Könyvmolyok és egyéb papírfaló élőlények!

Ezt a kvízsort a moly.hu oldalon kaptam. Egész jó vagyok elsőre, de ha lesz egy kevés időm, nekiugrok igaziból. Tollastul, papírostul 🙂

Nektek, mi a véleményetek?

 

A Moly-születésnapon 5 fős csapatok játszottak. Okosabb vagy, mint a két nyertes csapat? Ők 45-45 pontot értek el.
Vegyél elő papírt és ceruzát. Kútfőből hány kérdésre tudsz válaszolni? (A verseny önbevallós, segítséget használni – nyilván – nem ér.)

Nő vagy férfi?
1. George Sand
2. Georges Simenon
3. George Eliot
4. Jo Nesbø
5. Harper Lee
6. Arundhati Roy
7. Evelyn Waugh

Kinek az álneve(i)?
8. Csokonai Lili
9. Émile Ajar
10. Spiegelmann Laura
11. Robert Galbraith
12. Dan Kavanagh
13. Mary Westmacott
14. Angela Mancini és Hombre Jimenes
15. Richard Bachmann
16. J. D. Robb
17. Isak Dinesen
18. Nat Roid
19. Szív Ernő
20. Göre Gábor
21. Nigel Forest
22. Acton Bell
23. Currer Bell
24. Ellis Bell
25. Silence Dogood
26. Vernon Sullivan
27. Brynjolf Bjarme
28. Doctor A és Paul French

Melyik művek első mondatai ezek?
29. Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet
30. Tulajdonképpen ismeritek ti Tó-Bühlt? 
31. Az egész úgy indult, mint egy normális péntek, a félév utolsó napján
32. Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a szomorúság.
33. Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna. 
34. Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?
35. Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít.
36. Hálóingben nem lehet iskolába menni. 
37. A karnevál szelével érkeztünk. 
38. Felébredek, hideg mellettem az ágy. 
39. Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. 
40. Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. 
41. A változás, ami életében bekövetkezett, annyi mindentől megfosztotta, mintha bomba pusztított volna az otthonában. 
42. Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.
43. – Uram! A késemért jöttem!
44. Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?
45. Ez annak az öt esztendőnek a története, amit én meg a családom Korfu szigetén, Görögországban töltöttünk.
46. Éreztem, hogy mindenki engem néz, de ezt megszoktam már. 
47. Volt egyszer egy fiatalember, aki Szíve Vágyát áhította elnyerni. 
48. Ott vannak kinn.

Anagrammák (szerző és könyvcím)
49. Pintér Alma nyelte -e?
50. homo mail medence
51. acsai aknász lovon null tisztet
52. agilis ahol arra enne jutni menza

Kinek a regényében szerepel?
53. Kazohinia
54. Esthajnal-dombok
55. Ellesméra
56. Ankh-Morpork
57. Hajnal-bolygó
58. Faremido
59. Magrathea
60. Barsoom
61. Falva falva
62. Westeros

A megoldások ide kattintva elérhetők.

Reklámok

Egy benzinpingvin álmai

Halált megvető bátorsággal jelenthetem ki, a fenti kijelentés cseppet sem túlzás – sőt, ez hétről hétre be is igazolódik.

Elképzelhető, hogy előző életemben utazó nagykövet voltam, esetleg költöző madár, netalántán dögös stewardess, de az is előferdülhet, hogy szimplán kenyai homokboa, amely lehetőség csak azért is kényes, mert egyrészt irtózom a csúszó-mászóktól (illetve mindentől, aminek kettőnél kevesebb vagy négynél több lába van…), másrészt fogalmam sincs, hogy hogy kerülne ez a lehetőség párhuzamba az utazásmániás énemmel.

Bár úgy érzem, hiba is tudnék miértet, akkor is maradnék kényszeres jövő-menő, legfeljebb a kritikákkal szemben feltartott mutató (esetleg középső) ujjal védekezhetnék, hiszen ez csupán genetikai ártalom… De élvezem!

És így vagy pont ezért a tizenegyedikei hétvégén, elutaztunk wellnesselni, méghozzá a világ túlsó végére, pöccre pontosan Kiskunmajsára. Nem is annyira a lapos vidék, meg a gyógyvíz, illetőleg a szauna, hanem a táplálék volt az, ami az idegeimre hatott. Két nap múltán a kaja okozta eufória odáig fokozódott, hogy felmerült bennem a szakács elrablása és hazacipelése. Jó dolog lehet ilyenkor David Beckhamnek lenni: Ő tuti kicsapta volna a brifkót az asztalra, és felajánlotta volna az adottkori fizetés tízszeresét az “átigazolásért”…

Mivel azonban nem vagyok manchesteri futballisten, de még a neje sem, kornyadozva vettem tudomásul, hogy a szakács marad a helyén, én meg pár óra múltán húzhatok haza és ehetem, amit főzök. Hááát, Fuck.

calme-toi-rihanna

Én szeretek enni. finomat enni meg depláne. De azt a helyzetet, mikor vonyítok, mert nem tudok dönteni a és b között és végül cét választom, miközben biztosítom róla az asztaltársaságomat, hogy holnap dét fogom kérni, amiből másnapra e lesz – hmmm, érdekes.

Jól főzök, ezt már állíthatom nagyképűség nélkül – kaptam elég visszajelzést… Kényes vagyok a jó kajára, ezért pölö levest alig eszek meg valahol. Majsán megettem. Azt a bizonyos majsai legényfogót, ami engem is megfogott nemlegény lévén is. Meg a többi kaja, anyááám….

615285_655005547856470_2137758883_o

Az a bizonyos nyammnyammm-leves, amiről hónapok óta hallgatom az ódát – tényleg zseniális!

1399337_655005484523143_435342916_o

Az első vacsorám ott, az ananászos csirkemell rizzsel – utána gondoltam bele, hogy ezzel elkönyvelnek valami hibbant szőke fitneszlibának… Később tettem róla, hogy megváltozzon a véleményük 😀

793759_655005271189831_768902237_o

1262913_655003421190016_982273812_o

Utolsó vacsoránk – félő volt, hogy tényleg az utolsó lesz: nem bírtunk mozdulni sem, desszertet pedig senki nem kívánt…

1398764_655005417856483_40523483_o

Velővel töltött karaj rántva – nullszakalóriás falatka…

1277037_655005351189823_1356310139_o

1294499_655005224523169_917028678_o

Tudom, tudom, a képsorokat látva páran a megdöglésemért fohászkodtok, illetve hallom a “remélem sírva hányod ki” mantrákat; de higgyétek el, ez nem móka volt. Első este már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ez nem nyaralás, hanem kiképzés, túlélő túra, de legfőképpen gyilkossági kísérlet. Itthon ugyanis egy hét alatt nem eszünk ennyit, mint ott egy este, és hát gyomra még karácsonykor is csak egy van az embernek, nemhogy évközben, tehát adtunk a dolognak rendesen!

Mindenesetre a családi fokmérő innen kezdve a majsai: azóta pár kaja már elbukott a versenyen, de alássan jelentem, nem az enyémek…!

Benzintyúk mivoltomtól kicsit elkanyarodtunk ugyan, de a csapásvonal jó, mert Majsával kapcsolatban is voltam ijesztgetve, hogy de az messze van, ám… Nekem olyan, hogy messze, NINCS!

Pest nekem csak két és fél óra, Fehérvárt már egyenesen lefitymállom, ha utazási idő tekintetében nézzük, és ha azt mondjátok három óra autópályán, én visítok örömömben és remélem, hogy nem a sztárdán megyünk, hanem szépen ötvennel, lakott területen keresztül…

Mikor erre az ominózus hétvégére készültünk, fél négykor keltünk. Kussban voltam, halkan örömködtem, és nagy bátran kiírtam fűrészbakra, hogy ha utazunk, én úgyse alszom, mert nem érdekel a fáradtság. Nem is érdekelt. Fülest benyomtam, és élveztem a bámészkodást kifelé az ablakon.

Névtelen

Nem is volt ezzel különösebb probléma, míg Pesten át nem szálltunk az autóba, ahol a finom motorzúgás és a száguldás megtette a hatását: elszundítottam.

Hát, semmit sem bántam még ennyire: onnan, hogy megérkeztünk Majsára, ki lettem nevezve kerozinhörcsögnek meg benzinpingvinnek, hogy nekem csak a szám jár, meg fészbukhuszárkodom, és lám-lám, hogy bealudt a kómabéka…

Ezt hallgatom azóta is, de nem érdekel. Imádok aludni, meg utazni és, és az is megeshetik, hogy utazás közben alszom, de álomkórságom miatt az is megtörténhet, hogy alvás közben egyszer elutazok Kenyába – nem direkt, csak úgy merő szerencséből.

S mivel ilyen kilométer-megszállott vagyok, úgy döntöttem, írok egy bakancslistát ide, hogy motiváljam magam a további mocorgásra, meg esetleg felfedezzek pár új alvási opciót 😀

Attól tartok, a listán nem sok logikai vonást lehet majd megfigyelni, de azért igyekszem az épelméjűség határait nem átlépni. Néhányat talán már említettem is, ezúton azonban igyekszem teljessé tenni a képet.

Legfrissebb és valószínűleg legkönnyebben kivitelezhető terv az állatkert. Első körben Veszprémben. Itt lakunk, tehát nem nagy wasistdas, még utazni kell, sétálni meg kb heti szinten sétálunk el mellette, mikor kicaplatunk a Gulya-dombra, szabadtéri aikido-edzés céljából (fiúk), illetve fotózás és olvasás (én).

Veszprem-viadukt-varbol-balatontipp-hu

A következő téma még mindig állatos, de csöppet messzebbi: a Schönbrunn csodája… Voltam már kint Bécsben anno, a Kastélyt meg is néztük, de abban nem sok köszönet volt: egyrészt szervezett út lévén úgy futottunk végig mindenen, mintha a császári hadak kergettek volna bennünket, nem lehetett lassan bámészkodni, vásárolgatni, elkeveredni, de még pisilni sem. Az állatkertből meg annyit láttunk, hogy van olyan jegyopció is, hogy benne foglaltatik a Zoo.

tiergarten-schonbrunn

Schloß_Schönbrunn

680319_497545946935765_2142439963_o

Ez a kép anno Mamáékról készült odakint, és nekem is kell ilyen fotó. Tény, hogy kint voltunk, tény, hogy eszközünk is volt hozzá, de lányos zavarunkban még arról is elfeledkeztünk, hogy megörökítsük a pillanatot. Azaz, pardon, megörökítettük, de olyan elfuserált módon, hogy gyors szemrevételezés után azonnal a végleges törlés mellett határoztunk, így ezt mindenképp pótolnom kell.

adventi utazas_becs

Ha pedig már Bécs, akkor Karácsonykor is ki kell menni, mert van már egy bögrém kintről, de még kell ezer millió, meg egy zsák pénz, natürlich.

Állatvonalon mozgolódva a következő terv a lovaglás. Tudom, tudom, hogy tériszonyom van. De akkor is. Oda, a ló hátára, felmennék. Meg egyszer már voltam is. Egyesek azt sem értik, hogy motorra hogy ülök fel, de simán! Imádom!

A lovaglással kapcsolatosan mindig arról győzködöm magam, hogy a kis töpörödött ugrifülesek sem félnek, én miért tenném? Jah, a kis nyomik a korin és a görkorin se félnek, én meg majd meghalok a “magasságától”. Eskü, néha a magassarkú bokacsizmámon is elkap a gyomorideg, holott csomó úticél magas. Sőt!

cqs1284888371i

Mekikóváros, a Függetlenség angyala (Ángel de la Independencia). Kicsit magas. NEM ÉRDEKEL!

Paris-Eiffel-Tower-Pictures-HD-Wallpaper-1080x675

Ady és az őszi Párizs a gimiben érettségire már a fülemen jött ki – tudni akarom, miért kell annyira meggebedni érte. Na, üsse kavics, megelégszem a tavasszal is!

Tizenévekig tanultam angolt, bár németet akartam – ennek vége az lett, hogy a németet megutáltam, az angolt meg imádom, meg mindent vele együtt! A hülye briteket, az angol reggelit, Angliát, az angol focit és még a nyelvüket is… Fel akarom turbózni az angolomat, meg a németemet is, ráadásképp spanyolul is szeretnék tudni karattyolni – szeretném, ha az ötnyelvű képes szótáramban nem létezne számomra ismeretlen szó. Jól érzem, hogy ez kicsit impossibble?

bk029763nagy

Ha már felemlegettem az angolokat, van ott pár alak, akikhez jó lenne, ha valaha szerencsém lehetne…

3qtl40

A szakácsok gyöngye, Gordon Ramsay… Megveszek a tudásáért, meg nem különben falnak megyek a stílusától is. Játssza a tirpákot, de közben igenis jófej és udvarias hapsi. Étterme, mint égen a csillag, egy útba eshetne nekem is, igazán.

Nagy puszipajtása a másik brit, bé, mint brit, bé, mint Beckham!

article-2325563-19ACC74E000005DC-115_634x457

Ilyen pillanatokról valószínűleg álmodnom sem szabad, hiszen köztudott, hogy Ferguson és David viszonya már egyáltalán nem baráti, de külön, külön talán láthatnám őket…

Soccer - Alex Ferguson Filer

Mindig imádtam a Manchester United meccseit, de főként a Mester kirohanásait. Ez az, amit már a tévében sincs sanszom nézni, hiszen a Sir visszavonult és unatkozik ahelyett, hogy betonkeménnyé kérődzené a rágót a szájában. Egy esetleges angliai út során Manchester tuti nem maradna ki, ha pedig oda eljutok, kimegyek és megnézem az Álmok Színházát, az Old Traffordot…

theatre_of_dreams_tour_by_digitaltog-d2zvcpj

Angliához még egy vágyam kapcsolódik, méghozzá a kis fantáziavilág, a Harry Potter filmek helyszíneinek felkeresése. Ezekhez külön túrát is szerveznek, gondolom nem aprópénzért – de ha már lúd, lenne kövér.

GreatHall1

Mondhat akárki akármit,engem levett a lábamról az a sok szemfényvesztés, amit a stúdiókban összekalapáltak a varázslók sztorijához és a mai napig szívesen ámulok a mozgó lépcsőkön, illetve a varázslósakk csodáin, de ami totál kikészít, az Roxmorts télen…

Van egy másik hely is, ahová a filmes élmények miatt szeretnék eljutni. Sőt, kettő. Az egyik a tudomhogyhipernyáldemégmindigimádom Pearl Harbor. Nem tudom megunni, újra és újra előveszem és végignézem és még mindig bőgök rajta. Papa ezen csak nevet, hogy mekkora butaság, mikor színészek és holnap már feltámadnak egy másik szerep kedvéért, de nem fér a buksimba, hogy minek úgy filmet nézni, ha nem kerülsz a hatása alá. Ha félni kell, én félek; ha ríni meg rívok. pearu Rafe-Evelyn-rafe-and-evelyn-33051625-1984-1323

Szeretném a naplementét repülőből látni. Ha mindez Pearl Harbor-nál esne meg, az már maga lenne a csoda…

A másik film, azaz inkább sorozat, az, ami a pasikat kiakasztja, a csajok vagy imádják vagy utálják – középút nincs, és bemutatott pár későbbi problémát:

satc-apartment

Ismerős? Nem?

És így?

Carrie-and-Big-carrie-bradshaw-12926876-2218-1500

Szex és New York, bizony. Azok a zsúfolt utcák, az a tömeg, lehet, hogy pár óra után már hazavágynék, de ki muszáj kipróbálni…

new_york_image

Álomcélok még helyileg Róma és az Neuschwansteini kastély… Emlékeztek még a Budapest utálatomra? Ez átcsapott időközben szerelemmé. Egyszerűen belezúgtam Pestbe, meg Budába, meg úgy az egész büdös, zajos fővárosba.

Akárhányszor elindulunk Galgahévízre, tátott szájjal bámulok kifelé az ablakon, és vágyódom a Margitszigetre, a Parlament elé, és folyton folyvást azt kérdem: “látta-e már Budapestet éjjel?”.

Nagyon valószínűnek tartom, hogy a nagy Pest-lamúromban vastagon benne vannak a szentimentális zenék a városról, amik olyan képet festenek róla, ami azért nem mindennapos látvány és nemis elsődleges asszociációs vonal…

Operett szeretteti meg velem, és cserébe elmegyek az Operettszínházba. Látni akarom Dolhai Attilát, Homonnay Zsoltot és Polyák Lillát… A Rómeó és Júliát… Meg Budapestet éjjel és nappal…

Megtanulni kötni, tengerparton kutyázni, MKB meccsre járni, és annyi, de annyi minden van még… A legeslegfontosabb és az elsődleges álom viszont a csodálatos család…

7ea637e5e37e4f79ded029f891a57a7d 2cc5c70fc862cde9772c3bde197e9908

Ez az az álom, amely ha valóra válik, talán a többiről le is mondok…

Ízek, imák,… a francba, jogvédett!

Na persze, nekem már megint mikor jutott eszembe a következő poszt témája? Mikor jutottak eszembe a legjobb szófordulatok?

Hát naná, hogy a kádban csatak vizesen. Jó, a többségnek egyértelmű, hogy hogy a kádban az ember vizes, de vannak illuminált állapotú egyének illetve agresszív feleségek, akik éjszakára száműzik a hitvest a fürdőbe. És nem, nem olyan vagyok. Vagyis voltam egykor.

“Van egy ország, bizonyos Passzív Agresszívia. Na, ott, én vagyok a királynő.”

Tehát fetrengek a vízben – ami persze elég erős kifejezés, hiszen néha még feszengek is, amiatt, hogy 20 éve simán elvesztem benne, most meg kitöltöm – és csak úgy bamm! Bammm! Bammmmm! Jönnek az ötletek. Brainstorming. Hmm, gyakrabban kéne fürödnöm. Mármint e célból. Amúgy szoktam tisztálkodni, nem kell a rizsa. Csak kéne valami tuti módszer, hogy hogyan jegyezzem fel vízmentesen a hülyeségeimet.

Mother_of_Pearl_Bathtub_CubeMe1

Tehát aki azt szeretné, hogy a könyv mihamarabb megszülessen, dobjon meg egy ilyen káddal. Meg egy fürdővel, ahová elfér 😉 De véletlenül sem szószerint, mert akkor a frappánsan vicces és néha sírnivaló kis szösszeneteim a word-doksik mappában végzik és nem valamely könyvkiadónál, márpedig akkor én feltámadok és kinyírom az illetőt. Vagy kísérteni fogom. Vagy mittudomén. Úgyhogy csak ésszel.

Épp nyúltam a szkeptikusan megvásárolt levendulás samponomért, amiről olyan véleményeket olvastam, hogy rém büdös, meg olyan, mint egy molyirtó, meg, hogy kuka; de csakazértis kisasszony ezt nagyon tudatosan meg kellett, hogy kaparintsa. A balzsamot egy korábbi alkalommal levadásztam, de akkor a sampon pont kifogyott az üzletben. Mindenki azt vette. Mert reklámozzák. A hülyééék…

Na jó, én is azért vettem. Meg mert levendulás – de sosem szerzek róla tudomást, ha a hétfő esti  NCIS közben nem nyomják az arcomba.

Rákentem a fejemre, és valóban az volt. Tudom, hogy ez egy meglehetősen megosztó illatkategória, mert van, aki csípőből hány tőle, más imádja, egyesek pedig szaglászás nélkül a büdös molyirtóra asszociálva vetik meg. Ezek szerintem ruhazabáló lepkeként reinkarnálódtak korábban.

Én nem. Megvettem és kentem. Mármint a fejemre és nem a gardróbra. Selymes  volt a habja, ellentétben a kábé mikrodermabráziót végző H&S samponnal, amitől úgy érzem balzsamozásig a hajamat, mintha köszörűvel estem volna neki selymességet ígérő kemikália helyett.

Erre a barátnőm beszélt rá, aki szerint isteni, “mert olyan, mintha az agyadat átfújta volna a szél” és vegyem csak meg. Megvettem. A citromos viszont sokkal jobb. Na persze a pórustisztító hatását valóban érzem, mert mikor ráfolyik a képemre, érzem, hogy a bőröm lélegzik, ami alapjában véve jó lenne, ha egy flakon arctisztítóról beszélnénk. De nem. Ez SAMPON!

A hajam ne nyíljon ki meg meg, hanem simuljanak a mocskos kis érdességet okozó kutikulák össze és fényeskedjenek. Morgás vége.

Szóval aki elorozta előlem a Rossmannból a levendulás csodát,  és neki büdös, adja ide…

Nekem bejött az illata is, főleg szárításkor borít be és nagyon kis heppi hippi tudok lenni tőle. És ez jó. Míg nem kezdek énekelni 🙂

moxie112012

Ráadásul, ha jobban belegondolok, az ilyen büdös dolgokra én mindig is buktam. Ott van például a Supradyn, ami a legjobb illatú és ízű multivitamin evör. Mármint szerintem, mert akivel eddig beszéltem, az mind azt mondta, hogy az nagyon büdös. Hmm. Hát én kifejezetten bukom rá.

A másik ilyen szaglásbeli-botlásom a körömlakk és a lakklemosó. Papa akkor is hányni akar az illatától (annak szaga van, nem illata!!!), ha a tévében látja, de én meg, mint mániákus körömőrült szívesen veszem. Nem szipuzok belőle, de valahogy hozzátartozik az életemhez. Kenem és mosom, és nem csak a sajátomat. Sőt, azt még nagyobb örömmel, mert könnyebb. Feltéve, ha a delikvens nem mocorog, ficereg és nem nyúl bele és nem lakkozás befejeztével 10 másodperccel jut eszébe ruhát igazgatni, hajat kifésülni az arcából… Mert a hajszál mindaddig rendben van a szeme előtt, míg nem végzek a manikűrrel, de utána, neki muszáj eltűrni… És nem, Édesem, NEM EZÉRT imádlak!

nail

Ismerek nőket (!), akik a benzinszagért vannak oda – mondja ezt önmagából kiborulva a csirke, aki futballt, és boxot néz, fegyencedzést és sebészeti műtéttant olvas.

Bezzeg a benzin szaga, na én attól menekülök. Attól nekem lesz hányingerem. Mint a kórházszagtól.

Cserébe viszont egész jól bírom az ecetet, amivel időnként áttörlöm a viaszosvászon abroszt fertőtlenítés céljából. Erre jött haza múltkor a papa. Előre jelzem, hogy nagyjából negyedórája csináltam, mikor ő beért a lakásba és a konyhaablak már tárva-nyitva volt, pont őmiatta.

Belép és szaglászik.

– Mi van? – kérdem én ártatlan pofával.

– Büdös. Jajj, neee…. már megint ecet?

– Az. De rég nyitva az ablak.

– Akkor is hánynom kell ettől a szagtól.

– Hát ilyen az élet, nagyon sajnállak, menj be a szobába akkor, de ez szagmentesít és megöli a bacikat.

–  Megöllek én téged, ha ilyeneket csinálsz, mire hazajövök.

– Hát sajnos nem tudom kiokumlálni előre, hogy mikor érsz haza, mikor egyszer 15 perc egyszer meg 45 perc a bevásárlási időd. Hmm… És érdekes, mikor a főzelékedbe rakod, akkor nem büdös.

–  Az más.

IMÁDOM az “az más” szövegeket. Ütni tudnék érte, mikor két ezrelékes arányban eltérő sztorira azt mondják, hogy az más, csak mert az illető mondja, meg mert az ő sztorija. De manapság már csak vállat rántok, mordulok kettőt magamban és egy néma cseszdmegakkormásámennel elintézem.

tumblr_m1i088zhNo1r8v67oo1_500

Apropó ámen. Papa szerint én istentagadó ateista nőszemély vagyok, pedig marhára nem, csak nagyon sajátságos felfogást fejlesztettem ki, amit nem hirdetek úton-útfélen és ő sem tudja, hogy én mit hogyan gondolok, pontosabban azt hiszi, hogy én semmit nem gondolok, pedig nagyon is hogy de és igen és ez ám a barokk körmondat, attamindenit, kérem!

Abból vonta le ezt a következtetést, hogy idén karácsonykor pfujjogtam a karácsonyi reklámok, filmbemutatók és beszélgetős műsorok karácsonyi tematikájú csevejein, mert egyszerűen kicsit elmozdultam a depresszív irányba. Utáltam a kacsát vagy libát vagy mi a bánatot, amin túl sok tollmaradványt hagytak és nem tudtam, mihez kezdjek vele. Utáltam, hogy örülni kellett, mikor nem tudtam minek azon túl, hogy a fejem még a nyakamon van és hogy tudok járni és a satöbbi blődség, amit arra a kérdésre felel a sok képmutató happyness-hirdető, hogy minek örüljek. Persze, tudom én, hogy sok a rossz a világban és egyesek 1000-szer többet küzdenek a létért nap, mint nap, de nekem akkor, a szeretet fenséges ünnepén bőven elég volt a saját egyedüllétem. Magányt éreztem és keserűséget, így két barátnőmmel, akik idén pont ugyanitt tartottak az életük egyes eseményei miatt, megfogadtuk, hogy idén mi nem fogunk színjátszani. Boldog tetves karácsonyt – ennyi tellett egyszer és ezzel be is fejeztük. Aztán 27-én mindhárman elégedetten sóhajtottunk, hogy végre, vége.

Erre most megkaptuk a havas húsvétot, meg a tavaszi szél vizet áraszt-ot nagy kiadásban. Hurrá!

A drága időjósok hétről-hétre azzal képesztenek el, hogy holnap szikrázó napsütés lesz. Az ország túlsó felében. És jön a felmelegedés, akár 15 fok plusz a frontok hatására, de ez alulról elkerüli majd kis hazánkat. Vagy felülről. És mosolyogva közlik, hogy 40 fok van a világ túlsó oldalán… Idióta lett mindenki a globális felmelegedéstől?

Én egyszerűen nem értem, hogy hová lett a régi jó világ. Télen tél – hóval és fehér Karácsonnyal – nyáron pedig nyár – melegen és napsütéssel…

Kezd a világ olyan lenni, mint az emberiség maga. Hülye.

Nem tudom elképzelni, hogy hová a búbánatba fognak szaladni az árak, ha a mezőgazdaságnak kaput lesz, hogy fogjuk megszokni a plusz kettő fok után pár nappal bekövetkező plusz 3*22=66 °C-os gatyarohasztó meleget és azt sem tudom, hogy akkor mi lesz, ha mégsem így történik, hanem még hetekig télikabátban fogunk bandukolni a felismerhetetlenségig atomjaira cincált Kossuth utcán…

Szólok is a srácoknak, hogy újragondolván a mostanit, dalolhatnának egyet a helyzetről 😉