Egy benzinpingvin álmai

Halált megvető bátorsággal jelenthetem ki, a fenti kijelentés cseppet sem túlzás – sőt, ez hétről hétre be is igazolódik.

Elképzelhető, hogy előző életemben utazó nagykövet voltam, esetleg költöző madár, netalántán dögös stewardess, de az is előferdülhet, hogy szimplán kenyai homokboa, amely lehetőség csak azért is kényes, mert egyrészt irtózom a csúszó-mászóktól (illetve mindentől, aminek kettőnél kevesebb vagy négynél több lába van…), másrészt fogalmam sincs, hogy hogy kerülne ez a lehetőség párhuzamba az utazásmániás énemmel.

Bár úgy érzem, hiba is tudnék miértet, akkor is maradnék kényszeres jövő-menő, legfeljebb a kritikákkal szemben feltartott mutató (esetleg középső) ujjal védekezhetnék, hiszen ez csupán genetikai ártalom… De élvezem!

És így vagy pont ezért a tizenegyedikei hétvégén, elutaztunk wellnesselni, méghozzá a világ túlsó végére, pöccre pontosan Kiskunmajsára. Nem is annyira a lapos vidék, meg a gyógyvíz, illetőleg a szauna, hanem a táplálék volt az, ami az idegeimre hatott. Két nap múltán a kaja okozta eufória odáig fokozódott, hogy felmerült bennem a szakács elrablása és hazacipelése. Jó dolog lehet ilyenkor David Beckhamnek lenni: Ő tuti kicsapta volna a brifkót az asztalra, és felajánlotta volna az adottkori fizetés tízszeresét az “átigazolásért”…

Mivel azonban nem vagyok manchesteri futballisten, de még a neje sem, kornyadozva vettem tudomásul, hogy a szakács marad a helyén, én meg pár óra múltán húzhatok haza és ehetem, amit főzök. Hááát, Fuck.

calme-toi-rihanna

Én szeretek enni. finomat enni meg depláne. De azt a helyzetet, mikor vonyítok, mert nem tudok dönteni a és b között és végül cét választom, miközben biztosítom róla az asztaltársaságomat, hogy holnap dét fogom kérni, amiből másnapra e lesz – hmmm, érdekes.

Jól főzök, ezt már állíthatom nagyképűség nélkül – kaptam elég visszajelzést… Kényes vagyok a jó kajára, ezért pölö levest alig eszek meg valahol. Majsán megettem. Azt a bizonyos majsai legényfogót, ami engem is megfogott nemlegény lévén is. Meg a többi kaja, anyááám….

615285_655005547856470_2137758883_o

Az a bizonyos nyammnyammm-leves, amiről hónapok óta hallgatom az ódát – tényleg zseniális!

1399337_655005484523143_435342916_o

Az első vacsorám ott, az ananászos csirkemell rizzsel – utána gondoltam bele, hogy ezzel elkönyvelnek valami hibbant szőke fitneszlibának… Később tettem róla, hogy megváltozzon a véleményük 😀

793759_655005271189831_768902237_o

1262913_655003421190016_982273812_o

Utolsó vacsoránk – félő volt, hogy tényleg az utolsó lesz: nem bírtunk mozdulni sem, desszertet pedig senki nem kívánt…

1398764_655005417856483_40523483_o

Velővel töltött karaj rántva – nullszakalóriás falatka…

1277037_655005351189823_1356310139_o

1294499_655005224523169_917028678_o

Tudom, tudom, a képsorokat látva páran a megdöglésemért fohászkodtok, illetve hallom a “remélem sírva hányod ki” mantrákat; de higgyétek el, ez nem móka volt. Első este már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ez nem nyaralás, hanem kiképzés, túlélő túra, de legfőképpen gyilkossági kísérlet. Itthon ugyanis egy hét alatt nem eszünk ennyit, mint ott egy este, és hát gyomra még karácsonykor is csak egy van az embernek, nemhogy évközben, tehát adtunk a dolognak rendesen!

Mindenesetre a családi fokmérő innen kezdve a majsai: azóta pár kaja már elbukott a versenyen, de alássan jelentem, nem az enyémek…!

Benzintyúk mivoltomtól kicsit elkanyarodtunk ugyan, de a csapásvonal jó, mert Majsával kapcsolatban is voltam ijesztgetve, hogy de az messze van, ám… Nekem olyan, hogy messze, NINCS!

Pest nekem csak két és fél óra, Fehérvárt már egyenesen lefitymállom, ha utazási idő tekintetében nézzük, és ha azt mondjátok három óra autópályán, én visítok örömömben és remélem, hogy nem a sztárdán megyünk, hanem szépen ötvennel, lakott területen keresztül…

Mikor erre az ominózus hétvégére készültünk, fél négykor keltünk. Kussban voltam, halkan örömködtem, és nagy bátran kiírtam fűrészbakra, hogy ha utazunk, én úgyse alszom, mert nem érdekel a fáradtság. Nem is érdekelt. Fülest benyomtam, és élveztem a bámészkodást kifelé az ablakon.

Névtelen

Nem is volt ezzel különösebb probléma, míg Pesten át nem szálltunk az autóba, ahol a finom motorzúgás és a száguldás megtette a hatását: elszundítottam.

Hát, semmit sem bántam még ennyire: onnan, hogy megérkeztünk Majsára, ki lettem nevezve kerozinhörcsögnek meg benzinpingvinnek, hogy nekem csak a szám jár, meg fészbukhuszárkodom, és lám-lám, hogy bealudt a kómabéka…

Ezt hallgatom azóta is, de nem érdekel. Imádok aludni, meg utazni és, és az is megeshetik, hogy utazás közben alszom, de álomkórságom miatt az is megtörténhet, hogy alvás közben egyszer elutazok Kenyába – nem direkt, csak úgy merő szerencséből.

S mivel ilyen kilométer-megszállott vagyok, úgy döntöttem, írok egy bakancslistát ide, hogy motiváljam magam a további mocorgásra, meg esetleg felfedezzek pár új alvási opciót 😀

Attól tartok, a listán nem sok logikai vonást lehet majd megfigyelni, de azért igyekszem az épelméjűség határait nem átlépni. Néhányat talán már említettem is, ezúton azonban igyekszem teljessé tenni a képet.

Legfrissebb és valószínűleg legkönnyebben kivitelezhető terv az állatkert. Első körben Veszprémben. Itt lakunk, tehát nem nagy wasistdas, még utazni kell, sétálni meg kb heti szinten sétálunk el mellette, mikor kicaplatunk a Gulya-dombra, szabadtéri aikido-edzés céljából (fiúk), illetve fotózás és olvasás (én).

Veszprem-viadukt-varbol-balatontipp-hu

A következő téma még mindig állatos, de csöppet messzebbi: a Schönbrunn csodája… Voltam már kint Bécsben anno, a Kastélyt meg is néztük, de abban nem sok köszönet volt: egyrészt szervezett út lévén úgy futottunk végig mindenen, mintha a császári hadak kergettek volna bennünket, nem lehetett lassan bámészkodni, vásárolgatni, elkeveredni, de még pisilni sem. Az állatkertből meg annyit láttunk, hogy van olyan jegyopció is, hogy benne foglaltatik a Zoo.

tiergarten-schonbrunn

Schloß_Schönbrunn

680319_497545946935765_2142439963_o

Ez a kép anno Mamáékról készült odakint, és nekem is kell ilyen fotó. Tény, hogy kint voltunk, tény, hogy eszközünk is volt hozzá, de lányos zavarunkban még arról is elfeledkeztünk, hogy megörökítsük a pillanatot. Azaz, pardon, megörökítettük, de olyan elfuserált módon, hogy gyors szemrevételezés után azonnal a végleges törlés mellett határoztunk, így ezt mindenképp pótolnom kell.

adventi utazas_becs

Ha pedig már Bécs, akkor Karácsonykor is ki kell menni, mert van már egy bögrém kintről, de még kell ezer millió, meg egy zsák pénz, natürlich.

Állatvonalon mozgolódva a következő terv a lovaglás. Tudom, tudom, hogy tériszonyom van. De akkor is. Oda, a ló hátára, felmennék. Meg egyszer már voltam is. Egyesek azt sem értik, hogy motorra hogy ülök fel, de simán! Imádom!

A lovaglással kapcsolatosan mindig arról győzködöm magam, hogy a kis töpörödött ugrifülesek sem félnek, én miért tenném? Jah, a kis nyomik a korin és a görkorin se félnek, én meg majd meghalok a “magasságától”. Eskü, néha a magassarkú bokacsizmámon is elkap a gyomorideg, holott csomó úticél magas. Sőt!

cqs1284888371i

Mekikóváros, a Függetlenség angyala (Ángel de la Independencia). Kicsit magas. NEM ÉRDEKEL!

Paris-Eiffel-Tower-Pictures-HD-Wallpaper-1080x675

Ady és az őszi Párizs a gimiben érettségire már a fülemen jött ki – tudni akarom, miért kell annyira meggebedni érte. Na, üsse kavics, megelégszem a tavasszal is!

Tizenévekig tanultam angolt, bár németet akartam – ennek vége az lett, hogy a németet megutáltam, az angolt meg imádom, meg mindent vele együtt! A hülye briteket, az angol reggelit, Angliát, az angol focit és még a nyelvüket is… Fel akarom turbózni az angolomat, meg a németemet is, ráadásképp spanyolul is szeretnék tudni karattyolni – szeretném, ha az ötnyelvű képes szótáramban nem létezne számomra ismeretlen szó. Jól érzem, hogy ez kicsit impossibble?

bk029763nagy

Ha már felemlegettem az angolokat, van ott pár alak, akikhez jó lenne, ha valaha szerencsém lehetne…

3qtl40

A szakácsok gyöngye, Gordon Ramsay… Megveszek a tudásáért, meg nem különben falnak megyek a stílusától is. Játssza a tirpákot, de közben igenis jófej és udvarias hapsi. Étterme, mint égen a csillag, egy útba eshetne nekem is, igazán.

Nagy puszipajtása a másik brit, bé, mint brit, bé, mint Beckham!

article-2325563-19ACC74E000005DC-115_634x457

Ilyen pillanatokról valószínűleg álmodnom sem szabad, hiszen köztudott, hogy Ferguson és David viszonya már egyáltalán nem baráti, de külön, külön talán láthatnám őket…

Soccer - Alex Ferguson Filer

Mindig imádtam a Manchester United meccseit, de főként a Mester kirohanásait. Ez az, amit már a tévében sincs sanszom nézni, hiszen a Sir visszavonult és unatkozik ahelyett, hogy betonkeménnyé kérődzené a rágót a szájában. Egy esetleges angliai út során Manchester tuti nem maradna ki, ha pedig oda eljutok, kimegyek és megnézem az Álmok Színházát, az Old Traffordot…

theatre_of_dreams_tour_by_digitaltog-d2zvcpj

Angliához még egy vágyam kapcsolódik, méghozzá a kis fantáziavilág, a Harry Potter filmek helyszíneinek felkeresése. Ezekhez külön túrát is szerveznek, gondolom nem aprópénzért – de ha már lúd, lenne kövér.

GreatHall1

Mondhat akárki akármit,engem levett a lábamról az a sok szemfényvesztés, amit a stúdiókban összekalapáltak a varázslók sztorijához és a mai napig szívesen ámulok a mozgó lépcsőkön, illetve a varázslósakk csodáin, de ami totál kikészít, az Roxmorts télen…

Van egy másik hely is, ahová a filmes élmények miatt szeretnék eljutni. Sőt, kettő. Az egyik a tudomhogyhipernyáldemégmindigimádom Pearl Harbor. Nem tudom megunni, újra és újra előveszem és végignézem és még mindig bőgök rajta. Papa ezen csak nevet, hogy mekkora butaság, mikor színészek és holnap már feltámadnak egy másik szerep kedvéért, de nem fér a buksimba, hogy minek úgy filmet nézni, ha nem kerülsz a hatása alá. Ha félni kell, én félek; ha ríni meg rívok. pearu Rafe-Evelyn-rafe-and-evelyn-33051625-1984-1323

Szeretném a naplementét repülőből látni. Ha mindez Pearl Harbor-nál esne meg, az már maga lenne a csoda…

A másik film, azaz inkább sorozat, az, ami a pasikat kiakasztja, a csajok vagy imádják vagy utálják – középút nincs, és bemutatott pár későbbi problémát:

satc-apartment

Ismerős? Nem?

És így?

Carrie-and-Big-carrie-bradshaw-12926876-2218-1500

Szex és New York, bizony. Azok a zsúfolt utcák, az a tömeg, lehet, hogy pár óra után már hazavágynék, de ki muszáj kipróbálni…

new_york_image

Álomcélok még helyileg Róma és az Neuschwansteini kastély… Emlékeztek még a Budapest utálatomra? Ez átcsapott időközben szerelemmé. Egyszerűen belezúgtam Pestbe, meg Budába, meg úgy az egész büdös, zajos fővárosba.

Akárhányszor elindulunk Galgahévízre, tátott szájjal bámulok kifelé az ablakon, és vágyódom a Margitszigetre, a Parlament elé, és folyton folyvást azt kérdem: “látta-e már Budapestet éjjel?”.

Nagyon valószínűnek tartom, hogy a nagy Pest-lamúromban vastagon benne vannak a szentimentális zenék a városról, amik olyan képet festenek róla, ami azért nem mindennapos látvány és nemis elsődleges asszociációs vonal…

Operett szeretteti meg velem, és cserébe elmegyek az Operettszínházba. Látni akarom Dolhai Attilát, Homonnay Zsoltot és Polyák Lillát… A Rómeó és Júliát… Meg Budapestet éjjel és nappal…

Megtanulni kötni, tengerparton kutyázni, MKB meccsre járni, és annyi, de annyi minden van még… A legeslegfontosabb és az elsődleges álom viszont a csodálatos család…

7ea637e5e37e4f79ded029f891a57a7d 2cc5c70fc862cde9772c3bde197e9908

Ez az az álom, amely ha valóra válik, talán a többiről le is mondok…

Reklámok

Bolondoknak áll a világ… – nem kérdezem, tényként közlöm

(Evelynn White szíves figyelmébe, aki hozzám hasonlóan iszonyodik mindenféle, a bejegyzésben megemlített élőlénytől. Jó iszonyodást, és mielőtt feltennéd a kérdést, igen, vannak ennyire hülye emberek : )

Még most is kiráz a hideg, ha azt a műsort felelevenítem: Gordon Ramsay szokásához híven levett a lábamról a csodakajáival, amiket a vendégek elé tálalt, de aztán jött egy furcsa kanyar a menetben és valami olyat is  láttam, ami még mindig kísért.

A bugyiolvasztós desszert neve körte tatin: egy csillagánizzsal és vaníliarúddal fűszerezett, karamellás rumos szószban úszó, leveles tésztába forgatott desszert vaníliafagylalttal tálalva és nem, nem ez volt, ami kiborított.

Azt gondolom mondanom nem kell, hogy a nyálelválasztásom a műsor idejével együtt  fokozódott és hogy akkor mindjárt nekiálltam volna a nyalánkság elkészítésének, feltéve, ha van itthon körte. Meg rum. Meg vaníliafagyi. Meg csillagánizs.  És vaníliarúd. Mit ad Isten, ezek közül semmi sem volt, de még leveles tészta sem, így a hátsófelem pihent tovább a fotelban és igyekeztem arra koncentrálni, hogy a nyálam a szám határain belül tartózkodjon.

körte tatin3

Ezt a mutatványt nagy nehezen véghezvittem, de arra nem számítottam, hogy drága Gordonunk ezek után még bemutat valami olyasmit is, amitől nem a nyálam akarja majd elhagyni a számat…

Rólam tudni kell, hogy szeretem a sajtot. Nem mondom, hogy szakértő lennék, mert leginkább a trappista, pannónia, eidami, cheddar, ementáli, és camembert sokszögben lavírozok, de azért tudok a többiről is ezt-azt. Műtét után volt szerencsém az óvári sajthoz, ami kedvemre való és a mai napig bármikor szívesen megenném, de amúgy nem vágyom kipróbálni a különféle kék és fekete színekben pompázó csodasajtokat. A büdös pálpusztairól nem is beszélve. Most már pláne nem.

Gordon vendége ugyanis tett egy kirándulást a Szardínia szigeteken és onnan egy meglehetősen horrorisztikus meglepivel tért vissza.

Ottléte alatt megkóstolta a sajtok rémét, a sajtmániások rémálmát, a Casu marzu nevű borzalmat.

Miért nevezem annak?

Ó, hát mert nemes egyszerűséggel az.

Ez a sajt (????) kecsketejből készül. Éljen Mekk Elek.

Semmi baj. Csakhogy az elkészítése és a tálalása picinykét gyomorforgató: a tejből elkészített túrót jó meleg helyen tárolják azzal a célzattal, hogy azt majd a legyek telepetézik… Jól olvasod, szó nincs tévedésről. Sajnos.

A birkái ezután örömködve várják, hogy a kis haszonállatkák féreg formájában megjelenjenek a cuccban és beérleljék azt a sajtnak már nem nevezhető fehér szutymókot…

tumblr_lntmtateG61qmrwp5o1_400

Eztán a sajt tetejét lekanyarítják, és az ocsmány, undorító fehér állatoktól zsongó izétráküldik valami tésztafélére és szépen elfogyasztják élőlényestül, sajtostul, kenyerestül.

Leöblítik valami szesszel és elégedetten terpeszkednek a parton.

Hát ha valaha ilyet etetnének velem, tuti zsilettpengékkel küldeném le, mert nem bírnám elviselni a tudatát sem, hogy bármi ilyesmi bekerült a szervezetembe.

Ezek a félőrültek meg büszkén verik a mellüket, hogy mekkora császárok, mert ilyet aztán csak ők csinálnak és mekkora a kultúra és milyen idióta a sok ország, aki ezt a cuccot betiltja, mikor ez akkora nagy csoda.

Csoda hát! Csoda, hogy élnek. Ugyanis, ha az ember nem az undorba és a folyamatos öklendezésbe pusztul bele – nálam már a gondolat hatására is aktivizálódik az inger – akkor jó esélye van arra, hogy gyengébb emésztéssel a dögök megússzák a gyomorsavas merülést és mondjuk vándorútra indulnak a testben…

Na ebből a “nyalánkságból” kapott Ramsay is, és nagy kelletlen megkóstolta a rémségek koronázatlan királyát.

Mikor végre leküzdötte a torkán, a csávó közölte vele, hogy az íz, amit most érez, órák hosszat tart majd a szájában, mert szinte bevonja azt.

Nos, én ekkor ugrottam volna vissza a konyhába és hozom ki a filézőkést és azzal szedem darabjaira a nagy ízvadászt, ám Ő hős pasi lévén nyelt egyet, és egy “ezt előbb is mondhattad volna, cseszd meg” mondattal visszaindult a főzőhelyiségbe.

Pfujj.

A másik idiótát az újságban olvastam: a fickó bazi nagy kígyókkal osztja meg az életét, és befekteti őket az ágyába, majd esti mesét olvas nekik.

Olvasnék én nekik valami jó kis vudu varázsigét, meg átkot, meg pár ráolvasás is kapóra jönne. Ott fekszenek a csúszómászók felette, mellette, alatta, és ő olvas nekik. Anyukáááád.

16_o_kigyo_REUn

Az elmeroggyantaktól ments meg, Uram minket.

Nem igazán fér a fejembe, hogy mi kell ahhoz, hogy egyesek ilyen tetteket vigyenek véghez? Elhiszem, hogy nem volt gyerekszobájuk, meg anyuka nem ért rá velük foglalkozni (mert teszem azt épp a legyeket babusgatta a cazu marzu-n), de kevésnek érzem magam a titok megfejtéséhez.

Persze ez a kígyós mizéria még talán mindig a jobbik eset, mint teszem azt a madárpók, meg az olyan állatkák, amik ha ‘véletlen’ kiszöknek a helyükről, egyszerűen eltűnnek. Mint mondjuk egy “cuki” skorpiócska. Többet a házba nem tenném be a lábam, nemhogy a helyiségben lefeküdjek aludni…

Erre rém egyszerű indokom is van: lefekvés előtt előfordul, hogy szembetalálom magam egy aprócska bogárral vagy valami szúnyogfélével és ennek sajátságos következményei lesznek: aznap éjjel jó szokásom beleszőni az álmokba az ízeltlábúak adott példányát és volt, hogy csatak vizesen, vonyítva ébredtem és kapcsoltam hisztérikus ütemben villanyt, mert álmomban bizony láttam, hogy a szemközti falon nyüzsögnek a dögök. Nem hogy több példány, de egy szem sem volt még 10 méteres körzetben sem, de az én elmém és tudatalattim már csak ilyen vicces jószág. Hogy szakadna rá az ég.

Az elsőként említett húsos tejterméket pedig azért se venném a számba, mert én egy hideg főzeléktől is öklendezni tudok, annyira nem bírom; így valószínű, hogyha a kaja megmozdulna a számban, el is pusztulnék agyvérzésben cirka kettő másodpercen belül.

Szeretem a kutyusokat (nem enni!), meg a nyuszit, lovat, kisoroszlánt; na de hogy férgekkel paktáljak le – inkább a halál. Aludni meg kisebb párnasereggel szoktam, fej alá, fej mellé, has alá, hát mögé és reggelre sokszor ágy alá helyezvén őket. Mikor Barátosném nálam aludt és ágyaztam neki meg magamnak a franciaágyon, állt csak a halmozottan púpozott fejalávalóim mellett és felváltva nézett rám és az ágyra.

– Hmm, én laposan alszom…

– Ja, azt nem is neked szántam.

– Megnyugodtam, mert ez a hegyomlás… Nem tudom mire vélni.

– Én így alszom.

– Hát majd megfigyelem hogyan, mert ilyet én még elképzelni sem tudok…

Való igaz. azzal az erővel maradhatnék a fotelben is, de a vízszint az mégiscsak vízszint, mégha időnként nagyobb is a szög, mint negyvenöt fok.

Nekem ez a bolondériám alvás terén, nem a kígyók; kaja terén meg újabban a gabonapehely, de orrvérzésig és boldog vagyok.

Ki tudja, lehet, hogy az a dinka bácsi a csörgőfarkúakkal még nálam is boldogabb?

 

 

Szavazni pedig ér 😉

l Képkivágás

… asszem belezúgtam egy skótba!

Lovestory-t vártok, és megkapjátok.

Az egész körülbelül két hete kezdődött. És már most tudom, hogy ez egy életre szól… Igen, én hiszek benne. Őbenne legalábbis. Két hét kevés? Lehet. De nem nekünk!

Véletlen találkozás volt. Semmi előre eltervezett, lefixált baromság, meg időpont egyeztetés, hogy ki mikor ér rá… De én épp ráértem…

Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból, túl voltam a reggelit, és ha már úgyis ment a tévé, gondoltam belenézek… Papa előtte az M1 csodás reggeli ökörségeit hallgatta, amitől én rendszerint frászt kapok, mert arra ébredek, hogy infláció meg euró és tüntetés és IMF. Fröcsögnek és anyáznak.

Nem egy leányálom…

Aztán a szokásos teám – a megszokott félliteres bögrémben – életre keltett és már láttam is és nem csak néztem. Első dolgom volt, hogy odahuppantam a fotelba a távirányítóért és egyet arrébb nyomtam. Bármit, csak ne ezt… Valami más baromság ment, de legalább nem politika. Éljen. A 26 fokos lakásban is hidegrázásom van attól a kaffogástól, amit ezek nyomnak.

Hmm, – gondoltam – ha már tévé, nézzünk valami értelmeset: tanuljunk! Na, itt nem kell hiú reményeket táplálni, nem a Discovery-re kapcsoltam, mint a férfiak… Bár megemelem a nemlétező kalapom a pasi előtt, aki inkább azt stíröli a jégkorong helyett 🙂

Én a Paprikát választottam.

9 óra volt, és A fickó F-fel ment.

“Na, ez a majom…” Így kezdtem… De a műsorkezdés is annyira tetszett, hogy maradtam:

Először még húztam a számat, de ez a fickó… Még akkor is, ha elküld a náthásba, egy a szó szoros értelmében profi… Nem az eszközein múlik (csak), holott eleinte én is a vállamat rángattam, hogy na persze, olyan éles késsel könnyű… Múlik rajta, de ugyanaz mint a biorépa… Attól te még főzhetsz ehetetlen lámaeledelt. Ő tud. És én odaragadtam. Lenyűgözött és elvarázsolt.

Nem kell elkezdeni röhögni, hogy micsoda ízlésem van, mert nem mint férfi nyom sokat. Bár azért van benne valami 😀 (Pont olyan, mint Horatio a CSI-ban… Nem tudom, honnan van felesége, de biztos nagyon jófej meg korrekt pasi…).

Főleg, mikor megláttam ahogy előjön belőle az igazi énje… Ő egy baszdmegolós, nagyképű, mocskos szájú, beképzelt seggfej – ránézésre, aki a tévében ugat a beosztottjainak arról, hogy mindent rosszul csinálnak.

quot+FUCK+OFF+quot+-+Gordon+_8895bec98fa8fbffcfde9eda9f5c16d3

Itt a tévedés. Ezidáig éttermei 16 Michelin-csillagot kaptak és ez azért nem rossz. Arról nem beszélve, hogy tényleg nagyon nagyon, de nagyon sokat tud. És ott a nagy pofája…  IMÁDOM! Simili similis gaudet.

A kemény csóka pedig többgyermekes családapa, aki kezeit tördelve igyekszik nem összetörni a kisfia és a malacaik közti barátságot…

Gordon-Ramsay-and-family-6373824

És ‘többségében’ lányai vannak, ami pedig főként csodálatot vált ki belőlem. Módosult tudatállapot, az biztos. Élvezet rájuk nézni, mikor magyaráz nekik… De leginkább mikor azt kérdi: na, hogy ízlik?

És látom, hogy fél, hogy a gyerek elhúzza majd a száját… De nem. Úgy eszik a kagylót, mint mi a barackot. Ínyencnek neveli őket, de azt is vigyázza, hogy ne higgyék, hogy a hús a tányéron a boltban terem. Ezért voltak a disznók, és a pulykák is. A felesége “legnagyobb” örömére… Ők etették, ők gondozták, aztán a tányéron landolt… Első perctől fogva tudták, hogy apu keményen elmetszi Nigella, meg Jamie meg a többi szárnyas torkát és nem is volt nyafogás. “Viszlát a sütőben!” És integettek nekik… Gyereknevelésben is profi, én azt mondom.

Focistának indult, (ez megmagyarázza a lenti képet) de jött egy sérülés. Hát igen, a Boreanaz sem lenne ma Booth ügynök, ha annak idején nem történik ugyanez. Hála a Magasságosnak!

david-beckham-440

Annyi a pici problémám vele, hogy ebben a műsorban kevés a tényleges főzés. Nem arról szól az egész, hogy ezt így, azt meg úgy kell csinálni, hanem inkább arról, hogy itt az étterem, itt a családom, ezt főzöm, és őt legyőzöm – mindből kapsz egy szeletet. Jó ez, csak szeretnék több rafinált fogást…

Négy évszak ízekben_Ramsay

Ezek a tippek biztos a könyveiben vannak… Utánakerestem azoknak is, és megtaláltam a Bibliámat, meg a célkitűzésemet:

3216

Erre azt mondják, hogy csúcsgasztro és ez már valami jót jelent… Ezt egyszer megszerzem és addig nem nyugszom, míg végig nem viszem. Ez nekem a Tomb Raider. Abban kudarcot vallok az első medvénél, mert ugrálok és visítok, mint az újévi malac, mert meg fogok haaaaaalni……de itt nincs mitől félnem.

Hacsak attól nem, hogy a Himalája középső harmadáról származó gombaféle kell alapösszetevőnek, amit újholdkor kell leszedni, pontban mikor a fülesbagoly elhuhogja magát az erdő legnagyobb fáján…

Mert néha így nézek a receptekre… Az ilyen klementin meg mascarpone meg gratinos dolgok már nem fognak ki rajtam, de félek, hogy egy darab krokodilt nem állnék neki feldolgozni. Mondjuk Gordon eme húsfélét elutasítja, szóval nem is kell annyira parázni… Mondja ezt a majréhercegnő. És chatkirálynő…

Szépen begyűjtöm a kiadott könyveit és nekiállok a szakácskodásom feltupírozásának… A magyar kaják jól mennek, már olaszt és mexikóit és kínait is csináltam, úgyhogy ide nekem a többi kihívást…

Szeretek főzni, de még jobban szeretem azt bámulni, hogy a fogyasztók tömik magukba, amit csináltam… Ez kell az egómnak és slussz.

Lazaság, profizmus és a szitokszó: Jamie Oliver… Meghallja és fintorog… Pedig a héten a Szerelmem eltűnt a képernyőről és helyette Jamie kavarászik nagyban… 15 perc alatt… Hát, nem mondom, hogy nem hat rám ő is…

olyan aranyos a kölyök képével, a nagy széles pasi ott sürög-forog… És minden második jelzője a rusztikus: ez így rusztikus, azt nem pucolom meg, mert rusztikusabb és a legszebb akkor lesz, ha egy kicsit rusztikus.

Ó, te szőke, sírba teszel! De mindenesetre tőle is tanulok… És ő nem pedzegeti Gordon ügyeit, szépen, lendületesen tolja a kagylós marhaságait le a torkunkon… Bár ne mindig halakat főznétek… tonhal,krokodil, meg homár meg kagyló meg az anyám tyúkja… Lécci, csirke! Kacsa! Meg röfimalac és szarvasmarha… Kacsa lesz karácsonyra, úgyhogy kéretik összekapni magatokat, fiúk, és dobni nekem valami mennyei receptet 🙂

A kedvencem az Jamie-nél, hogy hogyan osztja az észt: kedves nézők, önök nem mindnyájan tudnak szépen szeletelni, úgyhogy ehhez használják a robotgépet. Nagyszerű találmány! Mint egy nindzsa! És nem hámozom meg a fokhagymát, héjastul bele a nyomóba és át is jött a finom fokhagyma!

Édes szívem! Ha nekem olyan 50-es karjaim lesznek, mint neked, én is úgy csinálom. De én még a hámozottat is vonyítva nyomom át, mert nehéz…

A citromot a tenyerem felett nyomom ki, és a magok a kezemben maradnak… Ó, naná, hogy beleesett, tudtam én! – mondja, miközben én azon röhögök, hogy az ő lapát kezeiben nem marad meg a mag, hogy várja el tőlem? Pici mancsom van, mint egy mókusnak 😀

Persze mindettől függetlenül az ő receptjeit is levadászom! És kíváncsi leszek, hogy én is úgy fogok-e örülni magamnak, mint ő, mikor elkészül valamivel… Mert az kész. Ennek a pasinak húsz hiperszuper bombanő nem tudna olyan örömet okozni, mint ez okoz önmagának a kajakészítéssel. Az az önelégült fej, ahogy kóstolgat, meg ahogy ugrál a tányérnál, hogy kész van… mint egy bekokózott kenguru…

jamie oliver 3 120111

jamie oliver

A konyhájától meg sírni tudnék: 25425369

Múltkor kihúzta a háta mögött lévő fiókokat és telis tele volt kincsekkel… hogy ugye csinálhassunk marokkóit, meg kínait, meg afrikai kajákat is… Édes Jézuska, ilyen konyhát kérek…

JB4100.NS_.123.3

És még abban is hasonlít rám, hogy imádja a rácsnyomokat. Mármint nem a hátán, hanem a pirított cuccokon, lásd ciabatta, meg társai… azt hittem ez az én dilim, de nem. Néha még a kenyérrel is szórakozok, hogy a vajnyomok hogy állnak rajta… Csak recés késsel kenek, mert attól lesz csíkos 😀

Menjek süteménystylistnak? 😀

kep2992