Bloggerináim Gyöngye – Beszélgetés Ildikóval, a The World of Ildiko szerzőjével

Úgy érzem, van egy olyan tagja a blogger társadalmunknak, akit muszáj megmutatnom Nektek.

Bár nem csípi a megnevezést, hogy máshogy nevezhetnénk, mikor a számomra legérzelemgazdagabb olvasnivalót szolgáltatja köreinkben?! Bloggerina, kész passz. Méghozzá Ildikó.

Mikor a kérdések egy része készült és rájuk vártam a választ, Ő a fogorvosnál ült. Azt mondja soha nem félt tőle. Marha érdekes! Én velük dolgozom, körbevesznek és parázok, a Nagysasszony pedig megy hozzájuk… Ezért is imádom! Van bennünk pár nagyon közös vonás, és jó pár, ami ég és föld. Meg ezeregy, amit még nem fedeztünk fel.

Kértem, hadd tegyek fel pár kérdést, amit aztán megosztok az Olvasóimmal, Ő az övéivel, és belement. Íme, a beszélgetésünk – élvezzétek Ti is annyira, mint én élveztem, míg megszületett.

 

 Ha már társadalomról, meg írókról és olvasókról van szó, te milyen közösségi oldalakat használsz a blogodhoz illetve magánemberként?

Facebook-ot. Van egy magán profilom és a Blogomnak is van oldala. Ez utóbbi kedveltebb.

Kedvenc blogjaid? Mert köztudott, hogy mi is olvasunk, nem csak mesélünk… Mikor épp nem mesélünk, olvasunk, és lehet, hogy pont azért nem mesélünk, mert olvasunk. 

Kedvencet nem tudok igazán mondani, csak azokat, amelyeket a leggyakrabban olvasok jelenleg.

Mindegyiket másért szeretem. Van, amelyiket azért, ahogy ír a tulajdonosa, a szimplán felismert tehetségért, amit élvezek. Van, amelyiket azért, mert elvarázsol, ismeretlen világba kalauzol, inspirál; van, amelyiket pont azért kedvelem, mert könnyed, gondolkodásra késztet; van, amelyik pedig szinte mintha belőlem szólna, amelyikkel néhány sorban, vagy oldalakig hasonulni tudok. És ott van az információ éhségem is, ami a hírblogokhoz vezet reggelente.

Ezekből nem tudok kedvenccel szolgálni. Viszont itt vannak a legolvasottabb blogjaim: Nem hordod a cipőmet, Én vagyok, Tékasztorik, Csigaház blog, Útközben – on the way, Joyride, Lila füge, Fűszer és lélek, Falusi libák, Anami blog, Józsi bácsi gondolatai a világról, Átlátszó.

Ezek mellett meg olvasom a híreket reggelente három nyelven különböző (politikai nézetű) oldalakról.

Ja…egyet kihagytam.  A Suz’n Világát.

Ó, ez kedves Tőled. Bár tény hogy Te vagy az egyik leghűségesebb követőm, és van írás, amit Te látsz először, meg olyan is, amit csak Neked mutattam. Miről szól a tiéd?

Mi az, hogy miről szól? Nem olvasod?!?!

Hát ez a kérdés pont a Téged-engem-minket MÉG nem olvasó körnek szólt volna, mert még nem jutottunk el sajna olyan Tolkien-i magasságokba, hogy van, aki olvasta, van, aki fogja és van, aki most olvassa… De sebaj! Menjünk tovább! Aki tudni akarja, olvasson, a parancs megszületett!  😉

Mi miatt kezdtél bele és mikor?

Tavaly áprilisban indítottam, mert miért ne, mert volt rá időm és akartam egy lenyomatot. És ha teljesen őszinte akarok lenni, egy kicsit dacból is. Volt valaki ugyanis, aki azt vágta a fejemhez, hogy barmit írnék is le, arra senki nem lenne kíváncsi, senkit nem érdekelne, ráadásul nincs hozzá tehetségem sem, aki ezt állította valaha is, az biztos csak “valamit” akart a csinos pofimtól.

Az ilyeneket de meg tudnám ütni! És ha nem ezt a haddnemondjamSuznösen illetőt nem vesszük, milyenek általánosságban a visszajelzések? Vannak például trolljaid? Hogy kezeled az esetleges támadásokat, mint ezé a suttyóé? Mert ez a véleményem, csak nem maradt meg bennem.

A visszajelzések általában jók. Valahogy mindig meglepődöm rajtuk, főleg  a privát üzeneteken, ahol az emberek bizalmat adnak, esetleg kitárulkoznak egy-egy eseményről az életükben. Persze nagyon jól esik. Jó érzés, hogy van aki ‘meghallja’ amit üzenek, hozzám szól, véleményt ír. Így érzem teljesnek ezt a blogolás dolgot. Számomra nem csak rólam szól, nem naplót írok, akkor sem, ha vannak nagyon személyes megnyilvánulásaim, mégis nem  érne sokat, az olvasóim nélkül; azok nélkül, akik figyelnek.

Trolljaim??? Csak kettő volt. Tiltottam őket. Az egyik mindenáron szexuális vonzatú ajánlatokat akart tenni egy-egy bejegyzésem alatt, a másik pedig azt firtatta, mennyire nem tudok rendesen fogalmazni, de ezt eléggé udvariatlanul tette. Bunkó tahó volt, na. És igaza sem volt.  Egyébként volt, aki szólt elejtett hibákért, az irásmódban, és nem töröltem ki a hozzászólást, hogy hibátlannak tűnjek, inkabb megköszöntem, javítottam es tanultam belőle. Ami jogos, az jogos.

Ezzel csak egyet tudok érteni. Ki/mi inspirál?

A világ maga. Az emberek. Szinte mindenben latok valamit, ami inspirál. Ami nem inspirál, azt nem látom meg. Ugyanúgy inspirálhat egy híres személyiség, egy író vagy költő, ahogy egy utcán ülő, barázdás arcú, megfagyott tekintetű hontalan. Egy elszáradt virág vagy egy nyiladozó pipacs.

End-poverty-now-th-CE-B5-CF-81-C3-B8-E1-B9-BF-CE-B5r-CF-84y-29969356-450-281

Minden meg tud ihletni, de jó neked! Engem legtöbbször az ütődöttek. De mi van, ha mégis leáll a zenekar, tehát kifogysz az ihletből?

Húha… Én nem mondanám, hogy kifogynék az ihletből, pont a fenti válaszom miatt. Ilyen számomra nincs. Olyan van, hogy máshova terelem a figyelmemet. Hogy másra figyelek picit. Ilyenkor időt adok. Könnyeden, nem görcsölve, például, hogy uram isten, két napja nem írtam, nem posztoltam.  Na, bumm! Szeretek írni. Nem kell és nem kényszer. Csak jön. Általában elég gyakran.

Mi már űzzük az “ipart”, de van, aki még vakaródzik a témán. Ha valaki nekiállna blogolni, de vacillálna, mit tanácsolnál neki? Mi a legjobb tanács, amit te valaha kaptál?

Én nem kaptam tanácsokat,  azon kívül, hogy ne is próbálkozzak, mert nem tudok írni. Es igazából nem is szeretek tanácsokat osztogatni. A véleményem az, hogy senki ne kezdjen bele semmibe vacillálva. Bízz magadban. Vezess blogot, bármiről is szóljon lelkesen szeretettel a legjobb tudasod szerint. Fejleszd azt és magadat, hogy mindig jobb színvonalat hozhass, nem másokhoz, hanem magadhoz merve. Ne hasonulj es simulj bele mások stílusába, találd meg a magadét. Az eredetiség nagyon fontos.

De még mennyire! Nálam például így születnek a brokkolihiszti című fogalmazványok. Emlékszel-e az első “találkozásunkra” a virtuális térben?

Egy éve találtam rád, akkor kezdtelek el olvasni.  Beszélgető viszonyunk viszont jóval később alakult ki. Azt hiszem, valami csoportot dobtál össze, mert meguntad, a sok szemetet…  Mára már annyit ’beszélgettünk’, szinte naponta, hogy egyenesen imádom a személyiséged, ha nem vagy része a napnak, hiányzol.

Nem tudok erre mit mondani, vagyis írni. Én is pont ezt érzem Veled kapcsolatban. De most árulj el egy titkot magadról, amit eddig nem tudtak az olvasóid. Hadd legyen egy jó napjuk! A titkok, főleg a mocskos kis titkok, mozgatják a világot. Szerintem.

Nem tehetem, ha titok, az nem véletlen.

Ó, de cseles! Végül is, ezt vártam Tőled! Ez az Olaszország dolog hogy jött? Hogy kerültél oda? És mit szeretsz benne a legjobban?

Nem ő jött, én mentem.  Repülővel. Egyébként, jól fizető munka miatt, kalandvágyból, mert miért ne típusú felfogással kerültem ide. 10551928_797231103633913_255264650_nAmit leginkább szeretek az az ország szépsége és sokoldalúsága, a kultúrája, művészete és történelme, amely átsejtetik mindenből. A büszkeség és összetartás, az emberek szeretete, ami leginkább délen jellemző, elvarázsol. Szeretem, hogy az olaszok nem a múlt miatt sírnak, nem a múltban ért veszteségek árnyékából siránkoznak,hanem a napnak élnek, a percnek, vidámságra és mosolyra törekednek. Élnek. Megpróbáljak komolyan a legjobbat kihozni a pillanatból.

Az olaszok szeretik jól érezni magukat, és ez meglátszik mindenben amit csinálnak. Egyébként nagy csibészek. Az olasz konyhába pedig szerelmes vagyok. Azaz mediterránba.Imádok főzni és tudok is! Imádom a hatalmas és hangos ebédeket, a jó borokkal és barátokkal olasz módra.

Ezt feltétlen össze kell hoznunk, afféle olasz-magyar virtusban! Aki pedig kedvet kapott ezek után Ildikó blogjához, itt megtalálja!

Ennyi volt a mi kis külvilágnak szánt csevejünk, de nem mondom, hogy ez volt az utolsó! Ildivel és másokkal, lesz itt még termés, interjú témakörben is! 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

 

 

1012

Reklámok

Az önként vállalt pletykagerjesztésről – Hogyan kezdjünk blogolni?

A múltkor már megosztottam Veletek, hogy segítettem egy barátomnak blogot indítani, és alig telt el pár hét, jött egy újabb felkérés. Hogy segítsek.

Nem tudom elmondani, mennyire örülök, hiszen ez minimum azt jelenti, hogy külső szemlélők szerint is értek hozzá. Szuper!

blogging_tips

Mostanában belekezdtem egy könyvbe, amely meglehetősen gyakorlatias és egyben szórakoztató is ahhoz, hogy az ember lánya végigolvassa és hasznosíthassa is a benne foglaltakat. Ez a kötet nem más, mint a  Tris Hussey: Blogok kezdőknek és profiknak. Részben ebből merítve, részben a saját tapasztalataimra épülve fogok most az irkálásról beszélni.

A mai nappal indítottam útjára a második blogomat, amelyen úgy szeptember óra dolgozom, de egyéb elfoglaltságaim miatt nem jutott időm rá, és hogy őszinte legyek, soha nem nézett úgy ki, mint azt én, egoista és maximalista oroszlán azt elvártam volna…

De az új oldal már várja a látogatókat, én pedig elmondok mindent, amit a kezdetekről tudni érdemes.

A legelső feladatunk az, hogy eldöntsük, miről akarunk írni. Azért mondom az írást, mert egyrészt a kérés is egy személyes napló felépítéséről szólt, másrészt én magam is abban úszom évek ideje. A képekre fókuszáló beauty-, és fotóblogok messzebb állnak tőlem – még.

Tehát kitaláljuk, hogy miről akarunk írni (mindennapok, utazások, konyhai tevékenységünk, baráti összejövetelek, hobbi, akármi), majd kiokoskodunk egy ötletes címet. Ha 1000%-ig meg vagyunk róla győződve, hogy abban a témában fogunk működni, mutathat a weboldal címe a témára (www.suziekonyhaja.wordpress.com pl :P) de inkább a semleges és egyben egyedi címet javasolnám. Azt alaposan vizsgáljuk meg a regisztrálás előtt, hogy a cím ékezetek nélkül nem-e ad ki valamiféle blődséget (Pen Island – http://www.penisland.com). Kerüljük el a ikizést, később úgyis megjelennek a trollok és viaskodhatunk velük minden leírt szavunk felett.

Tehát megvan a téma és a név, jöhet a regisztráció a http://www.wordpress.com oldalon:

1

 

Itt következik majd egy rövid űrlap, ahol oldalcímet és felhasználónevet, valamint jelszót kell megadnunk.  Ha előre kiokoskodtunk ezeket, félperc alatt léphetünk tovább, a create blog gombra kattintva.

Ezután jöhetnek a nyelvi beállítások, a külsőségek megalkotása. Semmi pánik, több száz ingyenes és kész sablon áll rendelkezésre, csak győzzünk választani! Az apróságok után bele is kezdhetünk az első posztba, ahogy arra eddig vártunk.

Ezek a technikai dolgok, amik mit sem érnek, ha nem tudunk írni, mert épp nincs miről, vagy csak nem rendelkezünk az íráshoz szükséges alapvető készségekkel (helyesírás, fogalmazótehetség és társaik). Sajnos ezek ellenére is jópáran hősködnek a neten, de mivel mindenkié, befogom. Erről amúgy egyszer már írtam.

Javaslom, hogy az első automatikusan kreált bejegyzést töröljük a fenébe, és írjuk meg saját szavainkkal, hogy miért is vagyunk ott, ahol. Van a blognak egy névjegy oldala is, erősen tanácsos kitölteni, hiszen aki blogot olvas, kíváncsi annak alkotójára is. Írhatunk álnéven és felvállalt személyiségként is, erről mindig a témánk dönt.

Nincs recept arra, hogy mikor és mennyit kell írni, hiszen eleinte lehet, hogy senki nem fog a blogunkra bukkanni, hiszen még nem értünk a keresőoptimalizáshoz, és a kisebb trükkökhöz sem, és arról sem hallottunk még, hogy hol keressünk blogger társakat. Amúgy itt!

Mi döntjük el, hogy heti egyszer, naponta vagy épp havonta kétszer jelentkezünk, és arról is, hogy mennyit írunk.

Megírva a posztokat szúrhatunk be képet, videót; feltehetjük a fészbukra, a google+ -ra, a twitterre és jóformán bárhová, ha azt szeretnénk, hogy az emberek hamarabb bukkanjanak ránk. Ha ezt úgy szeretnénk elérni, hogy az ismerőseinket kizárjuk, csináljunk egy facebook profilt a blogger énünknek, és posztolgassunk onnan. Persze, ha feltöltjük hozzá a valós fotónkat, máris ugrott az inkognitó, így csak ésszel 🙂 Ha egy bizonyos témában írunk, mint a kutyatartás, a pilates, a virágkötés vagy épp a repülés iránti megszállotság; keressünk fórumokat és csoportokat, akikkel megoszthatjuk a művünket. Nem fognak rögtön százasával toporogni a rajongók, de a megfelelő kitartással nőni fog a számuk.

És amint lesznek olvasók, lesznek kommentek is, meg lájkok, de ehhez türelmesnek kell lenni. Általában az első hónap csendben telik, de az biztos, hogy az első hozzászólás kárpótolni fog bennünket a várakozásért. Ha esetleg a hozzászólás negatív hangvételű lenne, ne keseredjünk el: belebotlottunk egy trollba, és ő épp azt várja, hogy leálljunk vitázni vele. De ne! Ha nem eteted, éhenhal és elkullog. Nekem csak egy áltrollom van szerencsére: ő úgy csinál, mintha kötözködne, de közben motivál és ösztönöz a még jobbra és morog, ha nem írok! Ilyenekből sokat kívánok Nektek is!

A legelső tanácsaim ezek lennének, bízom benne, hogy a kezdőlökést megadtam!

Jó alkotást, sok lájkot kíván,

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

 

Ui.: Mindig lesznek kárörvendők, és rosszakarók meg irigyek, de nekik csak ennyit üzenünk:

Márai után szabadon – A magyar írásos közösségek fájdalmasan gyatra helyzetéről

Töredelmesen be kell vallanom, mostanában nem akar összejönni ez az írós dolog. Egyik oka, hogy amikor úgy istentelenül elönt a kreativitás és a szárnyaló múzsa, akkor richtig, hogy valami írásra alkalmatlan helyen vagyok. A suliban növesztem a seggem, a kórházban futkosok a D és az E épület között levett vérekkel a kezemben, az edzéseken fotózom vagy az ágyban hempergek és marhára nincs kedvem kihúzni a hátsóm a meleg takaróm alól.

Hát igen. Ha meg épp ideülök, hogy, na most akkor megváltom a világot és olyat írok, hogy holnap az összes magyar írott média az ajtómat fogja verni kezükben egy-egy szerződéssel – tuti úgy állok fel, hogy becsukom még a laptopot is, nemhogy a wordpresset.

Ilyenkor aztán tudnék ütni gépet, magamat, mást vagy épp akármit, hogy miért ilyen bonyolult ez az egész – aztán rájövök a saját tanácsom igazságára.

Nem szabad görcsösen akarni. Se a szerelmet, se a pénzt, se a gyereket, se az írást. Múltkor például megfontolt marketing célzattal betámadtam a fészbukkot és elementáris erővel kezdtem bekunyerálni magam blogos közösségekbe.

Mi lett a vége? Sikítófrász.

Amiről én azt hittem, írótársak gyülekezete – hiszen bloggerek és blogírók néven futnak – kiderült, hogy íráskényszerrel, ám írástudással meg nem áldott minimacák gyűjtőtelepe. Lovesztorik és rajongói eszmefuttatások olyan helyesírással, hogy félő volt, hogy pár bejegyzés után önként kiugrom az ablakon.

Amúgy is herótom van a silány írásmódtól, de az, hogy valaki az írásos kutyulmányait még mutogatja is, hát édes Istenem…

girl-writing

One direction-ös marhaságok, középkori vámpírmese és hasonló szösszenetek, amelyekbe beleolvasni se mertem. Mikor valaki úgy rak ki valamit, hogy komizzatok plz, menten megüt a guta. Az ilyenekre tudnék “komizni”, de olyat hogy egy önkritikával megáldott egyén még az ürgelukba is elbújna szégyenében… Persze, hibákból tanul az ember, de miért jó az, hogy leégetem magam, aztán meg hőbörgök a kiosztásokon, miszerint ezt nem kéne mutogatni, legalább addig, míg az ember azt meg nem tanulja, hogy két lábon áll és nem félen (ál), hogy két melle van és nem csak mele, és hogy jó esetben a váll is kétoldali dolog, hacsak a mellkasunk nem vált kétté (vál).

Mikor a picit okultabb és mégsem okkultabb népség megjegyzést tesz, jön a bazmegolás, de szigorúan zé-vel, mert még a szótőt sem ismeri fel a kis drága – de ezt hadd ne kelljen részleteznem. Vannak a mágikus szavak, a kell és a kel, a mind és a mint amikről egyszerűen lövésük nincs. Olyan, hogy egyelőre és egyenlőre? Hát az science fiction!

Fogtam hát a sátorfámat és olyan messze vonultam ezektől a közösségektől, hogy még véletlenül se botoljak beléjük.

Hiányzik nekem egy gutaütés? Válaszom egyértelmű nem.

És mielőtt bárki nekem esne dárdával vagy egy fél téglával, nyugodtan kijelentem, hogy van kivétel. Igenis vannak olyanok, akik zsenge koruk ellenére szépen írnak helyesen vagy már megtanultak – de nem tehetek róla, hogy nekem ez egyszerűen nem megy le a torkomon…

Túl sok fa és egy szem fejsze…

Még nem is ütött éjfélt az óra, egész pontosan az internetes rádió szpíkerje még nem jutott el a három-kettő-egyig, mikor nekem már azon kattogott az agyam, hogy mit kéne idén mást vagy másként vagy máskor csinálni…

Az tuti biztos volt, hogy le akarom tenni a mentőápolói szakvizsgámat, még ha jelen pillanatban ez a rémálmaim netovábbja is. Mármint nem a sikeres vizsga, hanem épp a bukta. Soha nem buktam meg efféle vizsgán, így nem is szándékozom a 2014-es évet ezzel koronázni. Tehát tetszenek vagy sem az atóniás vérzés és társai kifejezések; neki kell ülnöm és tanulnom kell. Eldöntöttem, hogy naponta egy órát minimum rászánok a dologra, és szépen elkezdem kidolgozni a témaköröket. S igaz ugyan, hogy ezt rég csinálni kéne az oktatónk szerint, aki azt mondta, hogy ott a könyv, csak tanulnunk kell – én meg erre annyit tudok mondani, hogy nem levelezőre járok és bizony ahhoz, hogy három év anyagát egy alatt sajátítsam el nyolcórás gyakszák és fizikai terhelés mellett; kéne némi nem ű segítség. Arról nem beszélve, hogy a Crohnom és a minimális vasszintem sem fokozza az elmém ruganyosságát…

main_image

Ha már Crohn, attól sem ártana megszabadulni… Engem nem különösebben érdekel, hogy pszichoterápia, jóga vagy épp infúzió kergeti el a pocakgebaszt, de tutti, hogy nincs igényem rá. Itt állok az új kezelés küszöbén, lévén, hogy a régibe majdnem sikeresen belemurdáltam; és azon kattogok, hogy képes leszek-e magamba szúrni a tűt, vagy sétálhatok be kéthetente a kedvenc nővéreimhez egy kis böködésre…

Nagyon, de nagyon kezd igényem lenni a mozgásra, de jelen vasértékkel arról is le vagyok kapcsolva. Egész pontosan szabad, de ha nekiállok futkozni vagy ugrabugrálni, illetve kicsit megemelkedik a pulzusom, félő, hogy a szívem unja meg a játékot. Bele sem merek gondolni, hogy ilyen logika alapján, még mitől tilthatnának el 😀

zumbabanner-1

Zsongani akarok itt is, írni és írni és írni… Indulni szeretnék a Bloggerina 2014-en. És nyerni sem lenne rossz!

Adminisztrátor lettem az új Aikidós oldalon is, oda is írogatok és a legújabb terv az, hogy elolvasom a Drágámnak beszerzett aikídós, szamurájos, harctechnikás és önvédelmes könyveit, majd azokról is írom a kritikákat és az ajánlókat…

http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/366/TN6_B891226.JPG

A polcon ott sorakoznak az újabbnál-újabb kötetek, és azokhoz sincs időm nekifogni. Egyedül Tominak nem bírtam ellenállni… De nem is csoda:

Cirka öt percig tett-vett, matatott, pakolt, rendezkedett az asztalon, amin nem volt semmi. Halálosan komoly, elmélyült ábrázattal igazgatta a semmit. Aztán egyszer csak kész lett, és visszafeküdt aludni. […] 
Reggel kérdeztem Marcit, mi volt ez? Teljes természetességgel felelte: ne mondjam el senkinek, de gátat kellett építenie a kis krokodiloknak, nehogy elvigye őket az ár. 
Öt percig röhögtünk. 
Öt percig röhögött a csapat is a reggelinél, amikor elmeséltem. Marci is velünk nevetett, pontosan tudta, hogy el fogom mondani.

854624_5

Hetek óta zajlik az én másodblogom pisztergálása, mely még azért nem készült el, mert egyszerűen nincs időm és szuflám többre… De, jövök! Csinálni fogok mindent, amit itt leírtam és attól tartok, még többet is.

Velem lesztek?