Képes kedd #3

Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő! Most kezdtem a képeskeddezést és máris a harmadikat válogatom össze nektek!

Rögtön Advent, aztán meg ciao 2014! Pofám leszakad! De lássuk a képeket:

4f4a0d9e0840010806231cb48a0e16a4

Halálosan szép kiskölykök, nekem is ilyen kell, a nemi leosztás is pont, de stimmel!

9d1c9817255aacb109de1f6aa04f0525

Most erre lehet egyáltalán mit mondani?!

9ebe86d5481d8876b9192f0e8db12bfa

Ez megint egy olyan városnézős szerelés tavaszra, de imádom! Sportosan elegáns, hanyagul dögös…

29be37299592b30c5f565d3ed48d2f58

A könyvmániás, ha lakberendez – nekem konkrétan külön könyvtárszoba kéne, mint a régi szép időkben!

88ee1bd8c7620c0168ed1cff371cba2c

Fehér konyha, drágámmal örök vita. Szerinte hideg és steril, szerintem viszont megveszek érte!

219360064bb410f52bac048ca701d279

Ezer éve tervezem, csak megfelelő fülbevalót nem találunk, ami a belövőbe is jó lenne, meg mondjuk tetszik is…

a44270956aa3c658f0d60e839ca102e3

Channing, oh. K.O.

c3974ce0064e489f8803122550c96ebb

Bor, mámor, ez meg kérem Provence. A-K-A-R-O-K!!!

e90a798c4d215d018edc8e9eb7f8b6ae

Bulgária – egyre felkapottabb nyaralási helyszín, úgyhogy addig kéne menni, míg fel nem verik még jobban az áraikat!

ea6a46bd3d5cc5171eb3e539cd44c8da

 

Szex és New York – örök klasszikus. Ugye nem kifejtendő?

 

Nem is fejteném ki! Aki érti, tudja; aki nem tudja, úgyse érti! Jó éjt!

wpid-aláírás.png.png

Reklámok

Képes Kedd #1

Úgy döntöttem, végre bevezetem a blogon azokat a dolgokat, amelyekről már rég álmodozok és rég tervezgetek. 

Egyik ilyen az új rovat, melynek célja a heti rendszerességre szoktatás saját magam részére. Két hetente ott van ugyan szerdánként a VKP, de arról is hajlamos vagyok elfeledkezni. Sokszorosítom hát a teendőket, hogy pár hét után rutinba csapjanak át nekem és Neked is, kedves Olvasóm!

A fent nevezett keddi posztok különféle képekről fognak szólni, röviden-tömören: gondosan kiválogatott cuccok Pinterestről és We Heart It-ről, pár szavas kommentárokkal.

Vágjunk is bele!

0dd61f147410c9b113a24df72436c3ba

Ez a kép szerintem magáért beszél. Nekem ez a szép női has, ilyenre pályáznék én is, csak az enyémet otrombítja egy csúf heg a lá Hasfelmetsző Jack. Nem szeretem a Rubint-féle kockásat – és nem azért, mert nekem nincs, hanem mert szerintem nem nőies. Slussz-passz.

1a189e7877330e8689409c3bc827f70e

Éljen bár az ember egy igazi Alfahímmel boldog, szenvedélyes párkapcsolatban, Matt Damon, az Matt Damon. Különben is, még létezéséről sem tudtam, mikor ez a hapsi már ott virított a Hey, girlz, what about your blood pressure – táblámon. Amúgy meg már nem érdekelne sem ő, sem senki, még egy dupla Boreanaz fűszerezve Channing Tatummal sem tudna eltántorítani. “Ennyire?” “Hát, ennyire!”

3eb9028d69dda4af6d5026c46ca659c9

Ez a csipet a családalapítós-habos-mesés táblámon figyel, mint afféle “ilyet kérek” – rendelési azonosító.

8a34640d5d72ff4169a082b208a50607

Igen, tudom, itt most páran hangosan visítanak a röhögéstől, de nekem is van ám körmöm és kemény elvárásokat tanúsítok velük szemben: legyen mindig szép, ápolt és nyugodtan megjegyezhetik még a pasik is, hogy csodás (megtörtént! nem egyszer).

46fa23002a3e6cbae2ff518c0526ee50

A romantikus énem Pinteresten mindig diadalt arat, de azt el kell ismerni, ez a kép, igazán telitalálat. Remélhetőleg én is kiváltom majd a főnyeremény érzelmet a nagy napon.

57d66952706ee7dbfcdc6e91acae3628

Lakberendezés istennője, távozz! Megveszek az efféle kompozíciókért és folyton folyvást azon agyalok, kihez forduljak, hogy ehhez elég tőkém legyen…

4961908dae182201248ade8165826a2b

Kajacsomagolás, munkahelyi ebéd, és nekem csak folyik a nyálam. Dobozokat akarok és falatkákat és dolgozni menni, most!

ce99cedeec27310378e5c10c4fe70700

Bloggerinaként és marketingesként folyton ezeket az infografikákat bújom. Annyira figyelemfelkeltő, annyira, informatív – zseniális, nem?

cfe3c1f517ff666ba59cca5384447483

Azt mondja az én drágám múltkor, hogy én vagyok egy dió-rigó. Rákontráztam, hogy inkább lennék Dior-rigó. A divatcsuri pletykafészekből!

Nem véletlen hát, hogy a kollekció nagyrésze ruhák kavalkádja, amik most még többségében az enyhe időt hirdetik, de lassan feltöltöm meleg holmikkal is!

e676efcce4fd08082f3fb38e9a216a04

És végezetül, itt az egész titka: a Pinterest olyan, mint a Facebook. Csak nem kell beszélgetned senkivel. – és szerintem pont ez a rákfenéje! Nem csipog rád senki, így úgy el tudsz veszni a képek közt, mint a hobbitok Mória bányáiban…

Ez volt az első a képes keddből, remélem élveztétek. Ha még több inspirációra vágytok, megtaláltok itt:

Pinterest_Logo

Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc zenék

Kedves kis téma ez egy olyan nőszemélynek, akinek reggel és délután is el van torlaszolva a füle a fülhallgatóval – szigorúan muzikalitási faktor növelésének célzatával.

S hogy mi megy a lejátszóban?

Zene. Szűkebben véve magyar és külföldi zene. Stílus szerinti osztályozásra képtelen lennék, mert még a love.hu-s időszakomból kiderült számomra, hogy szart sem tudok a zenei stílusokról. Mikor meg lehetett adni az aktuális kedvencet, csak pislogtam, mint béka  a nádasban, hogy ugyan mik lehetnek a felsorolt opciók, de mivel semmit sem mondtak a leírt szavak, elkönyveltem magamban, hogy biztosan nem szeretem.

Hogy is szerethetne valamit az ember lánya, aminek a létezéséről sem tud?

De van, amiről betudok, jó tágan becélozni: a pop, a rock, a klasszikus, a disco irányokat. Ilyenek, hogy trance és társai számomra az alternatív körökhöz tartoznak. Amiről nem tudom mi, az nekem az alternatív.

Leginkább a dallamos zenéket kedvelem, a különleges hangú énekeseket és a számomra értékes szövegeket. Nem kell, hogy feltétlen mélyen szántó gondolatokat tartalmazzon. Szimplán jó, ha engem emlékeztet valamire, valakire vagy épp előhozza egy korábbi hangulatomat.

Nézzünk pár példát!

Egyszerű, de számomra pillanatot felidéző zene, az egyik legújabb felfedezettem, a Halott Pénz nevű formáció:

De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl…

Ez a pár sor azt hiszem nem kell mondanom miféle érzést ébreszt bennem. A következő is tőlük van 🙂

Benned minden megvan
Benned minden él
Benned minden megvan,
De velem te se veszthetnél

Perfect a baba, minden megvan
Te vagy a testnevelés, én a nyelvtan
Csípőből lazán, nem pedig hetykén
Mint HP nekem is a feneked a gyengém
Táncoló talpak. penge kis szoknya
Ficereg a kobra, akár a nikkel bolha
Úgy pattog a szemem végig rajtad,
Súgom a füledbe, jól áll a hajcsat
A bőröd is ékszer, valami hűvös vágy,
Falatozz belőlem, hadd legyek gyümölcstál
Aztán egy elnöki lakoma, szívverés szapora,
Hatt ide, hatt oda
Megosztom mindenem, mozgatok hegyeket,
Lábakat, kezeket, duzzadó begyeket,
E C K vagyok, A K A exi, a sorvégi rímet te mondd ki:
Szexi

Ezen a számon szimplán vigyorogni szoktam. Vicces, kedves és drágám valamelyik nap kiposztolta az fb-falamra. Modern szerelmi vallomás, nem?

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Szerintem ezt sem kell bemutatni. Ontja a rádió, velem meg a főnököm ismertette meg. Olyan valóságszagú a szövege, én meg annyira imádom, hogy nincs is mit magyarázzam!

 

Veszek neki piros tulipánt,

hogy virítsa a csipkés bugyiját…

Többet le se merek írni. Ezt a számot sem ismertem, míg nők napján és Zoltán napon az én egyetlenem oda nem hajította a falamra, fb-n szintén… 😀

Mond mit adjak még, ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok,

de semmit sem tudok csak szeretni úgy, hogy majd te is szeretni tudj!

Ez az egyik dal, amit már most tudok, hogy a picurkánknak dúdolni fogok. Igen, direkt dúdolnit írtam. Bőven elég lesz szegénynek, ha az apja énekel neki… 🙂 Amúgy Eszter összes dalát imádom.

Maradj is örökre nálam ezután
Ezentúl ha fény vakít, vagy átfog a sötét
Ezentúl nappalom és éjszakám tiéd
Ezentúl álmaim csak veled érem el
S ezen túl engem többé más nem érdekel…

Nyálas? Ha voltál már szerelmes, akkor nem. Ha pedig épp igazán szeretsz valakit, minden sorát igaznak érzed. Nagy vágyam, hogy őket egy színpadon lássam. Imádom a hangjukat, imádom a munkásságukat.

Fehér Balázs és szenzációs hangja. Ahh, ezt nem bírom ragozni. Két koncertjükön voltam eddig, megveszek értük. Nemkülönben a drága Barátosném, aki a koncerten visítva tépte a karom és üvöltött a fülembe: annnyyyyiiiira jóóóóó passiiiii!!!!!!!

feher-balazs-megnosul-07110518

Azt hiszem, ide még felsorolhatnám Szinetár Dórit és az ő egykori Bereczky Zoliját, Zsédát, Kowalskyt, az Ocho Machót, amire olyan fergetegeset szoktunk bulizni, vagy ezer más előadót a magyar palettáról.

Nézzük a külföldi imádottaimat! Ebből is van pár ezer, így most csak tényleg a mindigjöhetnekafülebe-kategóriákat mutatom.

Régen nem csíptem a csajt, de mra bekerült a kedvencek közé.

Ez a szám olyan, mint egy gyomorbarúgás – a jó értelemben. Kiráz tőle a hideg és feláll a szőr a hátamon, ahogy kell.

A seggfej, aki miatt minden 150 centis kopasz azt hiszi a társkeresőn, hogy neki is kijárnak a világ legjobb női. Háhá! Hát nem! Az ürge receptje tök egyszerű, ezt tudjuk. “Motyogj pár spanyol szavat, sorolj fel 3 város és országot, mond azt, hogy “Yeeeaaah” és természetesen mindig közöld a nevedet kétszer ezek után, mint valami Pokemon. Gratulálunk, éppen most írtál egy világsikergyanús Pitbull zeneszámot, ami még a csapból is szólni fog.” Mégis tombolható és bárkivel áll össze, szeressük. Én legalábbis.

Tinikorom nagy szerelme, a walkmanem sztárja, akitől az Addicted to music című albumot rongyosra hallgattam, a német DJ, aki zenei személyiségként nem többet tett le az asztalra, mint elvonta figyelmem a futballistákról és részidős tevékenységként ővégette csöpögtettem nyálamat a barátnőm billentyűzetére.

A szám, amit csak az ért, aki átment ezen. Hogy nem kérne pénzt, nem kérne hírnevet és erőt a világmegváltáshoz, csak még egy utolsó napot azzal, akivel már sosem találkozhat életében. Legyen bármilyen szép napom, ez a szám kitépi a szívem és bármikor megríkat. Ha úgy érzem, beleőrülök abba, hogy hónapok óta nem sírtam és felgyűlik a feszültség, biztos, hogy ezt a dalt veszem elő. A könnyeimért a jópasi-faktor kicsit kárpótol.

A másik sírós zeném, ami amellett, hogy eszembe juttatja kedvenc filmem legszebb képkockáit, az igazi szerelem szellemét is megidézi számomra.

Igen régi, igen hidegrázós. Toni Braxton afféle szeretkezős zene, bár még sosem próbáltam ki az albumot efféle vonatkoztatásban…

A dal, ami miatt fakanállal a kezemben keringőzök a konyhapult előtt és alatt. Ami miatt elégetem a nyelvem a kóstolással és akár szar is lehet a vacsi. A pasi, akinek a Home című száma ölelgetésre sarkall és akitől ha meghallom az Everythinget fülig szalad a szám és vigyorgok, mint egy elcseszett töklámpás.

Az első burkolt szerelmi vallomás Drágámtól ez volt. És az első tőlem neki:

Innentől pedig ömlesztve pár még:

Oké. Beismertem majdnem mindent. Volt gáz és még gázabb. Talán valaki talál magában hasonlóságot egy-egy szám kapcsán. Ha igen, ér kommentelni. Ha hipergáz vagyok, akkor is.

Amúgy meg mit vártatok egy növénytápoldatot ivó nőtől? Hogy pont a zenei ízlése nem lesz gáz?!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Muskátlis ablakok – avagy hogyan mérgeztem meg magam virágtápoldattal?

Ez az a cím, ami most nem szenzációhajhászás, hanem a rideg valóság.

Helyszín: a mi konyhánk

Szereplők: Drágám, közös barát és én

Hangulat: fényes, sírva röhögős, sör (ők)/ afinata (én) – ivós délután, egy szuper mozi végeztével, bevásárlás után hullafáradtan, de éhesen

Kitaláltam még pénteken, hogy ismételten meg kell csillogtassam háziasszonyi koronámat és igenis, de én akarok főzni. Mire a mozizásból gyalog hazavergődtem a magassarkúmban mindenféle férfiúi támogatás nélkül – ők nehéz szatyrokat és söröket cipeltek, hogy lett volna pofám rájuk csimpaszkodni – valahogy alábbhagyott a lelkesedésem az előző estéről.

Sebaj, ide nekem az oroszlánt is – mondá az oroszlán és kezébe nyomta a zöldségeket a két skorpiónak. Nem volt nyavalygás, szépen hámoztak meg aprítottak, míg én könyékig tapicskoltam a fasírthúsban. Meg is lettem dícsérve: jó végre egy nőt látni, aki nem félti a szépen manikűrözött kezeit!

Hát én bizony nem féltettem, gyúrtam és kóstoltam a Stefánia vagdaltnak valót, miközben serényen főtt a krumpli és tojás.

Telt múlt az idő, megfőtt a főnivaló, vártam, hogy elhűljön, a fiúk pedig kedélyesen cseverésztek az asztalnál.

G. kezét lilára festette a hagyma, így kezébe nyomtam az ecetesüveget, mondván az majd leviszi, és eltereltem a fürdőszoba irányába. Eltelt pár perc, közölte, a helyzet változatlan, a keze lila, ő egyre éhesebb, hagyjuk a francba, haladjunk a kajával.

Oké, oké. Nekiláttam az alaplének. Ecet konyhába visszahoz, cukor, hideg víz össze, bele az ecet, közben drágám édesanyjával telefonál, én meg kavarok és keverek, közben a telefon átkerül az egyik kezembe, pofázok és keverek, majd kóstolok és túl sok a cukor.

Aha, persze, jól vagyunk, minden okés itt nálunk, épp főzök, igen azt. – kóstolok, ez túl édes. Megszagolom:szagra édes. Belenyalok: édes.

Telefon átad, üveg megszagol ez is édes.

Ez nem ecet. Gondolkozik, majd bevillan: baszdmeg, gaztápszer!

Akkorát köptem a mosogatóba, hogy az a “c kategóriás” utcakölyköknek is becsületére vált volna, majd rácuppantam a csapra, és öblít, köp, öblít, köp.

“A büdöskurvaéletbe” – ennyi jött ki belőlem 3 perc masszív remegés után.

ShotType1_328x328

Bajom persze nem lett, de a tudat, hogy virágtápszert nyeldekeltem salátalé címén, kicsit kiverte a biztosítékot, és megpöckölte a hányásközport receptorait.

Valahogy sikerült lenyugodnom, de túl naiv voltam a feledés homályát illetően.

A fiúk nem engedtek szabadulni és innen kezdve válogatott sziporkáikkal szórakoztattak egész álló este:

“Zsuzsi táptalaja a vicceknek.”

” – Köszönöm virágom -mondja Z. nekem. Én kérdőn nézek G.re:

– Eddig ilyet sose mondott.

– Eddig nem is ittál tápoldatot!”

“- Zsuzsi, mintha zöld csíkok lennének a hajadban… – mondja G.

– A moha melyik oldalon is nő? – kontráz Z.

– Tudjátok mit? Belocsolom a gatyátokat és virágba borulnak a tökeitek! – zárnám rövidre a vitát.

Persze ez lehetetlen, mert Z. folyton folyvást tanácsokat kap, miszerint reggelente tegyen ki az erkélyre, hogy kapjak napot és a többi.

Két nap távlatából már alábbhagyott az őrület, kezd feledésbe merülni az ügy, de ha eszükbe jut, tutti leszek én még virágszál,aranypáfrány, meg apuci kicsi muskátlija…

Torták 643

 

A salátába pedig jutott ecet, és isteni finom lett 🙂 Legalábbis mindenki kétszer szedett belőle!

10726701_836112813079075_1271540442_n

Mert variálni jó!

Oké, nem jó, de lételemem. Mint az már bizonyára többeteknek feltűnt, a blog ismét design váltott. Mindig van valami, ami kiakaszt a régin és akkor elkezdek keresgélni. Aztán ha találok és telepítek, pár hét után jutok csak el oda, hogy eszembe ötlik egy régi widget vagy menüpont, amit az újon pont nem lehet kirakni.

Na ilyenkor üt meg a guta és kezdek rombolásba és újraépítésbe.

 

Most úgy érzem, ez a felület jó lesz, de frissítenem kell a tartalmat. Lesz egy-két új menüpont, rovat és tartalom, és természetesen újabb bejegyzések is.

Úgy éreztem, az idáig felépített munkámat érdemes lesz megvédeni valamelyest a betolakodóktól, így létrehoztam fent az adatvédelemről szóló menüpontot.

Kiegészítettem a Névjegyet, a Vendégkönyvet (nyugodtan lehet firkálni!) és felturbóztam a kapcsolatfelvételi opciókat és a szociális tereimet is:

jfjf

Lesz két új rovatom is!

Az egyik A Hónap Kedvence című – interjú egy-egy bloggerrel, akit az adott hónapban úgy érezek, hozzátett a mi kis “társadalmunkhoz”. A legnagyobb esélye erre a facebook csoportunkban létezőknek van, hiszen őket látom nyüzsögni napról-napra, de azt is el tudom képzelni, hogy belefutok új nevekbe a webturkálás alatt…

A másik dolog HetiHappy néven működik majd, ez afféle lista lesz az adott hetem apró örömeiről.

Ez várható tehát az elkövetkezendőkben, megéri figyelni itt és ott is:

Clueless-UK-Prime-Minister-Labels-Ask-fm-quot-Vile-quot-374899-2

unnamed instagram 00 logo facebook 2 00 logo twitter long

 

Jó böngészést és szép hétvégét,

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

vkp3

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem.

Belevágok hát mégis, és ha időközben túl sok lenne a nyüszmékelés meg a piccsogás és megvágna az áram, mert belefolyatnám keserű könnyeimet a billentyűzetbe; kéretik a VKP alapítójához fordulni panasszal: ő az ugyanis, aki arra kárhoztat, hogy tudjátok, na.

Arra is gondoltam, hogy nem ezt a nyaralást írom meg, ami ősszel meg télen van, hanem az egyetlen igazi nyárit, lévén defektes liba, nekem még a nyaralás se nyáron esik, hanem ezidáig mindig nyáron kívül puffant.. Viszont ha erre vetemednék, tuti kapnék, hiszen mi az, hogy nekem a legjobb mással és máshol még akkor is, ha az éppenséggel egy barátnős-barátnő szülős cucc és nem a nászút Hawaii-on. Mellesleg ez az utóbbi nem állja meg a helyét, hiszen sem nem férjültem meg, sem nem léteztem múltban in mocskos Hawaii, ahol a kedvenc Pearl Harbor című mozimat is forgatták, de tök mindegy. Úgy érzem, most rámjött az írhatnék és ez jó, viszont érzem, hogy kedvenc Hobbitrollom* már morog a bajsza alatt és fenyegetőzik, hogy ha két mondaton belül nem írok konkrétumot, felborítja a laptopot vagy minimum küldd egy trójait a levelesládámba majd megnyomja a piros ikszet jobbra fent.

De nem tesz ilyet, mert máris írom, hogy szóval tehát nekem a legeslegszebb nyaralások télen és ősszel mindvégig az én Drágaschágommal voltak, mind közül pedig a német volt a legszuperebb. Mondhatnám a második kolozsvárit is, mire drága Barátosném rávágná, hogy én oda születtem, mert annyit csámborgok arra; tehát lehetne ez az is, ahol 24 órás kiránduláson voltunk, meg ettem sajttortát, ami mocskosul túró lepény volt és nem tetszett, mert adott pillanatban és most is a sajttortáért epekedtem, nem pedig holmi túrós buciért. Na mind1. A telhetetlen eoista ribanc énemet megpróbálom elhallgattatni és elmesélni, hogy is volt a Hamburg akkor.

Már ott kezdődött alapból az izgalom, hogy megyek én egyáltalán el? Hát kérem akkor én még bőszen tapostam a sulipadot, meg időnként az anatómia jegyzeteket; és egy hetet csak úgy hiányozni nem lett volna ildomos. Suliból még hagyján, de kórházi gyakorlatból? Azt hiszem nem vizsgáztattak volna le, ha tudták volna, hogy egyszer-kétszer én angolosan megléptem az intézményből…

Aznap reggel is, fél hétkor a kórházban tébláboltam, körülöttem a többiek és kérdezgetnek, hogy ugyan mi a búbánatos vadmálnáért vagyok én még mindig ott, nem nekem kéne ma menni Németoszágba? De. Akkor? Majd.

Mikor megkérdezték, hogy mivel és én rávágtam, hogy repülővel, még jobban félni kezdtem, nehogy méla utálatból befújjanak valahol, hogy ahelyett, hogy atomrészeg hajléktalanokat csitítgatnék a sürgin, én diadalittasan vagy beszarva (ekkor még nem tudtam) repkedek a határok felett.

Aztán csak elléptem és suhantam, meg se állva Ferihegyig, ahol aztán jött a hidegzuhany szélsebesen: a jegyek nem egymás mellé szólnak! Nem-e? Nem a szerelmem mellett fogok ülni, miközben végighányok egy életem első kurvára félek című találkozást a repülőgéppel?!

Nem hát!

Ülsz szépen a kollégája felesége mellé, aki nem meri elcserélni az ülésjegyeket magunk közt, mert tutti, hogy abból baj lesz. Lett is! Bőgés. Úgy beijedtem ott a reptéri forgatagban, hogy nekiálltam ríni, mint egy ötéves, akitől elveszik a matchboxot… No komment.

Aztán valahogy lehiggadtam és remegő térdekkel beszálltunk a gépbe. A gyomrom le-fel ugrált, nekem meg egyre csak azt vízionálta az agyam, hogy ha lezuhanunk, még az sem adatik meg, hogy a leszakadt fejem a drágám mellett heverjen; mert ő messzi ülésekkel arrébb tanyázik. Ilyenkor van ám basszameg!

Mivel mindketten (a feleség és én) is szűzek voltuk madárstílusú közlekedés szempontjából, eléggé felfokozott állapotba kerültünk, ahogy elkezdték ecsetelni a légi szerencsétlenségek esetén elvárható magatartást. Mit kell azon ecsetelni? Visítok, basszki!

1399820_684827591540932_1045367110_oDe ahogy elkezdtünk gurulni, majd szép lassan felemelkedtünk, egyre múlt a para: hát ettől kellett majrézni? Hát ez tök király!

Az első tézis tehát, miszerint a repülés nagyon szar, megdőlt még egy: hogy a stewardessek szépek. Nem azok. Kedvesnek se feltétlen nevezném mindegyikőjüket… Tehát fuck off, összes tézis…Mikor leszálltunk, utóbb kiderült, hogy a drágám izgatottan várta a reakcióimat, hogy mit mesélek. Őszintén nem az ezkurvajómégakarokmégmégmég-et várta. De mivel nem hallotta az üvöltésem, nyugtázta, hogy talán nem kaptam hisztériás rohamot a felszállás és az út idején.

Leszálltunk Amszterdamban, ami a másik szívem csücske vidék, hiszen van Nistelrooy, de ott pár kör kóválygás és szálltunk is a következő gépre. A jegyek itt már stimmeltek.

Mikor megérkeztünk Überalles-ékhez, magamon kívül voltam a várakozástól, hogy menjünk, nézzünk meg mindent, de rögtön! Mire a ködbe burkolózó hotelünkhöz értünk, örültem, hogy azon a bizonyos alsó fertályon még lyuk van, és hogy leülhetek, egészpontosan kinyúlhatok a bőr karosszékben…

882641_684839171539774_566329503_o

Persze túl sokáig az sem tartott, mert elkezdtem felfedezni a lakhelyünket: kipróáltam, milyen az ágyon hemperegni, megnéztem mi rejlik a hűtőben (5 eurós ásványvíz!!!) és, hogy mi a bánat van a falon: egy alma. Bármilyen kívánatos volt is, hozzá nem nyúltunk, mert a víz üressége utn, félő volt, hogy ez kóstál vagy 10 eurót, hiszen cukrot is tartalmaz…

1462738_684831814873843_800228241_o

A tartón a felirat: An apple a day, keeps doctor away

Másnapra jutottak hát a városnézős ügyletek, fogtunk egy hopp on – hopp off buszt és azzal indultunk neki a nagyvilágnak. Láttunk palotákat a gazdagék negyedében, vízen úszó karácsonyfát, Porschékat és monumentális épületeket. Úgy, ahogy volt, imádtam! 

Este nekivágtunk a karácsonyi vásároknak, amikből minden sarkon másik van, és a legkisebb akkora, mint itthon a nagy. Volt ott minden, a fából faragott sonka-kolbászon keresztül műbroki (nem vicc!) és voltunk olyan ügyesek, hogy megtaláltuk a piros lámpás negyedet is cirka negyed óra elmúltával…

Ettem a zseniális minifánkjukból, amivel majdnem sikerült kivégeznem a páromat:

Fogtam a pálcikát, rászúrtam egy jó cukrosat és adtam a szájába. Túl nagy lendülettel. Mire ő a köhögés végeztével így szólt:

– Tökéletes fegyver drágám! Ha a forró fánk nem ölne meg, és a porcukortól nem sikerülne megfulladnom, biztosra mész és átszúrod a torkom a pálcikával, köszi!

Pedig nekem semmi ilyesmi nem állt szándékomban, tényleg.

1502755_684833858206972_107942484_o

Másnap hajókiránduláson voltunk, valamint algalakótelepet látogattunk (lévén, hogy emiatt mentünk, vagymi szakmai konferenciára) és beültünk a hotelünk toronybárjába, ahová lépcsőn fel se voltam hajlandó indulni, de még a liftben is féltem, és ahol 1500 Forintnyi eurót kértek egy kétdecis kóláért. Nesze neked, ha már idejöttünk, adjunk neki!

1473032_684841601539531_1556321092_n

A baj csak annyi, hogy ez a pár nap is rettentő gyorsan elment, térhettünk haza, és sipákolhattam tovább azon, hogy mikor és miként fogok megbukni a mentősvizsgán 😀

 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

*  “És amint lesznek olvasók, lesznek kommentek is, meg lájkok, de ehhez türelmesnek kell lenni. Általában az első hónap csendben telik, de az biztos, hogy az első hozzászólás kárpótolni fog bennünket a várakozásért. Ha esetleg a hozzászólás negatív hangvételű lenne, ne keseredjünk el: belebotlottunk egy trollba, és ő épp azt várja, hogy leálljunk vitázni vele. De ne! Ha nem eteted, éhenhal és elkullog. Nekem csak egy áltrollom van szerencsére: ő úgy csinál, mintha kötözködne, de közben motivál és ösztönöz a még jobbra és morog, ha nem írok! Ilyenekből sokat kívánok Nektek is!” (Az önként vállalt pletykagerjesztésről, avagy hogyan kezdjünk blogolni?)

131820_684857968204561_792663130_o

 

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Tiffany - ez tényleg álom volt luxuskivitelben

Tiffany – ez tényleg álom volt luxuskivitelben

 

1465799_684838361539855_1637440605_o

Modern technológia - minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

Modern technológia – minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

1483564_684830394873985_1610214220_o

A fürdőszobában ő köszöntött minket, a gumikacsa kultusz egyik tagja

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi... :D

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi… 😀

1500854_684836188206739_183391126_o

1496059_684829664874058_387688430_o

Hazaúton isteni kekszet kaptunk a hollandoktól, máig számban az íze

Ez volt hát az a bizonyos, és az a fantasztikus. Tetszett Németország, mint minden más idegen táj is, ahol ezidáig megfordultam; de mit is vártok egy benzin-, és immáron kerozintyúktól?!

Úgy betáblázom magam, hogy bőgni se lesz időm!

Voltatok már olyan, de olyan szerelmesek, hogy úgy éreztétek, hogy a másik nélkül levegőt se kaptok?

Eddig is tudtam, hogy odavagyok, meg vissza. De azt, hogy konkrétan a bedilizés határait fogom súrolni az én Drágám elutazása végett, azt nem vártam.

A bevezetőmből már úgy tűnhet, hogy három évre ment el, és már nyolc hónapja nem láttam. Az igazság az, hogy péntek hajnalban váltunk el és jövő péntek este fog hazatérni.

Üzleti út, konferencia. Új-Mexikó, Santa Fe. Nem ez a kiborító, hanem az, hogy nem együtt vagyunk itt, ott vagy bárhol.

Mocskos módon elhatároztam, hogy én majd úgy betáblázom magam, hogy azt se fogom tudni, milyen nap van, és főleg nem lesz időm bőgni, meg azon rimánkodni, hogy én ugyan mikor a búbánatban fogok Amérikába eljutni; de nem így lett.

Hamar el fog menni, dolgozol, olvasol, blogolsz, meccset nézel, barátnőzöl, és már itthon is leszek. – mondá a szerelmem, majd eltűnt a bécsi reptér forgatagában.

thumb

Ott is potyogtak a könnyek, de hazaúton eldöntöttem, hogy én igenis, hogy hősként és elfoglalt munkabuziként és  nincstelen shoppingkirálynőként fogok az elkövetkezendő napokban tündökölni, de ebből csak a búvalbaszott figurát sikerült megvalósítanom.

Igazából az elmúlt lassan másfél évben annyit kujtorogtunk kül-, és belföldön is, hogy pofám lapos lehetne, de mégis jár. Hogy mert az kibaszott Amerika, mert én meg dolgozok, mert akkor is te repülsz, és nem, nem érdekel, hogy harmincórás szopatás az egész út; MERT ÉN AKKOR IS OTT AKARNÉK LENNI!

Az egyetlenegy öröm az ürömben, hogy legalább nem Mexikóvárosban Mexikó-Mexikóban vannak, ahová én akarok elmenni pisis korom óta. Ha odament volna, valószínű, hogy már megfulladtam volna a zokogást megállítandó számbatömött zsebkendők végett. “Csak” Santa Fe-be utaztak, ami annyira nem izgat, de miközben írom, már egy hang üvölt a fejemben: de az is kurva amerika!!!!

Tehát ötpercenként lekurvázom amerikát, de amúgy nyugodt vagyok, mint egy kis Buddha, azt leszámítva, hogy ma már összetörtem egy poharat mosogatás közben. Remélem marad épp darabja az étkészletnek péntekre.

Annyi tervem volt már múlthéten, hogy én mekkora zseniként fogok szörvájvolni, de valahogy nem akarnak összejönni.

A kozmetikusról tegnap ötkor úgy maradtam le, mint a sicc, mert még a klinikán futkostam holmi implantátumos garanciapapírokkal, napközben pedig arról ábrándoztam, hogy a főnököm a fancsali világvége pofámat látva benyúl a kasszába és útnak indít a mocskosss Amerika irányába. Kábé olyan idegbeteg voltam, hogy attól féltem, lemondom az összes hétvégi tervet, befekszek az ágyba és Grace klinikát meg Szex és New Yorkot nézek, míg az agyamat nem tölti ki más, mint pancreas darabok és cipősarkak egyvelege. Éljen az antiszociális tespedős énem!

Ehhez képest tegnap volt két barátnős randim, és egy kilátónál vacsoranézős, a mai nap pedig hasonlóképp mozgalmasnak tűnik.  (A vacsoranézős randi úgy néz ki, hogy ülsz szemben két táplálkozó barátoddal és nézed, míg ők kétpofára tömik a hamburgert, mialatt neked a kaja gondolatától is hánynod kell).

Reggel összefutottam egy kedves barátommal, akit ezer éve nem láttam és mellesleg vizsgázni ment. Elkísértem az egyetemig, hogy azalatt odaadja nekem a két színházjegyet, amivel ma a barátnőmmel ellófrálunk egy darabra. Mocskosul rég nem voltam színházban, így kábé azt sem tudom, miben menjek, de majd valamit kiötölök. Tehát délelőtt összefutás baráttal, majd vásárlás papámmal, majd nagyonnagybevásárlás barátokkal a holnapi bográcsozós naphoz.

Éhesen sose menj vásárolni! – szól a jótanács, ami notóriusan 10 percenként visszhangzott a fejemben, mialatt percről percre nőtt a kosarak tartalma a Lidl, az Aldi és a Tesco üzleteiben is. Abált szalonna, gumicukor, nápolyi, csirkemellsonka, trappista sajt, buláta (pedig utálom), gabonapehely, fetasajt hamisítvány és paradicsomsűrítmény, mert rámjött a dilihopp és paradicsomlevesehetnékem támadt.

A tipp helyes, azóta sem álltam neki!

Viszont elmosogattam és rendet raktam és közben azon morfondíroztam, hogy mi a kénköves pokolért nem teszem azokat a dolgokat, amikre amúgy sosincs időm???

Kiszortírozni a kismillió sminkcuccomat, végre lefűzni a munkahelyi dolgokat, blogokat olvasni, blogot írni (sokat, előre) és például olvasni.

Mert körülbelül annyi kedvem van ezekhez, mint nővérnek a hánytálazáshoz.

Tudom mit csinálhatnék, tudom mit lenne MUSZÁJ megcsinálni, de eddig csak a pohártörős mosogatásig jutottam.

Odakint fülledt meleg van. Nem, nem megyek strandra. Múltkor leégtem, mint a Reichstag, valamint egy pirinyó barátnőm sincs, aki 40 km-es körzetben letolná a sejhaját a vízpartig. Velem.

Picadilo CollageIsteni lenne, ha végre befejezném a kreatív munkám kreatív részeit, ha elolvasnám a Pinteresten mindig csak belájkolt cikkeket, vagy ha elővenném a hónapok óta felhalmozott magazinjaimat kiolvasásra (hogy utána se dobjam ki őket, natürlich)…Persze már most tudom, hogy mindez meg fogja magát bosszulni, mert tutti, hogy ha végre jövő péntek lesz, kezdődik elölről a nempihenőshétvégés mókuskerék, minek következtében hullább vagyok hétfőn, mint a hét bármely más napján, de nem tehetek róla. Ríni fog a szám, hogy nem jut időm olvasni (Kásás Tomikám életrajza krokodilkönnyezve ül a polcon hónapok óta például).

Egyszerűen agyalágyult vagyok, és most csak addig jutok, hogy nyammogok és álmodozok a projektekről. Hogy mit veszek az első fizumból, hogy milyen lesz hétfőn az új körmöm, hogy mit írok a legközelebbi bejegyzésbe és hogy ki a fenét nyaggassak még azzal, hogy jöjjön el velem teszem azt moziba. Tényleg! Basszus, mozi! Máris egy újabb programötlet. Megy ez!

A végén meg majd úgy belelendülök, hogy azt veszem észre, hogy vasárnap éjjel van és még mindig a világot járom…

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

large (2)

 

 

Képek: Pinterest, Weheartit

Költözés és ami mögötte van…

Úgy érzem, a cím túlságosan is titokzatosra sikeredett, ami egyrészt lehet, hogy túlmisztifikálja az egyik wordpress címről másikra való hurcibálódásomat, másrészt pedig jó. Ugyanis az első teendő egy sikeres blog kívánójának az ütős cím.

Ez ütősnek annyira nem ütős, mint a Hogyan esel teherbe a rántott csirkeszárnytól? – de azért valamit ad mégis.

Imádom a wordpresset, és a költözés egyetlen józan oka az agyamra megy már, hogy a webcímnek köze nincs a blogcímhez. Egyik buffysummers7, a másik meg ugye a Suz’n Világa.

Mikor ez az egész csődület indult, 2007 áprilisában, még a gimi padjait koptattam és csak csupán 19 éves voltam. Vénülök basszus, nem is kicsit.

Lényeg, a lényeg, akkor még kis szertelen fruska voltam, akinek napi szinten változott a jövőképe és életében csak a foci szeretete és David Robert Joseph Beckham, született 1975.május 2. Leytonstone iránt elkötelezett szerelme volt tutti. Mindezt és a többi “szerelmem” adatait is kívülről fújtam, de ezt még ma is leírom emlékezetből 😀

Akkor tetőzött a Buffy-mániám mamáék legnagyobb sajnálatára, ugyanis a délutánjaimat csak az villanyozta fel, hogy a Viasat ismét leadott egy részt, ami valószínűleg már 14-szer lement abban az évben – de ez mit sem számított, ha Buff épp Angellel kavart és nem Spike-on lógott, esténként pedig videókat kreáltam…

Innen hát a weboldal címe. Buffysummers7. Ez volt akkor a blog, az email, a társkereső és az anyám tyúkja is. És igaz ugyan, hogy Sarah Michelle Gellar a mai napig afféle ikonom és Boreanazt is elnézegetem a Dr. Csontban, és még mindig  nosztalgiával töltenek el az egyes párbeszédek; de felnőttem, na.

Emiatt jöttem hát ide. Ha már Suz’n világa, akkor legyen kerek. Legyen profi.

Pár dolog miatt viszont sajog a szívem:

az egyik, hogy a követőknek itt kell ezentúl követni, és elképzelhető, hogy elveszítek párat. Aztán a statisztikáim immár nulláról indulnak…

20 082-ször tekintették meg a blogot és ebből 16 122 volt magyar. A többi külföld. Méghozzá majd’ mindenhonnan:

Capture

stat

Az ezévi 3 eltelt hónapban már kétszer annyian olvastak, mint 2011-ben a tizenkét hónap alatt!

Ez szerintem elég szép szám és szép lefedettség, holott azzal is tisztában vagyok, hogy elég sok kislányt bevonzhattam holland földekről mondjuk van Nistelrooy említésével vagy épp Robert ‘akkorisjópasi’ Pattinson betagelésével.

A valaha legtöbbet kattintott napon 415-en nézték a blogot és összesen 285 hozzászólás érkezett az egyes agymenéseimre.

Szép számok, de hiszem, hogy ezeket itt is tudom és tudjuk hozni, mert utáltam, sőt köpdöstem a matekot gimiben és a statisztikát az egyetemen is; etéren elég jól kijövünk.

 

Várlak Benneteket,

Suz’n

22

Csáposok, távozzatok!

“Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!
Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek. 
Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. 
De ha felnézel, mindig a végtelen eget látod majd.”

Vida Ágnes

Kép

Pszicholina okfejtései

 

Arra a következtetésre jutottam, hogy mielőtt a papa nekiáll meccset  nézni, meg én bemennék MKB-meccsen tutulni; meg mielőtt kinyírna a gyilkos ebédem; gyorsan megírom a megírandót.

A gyilkos ebéd ma valóban gyilkos volt. Legalábbis a magamfajtának: túrós tészta sok tejföllel, szalonnával és kristálycukorral.

Na ja. A tészta nem jó, mert mostanság a hasam nem szívleli a liszttartalmú cuccokat. Időnként ránk jön a játék a tejtermékekkel… A szalonna még egészséges bélésű embernek sem biztos, hogy jót tesz, főleg koleszterinügyileg; a kristálycukorról már ne is tegyünk említést. Ezek után megsúghatná, hogy még egyáltalán mit ehetek…

És nem ér röhögni, én mindig így ettem. Szeretem a szalonnát, de az édes túrót is. Probléma megoldva.

Tehát bízok benne, hogy túlélem a mai napot, és nem murdálok meg egy finom kajától, amiről azt sem tudtam, hogy ennyire szeretem, elvégre hús nincs benne… Na, mindegy. Ha kinyúvadok, a síromra kérem a következő feliratot:

Halálát mértéktelensége okozta.

Nekem semmiből nincs elég. Se csoki, se csipsz, se sülthús, se új kedvenc zeneszám (aznap minimum ötször meghallgatom, mikor felfedezem, de volt ez már 15 is…), se film (Pearl Harbor 6-7-8-9?? Fogadom 4, Magic Mike 4,…). Néha elcsodálkozom azon, hogy monogám az alapbeállításom. És ki találta ki azt a baromságot, hogy egy gyümölcsjoghurt ilyen kicsi pohárban legyen????

Apropó joghurt. Tegnapelőtt este felkeveredtem valami rettentő fontos google-kutatás folyamán az egyik női oldalra. Vesztemre megláttam pár szemrevaló cikket. És ott ragadtam  Percenként fogadtam meg, hogy ez az utolsó terméktesztelés, amit elolvasok, nem bírtam x-elni.

Epresjoghurt-teszt, instantkakaó-teszt (nem szeretem, de a majdani gyerekem tuti fogja és akkor nem árt tudni), márkás csoki koppintások tesztje, popcorn-tesztek…

Aznap este richtig, hogy már nem volt itthon joghurt, meg semmiféle csokoládészármazék sem. Háromszor végigjártam a lakást, de sehol semmi. Ha találok egy tortabevonót? Jó! Ha valami őskorból véletlen polcról lezuhanás folytán elfelejtett csokit, bármit?

27255_femina_magneb6

De semmi. Sehol. Ne máááár….

Hoppá! De van mikrós popcorn…

Volt. 10 percig, míg be nem faltuk szinkronban papával, és utána még jobban kívántam a csokit. Menthetetlen.

Mi lenne, ha másról olvasnék? Maradtam az oldalon, de marha létemre még mindig a konyhaszekción és böngésztem tovább.

Melyik a jó ananász? Hogyan hámozzuk? Miért egészséges? Mert gyümölcs, bmeg.

Nem jó, hát most már folyik a nyálam az ananászért és még konzerv sincs itthon. Húzzunk innen.

A marha részei. A sertés részei. Feldolgozásuk. Ez fontos! Képezzük tovább magunkat konyhaművészeti szakon, fél 12 magasságában.

A karaj és a tarja felirat nyomán beindult a nyálelválasztásom és azonnal lejjebb görgettem.

A malac körméből pálinkát isznak. Pfujj! Először elképzeltem, hogy a megszállott pálinkás Józsi bá nem tud már több gyümölcsöt és lévén a Bendegúz az ólban is magyar, legyen belőle is pálinka… Aztán leesett, hogy csak abból isszák. Hát így sem érzem jobban magam. Pfujj!

Lejjebb görget.

Alap késeléstechnika. MIVAN????

Ja, alap késtechnika. Az más. Meghülyültem. Eljött a piros ‘x’ ideje. Van valami, amiről ha olvasok, nem kívánom meg. Olvassunk hát az edzésről 😀

Két oldalig jutottam, majd miután a karok fel helyett farok fel-t láttam, becsuktam a gépet. Totálisan megzakkantam. Jobb lenne a világnak, ha felkeresnék egy szakembert. Azt hiszem tudna gondolkodni az esetemen. Kicsi, szőke és mikor kibont egy késkészletet, ami ezer éve a szekrény aljában van érintetlenül (de mégis életlen késekkel szaggatjuk a kenyeret), fura gondolatai támadnak…

*****

s.boros_csaszar

Álltam akkor épp a karácsonyi ebédre szánt liba mellett, az asztalon kipakolva nyolc darab különböző méretű és funkciójú kés és csak jár rajtuk a szemem.

Papa ekkor lép ki a fürdőből, frissen, borotválkozva, a tőlem kapott Beckham: Instinct  arcszesztől illatozva és megáll az ajtófélfánál.

– Na, mit csinálsz?

– Hát nézegetem az új késeket. Ezekkel hallod, már ki lehetne nyírni valakit.

– Micsoda gondolataid vannak neked… Kit akarsz megölni?

– Senkit. Most épp. De jó kis kések. Hmm, nem, az nem az én műfajom. Múltkor Csopakon, mikor vettük azt a bőrös szalonnát, tudod.

– Aha.

– Hát meg akartam szurkálni, hogy nem tudom miért, úgy éreztem, attól finomabb lesz. Nem ment. Tudod milyen kurva nehéz az? Dühömben elkezdtem erőből belevagdosni a kést. A nagyot. P kijött a zajra és megkérdezte, hogy mit művelek. Mondtam, hogy késelem a disznót, és hogy rájöttem, hogy ez milyen nehéz. A gyilkosság nem lehet könnyű dolog. Ő meg visszakérdezett, hogy ugye nem haragszom rá és félve pillantott a marokra fogott késre. Mondtam, hogy nem.

– Hmm, érdekes.

– Az. Maradok a mérgezésnél… Az könnyebb.

zahra_press-60-550x680

*****

Mielőtt bárki elkönyvelne pszichopataként, nem vagyok az. Csak túl sok volt az Anita Blake, meg a rendőrségi könyvek bújása. Meg a híradó. Amit, ha véletlenül megnézek, két óráig ad okot dühöngeni.

Azok az egetrengető baromságok. “Nem az alvó beteg kötelessége a közeledés a kiérkező ügyeletes orvos felé”. Még jó, hogy nem. Ezt egy hír kapcsán mondták, mikor a doki nem vizsgálta meg a beteget, aki aludt. Megkérte a rokonokat, hogy hívják ki, ha felébredt. Azok meg állítólag nem hívták és később baj lett…

“A jog megelőlegezi a nemi erőszakot és így már nemi szervek érintkezése nélkül is erről beszélhetünk”. Jól van, de hülyébben nem lehet fogalmazni? Bizalmat előlegezek, meg talán lóvét is, de nemi erőszakot???

ezért is utálom a híradót. Odajutottam a gondolataimmal, hogy szerintem a híradóban bemondott rémségek egymást generálják. Még tippeket is adnak, mert “az elkövetőt nehéz volt kézrekeríteni, mert azt a módszert választotta a rabláshoz, hogy… “

Mindennap van szén-monoxid mérgezés, másnaponta egy az a ribi nem jött vissza hozzám ezért elvágtam a torkát – gyilkosság. Heti kettő bakrablás vagy újabban ékszerlopás úgy, hogy felkapjuk a kirakott tálcát az üzletben és megpattanunk…

Vezetni még mindig csak a jogsi megszerzéséig tudnak a népek és utána rögtön napi 3 koccanás, hétfő reggel minimum 2 halálos kimenetelű baleset…

varkonyi-azurak-tenyek-tv2-446-19850-d0002B20700209d4da505

A hírek végén bűbáj-üzemmódban közlik, hogy mellesleg született egy háromfejű tapír Kirgizisztánban, és lejjebb megy a benzin ára ötforinttal. Arról nem esik szó, hogy az elmúlt 10 napban 30-cal emelték.

Jó’ van!

És lehet műveletlen parasztozni, meg érdektelenezni, de a lényeget tudom. Csak nem megyek szembe a tragédiákkal direkt, hogy utána szép estét kívánjanak és elsoroljanak 3 rémes filmet, amiből kettő ismétlés, egy meg olyan szar, hogy port.hu-n sem lehet lenyomozni.

Tudom, amit tudok és elvagyok. Így tovább élek 10 évvel és írhatok tovább itt.

Láttátok az újításokat?  Az újoncoknak vagy egy “Olvastad már menü” és lesz még pár hasonló remélhetőleg a mai napon. Én csináltam. Egyedül. Na nem, hanem az egyik Bloggerinakollegina segedelmével, de lényeg, hogy sikerült. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem látom mind a 8 alárendelt menüt, de úgyis addig bűvölöm, míg úgy lesz, ahogy én akarom…

És a hó sem fog esni, mert nem akarom. Teregetés közben kinéztem az ablakon: szállingózott, aminek rég nem kéne. Fel-le libegtek a kis hópihék. Mesebeli hóesés volt. Már pont mosolyodtam volna el, mikor eszembe jutott, hogy március van, ne essen a hó! Jó, február van, de akkor is. Elég a télből nekem.

És elég belőlem is mára.

Megyek és bűvölöm tovább a vezérlőpultot és remélhetőleg vagy összeomlasztom az eddig felépített várat, vagy egy véletlen mozdulattal törlöm az egészet és tuti nem lesz visszakérdés, hogy ‘Biztosan törölni kívánja: Suz’n világa?’

35jygz