Reggeli önbizalomfröccs avagy hogyan dobjuk fel egy szőke nő napjait?

Megy az ember lánya reggel, ha nem is búskomoran, de cseszett álmosan a munkahelyére, illetve az azt megközelítendő buszokra, és pikk-pakk feldobják a napját.

Történt ugyanis, hogy az elmúlt két hétben egy idős úrral utaztam együtt a pályaudvarig, és az úr szót itt nem véletlen írtam.

Eleinte csak előreengedett, majd már hangosan és urasan köszönt, majd egy nap megkérdezte, hogy ugyan már megint dolgozni megyek-e?

Igennel feleltem és kifejtettem munkavégzésem helyét és mikéntjét, mire ő másnap legnagyobb meglepetésemre a következő kérdéssel fogadott:

– Mi volt tegnap Kenesén? Ugye jól emlékszem, ott dolgozik? Olvastam az újságban…. Micsoda vihar volt!

Én erre elmondtam ,hogy bizony tizenegytől este nyolcig áram nélkül ücsörögtünk, mert mellénk csapott be a villám, a beteg feküdt feltárt szájjal és várta a beültetendő implantokat, a doki meg állt felette és várta a világosságot. Mindhiába.

Mire a pályaudvarhoz értünk, megvetettünk néhány témát, majd a bácsi így szólt hozzám halkan:

“Koromból kifolyólag sem szabadna, hogy udvaroljak, de tudja, halványabbak lesznek a reggeleim, ha már nem látom mindennap.”

Több se kellett nekem, úgy elpirultam, hogy csak na! Persze naivan azt hittem, ennyi volt. Másnap ismét kaptam egy kisfröccsöt:

“Olvastam egy könyvet, még régebben, abban írták, de nagyon megmaradt: istenekkel egy az a férfi, akit egy ilyen szépség a közelébe enged. És tudja mit? El is hiszem!”

Később kiderült, csak alkalmi utas ő mifelénk, csak a testvéréhez jár segíteni, de mit tegyek, nekem is hiányzik!

Mikor félve megkérdezte, mi a véleményem a focivébéről és én lelkesen feleltem, hogy nézném és imádnám, ha nézhetném ás imádhatnám, de a drágám megszállott antidrukker, már ami a futballt illeti, elkerekedett a szeme. Mikor a Hollandiát illető szimpátiánk is egyezett, tovább pislogott.

Hát bizony, mondták már, hogy “klónozni kéne!” 😀

tumblr_mp7ybr15uZ1qlb447o1_400

Reklámok

Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

vkp3

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem.

Belevágok hát mégis, és ha időközben túl sok lenne a nyüszmékelés meg a piccsogás és megvágna az áram, mert belefolyatnám keserű könnyeimet a billentyűzetbe; kéretik a VKP alapítójához fordulni panasszal: ő az ugyanis, aki arra kárhoztat, hogy tudjátok, na.

Arra is gondoltam, hogy nem ezt a nyaralást írom meg, ami ősszel meg télen van, hanem az egyetlen igazi nyárit, lévén defektes liba, nekem még a nyaralás se nyáron esik, hanem ezidáig mindig nyáron kívül puffant.. Viszont ha erre vetemednék, tuti kapnék, hiszen mi az, hogy nekem a legjobb mással és máshol még akkor is, ha az éppenséggel egy barátnős-barátnő szülős cucc és nem a nászút Hawaii-on. Mellesleg ez az utóbbi nem állja meg a helyét, hiszen sem nem férjültem meg, sem nem léteztem múltban in mocskos Hawaii, ahol a kedvenc Pearl Harbor című mozimat is forgatták, de tök mindegy. Úgy érzem, most rámjött az írhatnék és ez jó, viszont érzem, hogy kedvenc Hobbitrollom* már morog a bajsza alatt és fenyegetőzik, hogy ha két mondaton belül nem írok konkrétumot, felborítja a laptopot vagy minimum küldd egy trójait a levelesládámba majd megnyomja a piros ikszet jobbra fent.

De nem tesz ilyet, mert máris írom, hogy szóval tehát nekem a legeslegszebb nyaralások télen és ősszel mindvégig az én Drágaschágommal voltak, mind közül pedig a német volt a legszuperebb. Mondhatnám a második kolozsvárit is, mire drága Barátosném rávágná, hogy én oda születtem, mert annyit csámborgok arra; tehát lehetne ez az is, ahol 24 órás kiránduláson voltunk, meg ettem sajttortát, ami mocskosul túró lepény volt és nem tetszett, mert adott pillanatban és most is a sajttortáért epekedtem, nem pedig holmi túrós buciért. Na mind1. A telhetetlen eoista ribanc énemet megpróbálom elhallgattatni és elmesélni, hogy is volt a Hamburg akkor.

Már ott kezdődött alapból az izgalom, hogy megyek én egyáltalán el? Hát kérem akkor én még bőszen tapostam a sulipadot, meg időnként az anatómia jegyzeteket; és egy hetet csak úgy hiányozni nem lett volna ildomos. Suliból még hagyján, de kórházi gyakorlatból? Azt hiszem nem vizsgáztattak volna le, ha tudták volna, hogy egyszer-kétszer én angolosan megléptem az intézményből…

Aznap reggel is, fél hétkor a kórházban tébláboltam, körülöttem a többiek és kérdezgetnek, hogy ugyan mi a búbánatos vadmálnáért vagyok én még mindig ott, nem nekem kéne ma menni Németoszágba? De. Akkor? Majd.

Mikor megkérdezték, hogy mivel és én rávágtam, hogy repülővel, még jobban félni kezdtem, nehogy méla utálatból befújjanak valahol, hogy ahelyett, hogy atomrészeg hajléktalanokat csitítgatnék a sürgin, én diadalittasan vagy beszarva (ekkor még nem tudtam) repkedek a határok felett.

Aztán csak elléptem és suhantam, meg se állva Ferihegyig, ahol aztán jött a hidegzuhany szélsebesen: a jegyek nem egymás mellé szólnak! Nem-e? Nem a szerelmem mellett fogok ülni, miközben végighányok egy életem első kurvára félek című találkozást a repülőgéppel?!

Nem hát!

Ülsz szépen a kollégája felesége mellé, aki nem meri elcserélni az ülésjegyeket magunk közt, mert tutti, hogy abból baj lesz. Lett is! Bőgés. Úgy beijedtem ott a reptéri forgatagban, hogy nekiálltam ríni, mint egy ötéves, akitől elveszik a matchboxot… No komment.

Aztán valahogy lehiggadtam és remegő térdekkel beszálltunk a gépbe. A gyomrom le-fel ugrált, nekem meg egyre csak azt vízionálta az agyam, hogy ha lezuhanunk, még az sem adatik meg, hogy a leszakadt fejem a drágám mellett heverjen; mert ő messzi ülésekkel arrébb tanyázik. Ilyenkor van ám basszameg!

Mivel mindketten (a feleség és én) is szűzek voltuk madárstílusú közlekedés szempontjából, eléggé felfokozott állapotba kerültünk, ahogy elkezdték ecsetelni a légi szerencsétlenségek esetén elvárható magatartást. Mit kell azon ecsetelni? Visítok, basszki!

1399820_684827591540932_1045367110_oDe ahogy elkezdtünk gurulni, majd szép lassan felemelkedtünk, egyre múlt a para: hát ettől kellett majrézni? Hát ez tök király!

Az első tézis tehát, miszerint a repülés nagyon szar, megdőlt még egy: hogy a stewardessek szépek. Nem azok. Kedvesnek se feltétlen nevezném mindegyikőjüket… Tehát fuck off, összes tézis…Mikor leszálltunk, utóbb kiderült, hogy a drágám izgatottan várta a reakcióimat, hogy mit mesélek. Őszintén nem az ezkurvajómégakarokmégmégmég-et várta. De mivel nem hallotta az üvöltésem, nyugtázta, hogy talán nem kaptam hisztériás rohamot a felszállás és az út idején.

Leszálltunk Amszterdamban, ami a másik szívem csücske vidék, hiszen van Nistelrooy, de ott pár kör kóválygás és szálltunk is a következő gépre. A jegyek itt már stimmeltek.

Mikor megérkeztünk Überalles-ékhez, magamon kívül voltam a várakozástól, hogy menjünk, nézzünk meg mindent, de rögtön! Mire a ködbe burkolózó hotelünkhöz értünk, örültem, hogy azon a bizonyos alsó fertályon még lyuk van, és hogy leülhetek, egészpontosan kinyúlhatok a bőr karosszékben…

882641_684839171539774_566329503_o

Persze túl sokáig az sem tartott, mert elkezdtem felfedezni a lakhelyünket: kipróáltam, milyen az ágyon hemperegni, megnéztem mi rejlik a hűtőben (5 eurós ásványvíz!!!) és, hogy mi a bánat van a falon: egy alma. Bármilyen kívánatos volt is, hozzá nem nyúltunk, mert a víz üressége utn, félő volt, hogy ez kóstál vagy 10 eurót, hiszen cukrot is tartalmaz…

1462738_684831814873843_800228241_o

A tartón a felirat: An apple a day, keeps doctor away

Másnapra jutottak hát a városnézős ügyletek, fogtunk egy hopp on – hopp off buszt és azzal indultunk neki a nagyvilágnak. Láttunk palotákat a gazdagék negyedében, vízen úszó karácsonyfát, Porschékat és monumentális épületeket. Úgy, ahogy volt, imádtam! 

Este nekivágtunk a karácsonyi vásároknak, amikből minden sarkon másik van, és a legkisebb akkora, mint itthon a nagy. Volt ott minden, a fából faragott sonka-kolbászon keresztül műbroki (nem vicc!) és voltunk olyan ügyesek, hogy megtaláltuk a piros lámpás negyedet is cirka negyed óra elmúltával…

Ettem a zseniális minifánkjukból, amivel majdnem sikerült kivégeznem a páromat:

Fogtam a pálcikát, rászúrtam egy jó cukrosat és adtam a szájába. Túl nagy lendülettel. Mire ő a köhögés végeztével így szólt:

– Tökéletes fegyver drágám! Ha a forró fánk nem ölne meg, és a porcukortól nem sikerülne megfulladnom, biztosra mész és átszúrod a torkom a pálcikával, köszi!

Pedig nekem semmi ilyesmi nem állt szándékomban, tényleg.

1502755_684833858206972_107942484_o

Másnap hajókiránduláson voltunk, valamint algalakótelepet látogattunk (lévén, hogy emiatt mentünk, vagymi szakmai konferenciára) és beültünk a hotelünk toronybárjába, ahová lépcsőn fel se voltam hajlandó indulni, de még a liftben is féltem, és ahol 1500 Forintnyi eurót kértek egy kétdecis kóláért. Nesze neked, ha már idejöttünk, adjunk neki!

1473032_684841601539531_1556321092_n

A baj csak annyi, hogy ez a pár nap is rettentő gyorsan elment, térhettünk haza, és sipákolhattam tovább azon, hogy mikor és miként fogok megbukni a mentősvizsgán 😀

 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

*  “És amint lesznek olvasók, lesznek kommentek is, meg lájkok, de ehhez türelmesnek kell lenni. Általában az első hónap csendben telik, de az biztos, hogy az első hozzászólás kárpótolni fog bennünket a várakozásért. Ha esetleg a hozzászólás negatív hangvételű lenne, ne keseredjünk el: belebotlottunk egy trollba, és ő épp azt várja, hogy leálljunk vitázni vele. De ne! Ha nem eteted, éhenhal és elkullog. Nekem csak egy áltrollom van szerencsére: ő úgy csinál, mintha kötözködne, de közben motivál és ösztönöz a még jobbra és morog, ha nem írok! Ilyenekből sokat kívánok Nektek is!” (Az önként vállalt pletykagerjesztésről, avagy hogyan kezdjünk blogolni?)

131820_684857968204561_792663130_o

 

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Tiffany - ez tényleg álom volt luxuskivitelben

Tiffany – ez tényleg álom volt luxuskivitelben

 

1465799_684838361539855_1637440605_o

Modern technológia - minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

Modern technológia – minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

1483564_684830394873985_1610214220_o

A fürdőszobában ő köszöntött minket, a gumikacsa kultusz egyik tagja

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi... :D

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi… 😀

1500854_684836188206739_183391126_o

1496059_684829664874058_387688430_o

Hazaúton isteni kekszet kaptunk a hollandoktól, máig számban az íze

Ez volt hát az a bizonyos, és az a fantasztikus. Tetszett Németország, mint minden más idegen táj is, ahol ezidáig megfordultam; de mit is vártok egy benzin-, és immáron kerozintyúktól?!

Úgy betáblázom magam, hogy bőgni se lesz időm!

Voltatok már olyan, de olyan szerelmesek, hogy úgy éreztétek, hogy a másik nélkül levegőt se kaptok?

Eddig is tudtam, hogy odavagyok, meg vissza. De azt, hogy konkrétan a bedilizés határait fogom súrolni az én Drágám elutazása végett, azt nem vártam.

A bevezetőmből már úgy tűnhet, hogy három évre ment el, és már nyolc hónapja nem láttam. Az igazság az, hogy péntek hajnalban váltunk el és jövő péntek este fog hazatérni.

Üzleti út, konferencia. Új-Mexikó, Santa Fe. Nem ez a kiborító, hanem az, hogy nem együtt vagyunk itt, ott vagy bárhol.

Mocskos módon elhatároztam, hogy én majd úgy betáblázom magam, hogy azt se fogom tudni, milyen nap van, és főleg nem lesz időm bőgni, meg azon rimánkodni, hogy én ugyan mikor a búbánatban fogok Amérikába eljutni; de nem így lett.

Hamar el fog menni, dolgozol, olvasol, blogolsz, meccset nézel, barátnőzöl, és már itthon is leszek. – mondá a szerelmem, majd eltűnt a bécsi reptér forgatagában.

thumb

Ott is potyogtak a könnyek, de hazaúton eldöntöttem, hogy én igenis, hogy hősként és elfoglalt munkabuziként és  nincstelen shoppingkirálynőként fogok az elkövetkezendő napokban tündökölni, de ebből csak a búvalbaszott figurát sikerült megvalósítanom.

Igazából az elmúlt lassan másfél évben annyit kujtorogtunk kül-, és belföldön is, hogy pofám lapos lehetne, de mégis jár. Hogy mert az kibaszott Amerika, mert én meg dolgozok, mert akkor is te repülsz, és nem, nem érdekel, hogy harmincórás szopatás az egész út; MERT ÉN AKKOR IS OTT AKARNÉK LENNI!

Az egyetlenegy öröm az ürömben, hogy legalább nem Mexikóvárosban Mexikó-Mexikóban vannak, ahová én akarok elmenni pisis korom óta. Ha odament volna, valószínű, hogy már megfulladtam volna a zokogást megállítandó számbatömött zsebkendők végett. “Csak” Santa Fe-be utaztak, ami annyira nem izgat, de miközben írom, már egy hang üvölt a fejemben: de az is kurva amerika!!!!

Tehát ötpercenként lekurvázom amerikát, de amúgy nyugodt vagyok, mint egy kis Buddha, azt leszámítva, hogy ma már összetörtem egy poharat mosogatás közben. Remélem marad épp darabja az étkészletnek péntekre.

Annyi tervem volt már múlthéten, hogy én mekkora zseniként fogok szörvájvolni, de valahogy nem akarnak összejönni.

A kozmetikusról tegnap ötkor úgy maradtam le, mint a sicc, mert még a klinikán futkostam holmi implantátumos garanciapapírokkal, napközben pedig arról ábrándoztam, hogy a főnököm a fancsali világvége pofámat látva benyúl a kasszába és útnak indít a mocskosss Amerika irányába. Kábé olyan idegbeteg voltam, hogy attól féltem, lemondom az összes hétvégi tervet, befekszek az ágyba és Grace klinikát meg Szex és New Yorkot nézek, míg az agyamat nem tölti ki más, mint pancreas darabok és cipősarkak egyvelege. Éljen az antiszociális tespedős énem!

Ehhez képest tegnap volt két barátnős randim, és egy kilátónál vacsoranézős, a mai nap pedig hasonlóképp mozgalmasnak tűnik.  (A vacsoranézős randi úgy néz ki, hogy ülsz szemben két táplálkozó barátoddal és nézed, míg ők kétpofára tömik a hamburgert, mialatt neked a kaja gondolatától is hánynod kell).

Reggel összefutottam egy kedves barátommal, akit ezer éve nem láttam és mellesleg vizsgázni ment. Elkísértem az egyetemig, hogy azalatt odaadja nekem a két színházjegyet, amivel ma a barátnőmmel ellófrálunk egy darabra. Mocskosul rég nem voltam színházban, így kábé azt sem tudom, miben menjek, de majd valamit kiötölök. Tehát délelőtt összefutás baráttal, majd vásárlás papámmal, majd nagyonnagybevásárlás barátokkal a holnapi bográcsozós naphoz.

Éhesen sose menj vásárolni! – szól a jótanács, ami notóriusan 10 percenként visszhangzott a fejemben, mialatt percről percre nőtt a kosarak tartalma a Lidl, az Aldi és a Tesco üzleteiben is. Abált szalonna, gumicukor, nápolyi, csirkemellsonka, trappista sajt, buláta (pedig utálom), gabonapehely, fetasajt hamisítvány és paradicsomsűrítmény, mert rámjött a dilihopp és paradicsomlevesehetnékem támadt.

A tipp helyes, azóta sem álltam neki!

Viszont elmosogattam és rendet raktam és közben azon morfondíroztam, hogy mi a kénköves pokolért nem teszem azokat a dolgokat, amikre amúgy sosincs időm???

Kiszortírozni a kismillió sminkcuccomat, végre lefűzni a munkahelyi dolgokat, blogokat olvasni, blogot írni (sokat, előre) és például olvasni.

Mert körülbelül annyi kedvem van ezekhez, mint nővérnek a hánytálazáshoz.

Tudom mit csinálhatnék, tudom mit lenne MUSZÁJ megcsinálni, de eddig csak a pohártörős mosogatásig jutottam.

Odakint fülledt meleg van. Nem, nem megyek strandra. Múltkor leégtem, mint a Reichstag, valamint egy pirinyó barátnőm sincs, aki 40 km-es körzetben letolná a sejhaját a vízpartig. Velem.

Picadilo CollageIsteni lenne, ha végre befejezném a kreatív munkám kreatív részeit, ha elolvasnám a Pinteresten mindig csak belájkolt cikkeket, vagy ha elővenném a hónapok óta felhalmozott magazinjaimat kiolvasásra (hogy utána se dobjam ki őket, natürlich)…Persze már most tudom, hogy mindez meg fogja magát bosszulni, mert tutti, hogy ha végre jövő péntek lesz, kezdődik elölről a nempihenőshétvégés mókuskerék, minek következtében hullább vagyok hétfőn, mint a hét bármely más napján, de nem tehetek róla. Ríni fog a szám, hogy nem jut időm olvasni (Kásás Tomikám életrajza krokodilkönnyezve ül a polcon hónapok óta például).

Egyszerűen agyalágyult vagyok, és most csak addig jutok, hogy nyammogok és álmodozok a projektekről. Hogy mit veszek az első fizumból, hogy milyen lesz hétfőn az új körmöm, hogy mit írok a legközelebbi bejegyzésbe és hogy ki a fenét nyaggassak még azzal, hogy jöjjön el velem teszem azt moziba. Tényleg! Basszus, mozi! Máris egy újabb programötlet. Megy ez!

A végén meg majd úgy belelendülök, hogy azt veszem észre, hogy vasárnap éjjel van és még mindig a világot járom…

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

large (2)

 

 

Képek: Pinterest, Weheartit