Muskátlis ablakok – avagy hogyan mérgeztem meg magam virágtápoldattal?

Ez az a cím, ami most nem szenzációhajhászás, hanem a rideg valóság.

Helyszín: a mi konyhánk

Szereplők: Drágám, közös barát és én

Hangulat: fényes, sírva röhögős, sör (ők)/ afinata (én) – ivós délután, egy szuper mozi végeztével, bevásárlás után hullafáradtan, de éhesen

Kitaláltam még pénteken, hogy ismételten meg kell csillogtassam háziasszonyi koronámat és igenis, de én akarok főzni. Mire a mozizásból gyalog hazavergődtem a magassarkúmban mindenféle férfiúi támogatás nélkül – ők nehéz szatyrokat és söröket cipeltek, hogy lett volna pofám rájuk csimpaszkodni – valahogy alábbhagyott a lelkesedésem az előző estéről.

Sebaj, ide nekem az oroszlánt is – mondá az oroszlán és kezébe nyomta a zöldségeket a két skorpiónak. Nem volt nyavalygás, szépen hámoztak meg aprítottak, míg én könyékig tapicskoltam a fasírthúsban. Meg is lettem dícsérve: jó végre egy nőt látni, aki nem félti a szépen manikűrözött kezeit!

Hát én bizony nem féltettem, gyúrtam és kóstoltam a Stefánia vagdaltnak valót, miközben serényen főtt a krumpli és tojás.

Telt múlt az idő, megfőtt a főnivaló, vártam, hogy elhűljön, a fiúk pedig kedélyesen cseverésztek az asztalnál.

G. kezét lilára festette a hagyma, így kezébe nyomtam az ecetesüveget, mondván az majd leviszi, és eltereltem a fürdőszoba irányába. Eltelt pár perc, közölte, a helyzet változatlan, a keze lila, ő egyre éhesebb, hagyjuk a francba, haladjunk a kajával.

Oké, oké. Nekiláttam az alaplének. Ecet konyhába visszahoz, cukor, hideg víz össze, bele az ecet, közben drágám édesanyjával telefonál, én meg kavarok és keverek, közben a telefon átkerül az egyik kezembe, pofázok és keverek, majd kóstolok és túl sok a cukor.

Aha, persze, jól vagyunk, minden okés itt nálunk, épp főzök, igen azt. – kóstolok, ez túl édes. Megszagolom:szagra édes. Belenyalok: édes.

Telefon átad, üveg megszagol ez is édes.

Ez nem ecet. Gondolkozik, majd bevillan: baszdmeg, gaztápszer!

Akkorát köptem a mosogatóba, hogy az a “c kategóriás” utcakölyköknek is becsületére vált volna, majd rácuppantam a csapra, és öblít, köp, öblít, köp.

“A büdöskurvaéletbe” – ennyi jött ki belőlem 3 perc masszív remegés után.

ShotType1_328x328

Bajom persze nem lett, de a tudat, hogy virágtápszert nyeldekeltem salátalé címén, kicsit kiverte a biztosítékot, és megpöckölte a hányásközport receptorait.

Valahogy sikerült lenyugodnom, de túl naiv voltam a feledés homályát illetően.

A fiúk nem engedtek szabadulni és innen kezdve válogatott sziporkáikkal szórakoztattak egész álló este:

“Zsuzsi táptalaja a vicceknek.”

” – Köszönöm virágom -mondja Z. nekem. Én kérdőn nézek G.re:

– Eddig ilyet sose mondott.

– Eddig nem is ittál tápoldatot!”

“- Zsuzsi, mintha zöld csíkok lennének a hajadban… – mondja G.

– A moha melyik oldalon is nő? – kontráz Z.

– Tudjátok mit? Belocsolom a gatyátokat és virágba borulnak a tökeitek! – zárnám rövidre a vitát.

Persze ez lehetetlen, mert Z. folyton folyvást tanácsokat kap, miszerint reggelente tegyen ki az erkélyre, hogy kapjak napot és a többi.

Két nap távlatából már alábbhagyott az őrület, kezd feledésbe merülni az ügy, de ha eszükbe jut, tutti leszek én még virágszál,aranypáfrány, meg apuci kicsi muskátlija…

Torták 643

 

A salátába pedig jutott ecet, és isteni finom lett 🙂 Legalábbis mindenki kétszer szedett belőle!

10726701_836112813079075_1271540442_n

Reklámok

Megunhatatlan film

Megunhatatlan film, megunhatatlan VKP…

vkp1

Hazaértem az üres lakásba, leszórtam a táskámat, raktam be üccsit a hűtőbe, betoltam egy mosást, kiöblítettem pár újonnan zsákmányolt leértékelményt, majd ideültem egy nagy pohár fagyasztott joghurt társaságában a géphez, hogy megírjam az e hetit.

Csak úgy lazán, Carrie Bradshaw stílusában, hanyagul összekötött lobonc és fehérnemű kombinációjában. Képzelegni lehet, de nem érdemes, semmi extra, csak szimplán melegem van. Kurvára.

A mostani témánk azok a filmek, amit az ember lánya újra-meg újra megnéz, és mégse unja. Mert megunhatatlan. Számára. Számomra.

Mikor megláttam a címet, rögtön tudtam, kik lesznek a kiválasztottjaim, hiszen ők tényleg azok a bizonyos húszezerszer látott, de újra és újra mozik. Itthon, otthon, ülve, fekve, kajával vagy anélkül, de még mindig lekötnek. Nézzük csak!

1. Pearl Harbor – Égi háború

Ez az én olyan darabom, amit tényleg kívülről tudok, nyolcvanszor láttam, de még mindig megríkat és még mindig ugrálok a kanapén, ha a távirányító nyomkodása közben meglátok egy tizedmásodpercnyi részletet, akár csak egy háborús jelenetből, lévén, hogy még azokat is kívülről vágom.

lens8522991_1260689805pearlharbormovie

 

Kedvenc jelenetem nincs, mert egyszerűen ötvenig meg sem állnék, mert mindig eszembe jutna egy imádott képsor.

2. The vow – Fogadom

Hehh, a romantikus szögem bújik ki a zsákból. Ez van srácok! Az a film, amiben Channing Tatum és Rachel Mcadams együtt szerepel, ráadásul egy komoly témát feszegetve, nem lehet nem kedvenc! Egyszerűen a hideg kiráz már a trailerjétől is!!! Az, hogy igaz a sztori, még érdekesebbé teszi, Taylor Swift Enchanted-jétől pedig pikk-pakk szerelmes leszek. Erről nem tehetek. Ultragáz ide vagy oda, örök kedvenc!

3. About time – Időről időre

Időutazós sztori, az a fajta, amit a szkeptikusok is elfogadnak, mert a történet olyan jó, hogy az valami fenomenális. Rachel McAdams meg pláne! A slusszpoén, hogy pasi ajánlotta, a kedvenc hobbitrollom 🙂

4.Life as we know it –  Ilyen az élet 

Babás film, rengeteg poénnal és a Grace klinikás kedvenccel, Katherine Heigl-lel. Garantált röhögés és elmorzsolt könnycseppek…

5.  A bűn éjszakája

Durva, de elgondolkodtató és az utolsó másodpercéig leköt. Szuper film, a keményebb fajtából.

5+1 Még egyet, aztán ígérem leállok, bár ez dupla lesz! Ha már Sarah Jessica Parkert emlegettem, itt kell megneveznem a Szex és New York című kultikus sorozatból gyártott mozifilmeket is! Épp töltöm a sorozatot lefelé, de ha végre meg tudnám szerezni a mozi első részét is, igen boldog lennék!

Az a hangulat, azok a göncök és a szövegek persze! Mondhat akárki akármit, ez kultusz! És imádom!

De tényleg nem mélyedek jobban bele, mert idesorolhatnám a sírós Az igazi kaland-ot, a röhögős Másnaposok-at, a parázós Ideglelés-t, az Elrabolva-t és kutyakötelességem kiemelni a Felhőatlasz című remekművet, hiszen ennek kapcsán randiztunk először és ez az a film, ami azóta is átszövi az életünket!

Neked mi az abszolút kedvenc?

 

 

Ez nem szerelem!

Ez agybaj! Veszettség. Elmeroggyanás. Agylágyulás a maximumon!!!!

Olyat tettem ma, amit még soha. Na, jó. Nem igaz. Egyszer már bepróbálkoztam a rákevéssel, de majdnem kiköptem.

grillezett_garnela_pikansan_es_fuszeresen_672330

Kínai pirított tészta tenger gyümölcseivel volt az első kóstolás pár hónapja, de azzal nem jártam sikerrel. Imádom a szójaszószt, de az a kis nyúlós-nyálkás buzerákokkal, több volt, mint nemfinom.

Tegnap láttam kis cuki garnélákat a Lidl fagyasztópultjában, ma pedig megvettük. Igen, ilyenek az igazi szőke nők. Tegnap megnézi, ma megveszi. Ennyi.

Aztán beszélget velük. A következő párbeszéd, azaz inkább monológ intéződött a serpenyőbe hajított kis izék felé:

Drága szíveim. Kurvára nem tudom, hogyan kell benneteket finomra csinálni, még úgy sem, hogy be vagytok fűszerezve. Nem tudom, meddig és milyen hőfokon kell sütni a kis omlós testeteket, hogy úgy nézzetek ki és olyan finomak legyetek, mintha maga Gordon Ramsay kreált volna belőletek lakomát. Szépen kérlek, okosan, jó? Süljetek, aztán jelezzétek elkészülteteket. Köszönöm.

Csók, puszi, pletykacica. Na, jó. Ez nem volt végszó.

És csodák csodája, a rák jó lett! Vagy én vagyok egy született gasztromókus, amiben eddig sem kételkedtem, de a kussolásra intett hang halkan sikongat belül, hogy ez túl nagy egóra utal – vagy szimplán rákot mocskosul egyszerű vajban sütni.

Persze azt mondanom sem kell, hogy bebiztosítottam magam és vettünk csirkeszárnyat is, csípőset illetve ‘mild’ megnevezésűt a kényes pocak őszentségésségemnek, ám ezúttal, több rákot ettem, mint csirkét.

A pofám leszakad.

Ez is az én Drágám hibája. Kábé mióta ismerem, zengi nekem az ódáit a velős pirítósról meg a vajas rákról. A velőst úgy féléve kóstoltam, és ízlett. Imádom. Papa ezt rémségesen díjazza, hiszen az ott töltött estéken többször rendeltem velőst vacsorára…

A vajas rákot mától kezdve szeretem.

És mielőtt szó érné a ház elejét és elvakult szerelmetességgel vádolnátok, elárulom, hogyha nekem valami nem ízlik, legyen az bármilyen jó, és bármekkora hipnotizőr meg hasbeszélő a kínálója – simán visszaköpöm a tányérra. Itthon, mikor magunk vagyunk. Ez ízlett, le is csúszott.

A rémisztő az, hogy nem ez az első, meg nem is az utolsó ilyen ügyletem.

Eddig horrort maximum akkor néztem, ha a drága Barátosném,  M. egy egyszobás lakásban rákényszerített. Bekapcsolta és vagy néztem vagy néztem. Utáltam. Egyedül valami csinos fiúka miatt mentem bele a dologba, azt meg természetesen az első negyedórában kinyírták. Úgyhogy visonghattam maxhangerőn, az ment és kész.

Ma meg, rászoktam a thriller és a horror szekcióra, bár a horrort még kevésbé veszi be a gyomrom.

Tegnap este is az volt porondon és mikor éjjel megébredtem, fél óráig filóztam, hogy vajon kell-e nekem annyira pisilni, hogy kikeljek az ágyból. Ugyanis felsejlettek előttem a félig átaludt mocskos szellemes horror egyes jelenetei. Hát csessze meg, aki ezt élvezi.

A thrillereket már imádom, mint például a Gone címűt.

gone_(2012)_poster

Meg belefolyok az aikidóba, és adminisztrátorkodom az oldalakon, meg harcművészeti könyveket olvasok, meg időnként önvédelmet tanulok a fiúktól. Velőst eszem, meg rákot, beülök a 47 roninra a moziba és tetszik, és arról blogolok, hogy a Gulyadombon töltöm a szombatomat, illetve megmászom a környék tetves hegyeit…

Hát ide fajul egy párkapcsolat.

Kifordít és felforgatja a kis világomat.

Sebaj, ezt is vállalom. Meg még azt  az ezerféle hülyeséget, szigorúan idézőjelesen, ami még rám vár, mint újdonság!

 

 

 

A molylepke útnak indult…

Molylepke? Nekem elment az eszem. Könyvmoly, drágáim, nem molylepke. Bár végül is moly, moly. Mekkora hülye szó ez!

Lényeg a lényeg, irtó hosszú idő után, végre letelt a megyei könyvtár nyári pihenőideje. Nem is értem, zsibbad a könyvek gerince? Vagy rehabra mennek a polcok, mert túl nagy a súly rajtuk?

Ja, hogy a könyvtáros nénik! Aham.

Ezzel igazából csak annyi a bajom, hogy ugyanolyan unott a fejük, mint mielőtt elmentek pihenni. Sőt. Unottabb. Pff.

Kedden reggel méltóztatták kinyitni végre az ajtókat és utálkozva nézték, ahogy már nyitáskor ott áll kábé húsz ember, fejenként 6-8 kötettel. Hmm, gyerekek, ez van. Legalább csináljatok úgy, mintha örülnétek nekünk 🙂

Nekem a problémám abból fakadt, hogy újabban első utam az új könyvek feliratú polcokhoz vezet, ahol aztán időnként igazi csemegékre lehet bukkanni. Na, de kérem, ha én most itt állok sorba fél óráig, a polcok üresen fognak ásítozni, mire én felcaplatok hozzájuk.

Francos franc.

Bíztam benne, hogy a sok nép, aki velem együtt megindult felfelé, csak Egri csillagokat meg Kőszívű ember fiait akar hazavinni, hogy a szünet végére elolvassa (???), mint kötelezőt, bár a mai ifjúságot elnézve inkább a Bieber-életrajzot böngészik.

Tévedtem. Az emberkéknek konkrét, egyéni olvasási tervei voltak és fittyet hánytak a kötelezők listájára és a legjobb bestsellereket kapkodták a sorok között. Na, jó. Ha harc, hát legyen harc. Betámadtam a gépet, ami ‘a rendszer túlterhelt, kérjük próbálja később’ – üzenettel fogadott. Mind a négy gép. Csesssssssz…!

Elkezdtem keringeni hát úgy, hogy majd jön az isteni szikra és a könyv kiválaszt engem, időnként még mosolyogtam is, és úgy látszik, többé kevésbé működött is. A legmeglepőbb az volt, mikor a Fegyencedzés I-II. villogtatta rám a fogait a sport részlegen. Fejlődőképes a könyvtár. Akkor lehetne, hogy beszerezzék Az ötven szürke árnyalatát is?

Nem, mi? Sejtettem. Fertő nem teheti lábát ilyen vidékre. Azért megnézném én a sok múltszázadi ezerszer mocskosabb irományt, és azután ciceregnék, hogy mi a csúnya. Régen cifrábbakat írtak, mint manapság. Például a nagy Petőfi, hát az sem volt ám kispályás!

MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET…

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!…

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!…
Hadat nekünk ok izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a borödbe’,
Majd kihúzunk mi belole!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jojetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jojetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Úgy kiverünk, jobban se’ kell,
Még a pipánk sem alszik el!

És még tényleg egy kis laza szitkozódás, de tudnék durvábbakat is, tőle is, mástól is – szóval szusza könyvtárosnénik és ide nekem a mocskos bestsellert!

De azért, ha azt vesszük, megvolt a kárpótlás:

először megkaparintottam egy korábban már megint olvasott darabot, Én vagyok a móri mészáros? címmel. Ebből is látszik, hogy megint bújik elő a kriminalisztika kedvelő énem. Ha már ottjártam, Nothoff Ingrid mindig jó választás, cipeljük el A bűnüldözés rabjai címmel íródó zsarusztoris olvasmányt is, és ezzel tegyünk pontot a vérengzések végére.

Valami bűbájosat, könnyedet, szerelmeset – keressünk habcsókos mesét 🙂

Ahol a szivárvány véget ér – az Utóirat, Szeretlek (PS.: I love You) regény szerzőjétől. Nem biztos, hogy ezen nem lesz könnyezni való is, de legalább kellőképpen nyálas.

fondosdepeliculasromanticas.com-1569

Szuper. Aztán kellené még valami, amit az olvasmányélményes blogok egyikén ástam össze, például a Komfortos mennyország. Nem egy egyszerű, habkönnyű olvasmány:

Susie tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább.
A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket?
Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni.
A mű az utóbbi évek talán legnagyobb amerikai bestsellere.

Még csak cirka harminc oldalnál tartottam, de már megnéztük a filmet, és bizony voltak pillanatok, mikor a könnyeim elindultak lefelé az arcomon. DE ilyen is kell, mert nem minden a láv, meg az izgalmas bűntények világa. Kell megríkatós könyv is, és persze nem árt egy kis valóság sem:

 

DVGbqqRc_2_700x460

 

Angelina Jolie az a fajta nő, akit én olyan messze érzek magamtól, mint Makót Jeruzsálemtől. Drogok, szex, vér és ezernyi tetoválás: ő biztosan nem én vagyok. De mindaz, amit eddig innen-onnan hallottam az életéről, meggyőzött, hogy ezt a könyvet bizony el kell olvasnom. El is kezdtem, mint a Komfortos mennyországot, az Ahol a szivárvány véget ér-t és azt a könyvet is, amit a kedvenc Banyámtól kaptam születésnapomra:

szaz-boldog-eskuvom-0

 

Először, mikor megláttam a címet, előjött belőlem a minifúria, hogy na megint ezzel jöttök?

De rájöttem, hogy még ha százkét esküvőm is lenne ebben a nagy büdös életben, Ő akkor is ott lenne velem, széjjelbőgné a sminkjét, segítene betuszkolni az abroncsot az autóba, és akkor is hinne nekem, ha az ezernyolcvannegyedik férjemre mondanám, hogy de tényleg ő lesz az utolsó!

Addig pedig gyűjtöm tovább a köteteket (nem, nem a férjeket) és kiolvasom a szememet, illetve megírom itt nektek az épp aktuális vízállást, akarom mondani az aktuális helyzetet, ami még mindig változatlan és ha tetszik a dolog, kattintsatok a képre 😉

l