Vigyázz, kész, posztolj! – Kedvenc zenék

Kedves kis téma ez egy olyan nőszemélynek, akinek reggel és délután is el van torlaszolva a füle a fülhallgatóval – szigorúan muzikalitási faktor növelésének célzatával.

S hogy mi megy a lejátszóban?

Zene. Szűkebben véve magyar és külföldi zene. Stílus szerinti osztályozásra képtelen lennék, mert még a love.hu-s időszakomból kiderült számomra, hogy szart sem tudok a zenei stílusokról. Mikor meg lehetett adni az aktuális kedvencet, csak pislogtam, mint béka  a nádasban, hogy ugyan mik lehetnek a felsorolt opciók, de mivel semmit sem mondtak a leírt szavak, elkönyveltem magamban, hogy biztosan nem szeretem.

Hogy is szerethetne valamit az ember lánya, aminek a létezéséről sem tud?

De van, amiről betudok, jó tágan becélozni: a pop, a rock, a klasszikus, a disco irányokat. Ilyenek, hogy trance és társai számomra az alternatív körökhöz tartoznak. Amiről nem tudom mi, az nekem az alternatív.

Leginkább a dallamos zenéket kedvelem, a különleges hangú énekeseket és a számomra értékes szövegeket. Nem kell, hogy feltétlen mélyen szántó gondolatokat tartalmazzon. Szimplán jó, ha engem emlékeztet valamire, valakire vagy épp előhozza egy korábbi hangulatomat.

Nézzünk pár példát!

Egyszerű, de számomra pillanatot felidéző zene, az egyik legújabb felfedezettem, a Halott Pénz nevű formáció:

De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belűről!
Tetszik, mégis felőröl…

Ez a pár sor azt hiszem nem kell mondanom miféle érzést ébreszt bennem. A következő is tőlük van 🙂

Benned minden megvan
Benned minden él
Benned minden megvan,
De velem te se veszthetnél

Perfect a baba, minden megvan
Te vagy a testnevelés, én a nyelvtan
Csípőből lazán, nem pedig hetykén
Mint HP nekem is a feneked a gyengém
Táncoló talpak. penge kis szoknya
Ficereg a kobra, akár a nikkel bolha
Úgy pattog a szemem végig rajtad,
Súgom a füledbe, jól áll a hajcsat
A bőröd is ékszer, valami hűvös vágy,
Falatozz belőlem, hadd legyek gyümölcstál
Aztán egy elnöki lakoma, szívverés szapora,
Hatt ide, hatt oda
Megosztom mindenem, mozgatok hegyeket,
Lábakat, kezeket, duzzadó begyeket,
E C K vagyok, A K A exi, a sorvégi rímet te mondd ki:
Szexi

Ezen a számon szimplán vigyorogni szoktam. Vicces, kedves és drágám valamelyik nap kiposztolta az fb-falamra. Modern szerelmi vallomás, nem?

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Szerintem ezt sem kell bemutatni. Ontja a rádió, velem meg a főnököm ismertette meg. Olyan valóságszagú a szövege, én meg annyira imádom, hogy nincs is mit magyarázzam!

 

Veszek neki piros tulipánt,

hogy virítsa a csipkés bugyiját…

Többet le se merek írni. Ezt a számot sem ismertem, míg nők napján és Zoltán napon az én egyetlenem oda nem hajította a falamra, fb-n szintén… 😀

Mond mit adjak még, ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok,

de semmit sem tudok csak szeretni úgy, hogy majd te is szeretni tudj!

Ez az egyik dal, amit már most tudok, hogy a picurkánknak dúdolni fogok. Igen, direkt dúdolnit írtam. Bőven elég lesz szegénynek, ha az apja énekel neki… 🙂 Amúgy Eszter összes dalát imádom.

Maradj is örökre nálam ezután
Ezentúl ha fény vakít, vagy átfog a sötét
Ezentúl nappalom és éjszakám tiéd
Ezentúl álmaim csak veled érem el
S ezen túl engem többé más nem érdekel…

Nyálas? Ha voltál már szerelmes, akkor nem. Ha pedig épp igazán szeretsz valakit, minden sorát igaznak érzed. Nagy vágyam, hogy őket egy színpadon lássam. Imádom a hangjukat, imádom a munkásságukat.

Fehér Balázs és szenzációs hangja. Ahh, ezt nem bírom ragozni. Két koncertjükön voltam eddig, megveszek értük. Nemkülönben a drága Barátosném, aki a koncerten visítva tépte a karom és üvöltött a fülembe: annnyyyyiiiira jóóóóó passiiiii!!!!!!!

feher-balazs-megnosul-07110518

Azt hiszem, ide még felsorolhatnám Szinetár Dórit és az ő egykori Bereczky Zoliját, Zsédát, Kowalskyt, az Ocho Machót, amire olyan fergetegeset szoktunk bulizni, vagy ezer más előadót a magyar palettáról.

Nézzük a külföldi imádottaimat! Ebből is van pár ezer, így most csak tényleg a mindigjöhetnekafülebe-kategóriákat mutatom.

Régen nem csíptem a csajt, de mra bekerült a kedvencek közé.

Ez a szám olyan, mint egy gyomorbarúgás – a jó értelemben. Kiráz tőle a hideg és feláll a szőr a hátamon, ahogy kell.

A seggfej, aki miatt minden 150 centis kopasz azt hiszi a társkeresőn, hogy neki is kijárnak a világ legjobb női. Háhá! Hát nem! Az ürge receptje tök egyszerű, ezt tudjuk. “Motyogj pár spanyol szavat, sorolj fel 3 város és országot, mond azt, hogy “Yeeeaaah” és természetesen mindig közöld a nevedet kétszer ezek után, mint valami Pokemon. Gratulálunk, éppen most írtál egy világsikergyanús Pitbull zeneszámot, ami még a csapból is szólni fog.” Mégis tombolható és bárkivel áll össze, szeressük. Én legalábbis.

Tinikorom nagy szerelme, a walkmanem sztárja, akitől az Addicted to music című albumot rongyosra hallgattam, a német DJ, aki zenei személyiségként nem többet tett le az asztalra, mint elvonta figyelmem a futballistákról és részidős tevékenységként ővégette csöpögtettem nyálamat a barátnőm billentyűzetére.

A szám, amit csak az ért, aki átment ezen. Hogy nem kérne pénzt, nem kérne hírnevet és erőt a világmegváltáshoz, csak még egy utolsó napot azzal, akivel már sosem találkozhat életében. Legyen bármilyen szép napom, ez a szám kitépi a szívem és bármikor megríkat. Ha úgy érzem, beleőrülök abba, hogy hónapok óta nem sírtam és felgyűlik a feszültség, biztos, hogy ezt a dalt veszem elő. A könnyeimért a jópasi-faktor kicsit kárpótol.

A másik sírós zeném, ami amellett, hogy eszembe juttatja kedvenc filmem legszebb képkockáit, az igazi szerelem szellemét is megidézi számomra.

Igen régi, igen hidegrázós. Toni Braxton afféle szeretkezős zene, bár még sosem próbáltam ki az albumot efféle vonatkoztatásban…

A dal, ami miatt fakanállal a kezemben keringőzök a konyhapult előtt és alatt. Ami miatt elégetem a nyelvem a kóstolással és akár szar is lehet a vacsi. A pasi, akinek a Home című száma ölelgetésre sarkall és akitől ha meghallom az Everythinget fülig szalad a szám és vigyorgok, mint egy elcseszett töklámpás.

Az első burkolt szerelmi vallomás Drágámtól ez volt. És az első tőlem neki:

Innentől pedig ömlesztve pár még:

Oké. Beismertem majdnem mindent. Volt gáz és még gázabb. Talán valaki talál magában hasonlóságot egy-egy szám kapcsán. Ha igen, ér kommentelni. Ha hipergáz vagyok, akkor is.

Amúgy meg mit vártatok egy növénytápoldatot ivó nőtől? Hogy pont a zenei ízlése nem lesz gáz?!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Reklámok

Vigyázz, kész, posztolj – Idegesítő szokások

Rendhagyó bejegyzés ez a mai, mert annak ellenére, hogy a II. Veszprémi Marketing Konferencián növesztem a hátsóm, épp a Maricában ülök és gépelek. Szünet van. És nekem írnom kell, hát megírom. Ilyet sem csináltam még: nyilvánosan. Ezt itt.

És megint a rossz oldalamat kell fényesíteni, ami mint már korábban kifejeztem, cseppet sincs ínyemre. Egoista mókus oroszlán vagyok, ergo nem szeretek a tükör repedt felében ékeskedni. Legyen az a tükör csillogó és mutassa a legjobb oldalamat. Na mindegy, ha ezt dobta a gép, hát ez lesz megírva.

Mondjuk a legbennfentesebb az ügyben a Párocskám lenne, de segítségül is hívom. Nem vele íratom meg a blogposztot. Csak felidézem, hogy mikkel példálózik, mikor “nevel”.

“Ne csörömpölj a kanállal.” – hülye mániám, hogy teakeverés közben úgy verem a kiskanalat már-már szándékosan a pohár falához, hogy azt a szomszéd galaxisban is hallják. Nem tehetek róla, ez mánia. Ne kérdezd, miért jó, egyszerűen érzem, hogy élek. Meg hogy hasad  dobhártya.

Apropó süketség és apropó tea. A teafiltert lóbálom, cincálom, rángatom a pohárban, csakhogy tuttira kioldódjon a cucc belőle. Volt már róla szó, rémlik? Citromlé szigorúan a filter kihajítása után, ugyanis meggyőződésem, hogy az elvonja előbb adagolva az ízt. Blődség? Az. Blőd vagyok? Hurrá!

A süketség pedig, a zenéhez társul. Mielőtt hangerőt emelek a telefonon lejátszott muzikán, mindig lezárom a képernyőt. Csakhogy a kreténke ne mondhassa, hogy ne hallgassam túlerőn, mert halláskárosodást okoz. Megvettelek, ergo kussolsz. Csinálod, amit mondok, pontkészvége.

vkp1

“Minek katonázod a sonkás kenyeret?” – gyermekkori emlék. Jó érzés. Meg néha könnyíti a zabálás közbeni olvasást…

“Megvesztél? Ebbe tejfölt?” Azokat a leveseket, amiket tejföllel szoktam enni (karalábé, karfiol, lencse, bab, rántottleves), nem vagyok hajlandó anélkül megenni. Az nekem úgy jó, minek enném anélkül? Nemde?! Ő meg ketchuppal eszi a húslevest is. No komment.

Ha szeretnék valamit, rögtön kell. Nem holnap, nem egy óra múlva, most. Akaratos vagyok, igen. Sajnos. Tudom, ez nem jó, de mit tehetek? Ilyen lettem, és van, aki így is szeret. Háhá! De lesz még ebből baj, az tutti.

Enni valamit tűzforrón (leves, főzelék, hús, hasonlók), de amit hidegen, azt jegesen (paradicsom, banán, üdítők – langyosan pfujj!).

A cola maga az egyik rossz szokás. Letettem, visszajött, elkerültem, szembejött. tudom, hogy káros, de időnként annyira jólesik. Van, amikor meg már megszokásból is azt kérek. Vagyunk így ezzel egy páran, tudom én!

Az új klikkem a Twitter (jobbra lent olvashatjátok is, írhattok is (nekem *.*), az Insta, a Pinterest meg az összes netes zizzenet. Órákra bele tudok feledkezni…

Pénzköltéseimről inkább szó se essék (esett már, őszintén, kendőzetlenül), a néha lusta vagyok enni, ami szerintem generációnk hibája, a bőrfelületek állandó kaparászása megint mániákus ügy és több mocskos rossz, visszaélésre okot adó hülyeséget nem írok le.

Ennyi volt a móka mára, és remélem két hét múlva fényezünk is picit 😉 Lécci! Vagy legalább más hibáit hadd írjam meg!

738F8FDE55DD6D8108EF7C6F20452020

Vigyázz Kész Posztolj! Házikedvencek

Házikedvenc, kisállat… Ezek a szavak mindenkinek mást jelentenek. Vannak az embernek nevezett nagyállatok, akik úgy gondolják, hogy mérges kígyót, meg skorpiót és pókot tartani ildomos, sőt bájos dolog. 

Az efféle ötletek nagyrészt olyan kivarrt és gyerekszobával nem rendelkezett ökörfajzatok fejéből pattannak ki, akik szerint ezek az élőlények szelídek és igénylik is az ember közelségét. Ezzel egyetértek: igénylik, mert szeretik megtámadni, ha arról van szó (ellentámadásról persze, de akkor is) és amúgyis azért mondom ezt, mert rühellem a lábatlan illetve a négy lábnál többel rendelkező teremtményeket.

Sluszta paszta, nekem az állat a kutya. Nem hal (simogatni se lehet, bazzeg), nem macska (belerúgási kényszert érzek, ha meglátom), és nem madári, akarom írni kanári (nálam többet pofázni úgy sem tud, ahhoz meg nincs jogom, hogy a mindennapi kenyerétől megfosszam). Nem tartok igényt betolakodók társaságára sem, így nem lehet az illető pók, molylepke, szúnyog és betévedt galamb. Madárnak rigó képében a kertemben a helye, póknak az általam nem látogatott részeken, molylepkének meg a szomszéd gardróbjában.

Tehát nincsen nyávogás, meg hálószövés, csak a megfelelő decibellel ugatni képes kutyákra vagyok vevő minimum térdmagasságban kezdve. Jó, jó, cukik a kis ölebek, de a nyekergés, horkolás, röfögés és az ugatásnak csúfolt cincogás nem jön be.

Első számú kedvenc a németjuhász, aztán golden retrieverek és labradorok, vizslák, majd skótjuhász, border collie, bernáthegyi és vége. Ha kicsire nőttél és beagle áll a kiskönyvedben, még szóba állok veled.

De se több, se kevesebb.

Volt Tobi (németjuhász), Báró (magyar vizsla és staffordshire keverék) és Bundy (golden retriever féle). És lesz még jó pár, ha a pénztárcánk is megengedi, az fix!

nemetjuhasz

Üzenet a kedvenc bloggeremnek

Drága Evelynn White!

Egyszerűen és tényként közölhetném Veled, hogy legszívesebben megpofoználak, amiért hosszú, de hosszú ideje megfosztasz azoktól az örömteli kacagós pillanatoktól, mikor közzéteszed a legújabb bejegyzésed, és én pedig egyre csak visítok, míg már a könnyem folyik, és közben kicsit úgy érzem, a sorokat akár én is írhattam volna, de mégis Te írtad és most pedig elköveted azt a bődületes bűnt, hogy újabban nem írsz.

Emlékszem, írtam már emiatt, de azóta is hiányérzetem van. TE fogytál volna ki? Pont te? Aki egy háromlábú kamrai egérben is meglátod az ihletet?

Te, akinek a bejegyzéseit akár mobilról is képes voltam elolvasni, mert annyira akartam rögvest, amint megjött róla az értesítés?

Vagy te, aki bogáriszonyával és szarkasztikus megnyilvánulásaival oly mértékben rokonblogger nekem, hogy már szinte hihetetlen?

Nem akarom elhinni. Te nem írsz! Nem hogy hosszú nevettettőst, de még rövid ríkatót sem. A pofám leszakad, tudod?

Imádtalak, követtelek, első éjjel mikor felfedeztelek, megkíséreltem végigolvasni minden bejegyzésed. Aztán írtam egy levelet. Te visszaírtál.

Most nyíltan írok, és követelem, hogy térj vissza! Megkérném minden kedves olvasódat és követődet és rajongódat, csesztessenek már úgy, mint én, mert kellesz!!!!

Persze, újraolvashatnám a régieket, de könyörgöm. Ha hiányzik valaki, azzal nem tudod le, hogy újraolvasod az sms-eit! Írj és írj és írj, míg van billentyűzet, míg van ég és föld, meg míg ennyien szeretnek!!!!

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

Ez a levél a Vigyázz, kész, posztolj mozgalom keretein belül született, de ez csak plusz löketet adott ahhoz, hogy végre napvilágot lásson a véleményem – ezúttal Evelynn-nel kapcsolatban 😉

vkp1

Megunhatatlan film

Megunhatatlan film, megunhatatlan VKP…

vkp1

Hazaértem az üres lakásba, leszórtam a táskámat, raktam be üccsit a hűtőbe, betoltam egy mosást, kiöblítettem pár újonnan zsákmányolt leértékelményt, majd ideültem egy nagy pohár fagyasztott joghurt társaságában a géphez, hogy megírjam az e hetit.

Csak úgy lazán, Carrie Bradshaw stílusában, hanyagul összekötött lobonc és fehérnemű kombinációjában. Képzelegni lehet, de nem érdemes, semmi extra, csak szimplán melegem van. Kurvára.

A mostani témánk azok a filmek, amit az ember lánya újra-meg újra megnéz, és mégse unja. Mert megunhatatlan. Számára. Számomra.

Mikor megláttam a címet, rögtön tudtam, kik lesznek a kiválasztottjaim, hiszen ők tényleg azok a bizonyos húszezerszer látott, de újra és újra mozik. Itthon, otthon, ülve, fekve, kajával vagy anélkül, de még mindig lekötnek. Nézzük csak!

1. Pearl Harbor – Égi háború

Ez az én olyan darabom, amit tényleg kívülről tudok, nyolcvanszor láttam, de még mindig megríkat és még mindig ugrálok a kanapén, ha a távirányító nyomkodása közben meglátok egy tizedmásodpercnyi részletet, akár csak egy háborús jelenetből, lévén, hogy még azokat is kívülről vágom.

lens8522991_1260689805pearlharbormovie

 

Kedvenc jelenetem nincs, mert egyszerűen ötvenig meg sem állnék, mert mindig eszembe jutna egy imádott képsor.

2. The vow – Fogadom

Hehh, a romantikus szögem bújik ki a zsákból. Ez van srácok! Az a film, amiben Channing Tatum és Rachel Mcadams együtt szerepel, ráadásul egy komoly témát feszegetve, nem lehet nem kedvenc! Egyszerűen a hideg kiráz már a trailerjétől is!!! Az, hogy igaz a sztori, még érdekesebbé teszi, Taylor Swift Enchanted-jétől pedig pikk-pakk szerelmes leszek. Erről nem tehetek. Ultragáz ide vagy oda, örök kedvenc!

3. About time – Időről időre

Időutazós sztori, az a fajta, amit a szkeptikusok is elfogadnak, mert a történet olyan jó, hogy az valami fenomenális. Rachel McAdams meg pláne! A slusszpoén, hogy pasi ajánlotta, a kedvenc hobbitrollom 🙂

4.Life as we know it –  Ilyen az élet 

Babás film, rengeteg poénnal és a Grace klinikás kedvenccel, Katherine Heigl-lel. Garantált röhögés és elmorzsolt könnycseppek…

5.  A bűn éjszakája

Durva, de elgondolkodtató és az utolsó másodpercéig leköt. Szuper film, a keményebb fajtából.

5+1 Még egyet, aztán ígérem leállok, bár ez dupla lesz! Ha már Sarah Jessica Parkert emlegettem, itt kell megneveznem a Szex és New York című kultikus sorozatból gyártott mozifilmeket is! Épp töltöm a sorozatot lefelé, de ha végre meg tudnám szerezni a mozi első részét is, igen boldog lennék!

Az a hangulat, azok a göncök és a szövegek persze! Mondhat akárki akármit, ez kultusz! És imádom!

De tényleg nem mélyedek jobban bele, mert idesorolhatnám a sírós Az igazi kaland-ot, a röhögős Másnaposok-at, a parázós Ideglelés-t, az Elrabolva-t és kutyakötelességem kiemelni a Felhőatlasz című remekművet, hiszen ennek kapcsán randiztunk először és ez az a film, ami azóta is átszövi az életünket!

Neked mi az abszolút kedvenc?

 

 

Kedvenc nyaralásom és ez megint VKP!

vkp3

Igazán fantasztikus, hogy pont most kell emlékek közt kotorásznom és nosztalgiáznom, mikor a kedves épp tényleg nyaral, mert épp végre nyár van és kicsit úgy érzem, épp a hashártyámat (peritoneum – még tudom latinul sálálálá) készülök módszeresen felkockázni képzeletbeli késemmel, hiszen az, hogy a gyönyörű közös dolgainkon mélázom, épp ezt az érzetet kelti bennem.

Belevágok hát mégis, és ha időközben túl sok lenne a nyüszmékelés meg a piccsogás és megvágna az áram, mert belefolyatnám keserű könnyeimet a billentyűzetbe; kéretik a VKP alapítójához fordulni panasszal: ő az ugyanis, aki arra kárhoztat, hogy tudjátok, na.

Arra is gondoltam, hogy nem ezt a nyaralást írom meg, ami ősszel meg télen van, hanem az egyetlen igazi nyárit, lévén defektes liba, nekem még a nyaralás se nyáron esik, hanem ezidáig mindig nyáron kívül puffant.. Viszont ha erre vetemednék, tuti kapnék, hiszen mi az, hogy nekem a legjobb mással és máshol még akkor is, ha az éppenséggel egy barátnős-barátnő szülős cucc és nem a nászút Hawaii-on. Mellesleg ez az utóbbi nem állja meg a helyét, hiszen sem nem férjültem meg, sem nem léteztem múltban in mocskos Hawaii, ahol a kedvenc Pearl Harbor című mozimat is forgatták, de tök mindegy. Úgy érzem, most rámjött az írhatnék és ez jó, viszont érzem, hogy kedvenc Hobbitrollom* már morog a bajsza alatt és fenyegetőzik, hogy ha két mondaton belül nem írok konkrétumot, felborítja a laptopot vagy minimum küldd egy trójait a levelesládámba majd megnyomja a piros ikszet jobbra fent.

De nem tesz ilyet, mert máris írom, hogy szóval tehát nekem a legeslegszebb nyaralások télen és ősszel mindvégig az én Drágaschágommal voltak, mind közül pedig a német volt a legszuperebb. Mondhatnám a második kolozsvárit is, mire drága Barátosném rávágná, hogy én oda születtem, mert annyit csámborgok arra; tehát lehetne ez az is, ahol 24 órás kiránduláson voltunk, meg ettem sajttortát, ami mocskosul túró lepény volt és nem tetszett, mert adott pillanatban és most is a sajttortáért epekedtem, nem pedig holmi túrós buciért. Na mind1. A telhetetlen eoista ribanc énemet megpróbálom elhallgattatni és elmesélni, hogy is volt a Hamburg akkor.

Már ott kezdődött alapból az izgalom, hogy megyek én egyáltalán el? Hát kérem akkor én még bőszen tapostam a sulipadot, meg időnként az anatómia jegyzeteket; és egy hetet csak úgy hiányozni nem lett volna ildomos. Suliból még hagyján, de kórházi gyakorlatból? Azt hiszem nem vizsgáztattak volna le, ha tudták volna, hogy egyszer-kétszer én angolosan megléptem az intézményből…

Aznap reggel is, fél hétkor a kórházban tébláboltam, körülöttem a többiek és kérdezgetnek, hogy ugyan mi a búbánatos vadmálnáért vagyok én még mindig ott, nem nekem kéne ma menni Németoszágba? De. Akkor? Majd.

Mikor megkérdezték, hogy mivel és én rávágtam, hogy repülővel, még jobban félni kezdtem, nehogy méla utálatból befújjanak valahol, hogy ahelyett, hogy atomrészeg hajléktalanokat csitítgatnék a sürgin, én diadalittasan vagy beszarva (ekkor még nem tudtam) repkedek a határok felett.

Aztán csak elléptem és suhantam, meg se állva Ferihegyig, ahol aztán jött a hidegzuhany szélsebesen: a jegyek nem egymás mellé szólnak! Nem-e? Nem a szerelmem mellett fogok ülni, miközben végighányok egy életem első kurvára félek című találkozást a repülőgéppel?!

Nem hát!

Ülsz szépen a kollégája felesége mellé, aki nem meri elcserélni az ülésjegyeket magunk közt, mert tutti, hogy abból baj lesz. Lett is! Bőgés. Úgy beijedtem ott a reptéri forgatagban, hogy nekiálltam ríni, mint egy ötéves, akitől elveszik a matchboxot… No komment.

Aztán valahogy lehiggadtam és remegő térdekkel beszálltunk a gépbe. A gyomrom le-fel ugrált, nekem meg egyre csak azt vízionálta az agyam, hogy ha lezuhanunk, még az sem adatik meg, hogy a leszakadt fejem a drágám mellett heverjen; mert ő messzi ülésekkel arrébb tanyázik. Ilyenkor van ám basszameg!

Mivel mindketten (a feleség és én) is szűzek voltuk madárstílusú közlekedés szempontjából, eléggé felfokozott állapotba kerültünk, ahogy elkezdték ecsetelni a légi szerencsétlenségek esetén elvárható magatartást. Mit kell azon ecsetelni? Visítok, basszki!

1399820_684827591540932_1045367110_oDe ahogy elkezdtünk gurulni, majd szép lassan felemelkedtünk, egyre múlt a para: hát ettől kellett majrézni? Hát ez tök király!

Az első tézis tehát, miszerint a repülés nagyon szar, megdőlt még egy: hogy a stewardessek szépek. Nem azok. Kedvesnek se feltétlen nevezném mindegyikőjüket… Tehát fuck off, összes tézis…Mikor leszálltunk, utóbb kiderült, hogy a drágám izgatottan várta a reakcióimat, hogy mit mesélek. Őszintén nem az ezkurvajómégakarokmégmégmég-et várta. De mivel nem hallotta az üvöltésem, nyugtázta, hogy talán nem kaptam hisztériás rohamot a felszállás és az út idején.

Leszálltunk Amszterdamban, ami a másik szívem csücske vidék, hiszen van Nistelrooy, de ott pár kör kóválygás és szálltunk is a következő gépre. A jegyek itt már stimmeltek.

Mikor megérkeztünk Überalles-ékhez, magamon kívül voltam a várakozástól, hogy menjünk, nézzünk meg mindent, de rögtön! Mire a ködbe burkolózó hotelünkhöz értünk, örültem, hogy azon a bizonyos alsó fertályon még lyuk van, és hogy leülhetek, egészpontosan kinyúlhatok a bőr karosszékben…

882641_684839171539774_566329503_o

Persze túl sokáig az sem tartott, mert elkezdtem felfedezni a lakhelyünket: kipróáltam, milyen az ágyon hemperegni, megnéztem mi rejlik a hűtőben (5 eurós ásványvíz!!!) és, hogy mi a bánat van a falon: egy alma. Bármilyen kívánatos volt is, hozzá nem nyúltunk, mert a víz üressége utn, félő volt, hogy ez kóstál vagy 10 eurót, hiszen cukrot is tartalmaz…

1462738_684831814873843_800228241_o

A tartón a felirat: An apple a day, keeps doctor away

Másnapra jutottak hát a városnézős ügyletek, fogtunk egy hopp on – hopp off buszt és azzal indultunk neki a nagyvilágnak. Láttunk palotákat a gazdagék negyedében, vízen úszó karácsonyfát, Porschékat és monumentális épületeket. Úgy, ahogy volt, imádtam! 

Este nekivágtunk a karácsonyi vásároknak, amikből minden sarkon másik van, és a legkisebb akkora, mint itthon a nagy. Volt ott minden, a fából faragott sonka-kolbászon keresztül műbroki (nem vicc!) és voltunk olyan ügyesek, hogy megtaláltuk a piros lámpás negyedet is cirka negyed óra elmúltával…

Ettem a zseniális minifánkjukból, amivel majdnem sikerült kivégeznem a páromat:

Fogtam a pálcikát, rászúrtam egy jó cukrosat és adtam a szájába. Túl nagy lendülettel. Mire ő a köhögés végeztével így szólt:

– Tökéletes fegyver drágám! Ha a forró fánk nem ölne meg, és a porcukortól nem sikerülne megfulladnom, biztosra mész és átszúrod a torkom a pálcikával, köszi!

Pedig nekem semmi ilyesmi nem állt szándékomban, tényleg.

1502755_684833858206972_107942484_o

Másnap hajókiránduláson voltunk, valamint algalakótelepet látogattunk (lévén, hogy emiatt mentünk, vagymi szakmai konferenciára) és beültünk a hotelünk toronybárjába, ahová lépcsőn fel se voltam hajlandó indulni, de még a liftben is féltem, és ahol 1500 Forintnyi eurót kértek egy kétdecis kóláért. Nesze neked, ha már idejöttünk, adjunk neki!

1473032_684841601539531_1556321092_n

A baj csak annyi, hogy ez a pár nap is rettentő gyorsan elment, térhettünk haza, és sipákolhattam tovább azon, hogy mikor és miként fogok megbukni a mentősvizsgán 😀

 

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A

 

 

 

 

 

*  “És amint lesznek olvasók, lesznek kommentek is, meg lájkok, de ehhez türelmesnek kell lenni. Általában az első hónap csendben telik, de az biztos, hogy az első hozzászólás kárpótolni fog bennünket a várakozásért. Ha esetleg a hozzászólás negatív hangvételű lenne, ne keseredjünk el: belebotlottunk egy trollba, és ő épp azt várja, hogy leálljunk vitázni vele. De ne! Ha nem eteted, éhenhal és elkullog. Nekem csak egy áltrollom van szerencsére: ő úgy csinál, mintha kötözködne, de közben motivál és ösztönöz a még jobbra és morog, ha nem írok! Ilyenekből sokat kívánok Nektek is!” (Az önként vállalt pletykagerjesztésről, avagy hogyan kezdjünk blogolni?)

131820_684857968204561_792663130_o

 

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Az eső és a havas eső miatt a napjaim nagyrésze a csuklya alatt telt-múlt

Tiffany - ez tényleg álom volt luxuskivitelben

Tiffany – ez tényleg álom volt luxuskivitelben

 

1465799_684838361539855_1637440605_o

Modern technológia - minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

Modern technológia – minek a gázfűtés, ha az algák elintézik a dolgot?

1483564_684830394873985_1610214220_o

A fürdőszobában ő köszöntött minket, a gumikacsa kultusz egyik tagja

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi... :D

Haza stílszerűen vegyész és nővér kacsa került, aki szerintem cseppet sem szexi… 😀

1500854_684836188206739_183391126_o

1496059_684829664874058_387688430_o

Hazaúton isteni kekszet kaptunk a hollandoktól, máig számban az íze

Ez volt hát az a bizonyos, és az a fantasztikus. Tetszett Németország, mint minden más idegen táj is, ahol ezidáig megfordultam; de mit is vártok egy benzin-, és immáron kerozintyúktól?!

VKP – Előítéletek

vkp3

Íme megint elteltek a hetek, jöhetek egy újabb VKP-s poszttal – de nem bánom ám! Mi a fészkes francnak kezd az ember blogba és főleg egy rendszeres posztolós kezdeményezésbe, ha nem döglik bele az írás iránt érzett szenvedélyébe?!

Nem is tudom, hol kezdjem?! Beszéljek a velem szemben támasztott előítéletekről vagy inkább a sajátjaimról?

Büdös egoista oroszlán révén kezdem azzal, hogy velem szemben mit művelnek a csúnya, gonosz és büdös emberek (ha magamra használtam ezt a jelzőt, ők is megérdemlik, muhaha).

Szóval megszülettem és lettem egy szőke izé , akiből az évek során kialakult egy nagypofájú szőke liba. Persze, ahogy mama mondaná, mindig akkor van nagy pofám, mikor nem kéne; de ez a csomagom része. Ha nagyon kell, úgyis megvédem magam. De mindennek pont az ellenkezőjét feltételezi a jónép: a kis miniatűrizált szöszit, akit lehet szekálni, akinek be lehet szólni, és aki ránézésre tényleg csak egy szőke nő (de állítólag a csinosabb fajtából).

Festem a hajam, újabb a körmöm se a sajátom, és szeretek sminkelni, meg úgy általában flancoskodni. Mire következtetnek hát? Arra, hogy az agyam is eddig ér. Ezért vagyok hát olykor rém büszke magamra, mikor megugrok olyan léceket, mint egy mentős vizsga (bocs, de még mindig fűti az egómat), az új munkahelyem vagy akárcsak ez a blog. Mondhatjuk, hogy a vizsgákon általában csak a legesleghülyébbet nem rugdalják át, de nálam ez speciel úgy ment, hogy csak egyszer éreztem magam hülyének, a többi résznél brillíroztam. Kötözködhetünk persze, hogy de mi van ha abba hal bele a betegem; de aki kötözködni jön ide, annak arra van az ajtó és mehet a büdös fenébe. Az a tanárom, akiről meg egész évben azt feltételeztem, hogy semmire se tart, mert tán mégis csak egy blond bitch vagyok és magamnak próbálom bemagyarázni, hogy nem; azt mondta, tőlem MINIMUM ezt várta!

Beauty-and-Fashion-Stock-VectorIgenis, hogy nem körömlakk meg pacsuli tölti ki az agyamat, és értek számtalan olyan dologhoz is, amihez a “jóakaróim” hozzá se szagolnak. A munkahelyemen a marketing vonalat viszem egyedül, a blog pedig ennek következtében csak még jobban fog futni – hurrá, ugye?

Tehát hihetik, hogy a hajszínem alapján be lehet skatulyázni, de én úgyis kimászok és felgyújtom a skatulyájukat.

Mivel tehát velem ilyenek az emberek, és sak negédeskednek, a hátam mögött meg lecicáznak, én igyekszem kevésbé az ő mentalitásukra tévedni. Például a metrón, buszon behúzom a táskámon a cipzárt. Néha azt gondolom, mekkora szemét vagyok, de annyiszor hallani a rosszat, a jót meg alig!

Néha a bőrszín is félelmet kelt bennem, de nem fertőzés vagy akármi téren, hanem egyszerűen az erőszaktól félek ennyire.

Nagyon hamar össze tudok barátkozni azonban emberekkel, akikről először tizedmásodpercek alatt elhatárolódom. Így ismertem meg az egyik legeslegjobb nagyonszőke barátosnémet is! Ránéztem, és azt mondtam magamban: na baszod, ennek még a wc papír is csillámos otthon! – aztán a szünetben odajött hozzám beszélgetni és másnap kábé már azt éreztem, hogy ezer éve ismerem. Ez azóta is tart, és az apró seprő hülyeségeinken keresztül (köröm, hajvasaló és cipők) a komoly dolgokig (halál, betegség, munka, párkapcsolat) mindent meg tudunk beszélni.

 

Hát eddig jutok én a nagy utálkozásban – barátság lesz belőle!

 

Ti jártatok már így?

http---signatures.mylivesignature.com-54492-130-1F473E4504A3F38471449694A4808A7A