilógiát cirka 10-szer ha nem 15-ször már, még mindig kedvenc. Mint az Abigél. Számomra mindegyikből vannak olyan momentumok és idézetek, amik időről-időre eszembe jutnak és olyankor érzem a bejgli illatát, a csirke ízét és szinte hallom a szaloncukor zörgését meg tulajdon nyápic nyivákolásomat, hogy papa segííííííts, bontsd már kiiiiii…

Hiába. Ma sem vagyok a türelem mintaképe.

“Ha valaha az életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában, minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és mindenhatóságát.”

Van tehát egy számomra kultuszfilm; egyrészről van egy valós sztori, meg van a cukormázas film. Tudom az igazság részét, tudom azt, hogy hol vittek be ferdítéseket de a legnagyobb különbség is adott, ami számomra óriási csalódás volt.

Az a rész, melyben Ferenc József drága édesanyja számára már közölt tény, hogy bizony Sissi lesz a felesége, s Zsófia kritizálni kezdi a “nem méltó menyét”. Hogy például sárga a foga, nem mossa rendesen… Hmm, a valóság? A fogai egy férjétől kapott nemi betegség következtében romlottak el, ugyanis a fickókám eléggé nagy spíler volt, már ami a nőügyeit illeti. Ezért vagy sem, Sissi a kötelező körökön kívül nem volt hajlandó ágyba bújni amúgy sem daliás urával, sőt, hogy ezért ne szekálja, szerzett neki csajt is.

Jézus Mária, meg az összes szentek. Igazi hollywoodi cirkusz.

A magyarok királynéja amúgy is elég fafejű volt, saját elképzelésekkel az uralkodásról, meg az őt érintő ügyekről, amibe a gyereknevelés ‘bűbájos’ anyósa szerint nem tartozott bele. A film azon része, hogy Zsófia elvette a gyereket tőle, és maga nevelte – igaz!

Mondván, Sissi túl fiatal meg eszetlen. Hát könyörgöm, akkoriban mindenki fiatalon szült…

Franc az egészbe. Nem ez dühít igazán, bár tény, hogy ezeken a dolgokon évről-évre minden vetítéskor hülyét kapok.

A sarkalatos pont viszont az átverésem.

SissiStill3

90752_1

600full-sissi_-the-young-empress-screenshot

Nagy szerelem, szép nő, és jóképű pasi. És a fene nagy igazság:

201206082153260.Ferenc-Jozsef-es-Sziszi-Ausztria-hercegnoje

empress-elisabeth-empress-elisabeth-sissi-27954241-571-801

Sissi16

Ferenc ronda. Elhiszem, hogy akkor ez volt a divat, de ronda és punktum. Erzsébet meg hát nem egy bányarém, de milyen lehetett a többi nő, ha ő volt az ideál?

Hol van ez a banya Romy Schneiderhez képest?! Oké, elfogult vagyok, de nekem akkor is ő a top, nem a valós asszonyság. Kár, hogy mindketten ilyen tragikusan, fiatalon haltak.

Annex - Schneider, Romy_04

459202-romy-schneider-637x0-1

romy-schneider-mythe-rs-big

romy-schneider

És legyen bár giccs, meg már unalmas, akkor is újra- meg újra megnézem, majd pedig elolvasom ezeket:

michael-jurgs-romy-schneider-viharos-elete--9482151-90

covers_144840

És valahogy nem gondolnám, hogy egyszer is kigyógyulnék belőle 🙂

Rettegés

Rettegek a szakvizsgámtól.

Egyszerűen álmatlan éjszakáim vannak a gondolattól, hogy idén júniusban olyat kell tennem, amit még soha. Szakvizsga. Mentőápoló. Basszamegbasszamegbasszameg!

Remegek, de mégis minden ki-becseszett alkalmat megragadok, hogy valami egetverően más dolgot csináljak a tanulás helyett. A satnya dög énem belehajt a főzésbe, a moziba, az itthoni filmnézésbe, az ágyon való hempergésbe; bármibe, csak a könyveimet ne kelljen látnom. Persze van nekem tanulási kedvem, de az a baj vele, hogy legfőképpen akkor jön elő, mikor esélyem nincs megvalósítani: mikor gyakszán vagyok, mikor alszom, mikor épp kötelező érvényű összejövetel van – olyankor, mikor tényleg nem lehet.

1008418_598280110195681_1249146557_o

Ha meg nekiállok, az valahol olvasásnak minősül, kivéve, ha jegyzetet kreálok. Olvasáshoz nekem létszükséglet a nasi, a rágcsa… A kedvenc csipszemhez meg méltatlannak érzem az ápolástant és olyankor jön az, hogy félrelököm a könyvet, előveszek egy régi, ezerszer olvasott, jól bevált kötetet és hipphopp megfeledkezem a tetű céljaimról…

 

Előre látom sanyarú sorsomat…:

wallpaper-1603951

Túl sok fa és egy szem fejsze…

Még nem is ütött éjfélt az óra, egész pontosan az internetes rádió szpíkerje még nem jutott el a három-kettő-egyig, mikor nekem már azon kattogott az agyam, hogy mit kéne idén mást vagy másként vagy máskor csinálni…

Az tuti biztos volt, hogy le akarom tenni a mentőápolói szakvizsgámat, még ha jelen pillanatban ez a rémálmaim netovábbja is. Mármint nem a sikeres vizsga, hanem épp a bukta. Soha nem buktam meg efféle vizsgán, így nem is szándékozom a 2014-es évet ezzel koronázni. Tehát tetszenek vagy sem az atóniás vérzés és társai kifejezések; neki kell ülnöm és tanulnom kell. Eldöntöttem, hogy naponta egy órát minimum rászánok a dologra, és szépen elkezdem kidolgozni a témaköröket. S igaz ugyan, hogy ezt rég csinálni kéne az oktatónk szerint, aki azt mondta, hogy ott a könyv, csak tanulnunk kell – én meg erre annyit tudok mondani, hogy nem levelezőre járok és bizony ahhoz, hogy három év anyagát egy alatt sajátítsam el nyolcórás gyakszák és fizikai terhelés mellett; kéne némi nem ű segítség. Arról nem beszélve, hogy a Crohnom és a minimális vasszintem sem fokozza az elmém ruganyosságát…

main_image

Ha már Crohn, attól sem ártana megszabadulni… Engem nem különösebben érdekel, hogy pszichoterápia, jóga vagy épp infúzió kergeti el a pocakgebaszt, de tutti, hogy nincs igényem rá. Itt állok az új kezelés küszöbén, lévén, hogy a régibe majdnem sikeresen belemurdáltam; és azon kattogok, hogy képes leszek-e magamba szúrni a tűt, vagy sétálhatok be kéthetente a kedvenc nővéreimhez egy kis böködésre…

Nagyon, de nagyon kezd igényem lenni a mozgásra, de jelen vasértékkel arról is le vagyok kapcsolva. Egész pontosan szabad, de ha nekiállok futkozni vagy ugrabugrálni, illetve kicsit megemelkedik a pulzusom, félő, hogy a szívem unja meg a játékot. Bele sem merek gondolni, hogy ilyen logika alapján, még mitől tilthatnának el 😀

zumbabanner-1

Zsongani akarok itt is, írni és írni és írni… Indulni szeretnék a Bloggerina 2014-en. És nyerni sem lenne rossz!

Adminisztrátor lettem az új Aikidós oldalon is, oda is írogatok és a legújabb terv az, hogy elolvasom a Drágámnak beszerzett aikídós, szamurájos, harctechnikás és önvédelmes könyveit, majd azokról is írom a kritikákat és az ajánlókat…

http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/366/TN6_B891226.JPG

A polcon ott sorakoznak az újabbnál-újabb kötetek, és azokhoz sincs időm nekifogni. Egyedül Tominak nem bírtam ellenállni… De nem is csoda:

Cirka öt percig tett-vett, matatott, pakolt, rendezkedett az asztalon, amin nem volt semmi. Halálosan komoly, elmélyült ábrázattal igazgatta a semmit. Aztán egyszer csak kész lett, és visszafeküdt aludni. […] 
Reggel kérdeztem Marcit, mi volt ez? Teljes természetességgel felelte: ne mondjam el senkinek, de gátat kellett építenie a kis krokodiloknak, nehogy elvigye őket az ár. 
Öt percig röhögtünk. 
Öt percig röhögött a csapat is a reggelinél, amikor elmeséltem. Marci is velünk nevetett, pontosan tudta, hogy el fogom mondani.

854624_5

Hetek óta zajlik az én másodblogom pisztergálása, mely még azért nem készült el, mert egyszerűen nincs időm és szuflám többre… De, jövök! Csinálni fogok mindent, amit itt leírtam és attól tartok, még többet is.

Velem lesztek?

 

 

 

Így volt szép, így volt csúnya – 2013

Elkészült a vacsora, készek az idegeim is, és még nem is ittam. De ezt az összeállítást azért összedobtam.

Remélem élvezni fogjátok!

Január Kedvcsináló: Best of Suz’n – itt bizony javában ment a kampány, zajlott a Bloggerina 2013 a Nők Lapja Café rendezésében, én pedig hittem, hogy sikerül. Végül 350 jelentkezőből a TOP50-ben végeztem. Köszönöm Nektek!

Február Hullasz? Adok én neked! – Ricinussal a világ ellen: csajok és frizura. Mit kéne ezen magyarázni?!

Március Mama, a nyuszi idén répatolvajlásért ül a dutyiban? – Na, igen. Ezer terv és ezer ábránd, aztán helyette jött minden más; de nem tettem le róla. Éljen a fegyencedzés!

Április Antiszocik esti meséje – az éjszaka közepén a nőszemély az érdeklődési köreiről ír… Sok kép, sok duma…

Május Hová tűntem? – a fejsze és a kemény fa esete – így indult a mentős pályafutásom!

Június Figyelem, gyógyegérveszély! – visszaemlékezés a sok kreténre társkeresőről, akiken átvergődtem, mire megtaláltam A Szerelmet.

Július Hercegek jönnek-mennek, a két királylány örök – “You’re my person” – vallomás a legjobb Barátnőmhöz, Barátnőmről, Barátnőmnek…

Augusztus Szerelemről. Röviden – arózsaszínködmégmindigjelen.

Szeptember Világvége első fokon – apró kifakadás

Október Cuha-völgyi jetilány 2.0 – óriáshiszti és a hegyoldal. A csatárhegyi jetilány hithű folytatása

November Best of listám az ABC nyomán – filmek, ízek, imák és szerelmek

December Láncfűrésszel a szerelemért – filozofálgatás a mégmindigtartórózsaszínködről…

Hát ez voltam én 2013-ban… Remélem, jövőre is velem lesztek, és még sok-sok új Olvasó esik be véletlen vagy akár direkte.

Boldog Újévet és szuper bulikat Mindenkinek!

cropped-788.jpg

2013 in review

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

The concert hall at the Sydney Opera House holds 2,700 people. This blog was viewed about 12,000 times in 2013. If it were a concert at Sydney Opera House, it would take about 4 sold-out performances for that many people to see it.

Click here to see the complete report.