Képes Kedd #1

Úgy döntöttem, végre bevezetem a blogon azokat a dolgokat, amelyekről már rég álmodozok és rég tervezgetek. 

Egyik ilyen az új rovat, melynek célja a heti rendszerességre szoktatás saját magam részére. Két hetente ott van ugyan szerdánként a VKP, de arról is hajlamos vagyok elfeledkezni. Sokszorosítom hát a teendőket, hogy pár hét után rutinba csapjanak át nekem és Neked is, kedves Olvasóm!

A fent nevezett keddi posztok különféle képekről fognak szólni, röviden-tömören: gondosan kiválogatott cuccok Pinterestről és We Heart It-ről, pár szavas kommentárokkal.

Vágjunk is bele!

0dd61f147410c9b113a24df72436c3ba

Ez a kép szerintem magáért beszél. Nekem ez a szép női has, ilyenre pályáznék én is, csak az enyémet otrombítja egy csúf heg a lá Hasfelmetsző Jack. Nem szeretem a Rubint-féle kockásat – és nem azért, mert nekem nincs, hanem mert szerintem nem nőies. Slussz-passz.

1a189e7877330e8689409c3bc827f70e

Éljen bár az ember egy igazi Alfahímmel boldog, szenvedélyes párkapcsolatban, Matt Damon, az Matt Damon. Különben is, még létezéséről sem tudtam, mikor ez a hapsi már ott virított a Hey, girlz, what about your blood pressure – táblámon. Amúgy meg már nem érdekelne sem ő, sem senki, még egy dupla Boreanaz fűszerezve Channing Tatummal sem tudna eltántorítani. “Ennyire?” “Hát, ennyire!”

3eb9028d69dda4af6d5026c46ca659c9

Ez a csipet a családalapítós-habos-mesés táblámon figyel, mint afféle “ilyet kérek” – rendelési azonosító.

8a34640d5d72ff4169a082b208a50607

Igen, tudom, itt most páran hangosan visítanak a röhögéstől, de nekem is van ám körmöm és kemény elvárásokat tanúsítok velük szemben: legyen mindig szép, ápolt és nyugodtan megjegyezhetik még a pasik is, hogy csodás (megtörtént! nem egyszer).

46fa23002a3e6cbae2ff518c0526ee50

A romantikus énem Pinteresten mindig diadalt arat, de azt el kell ismerni, ez a kép, igazán telitalálat. Remélhetőleg én is kiváltom majd a főnyeremény érzelmet a nagy napon.

57d66952706ee7dbfcdc6e91acae3628

Lakberendezés istennője, távozz! Megveszek az efféle kompozíciókért és folyton folyvást azon agyalok, kihez forduljak, hogy ehhez elég tőkém legyen…

4961908dae182201248ade8165826a2b

Kajacsomagolás, munkahelyi ebéd, és nekem csak folyik a nyálam. Dobozokat akarok és falatkákat és dolgozni menni, most!

ce99cedeec27310378e5c10c4fe70700

Bloggerinaként és marketingesként folyton ezeket az infografikákat bújom. Annyira figyelemfelkeltő, annyira, informatív – zseniális, nem?

cfe3c1f517ff666ba59cca5384447483

Azt mondja az én drágám múltkor, hogy én vagyok egy dió-rigó. Rákontráztam, hogy inkább lennék Dior-rigó. A divatcsuri pletykafészekből!

Nem véletlen hát, hogy a kollekció nagyrésze ruhák kavalkádja, amik most még többségében az enyhe időt hirdetik, de lassan feltöltöm meleg holmikkal is!

e676efcce4fd08082f3fb38e9a216a04

És végezetül, itt az egész titka: a Pinterest olyan, mint a Facebook. Csak nem kell beszélgetned senkivel. – és szerintem pont ez a rákfenéje! Nem csipog rád senki, így úgy el tudsz veszni a képek közt, mint a hobbitok Mória bányáiban…

Ez volt az első a képes keddből, remélem élveztétek. Ha még több inspirációra vágytok, megtaláltok itt:

Pinterest_Logo

Reklámok

Mama, a nyuszi idén répatolvajlásért ül a dutyiban?

Az, aki a címből próbál a mai bejegyzésre következtetni, nem lesz könnyű helyzetben. Leszámítom az egy-két bennfentest, aki tudja, miről is fog szólni a mai fáma: na nem, senki nem tudja előre, sem legjobb barátnő, sem pasi, sem olyan, aki épp mellettem ül írás közben.

Ha azt mondom, épp írok, páran bepróbálkoznak: miről?

Az okosok nem. Ők tudják, hogy a válasz röviden és tömören, de mindig ugyanaz.

Majd megtudod.

Pont akkor, mikor a többiek. Amint elkészül; amikor rányomok a közzététel gombra, mikor fellököm fészbukra, mikor hátradőlök és azt mondom: kész!

exited

Na, akkor meg fogod tudni. Ha végigolvasod. De lehet, hogy akkor sem. Vannak címeim, amik olyan belsőségesek – hogy ez a szó nekem mennyire mást jelent! – , hogy talán csak én tudom, mire is utal. De ez így jó. A mai viszont hamarosan kiderül…

Nem egyszer ismertem el, hogy betűbuzi vagyok. Hogy szaglászok és simogatok és átlapozok újra, meg újra. Így megy ez nálam.

Mikor megkaparintom a legújabb szerzeményemet, bekuckózok vele egy sarokba, egy fotelba, egy lámpa alá és nekiállok a kielemzésének.

Képkivágás

Addig aztán csönd van. Mármint részemről, én kussban vagyok, de tudom értékelni, ha a környezet is halkított verzióban fut. Időnként aztán egy óóó. Meg egy jajj! Meg egy édes Istenem.

Meg pár ez-ez-ez-óóó-jajjj-édes Istenem!

Ekkor csak annyi a reakció:

– Táska?

– Nem!

– Ruha?

– Neeeem…

– Akkor cipő!

A válaszom egy elhaló aaaazzz…

Fotó4592

Hát igen. Ez vagyok én. Az első blikkre egy ruha-, cipő-, és táskamániákus liba, akinek addig terjed a figyelme, hogy mikor hol vannak leárazások.

EGY FRÁSZT!

Pedig nagyon nem. Engem még kérlek szépen, a fizika is érdekel. Ne, ha érteném. Tátott szájjal tudom hallgatni a válaszokat a miértjeimre, de hogy egy büdös kukkot nem fogok fel belőle, az olyan biztos, mint, hogy épp a konyhaasztalnál ülök és verem a klaviatúrát, aminek eredményeként az eszementségem kiderül azok számára is, akik eddig nem voltak benne totálisan biztosak.

Egy dolog van a kerge kis bolygónkon, ami nem érdekel, az pedig a politika: tudom, hogy fontos, meg tudom, hogy képben kell lenni, mert az én életem, de! Amíg a kutya nem kérdezi meg, hogy mi lenne jó, hogy lenne jó, és amúgy se érdekli őket; addig én sem figyelek arra, hogy ők éppen mi miatt anyáznak, ha éppen nem a napi párszázezres apanázsukat szórják. Pont.

Érdekel a kultúra (a zene, a filmek, a könyvek, a kiállítások), a társadalom, a gasztronómia és a gasztroenterológia, a biológia, a pszichológia, a lakberendezés, az ezotéria, a sebészet, a gyereknevelés, a kriminalisztika – talán másodszorra tudtam leírni helyesen, mert első nekifutásra mindig kriminilisztikát akarok írni -, a kertészet, a sport, valamilyen szinten a járművek (ha nem megyünk bele túl mélyen a motor működésének mikéntjébe), a művészet és még a kémia. Persze csak ha arról a kémiáról van szó, ami két ember között működik és nem arról, amikor a hangyasav reakcióba lép a diklóretánnal és tudni kéne, hogy mi a búbánat fog ebből kisülni.

Szóval a kémia és én? Híg kénsav és réz: nem reagálunk.

Összességében elmondható azt hiszem, hogy olyan vagyok, mint egy féléves töpörödött törpördög: mindenbe belenyúlok egy kicsit és vannak dolgok, amikbe bele is ragadok örökre (lásd Carbonfools, Grace klinika, sajtos pirítós).

A legújabb felfedezésre váró területtel bő féléve kerültem köszönőviszonyba, mikor elkezdtem asszisztálni egy edzéshez. Asszisztációs feladatköröm a számolásban és a stopper figyelésében merült ki, és nem is vonzott beljebb a dolog. Akkor.

Aztán elkezdett elegem lenni. Elegem lett abból, hogy nem tudok kinyitni egy mocsok üdítősüveget, hogy lihegek, ha felérek a harmadikra, és hogy már nem tudok hegynek felfelé sétálva telefonálni.

Állóképesség és szufla: lóg a szögön. Hurrá!

Egy újabb dolog, amiért “köszönetet kell mondanom” a Crohn-betegségnek. Seggberúgás formájában. Akkorát rúgok most bele, hogy vissza sem talál.

PENTAX Image

Ment a fogadkozás akkor is, még a műtét előtt is, de jobb, hogy akkor nem vágtam bele, hiszen azzal a gyulladással, lehet, hogy ki is purcanok vagy  elvisz az alapjáratom 110-es pulzusom, ahogy felmegy 160-ra. jobb, hogy akkor nem hazardíroztam.

Mikor bejelentették a műtétet (itt), először bőgtem, aztán elkezdtem filózni a lehetőségeimen: ha túlélem, akár utána jól is lehetek, lehet saját életem, amit én dirigálok és nem a nyamvadék belsőségeim. Hú, hát akkor én edzek ám majd. Mindenfélét, amit csak akarok…

Na ja. Pár dologgal nem számoltam. Hogy bemegyek műtétre lestrapálva 45 kilósan és kijövök 41 kilóval úgy, mint egy zombi, és annak is tapsolni fogok, ha fel tudok már egyedül kelni, nemhogy álmodoztam hasizomról meg fekvőtámaszról. Pfff.

FB_IMG_1343219344261854

40 kiló, műtét után két héttel… Hasizmok nélkül

Aztán utána minden apró fejlődéssel jött a majré is, hogy na ez vajon normális-e, szabad-e ezt már, vagy ez is sok, és ez hogy itt most érzem, nem-e azt jelenti, hogy hívhatjuk a mentőt, mert valami elcsesződött.

70 fokos kánikula, én meg otthon csücsülök és várom, hogy leteljen a hathetes időszak, míg minden tilos és ezzel együtt vártam a nyár elteltét is.

Aztán csak nem így lett! A nyár volt szíves és húzta szeptemberig, én meg még a strandra is lejutottam és még le is vetkőztem. Igaz, negyedóráig ment a nyügölődés, hogy ezt tuti senki nem akarja, jobb lenne ha pólóban fürödnék, de aztán a habokból felbukkant Jeanne D’Arc és kivágtatott a partra:

– Emeld fel az elpuhult hátsódat, vagy emeltesd fel, de indíts bele a vízbe, mert nyakon váglak! Akinek nem tetszik, az majd nem néz oda. És ennyi a mese. Takarodj!

Hát így is lett. A végén még röplabdázni is beálltam, persze ésszel, meg egy vödör mésszel, de játszottam.

Az oroszláni öntudat meg tovább piszkált, egyre csak izgatott a dolog, hogy ideje lenne összekapni magam, csak a súlyom még mindig 47-48 kilónál mozgott és a fizikumom is megegyezett a döglött egerekével.

De most, bepipultam: megvan 53 kiló, van étvágyam és jön a nyár! Ha most nekiállok a szuperprogramnak, talán lesz is belőlem valami: amennyiben itt fogadkozom, még égés is lesz, ha nem, tehát plusz motiváció is adódik…

És, hogy mi az a bizonyos?

Hát a fegyencedzés. Egy állítólagos börtönlakó által újraélesztett technika, aki a rácsok mögött igyekezett túlélni. Az amcsi filmekből és a celebbörtönzések kapcsán mindenki tudja, hogy ott a gyengébből felmosórongyot csinálnak. Erő kell és tekintély.

Én nem készülök börtönbe, de még csak valamiféle nagyobb bepofázásra sem, hogy ennyire toppon kéne lenni, de szükségem van az egykori fizikumomra.

Anno a gimiben (leszámítva az utolsó két évet) példa voltam. 160-164 centivel és negyveniksz kilóval maximum fekvőtámasz, maximum hát-, és hasizomgyakorlat, a kötélre pedig úgy mentem fel, mint akinek megadták a kezdőlökést (pedig nem!). Egyedül a futással volt bajom, de azzal sok. Kezdetben még összekapartam a hármast érő távolságokat, aztán ez elindult lefelé a lejtőn, ahogy a Crohn átvette az irányítást.

A futás nekem egyenlő lett a megszégyenüléssel és az elégtelenekkel, nem csoda hát, ha mindig undorodva néztem azokat az embereket, akik önszántukból futkosnak hajnalok hajnalán és utána olyan boldogok, mintha közölték volna velük az adók eltörlését.

A kondim egykor az enyém volt, és ezzel a nagyon spécin felépített módszerrel vissza is veszem.

A fegyencedzés lényege 6 olyan gyakorlat, amelyhez a saját súlyodon kívül alig van másra szükséged.

A hat gyakorlat: fekvőtámasz, lábemelés, guggolás, húzódzkodás, híd, és a kézenállásban fekvőtámasz.

Nem tűnik nehéznek, tudom. De ne a normál elvégzésre gondoljunk: ezek a gyakorlatok 10 lépésre vannak lebontva és a tizediket nevezzük mindegyiknél mesterlépésnek.

fe03

Egykezes fekvőtámasz, egykezes húzódzkodás, egylábas guggolás, lábemelés függeszkedésből, egykezes fekvőtámasz kézenállásban, híd állásból állásba visszaérkezve.

g

Lehetetlennek tűnik, Photoshopnak, genetikai rendellenességnek, mindennek, csak normál erőnlétnek nem.

Pedig az egész úgy lehetséges, hogy ízületkímélő-, és erősítő feladatokat leírás alapján megfelelő rendszerességgel végrehajtunk.

Én addig akarom csinálni, amíg a szervezetem felfogja, hogy van visszaút és nem törvényszerű nekem a lejtőn mindig lefelé haladnom, hanem lehet lapos hasam és nem túl izmos, de formás lábam…

izmos láb

Ez nekem a túlzás kategória. Rubint Réka féle izmosság, ami szerintem nőn már csúnya.

145f83631f077a07c42b8c37e24097d9

Ez pedig a még tetszetős kategória. Hát így néz ki a kitűzött cél.

A motiváció pedig az, hogy tudom, hogy létezik, van nő, aki erre képes. Nem is egy. Minden csak eltökéltség kérdése…

Húsvétra meghozza a nyuszi az első kötetet, bár már neten elolvastam, nekem kézbe is kell…mintha betűbuzi lennék… Kíváncsi vagyok, milyen az illata!

És nem a polcra kell!!!

Tegnap nekiveselkedtem a lábemelésnek és a fekvőtámasz első szintjének, a falnál történő gyakorlásnak, de még ma is alig bírom a karomat felemelni és megtartani. Édes jó izomláz, szeretlek!

Aztán kitavaszodunk, és elkezdek kicsit futkorászni is, és később jöhet a pilates (könnyűnek látszik, de másnapra belehalsz) és a jóga is. Aztán keresek valakit, aki eljön velem fallabdázni, mert azt aztán tényleg imádom!

pilates-classes termek_01 joga

Ezt ide kifirkáltam, és kéretik időnként rákérdezni, hogy csinálom-e. Büszke vagyok, de sajna az egóm azt is magával hozza, hogy hajlamos vagyok elvárni a testemtől, hogy magától váljon bombatestté, anélkül, hogy én egy tapodtat is mozdulnék érte.

Hát ennek itt van vége!

98dc168c8ff2954c81916c67a4eb6eda

Az egyetlen, aki azt mondhatja, hogy nem vagy rá képes, az te vagy. De nem kell odafigyelned!

193075eb75597663f44cee20eb4fd379

Nem, a lábaid nem olyan fáradtak. Bizony, kapsz levegőt. Menj tovább!

Ennyi volt hát a mai tanmese, hagyom pihenni a karjaimat, mert nem viccelek, olyan mintha még a krampácsolástól is leszakadna, márpedig nagyobb szükségem van rá, mint valaha…

A Bloggerina 2013 lezárulása előtt kaptam egy levelet, amelyben egy online magazin kért fel arra, hogy legyek a munkatársuk. Plafonig ugráltam örömömben, hiszen ilyenre sosem gondoltam eddig. Nem én próbálkoztam, hanem engem kerestek meg… Ezentúl ezen az oldalon is találtok tőlem irományokat és bízom benne, hogy pont annyira fog tetszeni, mint az eddigiek itt.

Amit még hozzáfűznék, az, hogy a sokat emlegetett díjátadón nem tudtam megjelenni, de pár nap múlva postán megérkezett az ajándék, és azóta is a vitrinben van. Az oklevél pedig megy ki a falra 😉

Puszi Nektek! És milliomodszorra is nagyon köszönöm!

2013-03-08 14.30.10 884967_560133720676987_78659825_o

Lezárult! :)

Éjfélkor lezárult a Bloggerina 2013 szavazósdi része 🙂

Szeretném megköszönni a szavazatokat és a sok-sok megosztást Mindenkinek, aki egyszer is rákattintott a bűvös gombra.

Két jó hírem is van a dologgal kapcsolatban: egyrészt, benne vagyok a TOP50-ben, ez Rajtatok múlt, illetve innentől a zsűri döntésén függ a győztes kiléte. Ennek azért örülök, mert így nem az ismerősök száma dönt a nyertesről, mint ahogy történik ez a mai fotóversenyeken általában.

Elsején ott a helyem a díjátadón, addig meg megpróbálok nyugton ülni és minél többet írni 🙂

Köszönöm még egyszer!

Puszi!

KépKép

 

Rajtatok áll…

 

… vagy bukik. De maradjunk inkább az állós verziónál. Optimista leszek, megfogadtam. Na, jó, nem. Csak akkor lettem ilyen pozitív, mikor olvastam a versenykiírást itt.

Soha nem nyertem semmit, leszámítva az arclemosót egyszer, meg a mozijegyeket egy lájkolással…

Magam erőfeszítéseiből nem. Vagy de? Igen! Egyszer, oviban! 😀 Beteg voltam és mikor újra mentem gratulált az óvónéni, hogy megnyertem a rajzversenyt… Könyvet nyertem vele és abból tanultam meg az első szavakat kiolvasni. Mert a kisasszony már akkor sem bírta kivárni a dolgok menetét. Mindenbe előbb kell belekóstolnia. Csoda, hogy a karácsonyfa csak 24-én kerül elő…

A türelem szobrát nem rólam mintázták, de ezt egy oroszlántól nem is jogos elvárni.

És büszke vagyok magamra, mert elismerem. És ez ritka. Hogy elismerem, hogy ez nem a best of Suz’n.

Nem tudom mit akarok, de azt azonnal…

Most az a bevett célom, hogy megnyerem ezt a bloggerina-versenyt. Csakhogy nekem vajmi kevés szerepem van benne, azon túl, hogy írom itt a meséket, amik teljesen valóságalapúak, csupán annyit tehetek, hogy hétfőtől szavazatokat és mostantól megosztásokat kérek.

Megkérlek Drága Olvasó! Ha kezdetektől velem vagy, és akkor is, ha csak most jöttél. Még akkor is, ha csak egy képkeresés alapján keveredtél véletlenül ide. Remélhetőleg Te is itt ragadsz aztán. Mármint önszántadból és nem azért, mert lefagy az Internet Explorer. (De aki azt használ, cseppet meg is érdemli! 😀 És nem, nem vagyok szoftverfejlesztő a Chrome-nál…)

Isten nem ver bottal. Velem ver. Ez régóta tény.

Tehát tudom, hogy ki honnan jön ide, és mit keres, ami miatt idehozta a jó sorsa: szép lányok, csajok, lányok – hogy a leggyakoribb kezdőszavakat említsem. Mindent látok a vezérlőpultból. Majdnem mindent.

És Téged is kérlek még, aki nem érti, hogy miféle undzsimbundzsim  nyelv ez, amin én itt hirdetem az igét, mert Te Hong Kongból véletlen kattintottál erre (vagy már a Keletet is elértem? 😀 Bár úgy lenne!). tudom, hogy nem érted, miről van szó, de a googlefordító biztos tesz Neked egy szívességet.

Csak kattints, kérlek! Itt alul is van megosztás gomb, kettő másodperc alatt kidobja a fészbukra, nem túl nagy művelet, de nekem rettentő sok múlik rajta.

Mindig vonzott az írás, és rajongok a betűkért. Szeretem a szavakat kutyulni és szeretem, ha értelmét látom az itteni eszmefuttatásaimnak.

Hétfőtől beindul a gépezet, de fontos, hogy addig is fertőzzem a világhálót. Egy “tüsszentés”, és máris az Ismerőseid elé kerülök. Rosszabb akarok lenni, mint egy jó szándékú  de makacs influenza. Le akarlak dönteni a lábadról, de inkább a nevetés miatt. És terjedni szeretnék emberről-emberre. Kérlek, mondd, hogy hapciiii, és nyomd meg a megosztás gombot, itt alul 🙂

Nem tudok elég hálás lenni Nektek, ha megteszitek, de igyekszem kitalálni valamit cserébe. Várom az ötleteket 🙂

 

Suz’n

Please-Lord-620x357