Ribizlisaláta, takarodj!


Megint voltunk biliárdozni 🙂 Juppié! Annyira imádom, hogy ha nyerek az ötöslottón (igazából tök mindegy, hogy nyerek-e, egyszer akkor is!) fogok venni egy biliárdasztalt… Emlékszem egyszer pár éve, mikor igazán beleszerettem ebbe a játékba, a Bandával voltunk Vadászban. Kivárván a sorunkat szombat este, mikor minden nemrészeg és lábán alig álló igenittas személy játszik az emeleten, kikértük a cuccot. Az egyik srác hátrafordult: hé lányok, itt vannak a dákók, hoznátok?

Mire az én drágalátós barátnőm pikírt pofával válaszolt:

-Itt a ribi, ennek add 😀

Megkapta persze a választ: – Kapd be! – szokás szerint. Régi szép idők 🙂

Nem hiszem el, hogy még ebbe a nagyszerű sportba is begyűrűzik a szex… bár ugye, manapság, a mai fiatalság… semmi nem szent 😀 Én meg köztudottan úgy élek, mint egy nyugdíjas, mert péntek este a tükörtojás után leülök egy nagy bögre teával a tévé elé, és onnan bambulok, mintsem valamelyik kétezer decibelen üvöltő italcsárdában lógassam a lábam. Jó, néha rám is rám jön a mehetnék, de ez inkább a ritka.  Pokolbéli víg napjaimon (értsd: a crohn megint betámadt) szívesen olvasok és teázgatok otthon, édeskettesben, vagy egyedül – mint egy agyament szigetországi esküszöm.

Tehát tegnap kitört rajtam a golyózási frász, alig bírtam magammal, hogy induljunk már neki a plázának… El is voltam kétóra hosszat, majd újabb helyszín, cukrászda, majd irány haza. Jó kis móka volt 🙂

Felszállunk a buszra, természetesen a 73 fokban mi más jöhetne, mint egy rómaiak korából ránk maradt tragacs, aminél az is kérdéses, hogy ajtó kinyílik-e, nemhogy az ablak meg a légkondi… Megtelik a busz  bulizni induló ifjakkal, és adott az év sofőrje.

Onnan kezdve hogy kijutottunk a feltúrt belvárosból, notóriusan 80-90-nel száguldottunk. Eskü! Láttuk!!!

Az ajtó előtt ültünk, szokásainkhoz híven, az átellenben lévő négyes ülésre pedig lehuppant egy párocska.

A Bandavezér, és a Banda Legjobb Nője személyesen. Fiúka meztelen tappancsait felvágta a szemközti ülésre – már itt növekedésnek indult az agytérfogatom… ha ez rendszeresen ezt csinálja a mocskos csülkeivel, akkor asszem minden buszozás után moshatok ki mindent, mert csak én nem látom, hogy hátulról hogy nézhet ki a fehér nacim egy-egy ilyen akció után…

Hercegnője, hosszú sáskaként összenyalábolta a bronzbarnára szoliztatott lábait, és behajtogatta őket a szemközti ülés alá. Eddig sem voltak szimpik, de ezek után…

Minden kanyarnál – aki már utazott a felsőörsi füred járaton, tudja, az az út, maga a kanyar… – átpillantott az ellenkező oldalra, ergó ránk, nyaktekerve. Ha ránk, oké. De nem! Az én kézbenkéz páromat stírölte. Majd a gyűrűmet a bal kezemen. Oké, oké, higgadás. Nézelődik, abbahagyja. Meg látja a gyűrűt… Rossz karma!!!!

Megyünk két métert, a cicának megint tekeredik a nyakacskája, megint mifelénk. Mikor ez tizen tizedszerre megismétlődött, már kezdtem unni. Pörgött a film a fejemben rendesen:

Felállok, odalépek és a vállára téve a kezemet, megkérdem:

-Mi tetszik? Tudtad, hogyha sokat tekeregsz a buszút közben ellenkező irányba, mint ahogy a jármű halad, felkavarodik a gyomrod? Javaslom, hogy mostantól nézz szépen előre, vagy esetleg arrafelé, amerre a pasid leledzik.

Vagy a hardcore verzió szerint: előremegyek a sofőrhöz, megkérem, hogy álljon meg egy percre, mert dolgom van és megfogom a hajánál a ribizlisalátát és kihajítom az ablakon 🙂

Végül is hálás lehetek neki, mert a halálfélelmemet elterelte a kis magánakciójával, és nem volt időm azon kattogni, hogy melyik kanyarban borulunk be az árokba a sofőr miatt, de inkább azt választanám…

Ez a kis incifinci szöcskeség, a melírozott Joy-ból csent frizkójával, a piros felsőjében, piros kis fülbevalóival, egész úton a mellettem ülő, evidensen látszó páromat szúrta.

Mikor leszálltunk, annyit mondtam a Petinek: hú, de megtépném!

Mire ő: -Észrevetted?

Szerintem ezt még a sofőr is észrevette, csak azt nem értem, hogy a balga sörvedelő kanegere, hol tartja a szemét… Mikor leszálltunk, a kisasszony engem méregetett, de olyan szemekkel, hogy még akkor sem lett volna késő megkérdezni, hogy mégis, küldjünk fényképet?!

És neeem, nem én vagyok a hülye, ez nem az a deszéppártökösszeillenek-nézés volt. EZ tipikusan AZ a nézés volt. A pasik az ilyenre általában immunisak, észre sem veszik, mert áh, nem tudom, igazából szerintem nem engem nézett… A francokat! Ezt még a Pasi is észrevette, sőőt, már ő is erősnek titulálta… Van az a mondás, hogy attól, hogy diétán vagyok, az étlapot még megnézhetem. Persze, csak ez a csaj odáig ment, hogy kikérte a kinézett kaját és épp, hogy nem ugrott rá, csak csorgatta nyálát. Ez már pofátlanság 😀

Ezek után persze az esti ribizli is olyan savanyúnak érződött… így kapcsolja az agy az emlékeket…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s