Goldenblog, Kontentkirályság – 2014

Újabb év, újabb Goldenblog!

A HVG.hu ismét meghirdette szokásos blogversenyét.

Engem pszichológia kategóriában találtok meg. A szavazatokat nagyon köszönöm!

http://goldenblog.hu/szavazas.aspx

goldenblog_2014_logo

Reklámok

Helyzetjelentés gyorsban

Hú, ez ritka mozgalmas – és abszolúte nem pihentető fajta – vasárnap délelőtt volt.

Huss, el is szállt és már a délutánt tapossuk, ami valljuk be őszintén kínkeserves tutulásra adna okot, ha nem tudnám, hogy se holnap, se holnapután nem lesz se suli, se mentőzés, se egyéb kötelező jellegű elfoglaltság, sőt egész héten azt csinálok, amit csak akarok.

A drága iskolavezetés nagyságos asszonya úgy döntött ugyanis, hogy engedélyez nekünk kemény három nap pihenést, ami a hétvégékkel összeadva máris kilenc teljes nap. Nem rossz, nem rossz – de lehetne mondjuk huszonnyolc is… Azt persze ne felejtsük el hozzátenni, hogy úgy megyünk vissza, hogy írhatunk egy modulzárót szepszis-antiszepszis című tárgyból… Hurrá  – mindjárt besírok

A mai nap meg semmi olyannal nem telt el (eddig), ami illene a vasárnaphoz.

Portörlés, mosogatás, porszívózás, suvickolás és tűzhely tisztogatás – és előtte egy reggeli paradicsom nélkül. Ez a botrány, nem Hollywood. Vajkrémes kenyér paradicsom nélkül. Nyüssz.

A legviccesebb az egészben pedig az, hogy mindez még jól is esett. Azt hiszem, a botrány címkét erre a részre kéne ragasztani, hiszen még a mosogatás is tetszett. Agybaj, főleg, hogy miközben az olajfoltokat vakarásztam, azon járt az eszem, hogy blogírás után akár olvasgathatnám valamelyik jegyzetemet is, kórtanból, vagy anatómiából; de végül rábeszéltem magam a még pénteken beszerzett Cosmopolitan-re.

Elvégre pénteken már cselekedtem dicséretes dolgokat: kimentünk a gulyadombra, kimentem aikido edzésre, mint lassan állandó fotós; és miközben a fiúk kemény csatákat vívtak, én leültem a padra, némi kaja (mert utána piknikezés volt a terv) mellé és párhuzamosan olvasni kezdtem a Belgyógyászati ápolástant, illetve az Én vagyok a móri mészáros? -t.

798260_627569807266711_1419974776_o

Ezek után pedig úgy gondolnám, jogosan lóghatok vasárnap, és csinálhatok kedvem szerint semmit, úgyis előfordulhat, hogy hasznosság kerekedik belőle.

damn_45

Komolyan? Egy labda? Sülthúsból? Nekem?! – Talán majd holnap…

l

A molylepke útnak indult…

Molylepke? Nekem elment az eszem. Könyvmoly, drágáim, nem molylepke. Bár végül is moly, moly. Mekkora hülye szó ez!

Lényeg a lényeg, irtó hosszú idő után, végre letelt a megyei könyvtár nyári pihenőideje. Nem is értem, zsibbad a könyvek gerince? Vagy rehabra mennek a polcok, mert túl nagy a súly rajtuk?

Ja, hogy a könyvtáros nénik! Aham.

Ezzel igazából csak annyi a bajom, hogy ugyanolyan unott a fejük, mint mielőtt elmentek pihenni. Sőt. Unottabb. Pff.

Kedden reggel méltóztatták kinyitni végre az ajtókat és utálkozva nézték, ahogy már nyitáskor ott áll kábé húsz ember, fejenként 6-8 kötettel. Hmm, gyerekek, ez van. Legalább csináljatok úgy, mintha örülnétek nekünk 🙂

Nekem a problémám abból fakadt, hogy újabban első utam az új könyvek feliratú polcokhoz vezet, ahol aztán időnként igazi csemegékre lehet bukkanni. Na, de kérem, ha én most itt állok sorba fél óráig, a polcok üresen fognak ásítozni, mire én felcaplatok hozzájuk.

Francos franc.

Bíztam benne, hogy a sok nép, aki velem együtt megindult felfelé, csak Egri csillagokat meg Kőszívű ember fiait akar hazavinni, hogy a szünet végére elolvassa (???), mint kötelezőt, bár a mai ifjúságot elnézve inkább a Bieber-életrajzot böngészik.

Tévedtem. Az emberkéknek konkrét, egyéni olvasási tervei voltak és fittyet hánytak a kötelezők listájára és a legjobb bestsellereket kapkodták a sorok között. Na, jó. Ha harc, hát legyen harc. Betámadtam a gépet, ami ‘a rendszer túlterhelt, kérjük próbálja később’ – üzenettel fogadott. Mind a négy gép. Csesssssssz…!

Elkezdtem keringeni hát úgy, hogy majd jön az isteni szikra és a könyv kiválaszt engem, időnként még mosolyogtam is, és úgy látszik, többé kevésbé működött is. A legmeglepőbb az volt, mikor a Fegyencedzés I-II. villogtatta rám a fogait a sport részlegen. Fejlődőképes a könyvtár. Akkor lehetne, hogy beszerezzék Az ötven szürke árnyalatát is?

Nem, mi? Sejtettem. Fertő nem teheti lábát ilyen vidékre. Azért megnézném én a sok múltszázadi ezerszer mocskosabb irományt, és azután ciceregnék, hogy mi a csúnya. Régen cifrábbakat írtak, mint manapság. Például a nagy Petőfi, hát az sem volt ám kispályás!

MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET…

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!…

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!…
Hadat nekünk ok izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a borödbe’,
Majd kihúzunk mi belole!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jojetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jojetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Úgy kiverünk, jobban se’ kell,
Még a pipánk sem alszik el!

És még tényleg egy kis laza szitkozódás, de tudnék durvábbakat is, tőle is, mástól is – szóval szusza könyvtárosnénik és ide nekem a mocskos bestsellert!

De azért, ha azt vesszük, megvolt a kárpótlás:

először megkaparintottam egy korábban már megint olvasott darabot, Én vagyok a móri mészáros? címmel. Ebből is látszik, hogy megint bújik elő a kriminalisztika kedvelő énem. Ha már ottjártam, Nothoff Ingrid mindig jó választás, cipeljük el A bűnüldözés rabjai címmel íródó zsarusztoris olvasmányt is, és ezzel tegyünk pontot a vérengzések végére.

Valami bűbájosat, könnyedet, szerelmeset – keressünk habcsókos mesét 🙂

Ahol a szivárvány véget ér – az Utóirat, Szeretlek (PS.: I love You) regény szerzőjétől. Nem biztos, hogy ezen nem lesz könnyezni való is, de legalább kellőképpen nyálas.

fondosdepeliculasromanticas.com-1569

Szuper. Aztán kellené még valami, amit az olvasmányélményes blogok egyikén ástam össze, például a Komfortos mennyország. Nem egy egyszerű, habkönnyű olvasmány:

Susie tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább.
A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket?
Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni.
A mű az utóbbi évek talán legnagyobb amerikai bestsellere.

Még csak cirka harminc oldalnál tartottam, de már megnéztük a filmet, és bizony voltak pillanatok, mikor a könnyeim elindultak lefelé az arcomon. DE ilyen is kell, mert nem minden a láv, meg az izgalmas bűntények világa. Kell megríkatós könyv is, és persze nem árt egy kis valóság sem:

 

DVGbqqRc_2_700x460

 

Angelina Jolie az a fajta nő, akit én olyan messze érzek magamtól, mint Makót Jeruzsálemtől. Drogok, szex, vér és ezernyi tetoválás: ő biztosan nem én vagyok. De mindaz, amit eddig innen-onnan hallottam az életéről, meggyőzött, hogy ezt a könyvet bizony el kell olvasnom. El is kezdtem, mint a Komfortos mennyországot, az Ahol a szivárvány véget ér-t és azt a könyvet is, amit a kedvenc Banyámtól kaptam születésnapomra:

szaz-boldog-eskuvom-0

 

Először, mikor megláttam a címet, előjött belőlem a minifúria, hogy na megint ezzel jöttök?

De rájöttem, hogy még ha százkét esküvőm is lenne ebben a nagy büdös életben, Ő akkor is ott lenne velem, széjjelbőgné a sminkjét, segítene betuszkolni az abroncsot az autóba, és akkor is hinne nekem, ha az ezernyolcvannegyedik férjemre mondanám, hogy de tényleg ő lesz az utolsó!

Addig pedig gyűjtöm tovább a köteteket (nem, nem a férjeket) és kiolvasom a szememet, illetve megírom itt nektek az épp aktuális vízállást, akarom mondani az aktuális helyzetet, ami még mindig változatlan és ha tetszik a dolog, kattintsatok a képre 😉

l

 

Szirénázás, banán, szavazás – hőségriadós bolondokháza

Kezdhetném a mai bejegyzést úgy is, hogy az elmegyógyintézet jelenti, de félő, hogy páran megkövetelnék a helyesbítést az egy elmebeteg jelenti kezdetű indításra.

Leültem a mai szép(?) vagy inkább mocskos meleg, tapadós-felsős és kielégíthetetlen folyadékhiányos vasárnap délutánon egy tányérral a konyhaasztalhoz, ráhalmoztam némi hideg paradicsomot és sajtot, majd megfogadtam ismét, hogy addig innen fel nem állok, míg a közzététel gombot meg nem sikerül érdemben nyomnom.

Hmm. A jelenlegi helyzet az, hogy a nasi képében díszelgő hidegtálam be lett falva – holott írás közbeni nyugtatónak szántam – én pedig már vonszolom is magam a hűtőhöz, hogy kifosszam hideg üdítő tekintetében.

Na jó. Az üdítő közel tíz százalékát az elmebaj kísérőtüneteként szereplő kézremegésnek köszönhetően ráborítottam az asztalra, aminek csak azért nem lett 700 decibeles vonyítás és sipítozás a vége, mert egy TEK-es reflexeivel két tized másodperc alatt felmértem, hogy a ragacsos lötty sem netbook-ot, sem telefont, sem pedig nem “minden.agymenésem.örök.őrzője-titulusban díszelgő noteszemet nem érte. Felhajtottam a pohárba került maradékot, de az eszem már a hűtőben rámkacsintgató banánokon jár 😀

Mielőtt a vér elborította volna az agyvelőmet, vettem két mély levegőt és pár száz papírtörlő segedelmével eltávolítottam az folyadékmaradványokat a viaszosvászon terítőről. Határozottan fejlődőképes vagyok, már ami az idegösszeomlás visszatartását illeti. Sejtem az okot, azt hiszem.

Annak, hogy megint eltűntem egy kis időre, vaskosan köze van a már említett mentős-cécóhoz. Történt ugyanis, hogy július huszonkettedik hétfői napjával elkezdődött a mentős gyakorlatunk. Beosztás szerint mi kapásból autóra kerültünk, ahová nőnek ugye alapból esélye nincs feljutni, hacsak nem mentőtiszt, mentőorvos vagy netalántán maga a beteg.

Nekünk kötelező most.

Ötvenöt fokban, mikor az emberek amúgyis kergék, hisztisek, aggresszívek, némely esetben pedig ezek kombinációjában léteznek, igazán izgalmas.

Már a legelső napom sem volt olyan hajjde piskótás, kapásból combnyaktöréses bácsi, lábszárfekélyes néni és egy betegszállítás a füredi Szívkórházba. Ez már eléggé elébe ment a tanultaknak, hiszen két hónap suli után épp túl voltunk egy elsősegély modulzárón, meg volt némi fogalmunk az anatómiáról, de vajmi keveset tudtunk egy fekélyről például.

Nincs ezzel semmi gond, mert hát könnyebb lesz a kórtan meg a belgyógyászat, ha már láttam előtte és nem csak fotón, de azért mégis, hé!

Másnap ismét “lazán” kezdtünk,  egy pánikbetegség tüneteit produkáló fiatal nő, meg egy lábszárfekélyes szállítás, amivel épp a kórház felé tartottunk, mikor rádión riasztottak minket, hogy stroke-gyanú és tipli tovább!

Sziréna felkapcsol, át a városon, én meg azon igyekeztem, hogy a szívemet valahogy visszatuszkoljam a mellkasom területére, mert egyre mászott felfelé heves dobogás közepette. Miééért?

Első éles akció, nem kicsit volt bennem para, mert a stroke azért mégsem törés, hanem életveszélyes állapot…

Kiérünk a helyszínre, rohanás be a házba, keressük a beteget. Erre megszólal a bácsi mögöttünk állva: én vagyok.

Hiába vagyok kezdő ugrifüles, annyit még én is összerakok, hogy egy stroke-nál nem feltétlen álldogál az ember a konyhaajtóban, depláne hogy nem beszél érthetően, így kicsit lejjebb hagyott az adrenalinszintem, de azért a nyugalom sem állt még be teljesen.

Betereltük a bácsikát a szobába, megvizsgáltuk, de szerencsére kiderült, hogy legfeljebb egy nagyon minimális agyi történés zajlott le nála, ami nem jár különösebb következményekkel, de tuti, ami biztos alapon bevittük a sürgősségire.

2170-mentok_omsz

Másnap ugyanilyen riasztás, stroke-gyanú, de arról végül kiderült, hogy belső vérzés némi alkoholfogyasztásnak köszönhetően (napi négy Liter(!) bor).

Voltak rosszullétek, szédülések, hányás-hasmenés, meg elég sok tumoros betegszállítás, de akadt két maradandóbb eset is.

Az egyik, utcazene első napja utáni reggelen az utcán szedtünk össze egy felébreszthetetlen tizennyolc éves srácot, aki inzulinos cukorbeteg lévén a szesztől kicsit bekábult. 24,6 volt a cukra reggel, a normális 5-6-os érték helyett. Azt sem tudta hol van, nem értett semmit, de a tűtől természetesen beijedt. Pár nap kórházi ellátással nézett szembe, némi nagyon felelőtlen szórakozás miatt.

Az úgymond “látványban erősebb” dolog egy ittas férfi begyűjtése volt, aki egy fröccs után (ahaaaa…) elesett és olyan szépen összetörte magát, hogy mire kiértünk a pólója egy csatak vér volt, az állából pedig csöpögött a dolog.. Természetesen állította, hogy ő nem is ivott mást az egy fröccsön kívül, meg nem is szokott (a kollégák mégis ismerték valahonnan), és minden könyörgés ellenére egyre csak nyúlkált és tapogatott, minek eredményeképp a teljes autóberendezést sikerült pirosra mázolni a tulajdon vérével. Takarítás, fertőtlenítés következik.

Éljen!

Hát emiatt tűnök én el a világhálóról.

Mert ötkor kelés van, fél hét után már bent keringünk, ötvenkor műszakváltás és hét-tízkor már az ember lánya imádkozik, hogy mutasson az óra negyed tizenkettőt, de az makacsul ragaszkodik a hét óra tíz perchez. Ha mázlink van, jut idő reggelizni, ha nincs, maximum sétálok egyet a sóskiflijeimmel a konyháig és már az autóban álmodozom a vajkrémemről, amit rá szándékoztam kenni a reggelimre, de az út Pestre visz és igazán örülhetek a fejemnek, ha kettőig visszaérünk az állomáshelyünkre.

Időnként semmi nem történik, akkor kucorodok be az egyik fotelbe és pótolom ott a kiesett alvásidőt, miközben a srácok Discoveryt vagy toronyugrást néznek a tévében… sokszor bújom a Helyszíni sérültellátás című sokképes, vaskos, és rendkívüli módon izgalmas könyvet, vagy épp fészbukon cseverészek a kinti világgal.

Ha meg megszólal az a bizonyos kettes csengő, ami nekünk jelez, hajítom a könyvet, ugrok ki a fotelból, kapom magamra az OMSZ-os mellényt és tűzök kifelé az autó irányába. Ezzel a dologgal egyetlen problémám van.

Ha az Oli e Gino-ban meghallom a pincérnek jelző csengőt, vagy a Tescoban a hajszálra pontosan megegyező jelzést, amellyel pénztárost hívnak  a kasszákhoz a kígyózó sorok miatt; ugyanazzal a hévvel lódul meg a vérnyomásom, és nemegyszer ugrok meg a székemben és majdnem csak el is indulok .

Hova?

Na az a jó kérdés 😀

Tehát jövök én, és írok, ha van még rá kapacitásom, de öt napból három esetén már négykor le tudnék feküdni aludni, mert olyan szinten zsíromat veszi a menet; de akkor is élvezem, az tény. Igyekszem ittlenni, mert hála az Égnek, elég sokan jelzitek, ha nem írok, ami valljuk be, jólesik.

Másrészt pedig, beneveztem a Goldenblogra és azzal kapcsolatban is vannak történések. Ez a HVG rendezésében zajló blogverseny, amely már kilencedik alkalommal kerül kihirdetésre, és első alkalommal, de nekivágtam én is.

Ezen a linken az EGo kategóriában találhattok meg, természetes, hogy Suz’n Világa címmel. Kérlek benneteket, ha van felesleges pár másodpercetek, kattintsatok egyet nekem, hátha 🙂

http://goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=4963

Köszönöm és amint tudok, ismét írok!

Suz’n

Hullasz? Adok én neked! – Ricinussal a világ ellen

Ó, hát nekem is hullik a hajam! Ilyenkor természetes a ‘vedlés’, hiszen ősszel meg tavasszal ez a szervezet normál reakciója.

Elhiszem. De attól még nem nyugszom bele. Illetve nem nyugodtam bele. Mindig hullott a hajam, a betegség még nem diagnosztizált szakaszában marokszámra szedtük a szőnyegről, kiskoromban leginkább rövidre vágták – mondván az jó neki. Annyiból igen, hogy a gyenge hajhagymákat nem strapálja még jobban, de ki nem akar hosszú hajat???

Műtét után mikor már nem volt más bajom, azon dühöngtem, hogy a kórházi párnámon délelőtt is egy, meg délután is egy marok haj bukkant fel. És az mind az enyém volt. Szegény én, nem elég a bélgyulladás, a műtét, a gyógyszerek, a vér, amit kapok; még a hajamat is elvesztem? Nevetséges apró problémának tűnhet megint, de azért egy nő 10 szál hajjal, nem olyan dögös látvány.

Ekkor én már ismertem a TITKOT, tudtam, mit kell cselekedjek, ha kiengednek a kalitkámból…

Első utam a fodrászhoz vezetett, ott laza háromnegyedóra alatt kibontották a maradékból összegubancolódott csomót a fejem tetején. Újabb 1000000-nek tűnő számú hajszál hevert kupacban alattam, én meg csak azt vártam, mikor maradok kopasz…

Levágtuk a megmaradtat, lett frizura és otthon nekiestem a helyrehozatalnak.

Patikában vásárolható meg az a dolog, amire szükségünk van. Ricinusolaj. Igen, a hashajtó. Besétál az ember lánya a patikába, és kér ricinusolajat KÜLSŐ HASZNÁLATRA. Ezt azért fontos hozzátenni, mert ők alapjában véve hashajtónak használják, és ebben a természetében limitálva van a kiadható mennyiség.

Kérünk úgy másfél decit, fizetünk 400 forintot és belevágunk a hajnövesztésbe.

A következőkben kifejtem azokat a kérdéseket, amelyekkel akkor bombáznak, ha valakivel közlöm, hogy ricinusolajjal növesztem, erősítem, táplálom a hajamat.

Először a félelmek, amik eltántorítanák a népet:

Nem lesz tőle zsíros?

Nem. Ez egy igen sűrű, nehéz olaj ugyan és 10 mp-re megmikrózható, ekkor folyóssá válik, de sztem akkor nekiáll csöpögni is, és akkor kezdődik az anyázás. Én felkenem (lejjebb részletezem a műveletet), és a fejbőr melegétől alapból elterül. Nem zsírosodik a hajam tőle jobban, mint egyébként, sőt inkább azt mondanám, jobban bírja a strapát.

Nehéz kimosni?

Nem. Mikor  meguntam a pakolást (hol félóra, hol fél nap), bemegyek a fürdőbe, odahajolok a kádba, jó meleg, de nem forró vízzel nekiállok öblíteni. Én konkrétan nem zuhanyrózsával, hanem a csappal csinálom, de kinek, hogy tetszik. Mikor érzem, hogy kicsit könnyebb a tapintása, fogom a Head&Shoulders-t és egy a szokásosnál kicsit több sampont nyomok a kezembe. Erre csepp vizet engedek, hogy könnyebb legyen és rákenem a fejemre. Ezt bejátszhatjuk egy kupakban, kispohárban is, és tuti egy csepp sem megy kárba. Szépen megmosom vele, leöblítem, aztán jöhet még egy kör. Azt már nem szoktam felhigítani, csak úgy simán, szokás szerint. Azért H&S mert az zsíros hajra való, tehát a zsíroldó képességei igen jók! Bármilyen zsíros hajra való sampon megteszi. Másikkal (festett hajas, száraz hajas) szerintem kissé nehezebb, mert a száraz hajat ápolók ugyebár hidratálnak olajokkal és ezáltal nem ‘szárítanak’. Utána kimos, kevés balzsam és kész. A hajmosásom alapjáraton 5-8 perc, így talán 12. De megéri!

Festett hajat nem károsítja?

Nem. Ápol, táplál, erősít, gyorsítja a növekedést ezáltal egyetlen hátránya annyi, hogy 4-5 hetente ott a lenövés. Én speciel voltam úgy frissen festett hajjal, hogy egy héttel utána mentem vágatni és a fodrász nem akarta elhinni, hogy az pedig máris nőtt!!!  Mikor legelőször látta a hajamat, szörnyülködni kezdett: úristen, ezek! Én meg büszkén: ugye???

Erre ő: mitől tört le ennyi???

Én: Nem letört! Az nő!

Most nézzük akkor az én technikámat, ahogy én csinálom!

Milyen gyakran? Mennyi ideig?

Hetente igyekszem a kétszeri hajmosás alkalmával ricizni is, de persze ez nem mindig jön össze. Hétvégén, mikor egész nap otthon vagyok, reggel fel szoktam kenni, aztán néha csak este mosom ki. Máskor hajmosás előtt jut eszembe, hogy hoppáré, hát rici! Felkenem, egy órával eltolom a mosást, és kész.

Hová kenjem?

A hajadra 🙂


Fotó4225

Folyik ez még szobahőmérsékleten is, szerintem semmi szükség a mikrózásra, de ez egyéni döntés. Aztán már csak bele kell fésülni. Az a lényeg, hogy a tövekre jusson, mert oda kell a tápanyag.

Fotó4242

Aztán lehet lefelé fésülgetni, hogy egy keveset a hajvégek is kapjanak, amik legtöbbször meghálálják ezt a kis hidratálást. Néha a végét simán összefogom és belemártom a a kupakba kitöltött kevés olajba.

Fotó4269
Fotó4271

A végén úgy néz ki az ember lánya, mint egy csapzott kutya, de kit érdekel? Ha később szép lesz!

A végén én fogom a kiszeparált szempillaspirálomat, amit előzőleg kimostam és kicsit megtörölgetem vele az üveg nyakán. A ricinusosén, nem a pálinkásén. Végighúzom vele a szempillámat, és a szemöldökömet is. Annak is használ. Amúgy sincs kevés szempillám, de így aztán pláne szépek. Csak győzzem festeni, mert anélkül, mintha nem lenne…

Fotó4236

Csak a ricinust?

Néha megspékelem. A kizárólag tojássárgája (a fehérjétől ragad, tilos!!!) összekeverve olajjal, pár csepp hajszesszel, időnként ez is belefér, de ez ritka. Higgyétek el, a ricinusban tényleg minden megvan négyszáz forintért, ami a 16000 forintos csodafiolákban… hát kétlem.

herbavitahajszeszhajullásrauj

És akkor még a dopping. A gépen meg háttérként csomó ilyen képem van, hogy ne felejtsem el, hogy mit érhetek el a ricivel…

Szép a rövid haj, a félhosszú is. Dögös.

victoria-beckham taylor_momsen_1259703537 Képkivágásh ca5f8b80f40d76b1a3ea9c09f4c60c22 122b83e198_31058220_o2

De azért a hosszú haj, az hosszú haj… és én nem adom lejjebb!

a0f6ee8ee21de2c25ca433c502823b21 angie786 fdb6449499174a509ebb06116511831a jaqueline_bracamontes_sencilla-001_803515_11293 hair

Ez a haj, ami az etalon. A hajszínem eredetileg is ilyen, és ez a göndörség is megvan benne, ha nem vasalom…

Utálom, mikor valakinek hosszú a haja és nem kezd vele semmit. Csak lógatja és se lófarok, se konty… Se semmi…

tumblr_m6f38vLBQb1qbqxxio1_1280 Thalia n1614350042_178497_3350671 141652350750909799_yvt8FIqk_c

Én fogok. Fonni, felkötni, kontyolni, mindennap mást! Esküvőre meg nincs is szebb ezeknél:

61969b792c80500c15d11d9c38ff0d3ff07214e9a21850edc92b434a85d4fbaa f90cc6c3961b9cd1b93dfd1cc45959b0

Na, ki kezdi el a ricinusozást? :)) Nekem a fodrászom mindig a folytatást javasolja, mert ha valaki, ő látja a különbséget…!

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek szavazz rám a HVG Goldenblog versenyén! Két kattintás csupán, pszichológia rovatban megtalálsz!

Köszönöm!

goldenblog_2014_logo