Ezt hogy a kénköves pokolban hozzátok össze?

Van, akinek fontos a statisztika, van, aki azt mondja neki nem. Ez utóbbi hazudik. És pont. Ez az én személyes véleményem. Az lehet, hogy valaki nem ért az elemzéséhez, de hogy minden blogger/író/hobbifirkász/önjelölt művész rá-rápillant az fix!

Jó tudni, hogy keverednek a drága olvasók az oldalunkra és ennek eredtem most én is a nyomába. A hajam égnek állt, a szemem kocsányon lógott, és nem győztem pislogni. Hogy miért?

Íme:

tuti rövid frizurák – ezt még meg is értem, hiszen ott volt a ricinusos poszt a hajnövesztésről és mint olyanban, megemlítettem a kurtább hajakat is.

misspicsa – ez a kulturális szakkifejezés a szavam járása, a blogon is ezer meg egyszer előjött

ricinusolaj kura – a helyesírás nem divat, erről is írtam már, de ez a kurás dolog, hát kuratóriumért kiált!

cr7 èdes – Cristiano Ronaldo és az édes szavak az esetek 99,9 %-ában egy mondatban szerepeltek nálam úgy 14 évesen, és lám, a feltörekvő generáció ifjú hölgyei közt is akad elvetemült, akinek még most is tetszik (immáron szabályozott fogsorral – nem tehetek róla, fogászaton dolgozom, a fogszabályzás immár napirendi pontom)

kásás tamás – no komment. A Tomi, az Tomi, ott csücsül a polcomon.

tracheostoma blog – elvetemültnek elvetemült vagyok, de túlzásokba ne essünk!

együttalvás a szerelmemmel – egyem a cukormázas lapockáitokat! Hova lett a romantikus énem, bassza meg?!
rövid haj victoria – Beckhamné frizkója ikonikus, köszi a beterelt olvasót!

misspicsa.hu – hogy már ilyen is lenne? Vagy ezt kéne adni a tárhelyem címének?

pofan utlek szived megáll – ne kapkodjunk, no majré, keine fos, mindenki nyugodjon le nyugodtan.

lofarok felkotes – erről egy kedves osztálytársnőm jut eszembe… Némettanci megkérdezte: Hast du Pferde schwanz? Lényeg, a lényeg, neki nem a lófarok jutott eszébe.

hadat üzentünk amerikának – volt ilyen, és még mi is visszakérdeztünk a töritanárnál, hogy tán elnéztük a térképet? Nem Monacónak akartunk?

hogy nez ki a picsa – nem szeretném kitalálni, ez miért és hogyan…

orrbefogas utan szedules – van, aki forrón szereti, én elvagyok szédelgés nélkül is

letöltés

idézet rólam facebookra kép fölé – nem egy science fiction, de azért van, aki rákeresgél

esküvői fonás – ezt a kategóriát nem ismerem, fonni is csak úgy ovis mód tudok, tehát az infót fix, hogy nálam nem találod

blog kezdese – ezt viszont tényleg megírtam, kérésre!

vujovich klaudia – fene az egoista énedet 😀

ihato szteroid – az tablettában is car, minek kéne meginni? Főleg, hogy olyan fejed lesz tőle, mint egy túltáplált szkarabeusznak

falusi libák – falusi, nem falusi, libák ezek így is, úgy is

almoskonyv sminkelni – szerintem Krúdy erről nem írt, de ti tudjátok
fonni tudó budapesti fodrászok – valakinek nagyon hepje ez a fonás, de esküszöm, hogy ne tudok segíteni.

szép magyar lány, szép magyar lányok, szép szőke csaj – ugye tiszta, hogy nem partnerközvetítő iroda vagyok?!

suz’n blog, Suz’s világa, suz’n naplója – hát én ezt nem értem! ennyire bonyolult a névválasztásom? 🙂

nl bloggerina verseny – én írtam nekik és kérdeztem, lesz-e idén is, a válasz az volt, hogy még nem biztos semmi.

lapostetű – ne szeretem, nem láttam, olvasni olvastam róla, de biztosan nincs vele kontaktom…

kemény vagy mint a vídia – néha igen, néha nem

william levy gatyába – jó az anélkül is, meg pulcsiban is. És amúgy a helyesírás szabályai szerint gatyában, de tudom, hogy ez túlzott elvárás

rókalelkű toldi – gyerekek, hát nem a Miki volt a patkány! Az a Barátok közt!

marc anthony jó pasi – határozottan nem

balkezesek közt több a skizofrén – persze, meg a gyilkos, meg az őrült. Ne sztereotipizáljál, kisgyerek!

Nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek ezek után. A lényeg, hogy beestek és páran maradtak, de nem tudok mit kezdeni a ténnyel, miszerint a lapostetű és a szteroid akár hashtagként is szolgálhatna a birodalmamban… Félelmetes, hogy a technikának köszönhetően mire nem keresnek rá a népesség bő iq-jú tagjai, és hogy mennyire nem tudják használni a keresőt. Én googlizásban császár vagyok, amúgy meg egy blogkirálylány, de ez mind mellékes ahhoz képest, hogy nap, mint nap végignézem, amint az emberek vergődve és nulla találattal ütik a klaviatúrát, mert egyszerűen nem értenek ahhoz, ami állítólag “pofon egyszerű”.

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

Reklámok

Megunhatatlan film

Megunhatatlan film, megunhatatlan VKP…

vkp1

Hazaértem az üres lakásba, leszórtam a táskámat, raktam be üccsit a hűtőbe, betoltam egy mosást, kiöblítettem pár újonnan zsákmányolt leértékelményt, majd ideültem egy nagy pohár fagyasztott joghurt társaságában a géphez, hogy megírjam az e hetit.

Csak úgy lazán, Carrie Bradshaw stílusában, hanyagul összekötött lobonc és fehérnemű kombinációjában. Képzelegni lehet, de nem érdemes, semmi extra, csak szimplán melegem van. Kurvára.

A mostani témánk azok a filmek, amit az ember lánya újra-meg újra megnéz, és mégse unja. Mert megunhatatlan. Számára. Számomra.

Mikor megláttam a címet, rögtön tudtam, kik lesznek a kiválasztottjaim, hiszen ők tényleg azok a bizonyos húszezerszer látott, de újra és újra mozik. Itthon, otthon, ülve, fekve, kajával vagy anélkül, de még mindig lekötnek. Nézzük csak!

1. Pearl Harbor – Égi háború

Ez az én olyan darabom, amit tényleg kívülről tudok, nyolcvanszor láttam, de még mindig megríkat és még mindig ugrálok a kanapén, ha a távirányító nyomkodása közben meglátok egy tizedmásodpercnyi részletet, akár csak egy háborús jelenetből, lévén, hogy még azokat is kívülről vágom.

lens8522991_1260689805pearlharbormovie

 

Kedvenc jelenetem nincs, mert egyszerűen ötvenig meg sem állnék, mert mindig eszembe jutna egy imádott képsor.

2. The vow – Fogadom

Hehh, a romantikus szögem bújik ki a zsákból. Ez van srácok! Az a film, amiben Channing Tatum és Rachel Mcadams együtt szerepel, ráadásul egy komoly témát feszegetve, nem lehet nem kedvenc! Egyszerűen a hideg kiráz már a trailerjétől is!!! Az, hogy igaz a sztori, még érdekesebbé teszi, Taylor Swift Enchanted-jétől pedig pikk-pakk szerelmes leszek. Erről nem tehetek. Ultragáz ide vagy oda, örök kedvenc!

3. About time – Időről időre

Időutazós sztori, az a fajta, amit a szkeptikusok is elfogadnak, mert a történet olyan jó, hogy az valami fenomenális. Rachel McAdams meg pláne! A slusszpoén, hogy pasi ajánlotta, a kedvenc hobbitrollom 🙂

4.Life as we know it –  Ilyen az élet 

Babás film, rengeteg poénnal és a Grace klinikás kedvenccel, Katherine Heigl-lel. Garantált röhögés és elmorzsolt könnycseppek…

5.  A bűn éjszakája

Durva, de elgondolkodtató és az utolsó másodpercéig leköt. Szuper film, a keményebb fajtából.

5+1 Még egyet, aztán ígérem leállok, bár ez dupla lesz! Ha már Sarah Jessica Parkert emlegettem, itt kell megneveznem a Szex és New York című kultikus sorozatból gyártott mozifilmeket is! Épp töltöm a sorozatot lefelé, de ha végre meg tudnám szerezni a mozi első részét is, igen boldog lennék!

Az a hangulat, azok a göncök és a szövegek persze! Mondhat akárki akármit, ez kultusz! És imádom!

De tényleg nem mélyedek jobban bele, mert idesorolhatnám a sírós Az igazi kaland-ot, a röhögős Másnaposok-at, a parázós Ideglelés-t, az Elrabolva-t és kutyakötelességem kiemelni a Felhőatlasz című remekművet, hiszen ennek kapcsán randiztunk először és ez az a film, ami azóta is átszövi az életünket!

Neked mi az abszolút kedvenc?

 

 

Kullancs helyett Channing Tatumot gyümölcskosárral!

Kezdelek unni!

Igen, Téged!

Amúgy nem. Csak a telet. Elegem van a hóból, meg abból is, hogy néha az időjárás szánalomból idepöcköl hét és fél perc napsütést, egy kis plusz 10 fokot, majd nagy kegyesen beint, a tévében meg jelentik, hogy jön az újabb hidegfront és ne reménykedjünk a tavaszban, mert addig még háromszor maga alá temet a förmeteg.

Hát jó. De nekem ebből elég volt… Volt tél, volt hó, persze véletlenül sem akkor, mikor vártuk: speciel december huszonakárhányadika táján, dehogyis. Akkor nem kell. De mikor a szerencsétlen télgyűlölő tavaszváró már kezd újra hinni, jön egy saller és mikor kilép a lakásból, a szél a képébe vág néhány hópihét. Húzzatok már el Alaszkába! Ide nem kell több fehér pihe, itt már a jónép a nyárra készül, de minimum az első 8 óra napsütést hozó kora márciusi időkre.

Múltkor egy napra kivirultunk, sütögetett a nap, plusz volt a hőmérséklet, hát én alig bírtam magammal: pörögtem, örültem, azt sem tudtam, hová legyek. Minden szép volt és derűs, épp csak a farkamat nem csóváltam örömömben. Aztán jött a hideg ismét.

Nem tehetek róla, nem bírom. Tűzjegy vagyok, oroszlán… Nap, meleg, tűz… Télen búskomor leszek és utálatos. Ha meg beköszönt a május, kenyérre lehet kenni és mindenkit imádok. Nincs jobb annál, mint amikor elkezdjük elrakni a bundás csizmát, a téli kabátot és helyette valami más jön…

Képkivágás5ggf
juicy-couture11 141652350749509933_VsPusInp_c

Ilyen lenge göncökről meg már fantáziálni sem merek, mert holnap félek, hogy megint hófehér háztetőket fogok látni, ha kislattyogok kómásan a fürdőszobába…

140104238378521555_qQPROI5z_c 12173861464834552_iZNIrMV0_c

Kértem én nagyon szépen is, de úgy látszik, hogy nem használ. Egyszerűen idén úgy érzem, hogy hiába a lassan bikinidivatot hirdető üzletsor; itt még vennem kell egy új csizmát. Hát a kisnyuszinak a nagy fülét, azt!

És ha ez nem lenne elég egy agyvérzéshez, tetejében itt van a drága jó tévéhíradó, ahol naponta négyszer mondják el, hogy hányszorosára nőtt az influenzás megbetegedések száma és ki mikor fog elpusztulni. Én pedig ülök félholtan az ágyon és fújom a zorrom és várom, hogy mikor ugrik fel a testhőmérsékletem 58 fokra és múlok ki valamilyen szövődményben. Ezért is utálom az ilyen egyszermeleg-egyszerhideg teleket. Meg az a sok mocskos kullancs mind túléli és vígan sokasodik ilyen kancsóknak való langyos időben. Tavasszal hiába lesz nyári meleg, hiába bújok majd ki a hipercsini balerinámból; felsejlik a szemem előtt az idilli kép mikor 10 évesen a fürdőkádban ülve 3 dögöt fedeztem fel magamon, miután megjöttünk a frenetikus osztálykirándulásról. Abban a minutumban rémülten fogom a lábaimat magam alá húzni cipőstül és kezdek őrült iramban rohangálni körbe-körbe, hiszen evvel bizonyára megtéveszthetem a vérszívókat. Mindig látom, ahogy röhögve várakoznak a fűszálakon és nyalogatják a szájuk szélét… Engem szeretnek. De miért? Miért nem szeret inkább a Szerencsejáték Zrt. vagy a Channing Tatum?

Channing Tatum stars in Screen Gems' drama THE VOW.

Nagy mázlista vagyok, mindig is tudtam. Engem csak a ritka kórságok, az idióta pasik, meg Zepter talál meg.

Tegnap este – naa, jó, hajnali egykor – például kibontottam a Paprika Magazint. Levél az olvasóhoz, első oldal: tojásos nokedli friss fejessalátával… Ez most komoly? Tényleg erről kell írni február elején, mikor az embernek már undoritisze van a narancstól meg az almától és a fagyasztott zöld nyavalyáktól? Innen egyenes út vezetett fejben a májusi germersdorfi cseresznyéig, a málnáig és az őszibarackig, aminek a szőrétől sikítani tudnék. Lent az alsókertben 19 barackfánk volt, 50 dekás fehérhúsú barackokkal… Ha ott játszottunk, mindig lecsúszott pár, a folydogáló levét pedig töröltem a meztelen combjaimra. Na, 10 perc után mehettem vagy a patakba vagy fel a fürdőbe zuhanyozni, mert az ugyan úgy tud viszketni, ahogy még a Mari néni bolhás macskája se Mucsajröcsögén.

Vertem a fejem a falba, hogy egyáltalán éjjel rá is néztem az újságra, majd nagy buzgón nekiálltam továbblapozni… Körtés süti. Anyád. Sült húsok. A nénikéd. Banános nyaflaty. A hetvenkettedik unokanővéred!

Nem hiszem el, hogy előtte 3 órával bőszen passzoltam át a hűtőben kellemes hőmérsékletet elérő utolsó szem banánt a papának, mondván, hogy ha ránézek, felfordul a gyomrom.

Bélbetegek két barátja, az alma és a banán. Kímélő. Érdekes, hogy azon csekély százalékhoz tartozom, akinek heves gyomorfájdalmai lesznek eme gyümölcstől.

Komolyan elgondolkodom ilyenkor, hogy nem-e lenne érdemes lottóznom, mert zseniálisan nyúlok bele azokba a dolgokba, amik általában a Nagykönyv szerint rám már nem /még nem / és soha nem vonatkoznak és veszélyeztetnek.

Az első pár hét szteroidos kezelésem után elkezdett az ízérzékelésem eltűnni és valami nem volt rendben a nyelvemmel. Elvonszoltam magam a háziorvosig, aki vígan jelentette, hogy előfordul, a Medroltól van, és el is lehet mulasztani.

– Jó. De mi ez?

– Szájpenész. A kisbabák betegsége…

– Doktor úr, legközelebb heresérvvel fogok jönni?

Elmosolyodott, majd biztosított róla, hogy az teljességgel kizárt. Én ezt nem veszem be. Ha 22 évesen akkor hátulgombolósok nyavalyája kínzott, simán felkészülök még a prosztataproblémákra is.

Ha úgy vagyok bélbeteg, hogy az apám egy bélpoklos volt és a vasszeget is megette; ha a második X után nem érzem az ízeket, mert csecsemőket érintő őrület talál meg; és ha sorozatban kapok ki olyan pasikat, akik gondolkodnak, pláne azon, hogy mit akarnak a nőktől, meg tőlem; akkor én valami genetikai csoda vagyok és azonnali hatállyal kéretem magam mutogatni a Nemzetközi Lehetetlen-De-Igaz Konferencián.

Napi 2000 eurós gázsiért, természetesen!

pride_exhibition_participants