Reggeli önbizalomfröccs avagy hogyan dobjuk fel egy szőke nő napjait?

Megy az ember lánya reggel, ha nem is búskomoran, de cseszett álmosan a munkahelyére, illetve az azt megközelítendő buszokra, és pikk-pakk feldobják a napját.

Történt ugyanis, hogy az elmúlt két hétben egy idős úrral utaztam együtt a pályaudvarig, és az úr szót itt nem véletlen írtam.

Eleinte csak előreengedett, majd már hangosan és urasan köszönt, majd egy nap megkérdezte, hogy ugyan már megint dolgozni megyek-e?

Igennel feleltem és kifejtettem munkavégzésem helyét és mikéntjét, mire ő másnap legnagyobb meglepetésemre a következő kérdéssel fogadott:

– Mi volt tegnap Kenesén? Ugye jól emlékszem, ott dolgozik? Olvastam az újságban…. Micsoda vihar volt!

Én erre elmondtam ,hogy bizony tizenegytől este nyolcig áram nélkül ücsörögtünk, mert mellénk csapott be a villám, a beteg feküdt feltárt szájjal és várta a beültetendő implantokat, a doki meg állt felette és várta a világosságot. Mindhiába.

Mire a pályaudvarhoz értünk, megvetettünk néhány témát, majd a bácsi így szólt hozzám halkan:

“Koromból kifolyólag sem szabadna, hogy udvaroljak, de tudja, halványabbak lesznek a reggeleim, ha már nem látom mindennap.”

Több se kellett nekem, úgy elpirultam, hogy csak na! Persze naivan azt hittem, ennyi volt. Másnap ismét kaptam egy kisfröccsöt:

“Olvastam egy könyvet, még régebben, abban írták, de nagyon megmaradt: istenekkel egy az a férfi, akit egy ilyen szépség a közelébe enged. És tudja mit? El is hiszem!”

Később kiderült, csak alkalmi utas ő mifelénk, csak a testvéréhez jár segíteni, de mit tegyek, nekem is hiányzik!

Mikor félve megkérdezte, mi a véleményem a focivébéről és én lelkesen feleltem, hogy nézném és imádnám, ha nézhetném ás imádhatnám, de a drágám megszállott antidrukker, már ami a futballt illeti, elkerekedett a szeme. Mikor a Hollandiát illető szimpátiánk is egyezett, tovább pislogott.

Hát bizony, mondták már, hogy “klónozni kéne!” 😀

tumblr_mp7ybr15uZ1qlb447o1_400

Reklámok

Tavasz van! Vagy mégsem?

Nem csak az emberek bolondultak meg, de az időjárás is. Hogy melyik volt előbb, mármint a lakosság dilije, vagy épp a frontok frásza, nem tudom.

Az viszont biztos, hogy változnak az évszakok  nem tetszik, ami történik. Annyira nem, hogy időnként a teraszajtóban toporzékolok, hogy bár előző este határozottan eldöntöttem, hogy igenis miniben ténfergek majd, olyan hideg szél fúj, hogy még a harisnya és farmer kombináción is elgondolkodom.

Ó, bezzeg a hamvas ifjúság!

Hát azoknak nem fázik a dereka, meg a combja meg egyéb, említeni nem kívánt testrésze sem. Hogy a ménkűbe csinálják? Én, ha kicsit is könnyelműbbre veszem a figurát, máris ott sorakozom patikában a kedvenc és bevált felfázásra használt szeremért. És nem ám másnapra jönnek a tünetek! Ahogy hazaérek, kábé öt pernyi sétából, máris érzem, hogy ez bizony megint rossz döntés volt…

klutf

De hogy csinálják ők? Mert értem én, hogy a már bocsánat, de igen erősen bélelt nőszemélyek nem fáznak a “feszülő???” cicanacikban, amiről még mindig nem képesek megérteni, hogy nem nadrág, hanem csak egy lábfej nélküli harisnya és esetleg nem áll mindenkinek jól…  De hogy csinálja a vasággyal 35 kilós tollpihe-hercegnő, hogy bár a dereka kint és a combja csupasz, nem fagy meg 16 fokban a buszra várva?

Igaz, hogy nekem egyelőre a vasszintem meghatározza a pocsék keringésemet, ezáltal huszonöt fokban is tudok “csak nem fázol?”-pózban gubbasztani a Gino teraszán, és könyörögni egy teáért; de mégis racionálisan kezelem a gardrób válogatós műveletet. Azt hiszem, megöregedtem.

De ezt nem csak ebből érzem.

Múlt héten például, mikor hazafelé tartottam Várpalotáról a 12 órás mentős műszakból és hullafáradtan bambulva vártam a buszomat, beigazolódott, hogy megvénültem. Ha testileg nem is, de a felfogásom igencsak beérett.

Felszállok a buszra, még mondjuk helyhez is jutok, és várok. Várok, hogy elinduljunk. Ekkor száll fel egy piszkafalábú, skinny jeansbe bújtatott egynyolcvanas hercegfi, aki a dizsiben cérnahangon üvölti, hogy collmiméjbííí.

Én is üvöltöm, de nem tehetek róla, imádom azt a számot és belőlem ki is lehet nézni a szédültlibaságot, szóval csssss! Nekem elnézik.

Utána lépdel a nála testesebb és ránézésre minimum tíz évvel idősebb szívszerelme. Korkülönbség persze zéró, csak a drága elfelejtette elolvasni az éjszakai kontra nappali smink viseléséről szóló legújabb beautyinfót és bizony úgy kente ki magát, mint egy bazári majomba oltott prosti… Elnézést a kifejezésért, de úgy nézett ki. Mindehhez társult egy természetben maximum mutáció után előforduló, mondjuk hogy a vöröshöz hasonló hajszín. El tudjátok képzelni, ugye?

Tehát jönnek ők, arcukon az a bizonyos mienk a világ – fuck everybody tekintet és keresik a helyet. A helyet, ami este fél nyolckor már nincs.

Így járt a gerlepár…

Ekkor a férfi(?) főhős leül a lépsőre, ölébe vonja a lánykát és nekiállnak pettingelni.  Nem vicc, volt ott tapi, simi, smaci, amit akartok.  Aztán meg megírják a gyakorikérdések.hu-ra a rémült levelet, hogy ugyan attól, ha a másik nyálát nyelik le, lehetnek-e terhesek. Az ilyennek komolyan visszaírnám: igen. De nyugodj meg. Csak a pasid.

Én bömböltettem a zenét a fülembe, hogy legalább a csámcsogást ne halljam, de a szemem a helyén van. Akarva, akaratlanul, oda-odanéztem. Höhö! Lett ám hepaj.

A kis cuncimókus kiszúrt – nem volt nehéz, két méterről – és a daliája válla mögül kezdett rókaszemeivel lesni. Pff, nagyon megijedtem, el is röhögtem magam. De csakazértis odanéztem újra. Hátha észreveszik magukat. Neeeem.

Tudjátok mit értem el vele?

Beárult az alfahímnek! Onnantól kezdve sutyorogtak és heves-mérges pillantásokkal igéztek. El tudom képzelni a párbeszédet: biztos irigy. Nincs pasija. Hú, mert béna… – majd megkoronázták mindezt egy újabb rögtönzött mandulaműtéttel.

Két menet között újra és újra rámnéztek, majd susogtak pár szót és kezdődött minden elölről.

Gondoltam rá, hogy ezúttal nem sms-ben jelzek a drágámnak, hogy mikor érek haza; hanem jó hangosan felhívom és még be is számolok neki a napomról, de aztán rájöttem, hogy ezek a cybermókusok maximum addig jutnának a történetben, hogy egy előre leegyeztetett párbeszédet folytattam a barátnőmmel, hogy nekik beadjam, van valakim…

 

Teen-Lovers-Sharing-Love-Net-Book-Hd-Desktop-Wallpaper

 

 

 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

Cukros bàcsi vagy jótündér?

A mai napon olyan dolog részese voltam,  amely felett nem sikerül napirendre térnem.
Felszálltam a veszprémi helyijàratra és a sofőr a következő szöveggel fogad:
“Ha mosolyog, vehet egy cukrot.  Olyan szomorúnak tűnik. ”
Nem tehetek róla bassza meg, de a szám,  ha épp nem vigyorgok, lefelé görbül.  Ilyen 25 és fél éve.
Mindenki vigasztalni akar, holott egyszerűen ilyen az arcberendezésem. Ha meg tényleg bőgni tudnék,  leszarnak, mert hát csak ilyen a fizimiskàm. Szép kis kereszt, Köszönöm.
Hmm.
Mondanom sem kell, a cukrot elvettem, mely a sofőr fülke ajtajára volt erősítve.  Influenza szezonban csak oda fogadják el az aprót, ha meg ötszázassal van pofád perkàlni, meg is morognak. Kivéve a sofőrt,  aki egyik reggel bűbáj mosollyal köszönte,  hogy mindig pontos összeget adok… Hogy ez a kedvesség a szoknyám hosszával állt-e bárminemű összefüggésben,  azt az Olvasók személyes véleményére bízom.

Tehát filózni kezdtem Mr. Candy tettén: meg akar mérgezni? Ma van a tömegközledés világnapja? Vagy egyszerűen megőrült?
Nem tudom.  Az biztos,  hogy kellett tíz,  a klinikai halál jeleit utasokon kutató perc, míg hozzá mertem érni a cucchoz.

Finom volt.

image

Dupla frász – nyanyainvázió

Ma reggel, többszörös sokk ért.

Az első ott, mikor megláttam, hogy a házunk előtti terület úgy csillog, mint a tücsök hátsó fertája, mert tükörjég borítja, némi kaviccsal megtörve. Csodás. Örülök, hogy nem a fekete magassarkú csizmámban indultam neki az állásinterjúnak… Bevállaltam a szőrös hótaposót: ha valaki ilyen időben elvárja a csilli-villi topánt, annak nem tudok mit mondani.

A második frászt akkor kaptam, mikor a 100 métert öt perc alatt megtéve eltopogtam a buszmegállóig és ott 8 darab nénike állt kosárral illetve szatyorral a kezében, várva a négyest, ami elviszi őket a piacre. Hát nem hiszem ám el, hogy mínusz 8 fokban, jeges úton, csak azért mert péntek van, okvetlenül a piacra kell menni?! Aztán jön a ROKO*, meg az ONE kocsi, mert eset az már nincs a mentőállomáson, mert mindet lecsengették, és ki lesz a hülye? A mentős, mert tele a bucija azzal, hogy nem okvetlen okból, csak merő szórakozásból, mindenki a jégen csúszkázik, aztán meg csücsül a balesetin, mert az végülis kurvajómóka. És félreértés ne essék, nem azzal van a gond, hogy ki kell menni, mert az alap. Hanem azzal, hogy az is kint futkos, akinek nem kéne, és akkor is, amikor nem kéne.

De más viszonylatból nézve is érdekesek a nyanyainváziókor feltűnő nénikék. Mikor a kiskunmajsai élményfürdőben lóbáltuk a lábunkat, megfigyeltünk valamit. Mi, huszonharmincasok, alig vánszorogtunk a szaunából a medencébe, medencéből a gőzbe, mert sejti szinten fáradtunk le. Bezzeg a mamuszok! Minél több víz érte őket, minél melegebb volt a gőz, ezek annál jobban nyüzsögtek. Mi majd hanyatt vágódtunk a metlakin, míg ők úgy futkostak a medence szélén, mint hangyák az eső előtt. Hát ki érti ezt? Futnak a buszra, meg pezsegnek az élményfürdőben…

Tán, ha én is megérem a nyolcvanat, megértem 🙂

 

 

*Mentőgépkocsi /MGK/: Betegszállításra, szükség szerint a beteg ellátásának a megkezdésére alkalmas mentőegység.

**Esetkocsi

Vezetője mentőtiszt; riasztják mentéshez, valamint sürgős, illetve őrzőszállításhoz, ha a baleseti mechanizmus vagy a bejelentés egyéb adatai alapján feltételezhető, hogy a beteg mentőtiszti szintű ellátásra szorul.

Személyzet:

-mentőtiszt

-mentőápoló

-mentőgépkocsi-vezető

***Orvos Nélküli Esetkocsi (ONE) 

Személyzet: mentőszakápoló és mentőgépkocsi-vezető

****Rohamkocsi/ROKO/

Vezetője oxyologus, esetleg egyéb képesítésű (aneszteziológus, traumatológus, belgyógyász) szakorvos, főfoglalkozású vagy a feladatra kiválasztott részfoglalkozású mentőorvos. A beépített szekrénysorban elhelyezett gyógyszerek és mentéstechnikai eszközök egy részének másodpéldányai a kocsiból kivehető hordtáskában kerülnek elhelyezésre. A gyógyszer- és kötszerkészlet tömeges kárhely sok betegének ellátására elegendő.

Riasztják a ROKO-t, ha a bejelentés adatai szerint:

–  Az alapvető életműködések pótlása, illetve helyreállítsa (újraélesztés) szükséges;

–  A beteg élete közvetlen veszélyben van;

– Tömeges baleset történt

(http://kemecsementok.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1099417)

Világvége első fokon

Kiakadtam. Reggel. Saját magamra.

Ülök a megszokott sulibacipelő járatomon, bámulok kifelé az ablakon, fülembe ciripel ATB nosztalgikus In love with the Dj-je, és szemlélődöm. Csak úgy jártatom a szemem az embereken le-fel, mikor észreveszek egy fiatal párt.

Nem többek 16-17-nél, világegyszerű öltözet, és a csaj táskáját, ami rég nem iskolatáska, csak valami trendi batyu, a srác viszi a sajátjával együtt.

Első gondolatomat – de édes! – csírájában fojtja el a szekírt énem, én megjegyzem magamban, hogy maximum annyiról lehet szó, hogy a csajszi még nem adta be a derekát és a srácnak tepernie kell. És teper.

Ennyit erről. Kihalt a romantikus énem. Nekem! Mostanában nem izgat a csoki sem.

Hová fajul a világ?

maxresdefault (1)

 

Szerelemről.Röviden

Időpont szombat reggel, helyszín az egyik volánjárat középső szekciója, útban Galgahévíz felé.

Ülök az ablaknál, az ajtó előtti ülésen, fülhallgató az agyamban, lágy dallamok és frappáns rapszövegek zengedeznek a hallójárataimban, a Párom mellettem.

Nagy szerencsém, és nagy szerencséje, hogy már ismerjük és szeretjük egymást bő négy hónapja, mert különben kénytelen lettem volna akkor és ott beleszeretni.

Ült mellettem, izmos felkarja a karomhoz ért, bőr a bőrhöz. Kezében az Aikido filozófiája című kötet, amiből leszűrhető, hogy nem egy üresfejű férfiú, művelt és sportos; róla pedig érződik az a jól ismert illat. Erős aromájú, férfias parfüm, olyasféle, amitől egy tenyészbika is az oldalára dőlne, nemhogy én, a Mama szerint hősszerelmes, szőke nőszemély. Én, a pasizás terén mindenféle Jeanne D’arc-ságot bőszen mellőző naiva, aki inkább kesereg hetekig egy elszalasztott lehetőségen, mintsem megszólítson egy neki tetsző pasast.

Mázli, hogy már ismer. Mázli, hogy már szeret. Ha nem így lenne, ott szerettem volna bele első látásra. Mint akkor, anno április végén.

Sebaj. Így megtörtént másodszorra.

Beleszerettem újból, sokadik és első látásra is.

Kép