Vibráló háttér, hulló galambsz*r, tövig rágott körmök – Hogyan élj túl a blogszférában?

Bátor voltam, hülye voltam. De hős leszek és győztes leszek.

Ma délután – vagy inkább este, elvileg olyan sötét van odakint, hogy picivel is nagyobb lenne az orrom, az mutatná a látási viszonyok végét, különös és régóta halogatott dologra szántam rá magam.

Van egyebár az a törekvésem, hogy a bloggerek számára összedobjak egy olyan facebookos csoportot, amelyben bújukat, örömüket, kérdéseiket és válaszaikat egyaránt megoszthatják a sorstársakkal, azokkal az emberekkel, akik már nem csak tartalmat akarnak látni, de láttatni is.

Nem egyszerű a sztori. 388-an vagyunk a csoportban, amit itt találsz meg:

10743302_1582379225318271_2138266226_n

Ha tag vagy és népszerűsítenéd, kérlek ezt a képet használd az oldaladon. Ha még nem, mire vársz? Várunk szeretettel!

A szabályok szerintem cseppet sem bonyolultak:

– napi 2-3 posztnál többet ne vágjunk ki fejenként az üzenőfalra;

– ne Justin Bieberről és tízenkétéves lánykák szerelmi drámájáról szóljon az oldal;

– és töltsd ki a tagnyilvántartót!

Szó szerint, ha érdekel:

Üdv köreinkben 🙂

Lehet gasztro-, lehet ego-., lehet fitneszblog, közélet vagy épp (élet)módi egy biztos: aki ír vagy épp olvas bennünket, szereti a célzott tereket ahol megoszthatja legújabb irományát vagy épp új kedvencét.
Az oldal csak és kizárólag valódi blogokkal foglalkozik, nem célja a 1D-s és Bieberes irományok közlése 🙂

Megoszthatod a legújabb írásod, kérdezhetsz (és segítünk) vagy csak keresgélhetsz újabb és újabb olvasnivalók után. A csoportnak van immár egy jelenléti listája is, ennek kitöltése fakultatív ugyan, de erősen ajánlott. Nem azért, mert perverzióm az email címek gyűjtése, hanem egyszerűen amiatt, hogy ha keresünk valakit, tudjunk mihez nyúlni.

Különösebb szabályokat nem állítok fel, annyit kérek, hogy ha belépsz, írj egy pár soros bemutatkozást és lehetőleg töltsd ki az adatlapot.

Érezzétek magatokat nagyon jól, jó társalgást és böngészést kíván,

Suz’n
www.suznvilaga.wordpress.com

Ui.: A csoportnak van email címe is, ha ide írtok, mindenki megkapja, illetve terjeszteni így tudjátok a hírünket:

magyarbloggerek@groups.facebook.com
https://www.facebook.com/groups/magyarbloggerek/

Ha épp nem lennék gépközelben, nyugodtan hozzáadhatjátok az új jelentkezőket a létszámhoz 🙂

Most komolyan! Hárpia vagyok? Zsarnok? Mini Hitler?

Volt, akit háromszor figyelmeztettem, hogy ne posztoljon naponta 5-ször. Lehet, hogy ma írta (gratulálok a rengeteg szabadidejéhez), de a csoport nem róla szól. Akit érdekel, amiről ír, ellátogat a honlapjára, a személyes marketinget pedig mindenki űzze a privát felületein. Kérlek, köszönöm, légyszíves – a varázsszavak mind elhangzottak: HÁROMSZOR! Aztán negyedszerre, de ezúttal már az illető is röpült. Széles röppályán, úgy, hogy vissza se nézzen. A többiek többé kevésbé értették a célzást, mindenki igyekezett tartani a határokat. Volt, akit egyszer kértem, volt, akit kétszer. Ment.

A csoport nagy része csendes megfigyelő, de az is lehet, hogy teljesen passzív tag, mindenestre általában ugyanazok posztolnak és kommentelnek. Minden megy, mint a tudjuk mi.

A tagnyilvántartót viszont még mindig kérni kell, sőt már-már parancsolni. Alig kétszázan írták be a magfizikához konyítást egyáltalán nem igénylő dolgokat: neved, blogod, témája, fb oldal van vagy nincs… Bonyolult? Úgy tűnik.

Utóbbi időben bevezettünk egy játékot. Napi kérdésként fut, jó visszajelzésekkel. Van, hogy tényleg napi, de időnként félheti lesz a kérdés, mert egyszerűen nem jutok géphez, csoporthoz, mivel a gép előtt egész nap ülök, csak ide nem tudok mindig betoppanni.

fdd ff Képkivágás

Hát így játszunk mi. Van, hogy abszolúte az íráshoz kapcsolódik a dolog, de olyan is – mint például a képeken látszik, csak random dobok be valamit. Aztán lehet, hogy valakiben épp a kérdés vagy a válaszok indítanak el valamit…

Ma nekiálltam pedig a jócskán foghíjjas listánkat böngészni. Blogról blogra haladtam, csak azt ugrottam át, aki nem kattintható verzióban írta meg a linkjét. Nem vagyok szemét, csak nincs időm, hogy kitaláljam még azt is, hogy mi lehet a megfelelő kiírása…

100 blogot vettem egy kalapba. Kertészet, gyermeknevelés, egoblogok, outfit posztok, regénydarabok, fotók. Volt ott minden, mi egy kíváncsi szemnek kedvére lehet, de néha tényleg a gutaütés kerülhetett.

Köztudott, hogy a körmösblogokat nem tartom elsőkörben írásművészetnek. Aki kenni tud, nem biztos, hogy írni is képes. És nem értem, hová lehet ragozni azt a nyavalyás glittertócsát a TÖVIG RÁGOTT KÖRMÖKÖN!

Miért kell az egér mozgatásának megfelelően valaminek hullania a képernyőn? Nem a havazásról beszélek, az még oké (tényleg télen). De ez kakaópor, flitterek vagy épp galambszar, azt meg nem tudnám mondani. Zavaró és dühítő. Mert élettel összeegyeztethetetlen!

A háttér. Hatalmas virágok, egyszínű tapéta vagy épp mikrométerben mérhető alakzatok, melyektől fél perc alatt begolyózik a szemed. Pont olyan a háttér, mint a facebookon időről-időre előkerülő mozog a kép de mégse című grafikák. Vicces, ha karod hogy mozogjon, de nem, ha épp kiesik a szemed tőle!

Aláfestő zene, automatikus indulással. Megnyitom ötösével a blogokat és egyszercsak nekiáll vinnyogni. Kértem? Nem. Tudom, hogy melyik az? Nem. Dühös vagyok? Naná!

Blogger vagyok, író, művész! Mikor is posztoltam utoljára? Fél éve! Akkor mi vagy? Szunnyadó vulkán, az. Ami lehet, hogy kitör, de eddigi alkotásaidat nézve inkább bizakodjunk a hosszú, békés esztendőkben.

Olyan menő a blogom, nekem nem elég ám a magyar olvasótábor, angol is kell, sőt, Ámériká! Semmi gond, csak kérve kérlek, tanulj meg angolul!

Az, hogy egy évek óta futó honlapnak nincs facebook oldala – nem értem. Azt, hogy van, de eldugva, hogy véletlenül se tudjalak követni – depláne nem. Miért nem rakjátok felülre, bal vagy jobb oldalsávba, hogy kiszúrja a szemem. Tény, hogy akit nagyon akartam, inkább beírtam keresőbe és úgy lájkoltam, de lehet, hogy hirtelen ötlettől vezérelve te is benne lettél volna. Ha találtam volna fb widgetet….

Ez van srácok! 45 blogot írtam fel a listámra a 100-ból, akikhez érdemes lesz bekukkantani és feliratkozni. A többiek a fent felsorolt hibákkal vagy épp a bocs bébi, de nem vagy az esetem ügymenettel buktak el. És nem, nem vagyok igazságosztó, és a szavam nem számít. Csupán azt mondom, hogy nálam mi hatott és mi nem. A 45-ös banda is totál színes, még olyan témákra is feliratkoztam, amikhez közöm nincs, mert igényes az oldal és van tőle mit tanulni. Pár termékteszt is befigyelt, és egy-egy rucimutogatós is. Nem muszáj nekem tetszeni, de aki tetszik, annál ottragadok! 😉

wpid-aláírás.png.png

Reklámok

Képes Kedd #1

Úgy döntöttem, végre bevezetem a blogon azokat a dolgokat, amelyekről már rég álmodozok és rég tervezgetek. 

Egyik ilyen az új rovat, melynek célja a heti rendszerességre szoktatás saját magam részére. Két hetente ott van ugyan szerdánként a VKP, de arról is hajlamos vagyok elfeledkezni. Sokszorosítom hát a teendőket, hogy pár hét után rutinba csapjanak át nekem és Neked is, kedves Olvasóm!

A fent nevezett keddi posztok különféle képekről fognak szólni, röviden-tömören: gondosan kiválogatott cuccok Pinterestről és We Heart It-ről, pár szavas kommentárokkal.

Vágjunk is bele!

0dd61f147410c9b113a24df72436c3ba

Ez a kép szerintem magáért beszél. Nekem ez a szép női has, ilyenre pályáznék én is, csak az enyémet otrombítja egy csúf heg a lá Hasfelmetsző Jack. Nem szeretem a Rubint-féle kockásat – és nem azért, mert nekem nincs, hanem mert szerintem nem nőies. Slussz-passz.

1a189e7877330e8689409c3bc827f70e

Éljen bár az ember egy igazi Alfahímmel boldog, szenvedélyes párkapcsolatban, Matt Damon, az Matt Damon. Különben is, még létezéséről sem tudtam, mikor ez a hapsi már ott virított a Hey, girlz, what about your blood pressure – táblámon. Amúgy meg már nem érdekelne sem ő, sem senki, még egy dupla Boreanaz fűszerezve Channing Tatummal sem tudna eltántorítani. “Ennyire?” “Hát, ennyire!”

3eb9028d69dda4af6d5026c46ca659c9

Ez a csipet a családalapítós-habos-mesés táblámon figyel, mint afféle “ilyet kérek” – rendelési azonosító.

8a34640d5d72ff4169a082b208a50607

Igen, tudom, itt most páran hangosan visítanak a röhögéstől, de nekem is van ám körmöm és kemény elvárásokat tanúsítok velük szemben: legyen mindig szép, ápolt és nyugodtan megjegyezhetik még a pasik is, hogy csodás (megtörtént! nem egyszer).

46fa23002a3e6cbae2ff518c0526ee50

A romantikus énem Pinteresten mindig diadalt arat, de azt el kell ismerni, ez a kép, igazán telitalálat. Remélhetőleg én is kiváltom majd a főnyeremény érzelmet a nagy napon.

57d66952706ee7dbfcdc6e91acae3628

Lakberendezés istennője, távozz! Megveszek az efféle kompozíciókért és folyton folyvást azon agyalok, kihez forduljak, hogy ehhez elég tőkém legyen…

4961908dae182201248ade8165826a2b

Kajacsomagolás, munkahelyi ebéd, és nekem csak folyik a nyálam. Dobozokat akarok és falatkákat és dolgozni menni, most!

ce99cedeec27310378e5c10c4fe70700

Bloggerinaként és marketingesként folyton ezeket az infografikákat bújom. Annyira figyelemfelkeltő, annyira, informatív – zseniális, nem?

cfe3c1f517ff666ba59cca5384447483

Azt mondja az én drágám múltkor, hogy én vagyok egy dió-rigó. Rákontráztam, hogy inkább lennék Dior-rigó. A divatcsuri pletykafészekből!

Nem véletlen hát, hogy a kollekció nagyrésze ruhák kavalkádja, amik most még többségében az enyhe időt hirdetik, de lassan feltöltöm meleg holmikkal is!

e676efcce4fd08082f3fb38e9a216a04

És végezetül, itt az egész titka: a Pinterest olyan, mint a Facebook. Csak nem kell beszélgetned senkivel. – és szerintem pont ez a rákfenéje! Nem csipog rád senki, így úgy el tudsz veszni a képek közt, mint a hobbitok Mória bányáiban…

Ez volt az első a képes keddből, remélem élveztétek. Ha még több inspirációra vágytok, megtaláltok itt:

Pinterest_Logo

Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc zenék

Kedves kis téma ez egy olyan nőszemélynek, akinek reggel és délután is el van torlaszolva a füle a fülhallgatóval – szigorúan muzikalitási faktor növelésének célzatával.

S hogy mi megy a lejátszóban?

Zene. Szűkebben véve magyar és külföldi zene. Stílus szerinti osztályozásra képtelen lennék, mert még a love.hu-s időszakomból kiderült számomra, hogy szart sem tudok a zenei stílusokról. Mikor meg lehetett adni az aktuális kedvencet, csak pislogtam, mint béka  a nádasban, hogy ugyan mik lehetnek a felsorolt opciók, de mivel semmit sem mondtak a leírt szavak, elkönyveltem magamban, hogy biztosan nem szeretem.

Hogy is szerethetne valamit az ember lánya, aminek a létezéséről sem tud?

De van, amiről betudok, jó tágan becélozni: a pop, a rock, a klasszikus, a disco irányokat. Ilyenek, hogy trance és társai számomra az alternatív körökhöz tartoznak. Amiről nem tudom mi, az nekem az alternatív.

Leginkább a dallamos zenéket kedvelem, a különleges hangú énekeseket és a számomra értékes szövegeket. Nem kell, hogy feltétlen mélyen szántó gondolatokat tartalmazzon. Szimplán jó, ha engem emlékeztet valamire, valakire vagy épp előhozza egy korábbi hangulatomat.

Nézzünk pár példát!

Egyszerű, de számomra pillanatot felidéző zene, az egyik legújabb felfedezettem, a Halott Pénz nevű formáció:

De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl…

Ez a pár sor azt hiszem nem kell mondanom miféle érzést ébreszt bennem. A következő is tőlük van 🙂

Benned minden megvan
Benned minden él
Benned minden megvan,
De velem te se veszthetnél

Perfect a baba, minden megvan
Te vagy a testnevelés, én a nyelvtan
Csípőből lazán, nem pedig hetykén
Mint HP nekem is a feneked a gyengém
Táncoló talpak. penge kis szoknya
Ficereg a kobra, akár a nikkel bolha
Úgy pattog a szemem végig rajtad,
Súgom a füledbe, jól áll a hajcsat
A bőröd is ékszer, valami hűvös vágy,
Falatozz belőlem, hadd legyek gyümölcstál
Aztán egy elnöki lakoma, szívverés szapora,
Hatt ide, hatt oda
Megosztom mindenem, mozgatok hegyeket,
Lábakat, kezeket, duzzadó begyeket,
E C K vagyok, A K A exi, a sorvégi rímet te mondd ki:
Szexi

Ezen a számon szimplán vigyorogni szoktam. Vicces, kedves és drágám valamelyik nap kiposztolta az fb-falamra. Modern szerelmi vallomás, nem?

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Szerintem ezt sem kell bemutatni. Ontja a rádió, velem meg a főnököm ismertette meg. Olyan valóságszagú a szövege, én meg annyira imádom, hogy nincs is mit magyarázzam!

 

Veszek neki piros tulipánt,

hogy virítsa a csipkés bugyiját…

Többet le se merek írni. Ezt a számot sem ismertem, míg nők napján és Zoltán napon az én egyetlenem oda nem hajította a falamra, fb-n szintén… 😀

Mond mit adjak még, ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok,

de semmit sem tudok csak szeretni úgy, hogy majd te is szeretni tudj!

Ez az egyik dal, amit már most tudok, hogy a picurkánknak dúdolni fogok. Igen, direkt dúdolnit írtam. Bőven elég lesz szegénynek, ha az apja énekel neki… 🙂 Amúgy Eszter összes dalát imádom.

Maradj is örökre nálam ezután
Ezentúl ha fény vakít, vagy átfog a sötét
Ezentúl nappalom és éjszakám tiéd
Ezentúl álmaim csak veled érem el
S ezen túl engem többé más nem érdekel…

Nyálas? Ha voltál már szerelmes, akkor nem. Ha pedig épp igazán szeretsz valakit, minden sorát igaznak érzed. Nagy vágyam, hogy őket egy színpadon lássam. Imádom a hangjukat, imádom a munkásságukat.

Fehér Balázs és szenzációs hangja. Ahh, ezt nem bírom ragozni. Két koncertjükön voltam eddig, megveszek értük. Nemkülönben a drága Barátosném, aki a koncerten visítva tépte a karom és üvöltött a fülembe: annnyyyyiiiira jóóóóó passiiiii!!!!!!!

feher-balazs-megnosul-07110518

Azt hiszem, ide még felsorolhatnám Szinetár Dórit és az ő egykori Bereczky Zoliját, Zsédát, Kowalskyt, az Ocho Machót, amire olyan fergetegeset szoktunk bulizni, vagy ezer más előadót a magyar palettáról.

Nézzük a külföldi imádottaimat! Ebből is van pár ezer, így most csak tényleg a mindigjöhetnekafülebe-kategóriákat mutatom.

Régen nem csíptem a csajt, de mra bekerült a kedvencek közé.

Ez a szám olyan, mint egy gyomorbarúgás – a jó értelemben. Kiráz tőle a hideg és feláll a szőr a hátamon, ahogy kell.

A seggfej, aki miatt minden 150 centis kopasz azt hiszi a társkeresőn, hogy neki is kijárnak a világ legjobb női. Háhá! Hát nem! Az ürge receptje tök egyszerű, ezt tudjuk. “Motyogj pár spanyol szavat, sorolj fel 3 város és országot, mond azt, hogy “Yeeeaaah” és természetesen mindig közöld a nevedet kétszer ezek után, mint valami Pokemon. Gratulálunk, éppen most írtál egy világsikergyanús Pitbull zeneszámot, ami még a csapból is szólni fog.” Mégis tombolható és bárkivel áll össze, szeressük. Én legalábbis.

Tinikorom nagy szerelme, a walkmanem sztárja, akitől az Addicted to music című albumot rongyosra hallgattam, a német DJ, aki zenei személyiségként nem többet tett le az asztalra, mint elvonta figyelmem a futballistákról és részidős tevékenységként ővégette csöpögtettem nyálamat a barátnőm billentyűzetére.

A szám, amit csak az ért, aki átment ezen. Hogy nem kérne pénzt, nem kérne hírnevet és erőt a világmegváltáshoz, csak még egy utolsó napot azzal, akivel már sosem találkozhat életében. Legyen bármilyen szép napom, ez a szám kitépi a szívem és bármikor megríkat. Ha úgy érzem, beleőrülök abba, hogy hónapok óta nem sírtam és felgyűlik a feszültség, biztos, hogy ezt a dalt veszem elő. A könnyeimért a jópasi-faktor kicsit kárpótol.

A másik sírós zeném, ami amellett, hogy eszembe juttatja kedvenc filmem legszebb képkockáit, az igazi szerelem szellemét is megidézi számomra.

Igen régi, igen hidegrázós. Toni Braxton afféle szeretkezős zene, bár még sosem próbáltam ki az albumot efféle vonatkoztatásban…

A dal, ami miatt fakanállal a kezemben keringőzök a konyhapult előtt és alatt. Ami miatt elégetem a nyelvem a kóstolással és akár szar is lehet a vacsi. A pasi, akinek a Home című száma ölelgetésre sarkall és akitől ha meghallom az Everythinget fülig szalad a szám és vigyorgok, mint egy elcseszett töklámpás.

Az első burkolt szerelmi vallomás Drágámtól ez volt. És az első tőlem neki:

Innentől pedig ömlesztve pár még:

Oké. Beismertem majdnem mindent. Volt gáz és még gázabb. Talán valaki talál magában hasonlóságot egy-egy szám kapcsán. Ha igen, ér kommentelni. Ha hipergáz vagyok, akkor is.

Amúgy meg mit vártatok egy növénytápoldatot ivó nőtől? Hogy pont a zenei ízlése nem lesz gáz?!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Muskátlis ablakok – avagy hogyan mérgeztem meg magam virágtápoldattal?

Ez az a cím, ami most nem szenzációhajhászás, hanem a rideg valóság.

Helyszín: a mi konyhánk

Szereplők: Drágám, közös barát és én

Hangulat: fényes, sírva röhögős, sör (ők)/ afinata (én) – ivós délután, egy szuper mozi végeztével, bevásárlás után hullafáradtan, de éhesen

Kitaláltam még pénteken, hogy ismételten meg kell csillogtassam háziasszonyi koronámat és igenis, de én akarok főzni. Mire a mozizásból gyalog hazavergődtem a magassarkúmban mindenféle férfiúi támogatás nélkül – ők nehéz szatyrokat és söröket cipeltek, hogy lett volna pofám rájuk csimpaszkodni – valahogy alábbhagyott a lelkesedésem az előző estéről.

Sebaj, ide nekem az oroszlánt is – mondá az oroszlán és kezébe nyomta a zöldségeket a két skorpiónak. Nem volt nyavalygás, szépen hámoztak meg aprítottak, míg én könyékig tapicskoltam a fasírthúsban. Meg is lettem dícsérve: jó végre egy nőt látni, aki nem félti a szépen manikűrözött kezeit!

Hát én bizony nem féltettem, gyúrtam és kóstoltam a Stefánia vagdaltnak valót, miközben serényen főtt a krumpli és tojás.

Telt múlt az idő, megfőtt a főnivaló, vártam, hogy elhűljön, a fiúk pedig kedélyesen cseverésztek az asztalnál.

G. kezét lilára festette a hagyma, így kezébe nyomtam az ecetesüveget, mondván az majd leviszi, és eltereltem a fürdőszoba irányába. Eltelt pár perc, közölte, a helyzet változatlan, a keze lila, ő egyre éhesebb, hagyjuk a francba, haladjunk a kajával.

Oké, oké. Nekiláttam az alaplének. Ecet konyhába visszahoz, cukor, hideg víz össze, bele az ecet, közben drágám édesanyjával telefonál, én meg kavarok és keverek, közben a telefon átkerül az egyik kezembe, pofázok és keverek, majd kóstolok és túl sok a cukor.

Aha, persze, jól vagyunk, minden okés itt nálunk, épp főzök, igen azt. – kóstolok, ez túl édes. Megszagolom:szagra édes. Belenyalok: édes.

Telefon átad, üveg megszagol ez is édes.

Ez nem ecet. Gondolkozik, majd bevillan: baszdmeg, gaztápszer!

Akkorát köptem a mosogatóba, hogy az a “c kategóriás” utcakölyköknek is becsületére vált volna, majd rácuppantam a csapra, és öblít, köp, öblít, köp.

“A büdöskurvaéletbe” – ennyi jött ki belőlem 3 perc masszív remegés után.

ShotType1_328x328

Bajom persze nem lett, de a tudat, hogy virágtápszert nyeldekeltem salátalé címén, kicsit kiverte a biztosítékot, és megpöckölte a hányásközport receptorait.

Valahogy sikerült lenyugodnom, de túl naiv voltam a feledés homályát illetően.

A fiúk nem engedtek szabadulni és innen kezdve válogatott sziporkáikkal szórakoztattak egész álló este:

“Zsuzsi táptalaja a vicceknek.”

” – Köszönöm virágom -mondja Z. nekem. Én kérdőn nézek G.re:

– Eddig ilyet sose mondott.

– Eddig nem is ittál tápoldatot!”

“- Zsuzsi, mintha zöld csíkok lennének a hajadban… – mondja G.

– A moha melyik oldalon is nő? – kontráz Z.

– Tudjátok mit? Belocsolom a gatyátokat és virágba borulnak a tökeitek! – zárnám rövidre a vitát.

Persze ez lehetetlen, mert Z. folyton folyvást tanácsokat kap, miszerint reggelente tegyen ki az erkélyre, hogy kapjak napot és a többi.

Két nap távlatából már alábbhagyott az őrület, kezd feledésbe merülni az ügy, de ha eszükbe jut, tutti leszek én még virágszál,aranypáfrány, meg apuci kicsi muskátlija…

Torták 643

 

A salátába pedig jutott ecet, és isteni finom lett 🙂 Legalábbis mindenki kétszer szedett belőle!

10726701_836112813079075_1271540442_n

Ezt hogy a kénköves pokolban hozzátok össze?

Van, akinek fontos a statisztika, van, aki azt mondja neki nem. Ez utóbbi hazudik. És pont. Ez az én személyes véleményem. Az lehet, hogy valaki nem ért az elemzéséhez, de hogy minden blogger/író/hobbifirkász/önjelölt művész rá-rápillant az fix!

Jó tudni, hogy keverednek a drága olvasók az oldalunkra és ennek eredtem most én is a nyomába. A hajam égnek állt, a szemem kocsányon lógott, és nem győztem pislogni. Hogy miért?

Íme:

tuti rövid frizurák – ezt még meg is értem, hiszen ott volt a ricinusos poszt a hajnövesztésről és mint olyanban, megemlítettem a kurtább hajakat is.

misspicsa – ez a kulturális szakkifejezés a szavam járása, a blogon is ezer meg egyszer előjött

ricinusolaj kura – a helyesírás nem divat, erről is írtam már, de ez a kurás dolog, hát kuratóriumért kiált!

cr7 èdes – Cristiano Ronaldo és az édes szavak az esetek 99,9 %-ában egy mondatban szerepeltek nálam úgy 14 évesen, és lám, a feltörekvő generáció ifjú hölgyei közt is akad elvetemült, akinek még most is tetszik (immáron szabályozott fogsorral – nem tehetek róla, fogászaton dolgozom, a fogszabályzás immár napirendi pontom)

kásás tamás – no komment. A Tomi, az Tomi, ott csücsül a polcomon.

tracheostoma blog – elvetemültnek elvetemült vagyok, de túlzásokba ne essünk!

együttalvás a szerelmemmel – egyem a cukormázas lapockáitokat! Hova lett a romantikus énem, bassza meg?!
rövid haj victoria – Beckhamné frizkója ikonikus, köszi a beterelt olvasót!

misspicsa.hu – hogy már ilyen is lenne? Vagy ezt kéne adni a tárhelyem címének?

pofan utlek szived megáll – ne kapkodjunk, no majré, keine fos, mindenki nyugodjon le nyugodtan.

lofarok felkotes – erről egy kedves osztálytársnőm jut eszembe… Némettanci megkérdezte: Hast du Pferde schwanz? Lényeg, a lényeg, neki nem a lófarok jutott eszébe.

hadat üzentünk amerikának – volt ilyen, és még mi is visszakérdeztünk a töritanárnál, hogy tán elnéztük a térképet? Nem Monacónak akartunk?

hogy nez ki a picsa – nem szeretném kitalálni, ez miért és hogyan…

orrbefogas utan szedules – van, aki forrón szereti, én elvagyok szédelgés nélkül is

letöltés

idézet rólam facebookra kép fölé – nem egy science fiction, de azért van, aki rákeresgél

esküvői fonás – ezt a kategóriát nem ismerem, fonni is csak úgy ovis mód tudok, tehát az infót fix, hogy nálam nem találod

blog kezdese – ezt viszont tényleg megírtam, kérésre!

vujovich klaudia – fene az egoista énedet 😀

ihato szteroid – az tablettában is car, minek kéne meginni? Főleg, hogy olyan fejed lesz tőle, mint egy túltáplált szkarabeusznak

falusi libák – falusi, nem falusi, libák ezek így is, úgy is

almoskonyv sminkelni – szerintem Krúdy erről nem írt, de ti tudjátok
fonni tudó budapesti fodrászok – valakinek nagyon hepje ez a fonás, de esküszöm, hogy ne tudok segíteni.

szép magyar lány, szép magyar lányok, szép szőke csaj – ugye tiszta, hogy nem partnerközvetítő iroda vagyok?!

suz’n blog, Suz’s világa, suz’n naplója – hát én ezt nem értem! ennyire bonyolult a névválasztásom? 🙂

nl bloggerina verseny – én írtam nekik és kérdeztem, lesz-e idén is, a válasz az volt, hogy még nem biztos semmi.

lapostetű – ne szeretem, nem láttam, olvasni olvastam róla, de biztosan nincs vele kontaktom…

kemény vagy mint a vídia – néha igen, néha nem

william levy gatyába – jó az anélkül is, meg pulcsiban is. És amúgy a helyesírás szabályai szerint gatyában, de tudom, hogy ez túlzott elvárás

rókalelkű toldi – gyerekek, hát nem a Miki volt a patkány! Az a Barátok közt!

marc anthony jó pasi – határozottan nem

balkezesek közt több a skizofrén – persze, meg a gyilkos, meg az őrült. Ne sztereotipizáljál, kisgyerek!

Nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek ezek után. A lényeg, hogy beestek és páran maradtak, de nem tudok mit kezdeni a ténnyel, miszerint a lapostetű és a szteroid akár hashtagként is szolgálhatna a birodalmamban… Félelmetes, hogy a technikának köszönhetően mire nem keresnek rá a népesség bő iq-jú tagjai, és hogy mennyire nem tudják használni a keresőt. Én googlizásban császár vagyok, amúgy meg egy blogkirálylány, de ez mind mellékes ahhoz képest, hogy nap, mint nap végignézem, amint az emberek vergődve és nulla találattal ütik a klaviatúrát, mert egyszerűen nem értenek ahhoz, ami állítólag “pofon egyszerű”.

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

Bloggerináim Gyöngye – Beszélgetés Ildikóval, a The World of Ildiko szerzőjével

Úgy érzem, van egy olyan tagja a blogger társadalmunknak, akit muszáj megmutatnom Nektek.

Bár nem csípi a megnevezést, hogy máshogy nevezhetnénk, mikor a számomra legérzelemgazdagabb olvasnivalót szolgáltatja köreinkben?! Bloggerina, kész passz. Méghozzá Ildikó.

Mikor a kérdések egy része készült és rájuk vártam a választ, Ő a fogorvosnál ült. Azt mondja soha nem félt tőle. Marha érdekes! Én velük dolgozom, körbevesznek és parázok, a Nagysasszony pedig megy hozzájuk… Ezért is imádom! Van bennünk pár nagyon közös vonás, és jó pár, ami ég és föld. Meg ezeregy, amit még nem fedeztünk fel.

Kértem, hadd tegyek fel pár kérdést, amit aztán megosztok az Olvasóimmal, Ő az övéivel, és belement. Íme, a beszélgetésünk – élvezzétek Ti is annyira, mint én élveztem, míg megszületett.

 

 Ha már társadalomról, meg írókról és olvasókról van szó, te milyen közösségi oldalakat használsz a blogodhoz illetve magánemberként?

Facebook-ot. Van egy magán profilom és a Blogomnak is van oldala. Ez utóbbi kedveltebb.

Kedvenc blogjaid? Mert köztudott, hogy mi is olvasunk, nem csak mesélünk… Mikor épp nem mesélünk, olvasunk, és lehet, hogy pont azért nem mesélünk, mert olvasunk. 

Kedvencet nem tudok igazán mondani, csak azokat, amelyeket a leggyakrabban olvasok jelenleg.

Mindegyiket másért szeretem. Van, amelyiket azért, ahogy ír a tulajdonosa, a szimplán felismert tehetségért, amit élvezek. Van, amelyiket azért, mert elvarázsol, ismeretlen világba kalauzol, inspirál; van, amelyiket pont azért kedvelem, mert könnyed, gondolkodásra késztet; van, amelyik pedig szinte mintha belőlem szólna, amelyikkel néhány sorban, vagy oldalakig hasonulni tudok. És ott van az információ éhségem is, ami a hírblogokhoz vezet reggelente.

Ezekből nem tudok kedvenccel szolgálni. Viszont itt vannak a legolvasottabb blogjaim: Nem hordod a cipőmet, Én vagyok, Tékasztorik, Csigaház blog, Útközben – on the way, Joyride, Lila füge, Fűszer és lélek, Falusi libák, Anami blog, Józsi bácsi gondolatai a világról, Átlátszó.

Ezek mellett meg olvasom a híreket reggelente három nyelven különböző (politikai nézetű) oldalakról.

Ja…egyet kihagytam.  A Suz’n Világát.

Ó, ez kedves Tőled. Bár tény hogy Te vagy az egyik leghűségesebb követőm, és van írás, amit Te látsz először, meg olyan is, amit csak Neked mutattam. Miről szól a tiéd?

Mi az, hogy miről szól? Nem olvasod?!?!

Hát ez a kérdés pont a Téged-engem-minket MÉG nem olvasó körnek szólt volna, mert még nem jutottunk el sajna olyan Tolkien-i magasságokba, hogy van, aki olvasta, van, aki fogja és van, aki most olvassa… De sebaj! Menjünk tovább! Aki tudni akarja, olvasson, a parancs megszületett!  😉

Mi miatt kezdtél bele és mikor?

Tavaly áprilisban indítottam, mert miért ne, mert volt rá időm és akartam egy lenyomatot. És ha teljesen őszinte akarok lenni, egy kicsit dacból is. Volt valaki ugyanis, aki azt vágta a fejemhez, hogy barmit írnék is le, arra senki nem lenne kíváncsi, senkit nem érdekelne, ráadásul nincs hozzá tehetségem sem, aki ezt állította valaha is, az biztos csak “valamit” akart a csinos pofimtól.

Az ilyeneket de meg tudnám ütni! És ha nem ezt a haddnemondjamSuznösen illetőt nem vesszük, milyenek általánosságban a visszajelzések? Vannak például trolljaid? Hogy kezeled az esetleges támadásokat, mint ezé a suttyóé? Mert ez a véleményem, csak nem maradt meg bennem.

A visszajelzések általában jók. Valahogy mindig meglepődöm rajtuk, főleg  a privát üzeneteken, ahol az emberek bizalmat adnak, esetleg kitárulkoznak egy-egy eseményről az életükben. Persze nagyon jól esik. Jó érzés, hogy van aki ‘meghallja’ amit üzenek, hozzám szól, véleményt ír. Így érzem teljesnek ezt a blogolás dolgot. Számomra nem csak rólam szól, nem naplót írok, akkor sem, ha vannak nagyon személyes megnyilvánulásaim, mégis nem  érne sokat, az olvasóim nélkül; azok nélkül, akik figyelnek.

Trolljaim??? Csak kettő volt. Tiltottam őket. Az egyik mindenáron szexuális vonzatú ajánlatokat akart tenni egy-egy bejegyzésem alatt, a másik pedig azt firtatta, mennyire nem tudok rendesen fogalmazni, de ezt eléggé udvariatlanul tette. Bunkó tahó volt, na. És igaza sem volt.  Egyébként volt, aki szólt elejtett hibákért, az irásmódban, és nem töröltem ki a hozzászólást, hogy hibátlannak tűnjek, inkabb megköszöntem, javítottam es tanultam belőle. Ami jogos, az jogos.

Ezzel csak egyet tudok érteni. Ki/mi inspirál?

A világ maga. Az emberek. Szinte mindenben latok valamit, ami inspirál. Ami nem inspirál, azt nem látom meg. Ugyanúgy inspirálhat egy híres személyiség, egy író vagy költő, ahogy egy utcán ülő, barázdás arcú, megfagyott tekintetű hontalan. Egy elszáradt virág vagy egy nyiladozó pipacs.

End-poverty-now-th-CE-B5-CF-81-C3-B8-E1-B9-BF-CE-B5r-CF-84y-29969356-450-281

Minden meg tud ihletni, de jó neked! Engem legtöbbször az ütődöttek. De mi van, ha mégis leáll a zenekar, tehát kifogysz az ihletből?

Húha… Én nem mondanám, hogy kifogynék az ihletből, pont a fenti válaszom miatt. Ilyen számomra nincs. Olyan van, hogy máshova terelem a figyelmemet. Hogy másra figyelek picit. Ilyenkor időt adok. Könnyeden, nem görcsölve, például, hogy uram isten, két napja nem írtam, nem posztoltam.  Na, bumm! Szeretek írni. Nem kell és nem kényszer. Csak jön. Általában elég gyakran.

Mi már űzzük az “ipart”, de van, aki még vakaródzik a témán. Ha valaki nekiállna blogolni, de vacillálna, mit tanácsolnál neki? Mi a legjobb tanács, amit te valaha kaptál?

Én nem kaptam tanácsokat,  azon kívül, hogy ne is próbálkozzak, mert nem tudok írni. Es igazából nem is szeretek tanácsokat osztogatni. A véleményem az, hogy senki ne kezdjen bele semmibe vacillálva. Bízz magadban. Vezess blogot, bármiről is szóljon lelkesen szeretettel a legjobb tudasod szerint. Fejleszd azt és magadat, hogy mindig jobb színvonalat hozhass, nem másokhoz, hanem magadhoz merve. Ne hasonulj es simulj bele mások stílusába, találd meg a magadét. Az eredetiség nagyon fontos.

De még mennyire! Nálam például így születnek a brokkolihiszti című fogalmazványok. Emlékszel-e az első “találkozásunkra” a virtuális térben?

Egy éve találtam rád, akkor kezdtelek el olvasni.  Beszélgető viszonyunk viszont jóval később alakult ki. Azt hiszem, valami csoportot dobtál össze, mert meguntad, a sok szemetet…  Mára már annyit ’beszélgettünk’, szinte naponta, hogy egyenesen imádom a személyiséged, ha nem vagy része a napnak, hiányzol.

Nem tudok erre mit mondani, vagyis írni. Én is pont ezt érzem Veled kapcsolatban. De most árulj el egy titkot magadról, amit eddig nem tudtak az olvasóid. Hadd legyen egy jó napjuk! A titkok, főleg a mocskos kis titkok, mozgatják a világot. Szerintem.

Nem tehetem, ha titok, az nem véletlen.

Ó, de cseles! Végül is, ezt vártam Tőled! Ez az Olaszország dolog hogy jött? Hogy kerültél oda? És mit szeretsz benne a legjobban?

Nem ő jött, én mentem.  Repülővel. Egyébként, jól fizető munka miatt, kalandvágyból, mert miért ne típusú felfogással kerültem ide. 10551928_797231103633913_255264650_nAmit leginkább szeretek az az ország szépsége és sokoldalúsága, a kultúrája, művészete és történelme, amely átsejtetik mindenből. A büszkeség és összetartás, az emberek szeretete, ami leginkább délen jellemző, elvarázsol. Szeretem, hogy az olaszok nem a múlt miatt sírnak, nem a múltban ért veszteségek árnyékából siránkoznak,hanem a napnak élnek, a percnek, vidámságra és mosolyra törekednek. Élnek. Megpróbáljak komolyan a legjobbat kihozni a pillanatból.

Az olaszok szeretik jól érezni magukat, és ez meglátszik mindenben amit csinálnak. Egyébként nagy csibészek. Az olasz konyhába pedig szerelmes vagyok. Azaz mediterránba.Imádok főzni és tudok is! Imádom a hatalmas és hangos ebédeket, a jó borokkal és barátokkal olasz módra.

Ezt feltétlen össze kell hoznunk, afféle olasz-magyar virtusban! Aki pedig kedvet kapott ezek után Ildikó blogjához, itt megtalálja!

Ennyi volt a mi kis külvilágnak szánt csevejünk, de nem mondom, hogy ez volt az utolsó! Ildivel és másokkal, lesz itt még termés, interjú témakörben is! 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

 

 

1012

Mert variálni jó!

Oké, nem jó, de lételemem. Mint az már bizonyára többeteknek feltűnt, a blog ismét design váltott. Mindig van valami, ami kiakaszt a régin és akkor elkezdek keresgélni. Aztán ha találok és telepítek, pár hét után jutok csak el oda, hogy eszembe ötlik egy régi widget vagy menüpont, amit az újon pont nem lehet kirakni.

Na ilyenkor üt meg a guta és kezdek rombolásba és újraépítésbe.

 

Most úgy érzem, ez a felület jó lesz, de frissítenem kell a tartalmat. Lesz egy-két új menüpont, rovat és tartalom, és természetesen újabb bejegyzések is.

Úgy éreztem, az idáig felépített munkámat érdemes lesz megvédeni valamelyest a betolakodóktól, így létrehoztam fent az adatvédelemről szóló menüpontot.

Kiegészítettem a Névjegyet, a Vendégkönyvet (nyugodtan lehet firkálni!) és felturbóztam a kapcsolatfelvételi opciókat és a szociális tereimet is:

jfjf

Lesz két új rovatom is!

Az egyik A Hónap Kedvence című – interjú egy-egy bloggerrel, akit az adott hónapban úgy érezek, hozzátett a mi kis “társadalmunkhoz”. A legnagyobb esélye erre a facebook csoportunkban létezőknek van, hiszen őket látom nyüzsögni napról-napra, de azt is el tudom képzelni, hogy belefutok új nevekbe a webturkálás alatt…

A másik dolog HetiHappy néven működik majd, ez afféle lista lesz az adott hetem apró örömeiről.

Ez várható tehát az elkövetkezendőkben, megéri figyelni itt és ott is:

Clueless-UK-Prime-Minister-Labels-Ask-fm-quot-Vile-quot-374899-2

unnamed instagram 00 logo facebook 2 00 logo twitter long

 

Jó böngészést és szép hétvégét,

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

vkp3

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem.

Belevágok hát mégis, és ha időközben túl sok lenne a nyüszmékelés meg a piccsogás és megvágna az áram, mert belefolyatnám keserű könnyeimet a billentyűzetbe; kéretik a VKP alapítójához fordulni panasszal: ő az ugyanis, aki arra kárhoztat, hogy tudjátok, na.

Arra is gondoltam, hogy nem ezt a nyaralást írom meg, ami ősszel meg télen van, hanem az egyetlen igazi nyárit, lévén defektes liba, nekem még a nyaralás se nyáron esik, hanem ezidáig mindig nyáron kívül puffant.. Viszont ha erre vetemednék, tuti kapnék, hiszen mi az, hogy nekem a legjobb mással és máshol még akkor is, ha az éppenséggel egy barátnős-barátnő szülős cucc és nem a nászút Hawaii-on. Mellesleg ez az utóbbi nem állja meg a helyét, hiszen sem nem férjültem meg, sem nem léteztem múltban in mocskos Hawaii, ahol a kedvenc Pearl Harbor című mozimat is forgatták, de tök mindegy. Úgy érzem, most rámjött az írhatnék és ez jó, viszont érzem, hogy kedvenc Hobbitrollom* már morog a bajsza alatt és fenyegetőzik, hogy ha két mondaton belül nem írok konkrétumot, felborítja a laptopot vagy minimum küldd egy trójait a levelesládámba majd megnyomja a piros ikszet jobbra fent.

De nem tesz ilyet, mert máris írom, hogy szóval tehát nekem a legeslegszebb nyaralások télen és ősszel mindvégig az én Drágaschágommal voltak, mind közül pedig a német volt a legszuperebb. Mondhatnám a második kolozsvárit is, mire drága Barátosném rávágná, hogy én oda születtem, mert annyit csámborgok arra; tehát lehetne ez az is, ahol 24 órás kiránduláson voltunk, meg ettem sajttortát, ami mocskosul túró lepény volt és nem tetszett, mert adott pillanatban és most is a sajttortáért epekedtem, nem pedig holmi túrós buciért. Na mind1. A telhetetlen eoista ribanc énemet megpróbálom elhallgattatni és elmesélni, hogy is volt a Hamburg akkor.

Már ott kezdődött alapból az izgalom, hogy megyek én egyáltalán el? Hát kérem akkor én még bőszen tapostam a sulipadot, meg időnként az anatómia jegyzeteket; és egy hetet csak úgy hiányozni nem lett volna ildomos. Suliból még hagyján, de kórházi gyakorlatból? Azt hiszem nem vizsgáztattak volna le, ha tudták volna, hogy egyszer-kétszer én angolosan megléptem az intézményből…

Aznap reggel is, fél hétkor a kórházban tébláboltam, körülöttem a többiek és kérdezgetnek, hogy ugyan mi a búbánatos vadmálnáért vagyok én még mindig ott, nem nekem kéne ma menni Németoszágba? De. Akkor? Majd.

Mikor megkérdezték, hogy mivel és én rávágtam, hogy repülővel, még jobban félni kezdtem, nehogy méla utálatból befújjanak valahol, hogy ahelyett, hogy atomrészeg hajléktalanokat csitítgatnék a sürgin, én diadalittasan vagy beszarva (ekkor még nem tudtam) repkedek a határok felett.

Aztán csak elléptem és suhantam, meg se állva Ferihegyig, ahol aztán jött a hidegzuhany szélsebesen: a jegyek nem egymás mellé szólnak! Nem-e? Nem a szerelmem mellett fogok ülni, miközben végighányok egy életem első kurvára félek című találkozást a repülőgéppel?!

Nem hát!

Ülsz szépen a kollégája felesége mellé, aki nem meri elcserélni az ülésjegyeket magunk közt, mert tutti, hogy abból baj lesz. Lett is! Bőgés. Úgy beijedtem ott a reptéri forgatagban, hogy nekiálltam ríni, mint egy ötéves, akitől elveszik a matchboxot… No komment.

Aztán valahogy lehiggadtam és remegő térdekkel beszálltunk a gépbe. A gyomrom le-fel ugrált, nekem meg egyre csak azt vízionálta az agyam, hogy ha lezuhanunk, még az sem adatik meg, hogy a leszakadt fejem a drágám mellett heverjen; mert ő messzi ülésekkel arrébb tanyázik. Ilyenkor van ám basszameg!

Mivel mindketten (a feleség és én) is szűzek voltuk madárstílusú közlekedés szempontjából, eléggé felfokozott állapotba kerültünk, ahogy elkezdték ecsetelni a légi szerencsétlenségek esetén elvárható magatartást. Mit kell azon ecsetelni? Visítok, basszki!

1399820_684827591540932_1045367110_oDe ahogy elkezdtünk gurulni, majd szép lassan felemelkedtünk, egyre múlt a para: hát ettől kellett majrézni? Hát ez tök király!

Az első tézis tehát, miszerint a repülés nagyon szar, megdőlt még egy: hogy a stewardessek szépek. Nem azok. Kedvesnek se feltétlen nevezném mindegyikőjüket… Tehát fuck off, összes tézis…Mikor leszálltunk, utóbb kiderült, hogy a drágám izgatottan várta a reakcióimat, hogy mit mesélek. Őszintén nem az ezkurvajómégakarokmégmégmég-et várta. De mivel nem hallotta az üvöltésem, nyugtázta, hogy talán nem kaptam hisztériás rohamot a felszállás és az út idején.

Leszálltunk Amszterdamban, ami a másik szívem csücske vidék, hiszen van Nistelrooy, de ott pár kör kóválygás és szálltunk is a következő gépre. A jegyek itt már stimmeltek.

Mikor megérkeztünk Überalles-ékhez, magamon kívül voltam a várakozástól, hogy menjünk, nézzünk meg mindent, de rögtön! Mire a ködbe burkolózó hotelünkhöz értünk, örültem, hogy azon a bizonyos alsó fertályon még lyuk van, és hogy leülhetek, egészpontosan kinyúlhatok a bőr karosszékben…

882641_684839171539774_566329503_o

Persze túl sokáig az sem tartott, mert elkezdtem felfedezni a lakhelyünket: kipróáltam, milyen az ágyon hemperegni, megnéztem mi rejlik a hűtőben (5 eurós ásványvíz!!!) és, hogy mi a bánat van a falon: egy alma. Bármilyen kívánatos volt is, hozzá nem nyúltunk, mert a víz üressége utn, félő volt, hogy ez kóstál vagy 10 eurót, hiszen cukrot is tartalmaz…

1462738_684831814873843_800228241_o

A tartón a felirat: An apple a day, keeps doctor away

Másnapra jutottak hát a városnézős ügyletek, fogtunk egy hopp on – hopp off buszt és azzal indultunk neki a nagyvilágnak. Láttunk palotákat a gazdagék negyedében, vízen úszó karácsonyfát, Porschékat és monumentális épületeket. Úgy, ahogy volt, imádtam! 

Este nekivágtunk a karácsonyi vásároknak, amikből minden sarkon másik van, és a legkisebb akkora, mint itthon a nagy. Volt ott minden, a fából faragott sonka-kolbászon keresztül műbroki (nem vicc!) és voltunk olyan ügyesek, hogy megtaláltuk a piros lámpás negyedet is cirka negyed óra elmúltával…

Ettem a zseniális minifánkjukból, amivel majdnem sikerült kivégeznem a páromat:

Fogtam a pálcikát, rászúrtam egy jó cukrosat és adtam a szájába. Túl nagy lendülettel. Mire ő a köhögés végeztével így szólt:

– Tökéletes fegyver drágám! Ha a forró fánk nem ölne meg, és a porcukortól nem sikerülne megfulladnom, biztosra mész és átszúrod a torkom a pálcikával, köszi!

Pedig nekem semmi ilyesmi nem állt szándékomban, tényleg.

1502755_684833858206972_107942484_o

Másnap hajókiránduláson voltunk, valamint algalakótelepet látogattunk (lévén, hogy emiatt mentünk, vagymi szakmai konferenciára) és beültünk a hotelünk toronybárjába, ahová lépcsőn fel se voltam hajlandó indulni, de még a liftben is féltem, és ahol 1500 Forintnyi eurót kértek egy kétdecis kóláért. Nesze neked, ha már idejöttünk, adjunk neki!

1473032_684841601539531_1556321092_n

A baj csak annyi, hogy ez a pár nap is rettentő gyorsan elment, térhettünk haza, és sipákolhattam tovább azon, hogy mikor és miként fogok megbukni a mentősvizsgán 😀

 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

*  “És amint lesznek olvasók, lesznek kommentek is, meg lájkok, de ehhez türelmesnek kell lenni. Általában az első hónap csendben telik, de az biztos, hogy az első hozzászólás kárpótolni fog bennünket a várakozásért. Ha esetleg a hozzászólás negatív hangvételű lenne, ne keseredjünk el: belebotlottunk egy trollba, és ő épp azt várja, hogy leálljunk vitázni vele. De ne! Ha nem eteted, éhenhal és elkullog. Nekem csak egy áltrollom van szerencsére: ő úgy csinál, mintha kötözködne, de közben motivál és ösztönöz a még jobbra és morog, ha nem írok! Ilyenekből sokat kívánok Nektek is!” (Az önként vállalt pletykagerjesztésről, avagy hogyan kezdjünk blogolni?)

131820_684857968204561_792663130_o

 

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Tiffany - ez tényleg álom volt luxuskivitelben

Tiffany – ez tényleg álom volt luxuskivitelben

 

1465799_684838361539855_1637440605_o

Modern technológia - minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

Modern technológia – minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

1483564_684830394873985_1610214220_o

A fürdőszobában ő köszöntött minket, a gumikacsa kultusz egyik tagja

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi... :D

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi… 😀

1500854_684836188206739_183391126_o

1496059_684829664874058_387688430_o

Hazaúton isteni kekszet kaptunk a hollandoktól, máig számban az íze

Ez volt hát az a bizonyos, és az a fantasztikus. Tetszett Németország, mint minden más idegen táj is, ahol ezidáig megfordultam; de mit is vártok egy benzin-, és immáron kerozintyúktól?!

Úgy betáblázom magam, hogy bőgni se lesz időm!

Voltatok már olyan, de olyan szerelmesek, hogy úgy éreztétek, hogy a másik nélkül levegőt se kaptok?

Eddig is tudtam, hogy odavagyok, meg vissza. De azt, hogy konkrétan a bedilizés határait fogom súrolni az én Drágám elutazása végett, azt nem vártam.

A bevezetőmből már úgy tűnhet, hogy három évre ment el, és már nyolc hónapja nem láttam. Az igazság az, hogy péntek hajnalban váltunk el és jövő péntek este fog hazatérni.

Üzleti út, konferencia. Új-Mexikó, Santa Fe. Nem ez a kiborító, hanem az, hogy nem együtt vagyunk itt, ott vagy bárhol.

Mocskos módon elhatároztam, hogy én majd úgy betáblázom magam, hogy azt se fogom tudni, milyen nap van, és főleg nem lesz időm bőgni, meg azon rimánkodni, hogy én ugyan mikor a búbánatban fogok Amérikába eljutni; de nem így lett.

Hamar el fog menni, dolgozol, olvasol, blogolsz, meccset nézel, barátnőzöl, és már itthon is leszek. – mondá a szerelmem, majd eltűnt a bécsi reptér forgatagában.

thumb

Ott is potyogtak a könnyek, de hazaúton eldöntöttem, hogy én igenis, hogy hősként és elfoglalt munkabuziként és  nincstelen shoppingkirálynőként fogok az elkövetkezendő napokban tündökölni, de ebből csak a búvalbaszott figurát sikerült megvalósítanom.

Igazából az elmúlt lassan másfél évben annyit kujtorogtunk kül-, és belföldön is, hogy pofám lapos lehetne, de mégis jár. Hogy mert az kibaszott Amerika, mert én meg dolgozok, mert akkor is te repülsz, és nem, nem érdekel, hogy harmincórás szopatás az egész út; MERT ÉN AKKOR IS OTT AKARNÉK LENNI!

Az egyetlenegy öröm az ürömben, hogy legalább nem Mexikóvárosban Mexikó-Mexikóban vannak, ahová én akarok elmenni pisis korom óta. Ha odament volna, valószínű, hogy már megfulladtam volna a zokogást megállítandó számbatömött zsebkendők végett. “Csak” Santa Fe-be utaztak, ami annyira nem izgat, de miközben írom, már egy hang üvölt a fejemben: de az is kurva amerika!!!!

Tehát ötpercenként lekurvázom amerikát, de amúgy nyugodt vagyok, mint egy kis Buddha, azt leszámítva, hogy ma már összetörtem egy poharat mosogatás közben. Remélem marad épp darabja az étkészletnek péntekre.

Annyi tervem volt már múlthéten, hogy én mekkora zseniként fogok szörvájvolni, de valahogy nem akarnak összejönni.

A kozmetikusról tegnap ötkor úgy maradtam le, mint a sicc, mert még a klinikán futkostam holmi implantátumos garanciapapírokkal, napközben pedig arról ábrándoztam, hogy a főnököm a fancsali világvége pofámat látva benyúl a kasszába és útnak indít a mocskosss Amerika irányába. Kábé olyan idegbeteg voltam, hogy attól féltem, lemondom az összes hétvégi tervet, befekszek az ágyba és Grace klinikát meg Szex és New Yorkot nézek, míg az agyamat nem tölti ki más, mint pancreas darabok és cipősarkak egyvelege. Éljen az antiszociális tespedős énem!

Ehhez képest tegnap volt két barátnős randim, és egy kilátónál vacsoranézős, a mai nap pedig hasonlóképp mozgalmasnak tűnik.  (A vacsoranézős randi úgy néz ki, hogy ülsz szemben két táplálkozó barátoddal és nézed, míg ők kétpofára tömik a hamburgert, mialatt neked a kaja gondolatától is hánynod kell).

Reggel összefutottam egy kedves barátommal, akit ezer éve nem láttam és mellesleg vizsgázni ment. Elkísértem az egyetemig, hogy azalatt odaadja nekem a két színházjegyet, amivel ma a barátnőmmel ellófrálunk egy darabra. Mocskosul rég nem voltam színházban, így kábé azt sem tudom, miben menjek, de majd valamit kiötölök. Tehát délelőtt összefutás baráttal, majd vásárlás papámmal, majd nagyonnagybevásárlás barátokkal a holnapi bográcsozós naphoz.

Éhesen sose menj vásárolni! – szól a jótanács, ami notóriusan 10 percenként visszhangzott a fejemben, mialatt percről percre nőtt a kosarak tartalma a Lidl, az Aldi és a Tesco üzleteiben is. Abált szalonna, gumicukor, nápolyi, csirkemellsonka, trappista sajt, buláta (pedig utálom), gabonapehely, fetasajt hamisítvány és paradicsomsűrítmény, mert rámjött a dilihopp és paradicsomlevesehetnékem támadt.

A tipp helyes, azóta sem álltam neki!

Viszont elmosogattam és rendet raktam és közben azon morfondíroztam, hogy mi a kénköves pokolért nem teszem azokat a dolgokat, amikre amúgy sosincs időm???

Kiszortírozni a kismillió sminkcuccomat, végre lefűzni a munkahelyi dolgokat, blogokat olvasni, blogot írni (sokat, előre) és például olvasni.

Mert körülbelül annyi kedvem van ezekhez, mint nővérnek a hánytálazáshoz.

Tudom mit csinálhatnék, tudom mit lenne MUSZÁJ megcsinálni, de eddig csak a pohártörős mosogatásig jutottam.

Odakint fülledt meleg van. Nem, nem megyek strandra. Múltkor leégtem, mint a Reichstag, valamint egy pirinyó barátnőm sincs, aki 40 km-es körzetben letolná a sejhaját a vízpartig. Velem.

Picadilo CollageIsteni lenne, ha végre befejezném a kreatív munkám kreatív részeit, ha elolvasnám a Pinteresten mindig csak belájkolt cikkeket, vagy ha elővenném a hónapok óta felhalmozott magazinjaimat kiolvasásra (hogy utána se dobjam ki őket, natürlich)…Persze már most tudom, hogy mindez meg fogja magát bosszulni, mert tutti, hogy ha végre jövő péntek lesz, kezdődik elölről a nempihenőshétvégés mókuskerék, minek következtében hullább vagyok hétfőn, mint a hét bármely más napján, de nem tehetek róla. Ríni fog a szám, hogy nem jut időm olvasni (Kásás Tomikám életrajza krokodilkönnyezve ül a polcon hónapok óta például).

Egyszerűen agyalágyult vagyok, és most csak addig jutok, hogy nyammogok és álmodozok a projektekről. Hogy mit veszek az első fizumból, hogy milyen lesz hétfőn az új körmöm, hogy mit írok a legközelebbi bejegyzésbe és hogy ki a fenét nyaggassak még azzal, hogy jöjjön el velem teszem azt moziba. Tényleg! Basszus, mozi! Máris egy újabb programötlet. Megy ez!

A végén meg majd úgy belelendülök, hogy azt veszem észre, hogy vasárnap éjjel van és még mindig a világot járom…

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

large (2)

 

 

Képek: Pinterest, Weheartit

Az önként vállalt pletykagerjesztésről – Hogyan kezdjünk blogolni?

A múltkor már megosztottam Veletek, hogy segítettem egy barátomnak blogot indítani, és alig telt el pár hét, jött egy újabb felkérés. Hogy segítsek.

Nem tudom elmondani, mennyire örülök, hiszen ez minimum azt jelenti, hogy külső szemlélők szerint is értek hozzá. Szuper!

blogging_tips

Mostanában belekezdtem egy könyvbe, amely meglehetősen gyakorlatias és egyben szórakoztató is ahhoz, hogy az ember lánya végigolvassa és hasznosíthassa is a benne foglaltakat. Ez a kötet nem más, mint a  Tris Hussey: Blogok kezdőknek és profiknak. Részben ebből merítve, részben a saját tapasztalataimra épülve fogok most az irkálásról beszélni.

A mai nappal indítottam útjára a második blogomat, amelyen úgy szeptember óra dolgozom, de egyéb elfoglaltságaim miatt nem jutott időm rá, és hogy őszinte legyek, soha nem nézett úgy ki, mint azt én, egoista és maximalista oroszlán azt elvártam volna…

De az új oldal már várja a látogatókat, én pedig elmondok mindent, amit a kezdetekről tudni érdemes.

A legelső feladatunk az, hogy eldöntsük, miről akarunk írni. Azért mondom az írást, mert egyrészt a kérés is egy személyes napló felépítéséről szólt, másrészt én magam is abban úszom évek ideje. A képekre fókuszáló beauty-, és fotóblogok messzebb állnak tőlem – még.

Tehát kitaláljuk, hogy miről akarunk írni (mindennapok, utazások, konyhai tevékenységünk, baráti összejövetelek, hobbi, akármi), majd kiokoskodunk egy ötletes címet. Ha 1000%-ig meg vagyunk róla győződve, hogy abban a témában fogunk működni, mutathat a weboldal címe a témára (www.suziekonyhaja.wordpress.com pl :P) de inkább a semleges és egyben egyedi címet javasolnám. Azt alaposan vizsgáljuk meg a regisztrálás előtt, hogy a cím ékezetek nélkül nem-e ad ki valamiféle blődséget (Pen Island – http://www.penisland.com). Kerüljük el a ikizést, később úgyis megjelennek a trollok és viaskodhatunk velük minden leírt szavunk felett.

Tehát megvan a téma és a név, jöhet a regisztráció a http://www.wordpress.com oldalon:

1

 

Itt következik majd egy rövid űrlap, ahol oldalcímet és felhasználónevet, valamint jelszót kell megadnunk.  Ha előre kiokoskodtunk ezeket, félperc alatt léphetünk tovább, a create blog gombra kattintva.

Ezután jöhetnek a nyelvi beállítások, a külsőségek megalkotása. Semmi pánik, több száz ingyenes és kész sablon áll rendelkezésre, csak győzzünk választani! Az apróságok után bele is kezdhetünk az első posztba, ahogy arra eddig vártunk.

Ezek a technikai dolgok, amik mit sem érnek, ha nem tudunk írni, mert épp nincs miről, vagy csak nem rendelkezünk az íráshoz szükséges alapvető készségekkel (helyesírás, fogalmazótehetség és társaik). Sajnos ezek ellenére is jópáran hősködnek a neten, de mivel mindenkié, befogom. Erről amúgy egyszer már írtam.

Javaslom, hogy az első automatikusan kreált bejegyzést töröljük a fenébe, és írjuk meg saját szavainkkal, hogy miért is vagyunk ott, ahol. Van a blognak egy névjegy oldala is, erősen tanácsos kitölteni, hiszen aki blogot olvas, kíváncsi annak alkotójára is. Írhatunk álnéven és felvállalt személyiségként is, erről mindig a témánk dönt.

Nincs recept arra, hogy mikor és mennyit kell írni, hiszen eleinte lehet, hogy senki nem fog a blogunkra bukkanni, hiszen még nem értünk a keresőoptimalizáshoz, és a kisebb trükkökhöz sem, és arról sem hallottunk még, hogy hol keressünk blogger társakat. Amúgy itt!

Mi döntjük el, hogy heti egyszer, naponta vagy épp havonta kétszer jelentkezünk, és arról is, hogy mennyit írunk.

Megírva a posztokat szúrhatunk be képet, videót; feltehetjük a fészbukra, a google+ -ra, a twitterre és jóformán bárhová, ha azt szeretnénk, hogy az emberek hamarabb bukkanjanak ránk. Ha ezt úgy szeretnénk elérni, hogy az ismerőseinket kizárjuk, csináljunk egy facebook profilt a blogger énünknek, és posztolgassunk onnan. Persze, ha feltöltjük hozzá a valós fotónkat, máris ugrott az inkognitó, így csak ésszel 🙂 Ha egy bizonyos témában írunk, mint a kutyatartás, a pilates, a virágkötés vagy épp a repülés iránti megszállotság; keressünk fórumokat és csoportokat, akikkel megoszthatjuk a művünket. Nem fognak rögtön százasával toporogni a rajongók, de a megfelelő kitartással nőni fog a számuk.

És amint lesznek olvasók, lesznek kommentek is, meg lájkok, de ehhez türelmesnek kell lenni. Általában az első hónap csendben telik, de az biztos, hogy az első hozzászólás kárpótolni fog bennünket a várakozásért. Ha esetleg a hozzászólás negatív hangvételű lenne, ne keseredjünk el: belebotlottunk egy trollba, és ő épp azt várja, hogy leálljunk vitázni vele. De ne! Ha nem eteted, éhenhal és elkullog. Nekem csak egy áltrollom van szerencsére: ő úgy csinál, mintha kötözködne, de közben motivál és ösztönöz a még jobbra és morog, ha nem írok! Ilyenekből sokat kívánok Nektek is!

A legelső tanácsaim ezek lennének, bízom benne, hogy a kezdőlökést megadtam!

Jó alkotást, sok lájkot kíván,

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

 

Ui.: Mindig lesznek kárörvendők, és rosszakarók meg irigyek, de nekik csak ennyit üzenünk:

Költözés és ami mögötte van…

Úgy érzem, a cím túlságosan is titokzatosra sikeredett, ami egyrészt lehet, hogy túlmisztifikálja az egyik wordpress címről másikra való hurcibálódásomat, másrészt pedig jó. Ugyanis az első teendő egy sikeres blog kívánójának az ütős cím.

Ez ütősnek annyira nem ütős, mint a Hogyan esel teherbe a rántott csirkeszárnytól? – de azért valamit ad mégis.

Imádom a wordpresset, és a költözés egyetlen józan oka az agyamra megy már, hogy a webcímnek köze nincs a blogcímhez. Egyik buffysummers7, a másik meg ugye a Suz’n Világa.

Mikor ez az egész csődület indult, 2007 áprilisában, még a gimi padjait koptattam és csak csupán 19 éves voltam. Vénülök basszus, nem is kicsit.

Lényeg, a lényeg, akkor még kis szertelen fruska voltam, akinek napi szinten változott a jövőképe és életében csak a foci szeretete és David Robert Joseph Beckham, született 1975.május 2. Leytonstone iránt elkötelezett szerelme volt tutti. Mindezt és a többi “szerelmem” adatait is kívülről fújtam, de ezt még ma is leírom emlékezetből 😀

Akkor tetőzött a Buffy-mániám mamáék legnagyobb sajnálatára, ugyanis a délutánjaimat csak az villanyozta fel, hogy a Viasat ismét leadott egy részt, ami valószínűleg már 14-szer lement abban az évben – de ez mit sem számított, ha Buff épp Angellel kavart és nem Spike-on lógott, esténként pedig videókat kreáltam…

Innen hát a weboldal címe. Buffysummers7. Ez volt akkor a blog, az email, a társkereső és az anyám tyúkja is. És igaz ugyan, hogy Sarah Michelle Gellar a mai napig afféle ikonom és Boreanazt is elnézegetem a Dr. Csontban, és még mindig  nosztalgiával töltenek el az egyes párbeszédek; de felnőttem, na.

Emiatt jöttem hát ide. Ha már Suz’n világa, akkor legyen kerek. Legyen profi.

Pár dolog miatt viszont sajog a szívem:

az egyik, hogy a követőknek itt kell ezentúl követni, és elképzelhető, hogy elveszítek párat. Aztán a statisztikáim immár nulláról indulnak…

20 082-ször tekintették meg a blogot és ebből 16 122 volt magyar. A többi külföld. Méghozzá majd’ mindenhonnan:

Capture

stat

Az ezévi 3 eltelt hónapban már kétszer annyian olvastak, mint 2011-ben a tizenkét hónap alatt!

Ez szerintem elég szép szám és szép lefedettség, holott azzal is tisztában vagyok, hogy elég sok kislányt bevonzhattam holland földekről mondjuk van Nistelrooy említésével vagy épp Robert ‘akkorisjópasi’ Pattinson betagelésével.

A valaha legtöbbet kattintott napon 415-en nézték a blogot és összesen 285 hozzászólás érkezett az egyes agymenéseimre.

Szép számok, de hiszem, hogy ezeket itt is tudom és tudjuk hozni, mert utáltam, sőt köpdöstem a matekot gimiben és a statisztikát az egyetemen is; etéren elég jól kijövünk.

 

Várlak Benneteket,

Suz’n

22

Csáposok, távozzatok!

“Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!
Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek. 
Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. 
De ha felnézel, mindig a végtelen eget látod majd.”

Vida Ágnes

Kép

Kitárulkozás, ahogy Ti kértétek

Nos, nos. Megkaptam jó pár kérdést, és mivel van, aki nem tud várni, nekiesek a válaszoknak.

Sör?

Gondolom mondanom sem kell, ez a kérdés egy férfiútól érkezett. Azt nem sikerült eldöntenem, hogy ez egy flegma meghívás egy italra avagy az illető azt akarja-e tudni, szeretem-e a folyékony kenyeret. Maradjunk a második opciónál: a sört nem szeretem, csak a sörnek csúfolt citromos HB-t és Gössert. Időnként előfordul, hogy már olyan szinten ki vagyok tikkadva vagy épp vattát köpök, na akkor meghúzom a Drágám üvegét, de ez inkább jellemző hetvenkét fokos nyári melegben.

20140221_214712

Nagyon bátor vagy?

Bátor? Én? Hát hogyne! Csak a pókoktól, a tűktől (ez eset roppant vicces a kéthetente szurit kapok tényező fényében és az egészségügyi pályát illetően), a magasságtól, a horrorfilmektől, a szellemes sztoriktól, a sötétségtől, és még ezer egy dologtól. Tehát azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy egy gyáva nyúl vagyok 😀

Zúgnak-e már a harangok??

A fülem az folyton zúg a vashiány miatt, de hogy ez összefüggésben áll-e bárminemű harangokkal, azt nem tudnám eldönteni…

IMG_3388

Eldöntötted-e már, végül mi leszel, ha nagy leszel??

Nem. Az, hogy az egészségügynek – egyelőre – megszállott bolondja vagyok, az fix. De, hogy ezen belül merre fogok ténferegni, még számomra is rejtély. Érdekel a dietetika, imádom a gyerekeket, tetszenek a kevésbé maszatos és véres területei a kórházaknak és a plasztikai sebészetet is egy különleges műfajnak érzem és hogy mindebből mi fog kisülni, passzolom.

 Könyvet írni érzel-e késztetést?? Én örülnék…

A könyv. Hát igen. Szeretném. Nagyon nagyon szeretném. Életem legnagyobb álma válna vele konkrétan valóra, ha valami, amit írok, megjelenne az áruházak könyvespolcain.

Írom a kis hülyeségeimet, elkezdtem egy könyvet is, és azt hiszem, hogy ha véget ér a suli és lesz pár szabad hetem, nekifekszek a további fejezeteknek.

Szereted a paradicsomos káposztát??

Szeretem. De már inkább úgy csinálok, mintha sosem ettem volna – Crohnos lévén messze kerülöm a káposztát és legközelebb szerintem akkor megyek a káposztástányér közelébe, ha lassú és fájdalmas halált akarok halni.

Örök kedvenc könyv?

Szabó Magda: Abigél, Gergely Márta: Szöszi, Thury Zsuzsa: Tűzpiros üveggömb és Christine Nöstlinger-től az Órarend randevúval.

Gyanús nekem már régóta, hogy miért imádom annyira az ilyen tinilány sztorikat, főleg ezeket, amelyekben mindben vélek hasonlóságot felfedezni önnön magammal. Ugyanezt már tapasztaltam a filmek terén is, például a Grace klinika Izzie és Meredith karakterénél vagy A pletykafészekben Blair és Serena viszonyát nézve. A magyarázat szerintem tök egyszerű: Similis simili gaudet*.

Zsurzs-Éva-Abigél-1978-film-filmkultura.hu_

Tudnál-e másik országban élni?

Most, hogy az elmúlt alig egy évben megjártam Romániát, Németországot és Horvátországot, rájöttem, hogy gyönyörű és kecsegtető ugyan a külföld, de ott mégiscsak idegen lennék. Itthon itthon vagyok, és bár mindenki érti a buszon, ha anyázok a telefonba és látják, hogy épp hisztizek, de mégis zsemle van és nem brötchen és nem néznek hülyének, ha azt mondom, hogy Csárdáskirálynő.

http://www.pinterest.com/lacledusud/love-hungary/

df81f5d4b6777171d7898e5946563e43

További érdekességek itt 🙂

f4c9b9c0f697ae9ca5369eede8a60c9a

Tehát büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és szeretek itt élni, még akkor is, ha szidom a rendszert és szidom az utakat és mindazt, amitől sokszor magyarnak érzem magam 🙂

Kedvenc vers??

Goethe-től A villikirály, és a Halotti beszéd Kosztolányitól Illetve irodalomórán időnként megcsapott Ady és Radnóti szele.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

Johann Wolfgang von Goethe: A villikirály

(fordította: Vass István)

Ki vágtat a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

– Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?
– Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
– A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

“Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad.”

– Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
– Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

“Most, szép fiú, jó fiú, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak.”

– Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
– Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

“Szeretlek, a szépséged ingerel:
eljössz, vagy erővel viszlek el.”
– Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

Mi volt a jeled az oviban?? 

Esernyő 🙂 Ne kérdezd miért, nem én választottam 😀 És a mai napig utálom őket főként az eső miatt, de a képen látható darabért mégis megveszek…

2010-11-14 08-35-33-serena-van-der-woodsen_1_

Mi illetve ki inspirált az írásra?? Illetve megvan e még, amit először írtál?? Ha megvan, látni, illetve olvasni szeretném!

Ez egy nagyon jó kérdés. Alapvetően negyedikes koromban, tíz évesen vettem észre, hogy az iskolai fogalmazásaim mindig ötösök illetve ha felolvasni kellett, nevettek rajta. ekkor már gyanús volt a dolog. Aztán később rájöttem, hogy míg más sírógörcsöt kap a fogalmazós házitól, nekem az a kedvencem még akkor is, ha valami sztyupid politikai kavarásról kellett témát választani 1678-ból.

Mióta Mama nincs, lehetséges, hogy így próbálom sikertelenül betölteni az űrt, és próbálom elmesélni mindazt, amit Neki már nem lehet…

Az első blogbejegyzést meghagytam itt az oldalon, illetve van egy vers, és pár dalfordítás, ami a kezdetekről indult…

A Hold és én

A vak előbb látja meg a zajtól riadt, cikkcakkban rohangáló egeret

A sánta is előbb fog makkegészséges verebet

Mint nekem sikerül elfelejtenem tégedet.

Ez az este is, mint mostanában bármely más

Egymagam ülök a nyitott ablaknál

Könnyfátyolon át kémlelem az utcát,

S olyan érzés, mintha valaki merőn nézne rám

Üres a város, késő van már

Odakint ilyenkor egy lélek sem jár.

Bámul valaki… hát persze! Hisz ez minden vágyam!

A sarokban türelmesen, némán ásítva vár vetetlen ágyam

Várhat még, nem fekszem még le

De most megint! Mintha valaki fentről nézne…

Égre emelem könnyes szemem

S hitetlenkedve a Holdat kémlelem.

Még hogy a Hold néz! Micsoda képtelenség!

Kiskoromban megtanultam, hogy a Hold arca szemfényvesztés:

Felszínén sok kráter, sötét mélyedés,

Ezért aztán e bájos tévedés.

Nem, nem. Ez most komoly, méghozzá halálosan,

Kedves szempár, az néz türelmesen és oly barátságosan.

Tekintete, mintha várna valamire…

Vagy csak a magány fáj ennyire?

Legközelebb a bokor szól hozzám?

Esetleg száraz homok üzen majd a pusztán?!

Lehunyom szemem, majd próbaként újra kinyitom,

Friss kapcsolatunk múlhat e pillanaton.

Felhúzza szemöldökét

És olyan sértődötten néz:

Áruld el, miért oly nehéz hinned bennem? – kérdi komoran tőlem

S durcásan fordítja tekintetét a nagy sötét semmibe.

Szuper! Sikerült magamra haragítanom

Bosszúból majd bevilágít az ablakon és nem hagy aludnom.

Tévedsz! Méghozzá elég nagyot! Nem vagyok az a bosszúálló fajta…

Micsoda szerencsém van, gyorsan múlik a haragja.

Nem tehetek róla, de olyan hihetetlen ez a mai éjszaka

Jól van, jól van, ne magyarázkodj!

Nem adhatok még én is okot rá, hogy bánkódj.

De, ha kinyitnád a szemed, láthatnál valakit…

Nyitva van, kit lássak? Mondd, kit?

Na, látod! Mindig csak a saját bajodra van gondod…

Holott ott az ajtó, less csak ki a lyukon…!

Kulcslyuk? Mi vagyok én, kém?

És nincs is ott semmi, csak korom sötét.

Tárd ki az ajtót, de ne ijedj meg, áll ott valaki, tán tapsra várva…

Hozzád jött, az már igaz, de becsengetni gyáva.

Megteszem, amit kér, kattan a kulcs a zárban:

Egy srác áll a küszöbön, mint ki vár sorára.

Kérdezd meg, mit akar! Ott téblábol vagy egy félórája.

Döbbenten néz, melege lehet, ki van gombolva könnyű kabátja

Szemérmetlen fürkészem arcát, olyan ismerős, s itt a dolog megoldása!

Hiszen, hiszen ez a fiú a legjobb barátnőm bátyja!

Én csak… szóval izé, bocs a késői… – habogja zavarában

Jó éjt – suttogja, majd eltűnik a lépcsőházban

Várj már! – kiáltom s mennék utána

De hangom elvész a késő éjszakában.

Csalódottan lépek az ablakhoz

S kérdést intézek égi barátomhoz:

Honnan tudtad, hogy ő itt van az ajtóm előtt?

S ha tudtad, miért nem szóltál előbb?

Sejtelmes mosolyt kapok válaszként,

S egy felhő kúszik szeme elé álarcként.

Hová mész? Ne hagyj itt! Kétségek gyötörnek!

Lent az utcán részegek röhögnek:

Tán rajtam mulatnak? Bolondnak néznek?

Gyere vissza! Volna pár kérdésem!

Holnap éjjel, ugyanitt, ugyanekkor

Ha türelmes vagy, megtudsz mindent, de csakis akkor.

DE ÉN HÍJJÁN VAGYOK A TÜRELEMNEK! – üvöltöm az éjbe

Csak a szomszéd felel: aludnék, hülye némber!

Jajszó hagyja el a szám…

Egy szúnyog csíp talán?

Nem. Élősködő nincs a szobában,

De eledel sem a kutyatálban.

Ebem dühösen böködi orrával a térdem:

Halk vonyítás, na, végre, mennyi idő kell e nőnek, míg felébred?

Reggel van, nyolc is rég elmúlt már

A kutya türelmetlen, kajára vár.

Egyre csak a szemem dörzsölöm, felállok a fotelból.

Lassan térek magamhoz a hosszú álomból.

Álom lett volna az egész? Vagy a fantáziám ilyen merész?  – nevetni kezdek.

Egész belefeledkezem, nincs tudomásom a világról.

Na, mi van, kiscsaj? Min kacarászol?

Félórája rád várunk. Hiába hívunk telefonon. Ezt hogy magyarázod?

A kapuból a barátnőm bátyja kiált rám,

A kocsinál négy vigyorgó személy vár.

10 percet kérek és kész vagyok!

Biztos az? Nem vagyunk ám vakok!

Ruhástul aludtál, ébredéskor nevettél?

Mi az, tán valakibe beleszerettél?

Bolondok, mindjárt gonoszkodtok!

Dehogy, csak épp gondolkodtunk!

Ó, szóval olyat is tudtok, ez miért volt eddig titok?

Később, az autóban Aliga felé menet

A vidámságba a táj is beleremeg,

S velünk együtt az egész világ nevet.

Útközben magamban töprengek a tegnapin:

Lehet, hogy álom volt a Holdas dolog, az előző éjjeli

De mi van akkor, ha ez egy jel, hogy Tamás az Igazi?!

Olyan volt e már, hogy szerettél volna írni, de nem ment?? Vagy olyan helyzetbe voltál-e már, amikor nem éreztél késztetést, hogy tollat ragadj?? ¿ Na?? Mikor jönnek a válaszok????

A válaszokat olvasod 😛

Olyan sokszor van, hogy akarok írni, meg tudom is a témát, de bizonyos tényezők, mint a zaj vagy a feszültség nem engednek. Ezek landolnak a piszkozatok mappában. a telefonom jegyzettömbje és jópár füzet és a határidőnaplóm is tele van címekkel és frappáns fordulatokkal és ötletekkel, csak vagy időm vagy erőm nincs ideülni…

cropped-1450252_561772847204497_852283937_n.jpg

Ezek voltak a kérdések és a rájuk adott válaszaim. Remélem nem csalódtatok 🙂

———————————————————————————————————————————————————————————————————————————

HIÁNYPÓTLÁS!

A következő kérdés később érkezett:

Ha valamelyik magyar újság felkérne, hogy legyél rendszeres munkatársuk, melyik lenne az és miért?

Szuper kérdés, amin még sosem gondolkodtam. Ez a netes lap, felkért anno, hogy publikáljak, félóráig visítoztam örömöben, mikor elolvastam a levelüket. Igazából bármelyiknek örülnék, de úgy érzem, hogy ilyen könnyed, laza stílusban legjobban egy Cosmopolitan-ben tudnék produkálni.

* Hasonló a hasonlónak örül

Esti epizódok – sárkány, teknős, kur*aképző

 

– Eldőlt a sárkány.

– Mi van?

– Eldőlt a sárkány a pohárban.

–  Milyen pohárban milyen sárkány, mi van?

– A sárkány. A pohárban!

– Nem értem, mit akarsz. Itt egy pohárban van valami és az a bloggeres bögrémben a gyöngysorom.

– Jajj, de értetlen vagy! Itt ez!

20140205_183718

20140205_183735

– Ez? De hát ez nem sárkány. Különben is kitakarja innen a tévé.

– Nem sárkány? Akkor mi a franc?

– Krokodil!

– Ez? Krokodil? Akkor meséld már el nekem, hogy a krokodilnak mióta van páncélja!

– Páncélja van??? Akkor az teknős, baszod. A sárkánynak szárnya van!

– De ez egy páncélos sárkány!

– Ó, és az hogy fejlődik? Ha letörik a szárnya, páncélt növeszt a helyére?

 

Szakadtam a röhögéstől…

Hát így élünk mi. Ilyen egy felszabadult esténk. Vonyítok a röhögéstől, ütjük-vágjuk egymást, a szomszéd meg imádkozik, hogy mihamarabb elköltözzünk… Sebaj. Teszek a szomszédra. Igazából teszek mindenkire. Ja, és amit ma megtudtam, kurvaképzőbe járok. Ez is pár perce történt:

Mondtam valami olyasmit, ami alapján az én szerelmem perverznek minősítette a gondolkodásmódomat. Természetesen én úrinő módjára kikértem magamnak és közöltem, hogy az, aki egész nap szexuálisan túlfűtött csevelyekben vesz részt (időnként mint hallgatóság, máskor mint aktív tag), egyáltalán nem hibáztatható semmiért. Sőt, keltem ki magamból! Ha neked mutatnának férfi nemiszervre hajazó légútbiztosítási eszközt, te is sokkon lennél már estére. Ezt persze a vitapartner nem akarta elhinni. Oké, Google a barátunk, nesze.

ltd1

“Ööö, hát. Te igazából kurvaképzőbe jársz!”

 

———————————————————————————————————————————————————————————————————————————

Utólag is bocsánatát kérem azon olvasóknak, akik fülét bántotta a pár csúnyább kifejezés, de ezt most megkövetelte a szöveg.